Zalai Hírlap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-02 / 51. szám
1982. március 2. Hektáronként négy tonna jól jövedelmez a fűz Rédicsen A fűzbokrok közül traktor bukkan elő. — Merre vannak az aratók? — kérdem a vezetőjét. — Ma nincsenek itt. Csak szállítunk. Ekkora hóban nem lehet vágni e versszőket — mondja Kiss János, a rédicsi termelőszövetkezet traktorosa. — Már jócskán kész a munka, a száraz, fagyos hetek alatt tudtak dolgozni az emberek. A termelőszövetkezet központjában Zöld Miklós, a gazdaság főagronómusa elmondja, hogy tíz—tizenöt hektáron van még vágatlanul a fűzvessző. Ha nem jött volna közbe a havazás, ezekben a napokban végeznének vele. A szállítás azonban most is tart, a kévékkel megrakott pótkocsikból két vasúti vagont töltenek meg. — Hová megy a rédicsi fűz? — A tiszaalpári háziipari sünk, oda szállítjuk. Elég jó a hozam, hektáronként négy tonnát takarítunk be és a minőséggel is elégedettek lehetünk. A minőség a betakarítók bérezésében is szerepet kapott. A 160 centi hosszúságig mázsánként 70 forintot, az ennél hosszabbakért mázsánként 55 forintot számolnak, és hozzájön még a kötözésért, mozgatásért tíz forint. Nem rossz a kereset, de tekintve, hogy kevesen vannak a szövetkezetben,akiket mozgósítani lehet, géppel is aratnak. — Gáborjánháza határában mintegy harminc hektárt a lenti tűzüzemtől kapott kölcsön géppel vágtunk le — mondja a főagronómus. — Az igazság az, hogy az ideális a kézimunka, a gép ugyanis hét centi körüli csonkokat hagy a talajegyenetlenség miatt. Ezzel. Viszont ez a beavatkozás nem kíméletes. Sérülések keletkeznek a töveken és ezt a következő évi termelés megsínyli. Persze még így is jól jövedelmező növény a fűz. Az 1981. évi zárszámadásban a növénytermesztési ágazat veszteséges lett volna nélküle. Egy kis számítás után kiderül : egy mázsa fűzvessző értékesítésénél 40—50 százalék a nyereség. Tavaly fél millió forintot hozott tisztán, mázsájáért átlagosan 500 forintot kap a szövetkezet. — Elégedettek vagyunk vele és odafigyelünk a termesztésére. A letermelés után nitrogén foszfor, kálium műtrágyát szórunk ki, néhány éve már vegyszerrel gyomtalanítjuk és mivel tizenhat éves, tehát már nem fiatal a telepítés, megkezdjük a felújítását. B. E. Huszonöt év acélszürkében „Becsülnek azért, amit ” Tóth László Lentiből jött: a helyi tsz traktorosa, Farkas Imre Zalaszentgrótról, ahol az állami gazdaságban bérelszámolóként dolgozik. Azon kívül, hogy mindketten mezőgazdasági üzemben keresik a kenyerüket, az is közös bennük, hogy mint alapítók, 25 éve szolgálnak a munkásőrségben. Arról kérdeztük őket, milyen volt életükben ez a negyedszázad? TÓTH LÁSZLÓ: „Kicsi papám mennyi van ezekből?” Két és fél éves az unokám. Reggel, amikor eljöttem hazulról megsimogatta a kitüntetéseimet, s azt mondta: „Kicsi papám, mennyi van ezekből neked és olyan szépek.” Melegség öntött el. Nagyon szeretem a kis csöppséget, meg a kitüntetéseimre is büszke vagyok. Az elismerésekre, amelyek azt is jelzik, hogy helyesen döntöttem, amikor ezt a szolgálatot vállaltam, de sajnos jelzik azt is — sok idő telt el 1957 óta. Az ellenforradalom alatt Lentiben a gépállomáson dolgoztam. Nekünk az a munkahely adta a kenyeret, így nemngedtünk elvinni onnét a zavargások alatt egy csavart :.. Dolgoztunk akkor is, lvottuk a körmösöket, a ceépgépeket. Aztán arról is