Zalai Hírlap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
MM. június 1. XAI, AI HÍRLAP !' ! 3 A kongresszusi határozatok szellemében dolgozva töretlenül fejlődik tovább megyénk Beszélgetés Varga Gyula elvtárssal A választási gyűléseket követően portré-sorozatban vallottak a Zalai Hírlap hasábjain megyénk országgyűlési képviselőjelöltjei életükről, munkájukról, céljaikról. Ezúttal Varga Gyula elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát,zalaegerszegi, 2-es számú országgyűlési választókerület képviselőjelöltjét kerestük fel, aki a június 1-i eseményen túl aktuális társadalmi, politikai, gazdasági kérdésekről is nyilatkozott dr. Kerkay Lászlónak, a lap főszerkesztőjének. Teremtő tenntakurásnak vagyunk tanúi — Közeledik az első félév vége. Hogyan értékeli Varga elvtárs az esztendő eddigi időszakát, melyek e „gyorsmérlegből” adódó főbb következtetések? — Társadalompolitikai eseményekben bővelkedő hónapok állnak mögöttünk. Már a múlt év közepétől a párttagság, a pártalapszervezetek hozzákezdtek a XII. kongreszszus előkészítéséhez, e nagyjelentőségű tanácskozással kapcsolatos sokrétű feladat megoldásához. S itt azt is megemlíteném, hogy a kongresszus előkészítésének munkáját összességében kedvező, de bizonyos értelemben kedvezőtlen jelenségek közepette kellett végezni. Igen kedvező volt politikai szempontból hogy az országban, így a megyében is kiegyensúlyozott politikai légkör uralkodott, ami azt is jelentette, hogy a dolgozó emberek, egyetértve a párt politikájával, azzal szolidaritást vállalva minden erejükkel a határozatok, a XV. kongresszus határozatai minél eredményesebb megvalósításáért fáradoztak. Ezt elősegítette, hogy a zalai pártszervezetekben is egység volt a tekintetben, amit és ahogyan tenni kell. A példamutató munka tovább mélyítette a párt és a tömegek közötti szoros kapcsolatot és olyan erőket szabadított fel, amelyek ugyancsak kedvezően hatottak a határozatok végrehajtására. Kedvezőtlen jelenségként említhetem viszont azt a gazdasági körülményt, amelynek közepette készültünk a tanácskozásra. A zalai gazdaságra is, gondolkodásra is hatott a világgazdaságban kialakult helyzet, amely új körülményeket teremtett az ipari üzemekben, az élet minden területén, s amelynek következtében gazdaságunkkal szemben szigorúbb követel- l ményrendszer érvényesült. Ezt azon keresztül is le lehetett mérni, hogy az ipari vállalatoknál a termelési szférában a termelési költségek lénye- | gesen növekedtek, a nyereséghányad csökkent, a pénzügyi helyzet nehezebbé vált. Mindezekkel összefüggésben valamelyest az életszínvonal növekedésének üteme is lelassult. Természetszerűleg e tényezők hatottak a kongreszszust előkészítő munkára is, de állíthatom,hogy mindezeket a körülményeket a zalai vezetők és dolgozók jól megértették, s a kongresszusra való készülés során, majd azt követően ebben az esztendőben is a teremtő tenniakarás számos jelének vagyunk szemtanúi. Jól bizonyította ezt például a kongresszusi munkaverseny, , az elsősorban gyermekintézmények ellátásának javítását szolgáló kommunista szombatok sokasága, mely mozgalom a megyénkben is több millió forintos értéket hozott. Reális összegzés és feladatmeghatározás A megye közvéleménye nagy érdeklődéssel tekintett a megyei pártértekezlet és a XII. kongresszus elé, azt várták, hogy jól, a realitásoknak megfelelően összegzik az eddigi elért eredményeket, feltárják a létező gondokat és kijelölik a soron következő feladatokat is. Úgy ítélem meg, hogy ezek a fontos pártfórumok el is végezték ezt a munkát. A jó politikát, a jó határozatokat viszont erélyesebben kell megvalósítani. A tenniakarás, egészséges politikai, társadalmi morál folytatódott a kongresszus után, s érvényesül az országgyűlési képviselő és a tanácstag választás előkészítésének folyamatában is. A jelölőgyűléseken, amelyek nagyon fontos előkészítő állomásai a választásoknak, több mint nyolcvanezer ember vett részt, a választásra jogosultak 34 százaléka. Mintegy 15 ezer ember szólalt fel, mondta el véleményét, köztük több mint négyezer olyan közérdekű bejelentést tett, amelyek a feladatok jobb megoldását eredményezik. — A