Zalai Hírlap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
4 Gyerekeknek játszani a gyerekekkel Zalai vonatkozása is van a Népművelési Propaganda Iroda közelmúltban megjelent, Ünnepigázó címet viselő könyvének. A gyermekek számára írt színpadi műveket tartalmazó kiadvány négy darabját nagykanizsai pedagógus, Balázsi Mária Éva szerezte. Munkái az Alkotmány ünnepének érdekes keretet adó Kenyérünnep, az úttörőélet visszásságait parodizáló Katonadolog, a pécsi országos fesztiválon Hüvelyk Matyi díjat kapott Almomban Karikaországban és a vidám hangvételű, iskolai életet feldolgozó Nebulók című darabok sok sikert arattak már a különböző bemutatókon, de a könyv révén az ország valamennyi gyermekszínjátszó csoportja, s közönsége számára hozzáférhetővé válnak. — Szakmai elismerést jelentett számomra, hogy kiléphettem a szélesebb nyilvánosság elé, ugyanakkor megerősített, hitemben, hogy jó úton haladok, amikor munkáimmal egyfajta módszert kívánok adni a gyermekszínjátszásban tevékenykedő kollégáimnak — mondta a fiatal tanítónő, akivel a könyv megjelenése kapcsán beszélgettünk. — Valóban nem ez volt az első bemutatkozásom, hiszen az intézet által 1978-ban Mit játsszak? címmel meghirdetett, pályázaton már szereztem egy második díjat az önálló darabok kategóriájában, s két forgatókönyvemet —, melynek egyike címadó lett — már megjelentették a Játékkoszorú című kiadványban. A fordulópontot mégis a pécsi fesztivál hozta meg s nemcsak azért, mert ott kaptam bíztatást a folytatásra országos hírű szakemberektől, hanem, mert egyik darabomat láttam sikerrel színre vinni egy más megyéből jött társulat által. — Nagykanizsán nemcsak mint szerzőt, hanem mint rendezőt is számontartják, neve összefonódott a számos sikert elért Picurka színpadéval. — Igen, amikor a városba, az úttörőházba kerültem népművelőnek, azonnal megalakítottam a csoportomat, mely ma is az Andrejka úti Általános Iskola III/A. osztályára épül. Őszintén szólva nehéz helyzetben voltam akkor, hiszen csak azokat a gyerekeket sikerült bevonnom, akiket az iskolájuk nem foglalkoztatott, viszont volt bennük igény az önkifejezésre. Utólag nem bánom már, hiszen a helyzet diktálta szükség vott rá, hogy saját forgatókönyveket írjak. Arról van szó, hogy a rendelkezésünkre álló darabok figuráinak megformálásához nehéz volt megfelelő szereplőket találni, ugyanakkor az adott anyagban több volt, mint amit egy silányabb mű követelt volna. Fejreállítottam a szokásokat, s saját gyerekeimről mintáztam a szereplőimet, s a csoport ötletgazdagságára, improvizációs készségére építve alkottam meg a darabot Úgy is mondhatnám, hogy velük együtt írtam, hiszenelőfordult, hogy saját elképzelésemből csak a váz maradt meg. Így készült a sikerdarabunk, az Álmomban Karikaországban »című. Mint pedagógus, ezúttalis meggyőződhettem róla, hogy a gyermeki lélek tiszta forrás, amiből érdemes meríteni. — A legutóbbi megyei be► mutatójukon produkciójuk újszerűségét dicsérte a zsűri, ugyanakkor megemlítették, hogy szereplői számára nem könnyű a darab. — Mindkét észrevételt elfogadom, mert így igaz. Mi nem hagyományos szerepjátékot csinálunk, hanem egy — eszközökre épülő — kellékes, szerkesztett játékot ami elsődlegesen a gyerekek alkotó fantáziájára épül, s amellett, hogy produkciócentrikus, fő feladata a