beütünk, hogy nem lesz abból mmni jó, ha minden szétzálódik. Ötvenhét elején, amior Lentiben szervezték az S6 munkásőr szakaszt, a géplomásról hárman jelentkezünk, később jöttek volna töben is, de egyelőre csak azok ■hettek számításba, akikbentétlenül bízni lehetett. Aztán elmúltakazok a zaros idők, megváltozott a clgálat, a munka is. 1968- n kerültem a lenti tsz-be, aktorosnak. A szövetkezet, egy munkásőr raja van, s nagyon összetartunk. Halami szorít a gazdaságban, ink feltétlenül számíthatnak, legfrissen is tartja az embert a szolgálat. Mondom is a koraalbelieknek, ne hagyjátok el magatokat, mert az ember mindig olyan öreg, amilyennek tartja magát. Persze most is előfordul, hogy nehéz dolgokat kell teljesíteni. Három éve volt, éppen szilveszterkor, él-, jöttek hozzánk a lányomék, hogy velünk töltsék az év utolsó napját, nekem azonban mennem kellett. A határőröknek segítettünk elfogni egy disszidenst. Kegyetlen téli éjszaka volt, s mi egész éjjel kinn voltunk, és végül fülön csíptük az illetőt Három családom van, egy lányom, két fiam. Sajnos az egyik fiú beteg, szociális otthonba került. A másik fiam lakatos, meg ifjúgárdista. Ha leszerel, úgy hiszem felvált majd engem. Talán éppen akkor lesz majd munkásőr, amikor én már megöregszem. A lányom férjhez ment az ő gyereke a kisunokám. Remélem a kicsiből is lesz munkásőr. Belé oltom én ennek a szolgálatnak minden szépségét. Szóval ilyen terveim vannak — és még? Hát ameddig tudom, csinálom. Fiatal ember vagyok, van még vagy tíz évem a nyugdíjig. Ha az egészségem engedi, nyugdíjasan is szeretnék munkásőr maradni ameddig csak lehet. FARKAS IMRE: gondoltak. Vállaltuk. Most már elárulhatom, nem volt könnyű fegyvert fogni. Kemény idők voltak azok, nem titkolom, a pisztoly mindig ott lapult a köpenyem alatt. És nem csak mi vállaltuk ezt a szolgálatot, hanem a feleségeink is. Róluk sem szabad megfeledkezni, mert számukra a mi helytállásunk, nagy teher volt. Ők végezték el azt a munkát is, amit nekünk kellett volna szabadidőnkben megtenni otthon a ház körül, s ráadásul még az ő feladatuk volt a ruháink tisztántartása is. Sokat vállaltak az asszonyaink, s ezért sohasem lehetünk elég hálásak nekik. Még jó két évet kell dolgoznom a nyugdíjig, de a munkásőrségben tovább maradok, a barátaimmal szeretném megünnepelni a harminc éves jubileumot is. Persze, ebben nagy szerepe lesz az egészségi állapotomnak. Most már én is érzem: nem véletlenül találták ki, hogy az emberek hatvan évesen menjenek nyugdíjba ötvenöt után olyan gyorsan esik vissza az ember, mint amilyen gyorsan kap erőre tizenöt és húsz év között. Három gyermekem és három unokám van. A családom büszke arra, hogy acélkék egyenruhában járok. A fiam például reggel megnézte, hogy kifogástalanul áll-e rajtam az egyenruha. Azt hiszem, annál nagyobb elismerés nem kell, mint az, hogy akik legközelebb állnak hozzánk, becsülnek azért, amit csinálunk. Győrffy István „Ketten maradtunk„ Tízen kezdtük együtt a szolgálatot az állami gazdaságban. Hárman már nem élnek közülünk, négyen hetven éven felül vannak, egy alapító társunk beteg, így hát ketten maradtunk a régiek közül. 