társadalmi, politikai események során tapasztalható tettrekészség, érzelmi, hangulati demonstráció hogyan tükröződik az év eddigi időszakának munkasikereiben? — Például a megye ipari termelése több mint négy százalékkal haladta meg a múlt év azonos időszakának produktumát. Ez önmagában is nagy dolog, a belső tartalmat tekintve méginkább, hiszen jobb minőségű, magasabb értékű termékeket állítottak elő, mint korábban. Bizonyíték rá, hogy 20 százalékkal nőtt az exportarányunk, s ma már megközelíti az össztermelés 30 százalékát. Az ilyen termék természetesen magasabb áron is kelt el a világpiacon. További minőségjelző adat, hogy miközben 4 százalékot meghaladóan nőtt az ipari termelés volumene, az egy főre eső termelési érték valamivel több mint 7 százalékkal növekedett. A 4 és 7 százalék hátterében, az áll, hogy a fejlődés extenzív szakasza végképp bezárult, a termelés növekedését ma már létszámmal nem lehet biztosítani. Elengedhetetlen a beruházásokra fordítható anyagi erők igen körültekintő, elsősorban a gépesítésre, a technológiák korszerűsítésére való felhasználása, továbbá a munkaerővel való jobb gazdálkodás, ami azt is jelenti, hogy a foglalkoztatás fő szempontja a munka társadalmi hasznossága legyen. Mindenki a maga területén Nemcsak az ipar területén, hanem a mezőgazdaságban is jól indult az első negyedév. Pedig az idén a mezőgazdasági szövetkezeteket, állami gazdaságokat ugyancsak nem kényeztette el a természet, hiszen mindenki láthatta, hogy későn tavaszodott, összetorlódtak a munkák. A lehető legrövidebb idő alatt kellett elvégezni a tennivalókat s tulajdonképpen minden soros munkát el is végeztek, méghozzá megfelelő minőségben. Aki járja a határt, az látja, hogy szinte olyan a szántóterület, mint a konyhakertészet. Ehhez hozzájárult, hogy már ősszel, az őszi vetési munkával is megalapozták, hogy ebben az esztendőben is jó termést várhassunk. Igen fontos, hogy a termelőszövetkezetekben a növénytermesztés mellett az állattenyésztés területén is léptünk előre. Kiemelném a tejtermelés további növekedését, az év első három hónapjában több mint 6 százalékos az előrehaladás. Ám ugyanezt nem mondhatom el a sertéstenyésztésről. Sajnos, továbbra is csökkent az állomány. A folyamat megfordítására megfelelő intézkedéseket kell tenni. — Milyen további társadalmi, politikai, gazdasági tennivalók fakadnak a megnövekedett követelményekből? !— Mindenekelőtt igen fontos, hogy dolgozzunk még tudatosabban a párt és a tömegek kapcsolatának további szilárdításán, ami nélkülözhetetlen előrehaladásunkhoz. Céljainkat csak úgy tudjuk elérni, ha továbbra is minden ember a maga tudása legjavával, a maga területén jól látja el feladatát. A munka fogalma valóban emberi szükségletet jelentsen. Megjegyzem, a munka presztízse, becsülete, különösen a jól végzett munka presztízse és becsülete szerintem nálunk még nincs kellően honorálva, ami azt is jelenti, hogy kevesebb munkával is lehet jól élni egyeseknek, nem egyszer hanyag munkával is és ezek ellen a társadalom haragja nem mozgósít kellően. Mi az, hogy gazdaságtalan”? Céljaink, amelyek az emberekért fogalmazódtak meg, nem valósulhatnak meg népi, nemzeti összefogás nélkül, s ebben a tekintetben a pártszervezeteknek és minden progresszív erőnek többet kell tennie. Döntő jelentőségű e téren, hogy a különböző helyeken dolgozó kommunisták hogyan mutatnak példát, hogyan járnak élen a termelésben, a közéleti munkában. További fontos feladat, amit a kongresszus és a megyei pártértekezlet is meghatározott, a gazdaságpolitikai célok következetes megvalósítása. Életszínvonalpolitikánk gyakorlati érvényesülésének anyagi feltételei azt jelentik — többek között— hogy történetesen az ipar termelése mintegy 3 százalékkal nő, magasabb színvonalú, a világpiacon értéküknek megfelelően eladható termékeket állítunk elő. Az ipari célok megvalósítása szelektív módon kell, hogy végbemenjen. Nem szabad olyan terméket előállítani, amelyek nem adhatók el, ott viszont növelni kell a termelést, ahol jó, gazdaságos termék születik. Persze vigyázni kell, nehogy a termékszerkezet, vagy gyártmányszerkezet-váltás ürügyén újabb hiánycikkek