közösségformálás. Állandóak nálunk az improvizációk, helyzetgyakorlatok, etűdök, egykori tanáraimtól, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanárától Montág Imrétől és a szolnoki Szigligeti Színház rendezőjétől, Paál Istvántól „lopott” beszédtechnikai játékok, melyek elemei fellelhetők jeleneteinkben. A mai gyermekszínházra jellemző díszletszegénységgel szemben a kellékek adják a változatok sokszínűségét, s ez a verbális élmény mellett újfajta képi élményt is nyújt a nézőnek. Hogy ez helyes út, arról a gyerekközönség — mert hiszen nekik játszunk — reagálása győzött meg bennünk. A szerepek nehézségét nézve: ebben van az érdekessége. A gyerekeket több oldalról érik nevelő hatások. Gyarapszik a szókincsük, a gátlásos kicsik is oldottá válnak, őszintébbek, jobban megnyilatkoznak. Játékunk térérzéket fejleszt, a színpadi egymásrautaltság révén erősödik a közösségi érzés, ami a hagyományos nevelő munkával hosszadalmasabb folyamat lenne. — Mint pedagógus, napközis nevelőként dolgozik jelenleg. Mi vezette a gyermekszínjátszás területére? — Mindig megkapó volt számomra a gyerekek tiszta világa, őszinteségük, élénk fantáziájuk, ezért jelentkeztem annak idején Szombathelyre, a Tanárképző Főiskolára, ahol tanítói diplomát szereztem. A szó szerinti értelemben vett népműveléssel akkor kerültem közelebbi kapcsolatba, amikor egy évig a pölöskefői művelődési házat vezettem. Aztán visszakerültem szülővárosomba, Zalaegerszegre, az Ifjúsági és Úttörőházba. A Fókusz Színpad tagjaként, annak vezetője, Vörös Nándor hatására, javaslatára alakítottam meg első „társulatomat”, a Pöttöm Színpadot, aminek közvetlen folytatója volt Kanizsára kerülésem után a Picurica. Orientálódásomban egyébként a főiskola után végzett színjátszó-rendezői tanfolyam is szerepet játszott, az ott tanultakat, átélteket hasznosítva öt év gyakorlat után lettem „B” kategóriás rendező. Azóta is vallom: gyerekeknek játszani, gyerekekkel — nincs ennél szebb. — Az újabb könyvvel ismertté vált a neve. Milyen tervei vannak? — Én megköszöntem a segítséget a gyerekeimnek és a rendezésben társ Nagy Lászlóné pedagógusnak, néhány közelebbi kollégám gratulált, de egyéb változás nem történt a megjelenés óta. Természetesen folytatjuk a munkát, szeretnénk mielőbb színre vinni a most elkészült — vagyis körvonalaiban meglevő, s majd a gyerekekkel egésszé váló — forgatókönyvem anyagát. Irodalmi források alapján a négy évszakot fogjuk egyfajta kellékre épülő játékkal bemutatni. Mivel egy ötven szereplőre épülő darabról van szó, kibővítjük a csoportot elsős tanulókkal. Egyedüli gondom a kosztümök beszerzése lesz, de bízom a mindig is nagy támogatást nyújtó szülők segítségében. Kaiser László •gr** ,.v • • • jj ^ 4ft l m j! ; ^ l * * \ Ifi 1 ► Sár * 1É& :^íj&9k Három és félmilliós árukészlettel Új ABC áruház nyílt Keszthelyen Keszthely legsűrűbben lakott területén, a Zalka Máté lakótelepen épült fel az a szolgáltató komplexum, amelynek tekintélyes hányadát — több mint 700 négyzetméternyi alapterületet — a Zala megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat új ABC áruháza foglalja el. Az ünnepélyes átadásra tegnap délelőtt került sor, megjelent Szabó Károly, a megyei tanács elnökhelyettese, és Biczó Ján 3i, a városi-járási pártbizottság titkára is. Piriti Jánosnak, a vállalat igazgatójának