1937 óta dolgozom ebben a gazdaságban. Csak közben cselédből tulajdonos lettem. Ezt úgy kell érteni hogy tizenkét évesen kerültem cselédnek a szentgróti Károlyi uradalomba, a felszabadulás után ezen a birtokon alakult meg az állami gazdaság. Az ellenforradalom alatt a gazdaságban őrséget szerveztünk, hogy ne foszthassák ki a gazdaság borospincéit. A felfordulás megszűnése után néhány unkát összehívott a felsőbb pártvezetés, s elmondták, megalakítják a párt fegyveres osztagát, a munkásőrséget Ránk Jegyzet Lesz végre alkatrész? — Jóindulattal is csak anynyit mondhatok: csapnivaló! — így jellemezte tömören az alkatrészellátást egy javítóüzem vezetője. A szerviz dolgozói kénytelen-kelletlen ezermesterré nőtték ki magukat. Sok esetben hajlítunk, gömbölyítünk, átszerelünk, felújítunk, öszvérmegoldásokhoz folyamodunk — sorolta gondjait tovább az üzemvezető —, ha nem látunk más lehetőséget a hiányzó alkatrész pótlására. Az ország másik sarkában egy anyagbeszerző így „folytatta” a panaszáradatot: Ha egyik-másik régi típusú vagy külföldi géphez hiányzik egyegy alkatrész, csak ismeretség, barátság révén juthatok hozzá. Márpedig a vállalat nem építhet arra, hogy az én személyes kapcsolataim garantálják a részegység- és alkatrész-utánpótlást. Mindezek alapján joggal merül fel: részletkérdés-e gazdálkodó szervezeteinknél az alkatrészellátás? Egyáltalán nem az, inkább sziszifuszi erőfeszítésnek tűnik. Még akkor is, ha olykor , részben a hiánygazdálkodás folytán a vállalatvezetők és az anyagbeszerzők magánügyének tetszik. Az is kétségtelen, hogy a készletgazdálkodás valamennyi rákfenéje, búja-baja jellemző az alkatrészellátásra is. Következésképpen a megoldást érdemes a készletgazdálkodás betegségeire javallott gyógyírotz közt keresni. Gond ott is van, ahol mindig tudják, mi van a központi raktárakban és mit tartalmaznak a megyei lerakatok polcai. Sokhelyütt ugyanis a raktáron levő alkatrészekmennyiségének és összetételének átláthatatlansága okoz kavarodást. Egy határmenti városka elektronikai szervizének üzemvezetője panaszolta: „a központ gyakran küld olyasmit is, amit nem kértem, mert nincs rá szükségem. Legközelebb viszont épp a magas készletek miatt hallgathatok. Arról nem szólva, hogy a nekünk küldött alkatrész másutt esetleg hiányzik. Van ugyan számítógépünk, de az alkatrésznyilvántartást még nem vitték génre . . Gondot okoz, hogy a gépeket, berendezéseket gyártó vállalatoknál „szívják a focinkat”, ha alkatrész-utánpótlásról kell gondoskodni. Az igényeltnél kevesebbet igazolnak vissza, és olykor ennek csupán töredékét szállítják. Ezért a megoldást keresők sokszor más forrásokhoz, importhoz fűznek reményeket. A reményekből néhány részterületen lassacskán mégis valóság lesz. Még ha olyan áron is, hogy a — kiszolgáltatott helyzetben levő — felhasználók keresnek nagyobb piacot a gyártó cégnek, a ■■ hasznot ígérő csalétek általában nem marad hatástalan. Mások kooperációra törekszenek téeszek melléküzemágaival, a születő, erőre kapó kisvállalkozásokkal, társulásokkal. Hiánycikknek számító mezőgazdasági gépalkatrészek sorozatgyártására vállalkoztak például a Baranya megyei termelő szövetkezetek. A kezdeti sikeres tapasztalatok alapján — és főleg a költségek lefaragása érdekében — azt tervezik, hogy más megyékkel összefogva szakosodnak. Hasonló elképzelései lehettek az Autóker vezetőinek, amikor tavaly kiállításukra — ahol a hiánycikkek gyűjteményét mutatták be — szabad kapacitással rendelkező vállalatokat, szövetkezeteket, kisiparosokat hívtak meg. Egy másik példa: tüzeléstechnikai