keletkezzenek. Amire szükség van, azt elő kell állítani, s ha az gazdaságtalan, akkor sem a gyártásról kell leállni, hanem gondoskodni a termék kifizetődővé tételéről. Ha ezeket a szempontokat a mezőgazdaságban akarjuk érvényesíteni, akkor azt mondom, hogy ott mindent el kell követni minden termék termelésének növeléséért. Több élőállatot tudjunk nevelni, értékesíteni, több búzát tudjunk termelni, s majd értékesíteni, szóval mindenből, minden mezőgazdasági termékből több kell. Közismert az az idézet, amit Kádár elmire a tsz kongresszuson mondott, ezelőtt két ejszítendővel: „A mezőgazdasági termékek stratégiai termékek, azokra szükség van a dolgozó nép ellátása szempontjából és az export növelése miatt is.” Arra kell törekedni, hogy a mezőgazdaságban olyan termelési szerkezet alakuljon ki, mely szerint egy adott területen azt termeljék, ami ott a legeredményesebben előállítható, amin keresztül nagyobb haszonra tudnak szert tenni. Nem egy mezőgazdasági vezető hangoztatja, hogy gazdaságtalan a sertéstenyésztés és leállítják. De hát ha szükség van rá, ezt például nem lehet leállítani! Nem lehet „gazdaságtalan” címszó alatt nem termelni. Az képezheti döntés tárgyát, hogy a belső arány égyük vagy másik termékből milyen legyen, de likvidálni a mezőgazdaságból az ellátás szempontjából alapvető alaptermékeket — komolytalan, elfogadhatatlan „ökonomizmus”. A sertéstenyésztésnél, a marhahizlalásnál is olyan feltételeket kell teremteni, hogy az gazdaságos legyen, hogy a marhaszaporulat növekedjen, az elhullás aránya csökkenjen, s a fajlagos abraktakarmány felhasználás csökkentésével is gazdaságosabbá lehet és kell tenni ezeket az ágazatokat. Bízom abban, hogy ezt jól értik a mezőgazdasági üzemek és ennek szellemében fognak cselekedni a jövőben is. A személyi feltételek szerepe A további igen fontos tényező, amit az új követelményekkel kapcsolatban megemlítenék — s erről a kongresszus is nagyon világosan fogalmaz —, hogy a politikai, a társadalompolitikai, a gazdasági munka eredményesebb végzése szempontjából nagy hangsúllyal kell foglalkoznunk a személyi feltételekkel. Ugyanis, ha igaz, márpedig igaz, hogy az a politika, amit a XII. kongresszus megerősített és a kor igényének megfelelően fejlesztett, jó politika, hogy ezt a tömegek támogatják, akkor tulajdonképpen a végrehajtás a kádereken, a vezetőkön múlik. S mindent meg kell tenni, el kell követni annak érdekében, hogy — történetesen egy megyében — minden vezető poszton, a megyei első titkártól egészen a brigádvezetőig arra alkalmas emberek töltsék be ezeket a tiszteket. A pártértekezlet állásfoglalásával megegyezően azt mondom, hogy a vezetőink többsége alkalmas feladatai ellátására. Politikailag szilárdak, képzettek, kellő szakmai felkészültséggel rendelkeznek és a többségüknek jó emberi tulajdonságaik vannak, szót értenek az emberekkel. Ugyanakkor viszont egy-egy területen találkozunk olyan vezetőkkel is, akik „vigyáznak” arra, hogy nagyobb hibát ne kövessenek el, inkább nem csinálnak sokat, olyan egy szinten dolgoznak. Keveset kezdeményeznek, nem tartják kézben a vezetői gyeplőt megfelelő szilárdsággal. Félnek az újtól, másokra mutogatnak és nem a maguk területén próbálnak rendet csinálni. S nem egy területen a képességgel is baj van, nem értik a kor igényét, az új követelményeinek nem tudnak megfelelni. Itt bizony nagyobb politikai bátorsággal kell változtatni! Sok tehetséges, jól felkészült fiatalember van a megyében, rájuk jobban kell támaszkodni és engedni a képességeik kibontakoztatását. A személyi feltételek biztosításához tartozik az is, hogy minden szervezetben gondoskodni kell róla: a vezetők permanensen tanuljanak, képezzék tovább magukat. Rohanó világban vagyunk, ahol a tudományok állandóan fejlődnek, s napi felkészülést igényelnek. Csak így lehet szabadulni a kényelmesítő rutintól, begyakorlottságtól, amely nem igényli, sőt nem tűri a gondolkodást, a megújítást. Ugyanakkor megemlíteném, hogy a mi gyakorlatunkban kialakult egy olyan módszer, mely szerint mindig az állam pénzén akarnak tanulni, beiskolázni. Függetleníteni mindentől és csak tanulni. Persze, ilyet is támogatni kell, de még fontosabb