köszöntő szavai után dr. Földes István, a városi tanács elnöke méltatta az új áruház jelentőségét a város lakossága és az idegenforgalmi ellátásban. Az áruház 3 és fél milliós árukészlettel — élelmiszer és napi iparcikkek — várja vásárlóit. A munkát korszerű hűtő, tárolóberendezések könnyítik. A beruházás közel 12 millió forintba került. A 25 dolgozót foglalkoztató kereskedelmi létesítmény tervezett forgalma havi 3—4 millió forint között molt. SALAI HÍRLAP SMS. mínu Sz Jól kamatoztatják választóik bizalmát „Megadatott a sikerélmény” A helyi termelőszövetkezet ösztöndíjasaként végezte a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát Tóth Antalné. Jelenleg a gazdaság főkönyvelő-helyettese. Alig múlt harmincéves. — Most már bevallhatom, nem szívesen álltam kötélnek, amikor szóltak, hogy tanácstagnak ajánlanak — emlékezik a kezdetre a fiatalasszony. — Volt éppen elég elfoglaltságom a munkámmal, s addigi tisztségeimmel. A pártszervezet vezetőségében, a szakszer- vezeti bizottságban, meg a KISZ-ben, hiszen a nyüzsgési hajlamom — már csak koromnál fogva is — mindenbe belevitt, amiben hasznossá tehettem magam. — Nevezhetjük ezt a jó értelemben vett bizonyítási kényszernek? — Biztosan. Bár ahogy csináltam, természetesnek tűnt számomra. Igaz, eleinte idegennek éreztem magam, nagyon örültem hát, amikor apró jeleit láttam, hogy nem csak a munkahelyemen, hanem a faluban is befogadtak. Hívtak segíteni, vagy a véleményemet kérték, egyre ment, csak a lelkesedésemet szította. — Többen építkeztek, gyermeket nevelnek... — Igazi szerencsém, hogy a férjem hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Köztünk sohasem volt vita abban, mi a fontosabb: az itthoni, vagy a közösségi munka? Biztatott a tanácstagsággal is. Azt mondta, kár lenne csalódni hagyni azokat, akik számítanak rám. — Szintén így érezte? — Úgy alakultak a dolgok, hogy nagyon rövid időn belül megadatott a sikerélmény..., de inkább megmutatom, miről van szó, mint hogy magyarázgassam —, s már indul is hazafelé a Zrínyi utcába. Éppen belemelegedne az utca lakóinak bemutatásába —, hogy csaknem valamennyien a közelmúltban építettek házat, vagy mint látható, még az elején tartanak, meg hogy többségében hasonló korosztályúak, kisgyermekekkel, azonos gondolatokkal, gondokkal —, amikor hirtelen megáll és széles mozdulattal jobbra mutat — Ez seré. Látszatra megszokott utcakép, betonkockákból kiépített járda. A története azonban nem olyan egyszerű. Ezen a szakaszon közelítenek ugyanis a vasútállomásra és haza a környék lakói. Ma már tiszta cipővel. De történt itt más is. — Akkora volt a sötét, hogy vágni lehetett volna. Néhány éve érdeklődtünk az áramszolgáltató vállalatnál, mennyiért tudnának közvilágítást biztosítani? ötvenezer forintra taksálták. Tavaly nekiláttunk, az anyagot a tanács állta. — Villanyt szereltek társadalmi munkában? — Hát persze! Ha van aki ért hozzá és vállalja is... Gyökér Sanyarú földjébe Gergályékhoz sem véletlenül kopogtattunk be. A kétgyermekes családapa szintén a legutóbbi választáson kapott bizalmat, s azóta tagja a megyei tanácsnak is. — Szívesen vállalta? — Inkább félve. Mondtam is, nincs jártasságom az éden munkában. A Petőfi utcában, ahol Gergály Józsefék laknak, alig van öreg ház. Modern családi házak övezik az utca egyik oldalát. — Községünkben