alkatrészek gyártására társaság alakult, azzal kecsegtetve az ügyfeleket, hogy 90 nap alatt minden alkatrészigényt kielégítenek. Titkuk állítólag nincs. Mindenesetre az aktatologatás és a levelezés nem divat náluk és az sem lényegtelen, hogy a honi berkekben Titka _a minimális adminisztráció mellett gyorsan dolgoznak. Az említett példák arra utalnak, hogy ha a helyzet túl sokat még nem is javult, a gyártó- és szállítókészség úgy-ahogy már fellelhető. Molnár Patricia. SALAI HÍRLAP 3 Egyszer lent, máskor fent Váltakozó teljesítmények a lenti tsz-ben — Az erőn fölüli építkezés majdnem veszteségbe sodorta a gazdaságot — mondták egy esztendeje nem is kevesen a letenyei termelőszövetkezet tagjai, alkalmazottai közül, amikor tudomást szereztek arról, hogy a szövetkezet alig több mint háromszázezer forint nyereséggel zárta az 1980-as esztendőt. Cáfoló eredmény Nem ad építkezés volt a bűnbak, nem is volt az túlméretezve, most már tudják azok is, akik kritizálói voltak a halaszthatatlan beruházásnak, hiszen az igényeket hoszszú időre kielégítő üzemi konyha és tágas ebédlő épült azzal együtt, hogy a régi omladozó épületből kulturált körülmények közé költözhetett a közös gazdaság igazgatása. A létesítmény kivitelezéséhez pedig nem a tsz számára kritikus 1980-ban kellett előteremteni a saját pénzügyi alapot, hanem még korábban gyűjtögették. Az építkezés tehát nem zavarhatta meg a gazdálkodást Akkor mi? Hiszen egy évvel korábban, 1979-ben, az előbb említettnek több mint tízszerese volt a nyereség, s a hetvenes évek második felének mindegyik esztendejében elfogadható eredménnyel zárt a közös. — Mert fizetett, a biztosító — érveltek a múlt nyáron néhányan. — És 1980-ban . — Akkor nem volt tavaszi fagy és nyári jégverés, le kellett szedni a gyümölcsöt és el kellett adni azt Elmaradt a több milliós kártérítés, nem lett nyereség. — De volt bevétel. — Az viszont nem lett elég a ráfordítások ellensúlyozására. Ez utóbbi vélemény elfogadhatóbbnak tűnik, mint az építkezésre hárítani az egy évvel korábbi kisiklást. Az tény, hogy a szövetkezet azokban az években zárt jó eredménnyel, amikor az Állami Biztosítótól megkapta a tisztes összegű kártérítést. Ezt az érvet viszont az elmúlt esztendő gazdálkodási eredménye cáfolja. Egy korábbi tudósításunkban hírül adtuk, hogy a közös gazdaság közel hatmillió forintos nyereséggel fejezte beaz 1981 -es esztendőt. Ez pedig minden korábbinál jobb teljesítmény. Tehát az előző évi minimális eredmény után, ami az utóbbi hat esztendő mélypontjának számít, most ismét ,,fent” van a gazdaság. Holott tavaly sem fizetett a biztosító jelentős kártérítést, hiszen csak körtésüket érte kisebb elemi csapás. — Szép termésünk volt az idén a gyümölcsösben, mégse lehetünk elégedettek, mert a szüret, az áru értékesítése nem úgy sikerült, mint ahogy mindenki szerette volna — mondja Bokronyi Lajos tsz-tag. — Ismételten igazolódott, hogy nem bírunk mi ilyen nagy gyümölcsössel, indokolt lenne csökkenteni annak a '■'’ét. Dicséret a növénytermesztőknek, az erdőművelőknek Vagy talán a szüretet jobban szervezni. Az is megoldás lehet Ha pedig az sehogyan sem sikerül, akkor érdemes lenne a mostanában terjedő módszert választani, vállalkozóknak bérbe adni a kertet, vagy annak egy részét, úgy például, hogy a jól gépesíthető munkákat, a talajerővissszapótlást, a növényvédelmet