a vezetőben azt az igényt felkelteni, hogy a maga munkája során tanuljon, ha úgy tetszik, a saját költségén és fáradsága révén tartson lépést azzal, ami a dolga. És többet, jobban kell egymástól is tanulni. Sok olyan példa, tapasztalat áll előttünk, amit vagy hiúságból, nem egyszer butaságból nem veszünk fel, pedig ott hever előttünk. Nem tanulunk, nem okulunk eléggé a jó tapasztalatokból. A vezetőnek továbbá különösen a jó tanács meghallására legyen érzékeny a füle. Soksok javaslatot hallottunk a pártértekezletek előkészítése során a kongresszus vitájában, a jelölőgyűléseken. Ezeket fölfogni, szelektálni, a napi munkában érvényesíteni — sokszorosan kamatozó vezetői módszer. A mi közéletünk most olyan, hogy a dolgozók sokoldalúan figyelik a vezetőket. Nem véletlen, hogy a megélénkült politikai kampányban sok levelet, szóbeli, észrevételt kaptunk egyes vezetők magatartásával kapcsolatosan. Néhányan sajnos megfeledkeznek magukról és egyéni érdek hajhászása, vagy ki tudja milyen indítékokból szembekerülnek az erkölcsi felfogásainkkal. Ezek rontják a vezetői presztízst, sőt haragot és jogos felháborodást váltanak ki. Tanulság, hogy a kis tévedéseket is szigorúbb mércével kell elbírálni és nem engedni, hogy azok kiterebélyesedjenek, nagyobb erkölcsi-anyagi károkat okozzanak a népgazdaságnak és a társadalomnak . Varga elvtárs több cikluson át volt országgyűlési képviselő, s most is jelölt a zalaegerszegi 2-es számú választókerületben. Kérem, végezetül e munkájáról nyilatkozzék. Megtisztelő kötelesség ! Megtisztelő kötelességet jelent számomra, ha majd újra megválasztanak. Egyébként ez a közéleti funkció, a képviselőség nagyon jól összegyeztethető a pártfunkcióval, mert mind a kettő szolgálatot jelent. Egyik talán egy kicsit szűkebb, a másik tágabb értelemben, de mindenképpen szolgálat. Örülök annak, hogy Zalaegerszegen és környékén képviselőjelöltnek választottak, de mindjárt hozzáteszem, hogy van bennem egy kis drukk,tajon hogyan tudok eleget tenni az e téren is megnőtt követelményeknek? Ha a munkatársaktól, kommunistáktól, a vezetőtársaimtól, a dolgozó emberektől biztatást és támogatást kapok, akkor ez a félelem leküzdhető, s talán még eredményesebben lehet dolgozni. S van még valami, ami erőt, önbizalmat, egyszer a mind további ösztönzést ad. Az a válasz, ami arra a kérdésre adható, hogy megérte-e a munka? Ha valaki végignéz ezen a megyén és nem csak nézi, hanem látni is tudja, aztán megnézi megyeszékhelyünket, Zalaegerszeg városát, akkor mondhatja, hogy megérte. Díszpolgárunk, a tudós Keresztury fogalmazott így: „Más az én pátriám." Bizony más. Hol vannak a régi falusi házak? Esetleg a skanzenban, bemutatón. Sokat fejlődött Zalaegerszeg is. Kezd felnőni egy olyan megyeszékhellyé, amely a lakóinak mind többet tud nyújtani a városi életből, anyagiakban, kultúrában, műveltségben is. Meggyőződésem, hogy ez a fejlődési folyamat folytatódni fog a megyében. Igaz, a lehetőségeink valamivel szűkösebbek, de ha az anyagiakat még átgondoltabban, tervszerűbben, okosabban használjuk fel, a következő öt évben is szépen gyarapodhatunk. Kevesebb pénzzel is lehet többet építeni, ha gondolkodunk és jól használjuk fel. Nem mindegy például, hogy egy 5—6 szintes, 50—60 lakásból álló háztömböt egy év alatt építünk meg, vagy rövidebb idő alatt. Mert ha előbb, fele idő alatt, akkor három négy lakással többet lehet építeni, mert annyival kevesebbe kerül. Vannak kishitűek, akik azt mondják, ezt sem tudjuk megvalósítani, azt sem tudjuk megvalósítani. Ez a mentalitás nem visz előbbre. Sok mindent el lehet érni ésszel és szívvel. Ott van a letenyei szociális otthon. Tulajdonképpen a semmiből építette a közösség. És ez az erő máshol, másban is alkot, teremt. Ismételten: meggyőződésem, hogy ha a rendelkezésre álló anyagi erővel jól gazdálkodunk, tovább fog fejlődni a megye társadalma és gazdasága, mind jobban tudjuk kielégíteni az igényeket. Én ezeknek a céloknak a megvalósításában próbálok eredményesen közreműködni, mint pártmunkás és mint képviselő egyaránt. • Köszönjük a beszélgetést. Az Alugépgyár rekonstrukciós fejlesztésének első üteme során készült el a melegüzem.