továbbra is elvégzi a gazdaság, s a metszés, a zöldmunkák, de leginkább a szüret marad a bérlőknek. A tavalyi 1,2 millió forintos kertészeti veszteség is jelzi, hogy valamit tenni ■ kell a letenyei gyümölcsössel. Azért is, hogy végre valahára a kertészeknek is legyen sikerélményük. Úgy, mint a növénytermesztőknek. Mert ők az aszályos múlt esztendőben is kitettek magukért Dicséri is Szabó Gábor elnök az ágazat dolgozóit . A hektáronkénti közel négytonnás búza hozam önmagáért beszél — mondja. — De más kalászosokkal is szép eredményt értek el, végül is két és fél millió forint nyereséghez juttatták a közöst Ennél többet csak az erdő hozott az az ágazat, amire valamikor nem sokat adtak. Érthető is, hogy az erdő művelőiről most felsőfokban beszél az elnök. Milyen jó lenne — ezt mondják is —, ha az állattenyésztők munkáját szintén felismerő szavakkal lehetne illetni. A más gazdaságoknál szép nyereséget termelő csirke, náluk alig hozott pár ezer forintot Az ágazat felszámolásával kacérkodnak. Akkor nem maradna más állat majorjaikban, mint néhány száz hízómarha. De a marhahizlalás is inkább vitt, csökkentette a szövetkezeti eredményt. — Jobb minőségű takarmánnyal minden bizonnyal javítani lehetne a marhahizlalást — folytatja mondandóját Bokronyi Lajos. — Aztán olyan jelentéktelennek látszó dolgokkal is mérsékelni lehetne az ágazat költségeit mint az éjszakai világítás kiiktatása az istállókból. Mert nem igaz, hogy egész éjen át több égővel is világítani kell a jószágoknak. Az ágazatok kiszolgálói, a gépesítési brigád tagjai, úgy tűnik tanulgatják, hogy milyen módon lehet takarékosabban dolgozni. — A rendszeres diagnosztikai vizsgálattal, az adagolók pontos beállításával sikerült csökkenteni az üzemanyagfelhasználást — mondja Somogyi István gépcsoportvezető. Talán méginkább sikerült volna, ha más a rend az üzemanyagvételező helyen. — Aligha lehet ott tökéletes a vagyonvédelem, ahol az értékkezelő minden további nélkül átadja a kulcsokat a gépészeknek : tankoljanak csak maguk, neki most más az elfoglaltsága — mondja Benkő Károly, az ellenőrző bizottság elnöke, aztán azt sem hagyja szó nélkül, hogy a bizonylatolás sem tökéletes, az is kívánni valót hagy maga után. Folytatás, kitérőmentesen Ezúttal ismét jó eredménynyel zárt a termelőszövetkezet és még így is, mennyi gond vetődik fel Amíg pedig ilyenek lesznek, addig váratlan dolgok mindig bekövetkezhetnek. Olyan nemkívánatosak is, mint egy évvel korábban. A problémáinkat ismerve az azért mégis megnyugtató, hogy a költségeket mérsékelni tudtuk — ezt folytatni kell tovább —, hatékonyabb lett nálunk az élőmunka, lényegesen javult a szociális ellátottság, ipari tevékenységünk létrehozásával pedig hatvan nőnek teremtettünk munkahelyet — mondja Szabó Gábor. — Mindez reményt ad, hogy a folytatás ezután mentes lesz a kitérőiktől. A hullámvölgyek kiiktatásához talán érdemes lesz megfogadni Horváth Gyulának, a megyei pártbizottság titkárának szavait, aki egyebek között a következőket ajánlotta a letenyei tsz közgyűlésén: — Ha egy ágazat veszteséges, ne mindjárt annak felszámolását fontolgassák, hanem tárják fel és szüntessék meg az eredményes munkát gátló okokat. Mert például a minőség javításával (ez a gyümölcsre különösen érvényes) legtöbb esetben megváltoztatható az előjel, nyereséges lehet a tevékenység. Nemecs Ferenc