kevés a beépíthető telek, érthető hát, hogy az igénylők gyakran felteszik a kérdést: lesz-e abból az útból valami? Azt ugyanis valamennyien jól látják, itt lehetne építeni — magyarázza a fiatal gépszerelő. — Egyébként ezt a falurészt valamikor Sanyarúnak hívták. — Miért? — Talán azért, mert nincstelenek lakták. Hajdani vályogházaik nyomát hiába keresnénk. Akik ma lakjuk, más földbe vertünk gyökeret. — Ahogy végignéz az utca házain az ember, nem a szegénységet látja. — Aki dolgozik, megtalálja a számítását, boldogul. Segítségre az öregek szorulnak. Terveinkben szerepel egy napközi létrehozása. Saepetben most a gyermekek vannak soron, a tavaly megkezdett iskolabővítést a nyáron befejezik. Az új épületszárny birtokbavételével jelentősen megváltoznak a tanítás, a napközis ellátás feltételei. Gergelyék negyedikes kislánya megható őszinteséggel kapcsolódik a felnőttek témájába: milyen jó ovis húgának, aki az ősszel kezdi az iskolát, ő ugyanis még a vasútparti felvonulási épületben ismerkedett a betűvetés tudományával. Édesapja mindehhez annyit fűz hozzá: — Közüggyé vált a községben az iskolaépítés, halaszthatatlanságát az is átérezte, aki közvetlenül nem érintett abban, hogy milyen körülmények között tanulnak a gyerekek. L. M. Pókaszepetki tanácstagok — Bárkit ajánlhatnak azok sorából, akik községeink lakosságát a helyi tanácsban képviselik — állítja Szabó Imre, a pókaszepetki községi közös tanács elnöke. — Márciusban számoltak be ténykedésükről tanácstagjaink választóiknak, s mindenütt egyértelműen dicsérő véleményüknek adtak hangot az emberek. Csak egyetlen, számokkal illusztrálható példával hadd minősítsem tanácstagjainkat: tavaly több mint négy millió forint értékű társadalmi munkát végeztünk. Ekkora értéket jó szervező készségű és lelkes irányítók nélkül képtelenség lett volna létrehozni... Ég alatt a Föld felett Mérnökpilóták lesznek Landolnak a gépek az MHSZ repülőterén. Óriás szitakötőként ereszkednek kinyújtott kerékcsápjaikkal a zöld gyepre. Farkas Lászlóval, a MÉM repülő szolgálat főigazgatójával beszélgetünk a hatalmas tér szélén. — Itt a nyíregyházi főiskolán 1968-ban kezdődött a mérnökpilóta képzés. Évente évfolyamonként átlagosan 15—30 hallgatónk van. Fontos, hogy a tanárok a legmagasabb szinten gyakoroltassák hallgatóikkal a repülés tudományát. Így az iskolapadokból kikerülve a szakmát valóban értő és szerető repülőgépvezetők és szerelők lesznek. Nagyon jó volna, ha a gyárak, üzemek egyre több klubot hoznának létre, és a dolgozókat mind nagyobb számban vonnák be a repülésbe. Ezzel az MHSZ munkáját is segítenék. A nemrég megalakított MÉM repülőgépes szolgálat motoros repülőgép szakosztályán belül hívtuk életre a műrepülő „részleget”, amely azoknak kíván továbbfejlődési lehetőséget nyújtani, akik már túl vannak az alapokon. — Hol és hogyan kapcsolódik a műrepülés a mezőgazdasági szolgálathoz? — Fontos, hogy a végzett hallgatók nagyon jó repülők legyenek, hiszen szolgálatuk során olykor akrobatikus ügyességre van szükség. Ez csak az egyik tényező, de a másik sem elhanyagolható. Mégpedig az, hogy a diákok jobban megbecsülik oktatóikat, ha látják, azok a legmagasabb fokon tudják mindazt, amit oktatnak. Mindemellett a motoros műrepülést is szeretnénk mind magasabb szintre emelni. Ennek érdekében hívtuk életre 1975-ben például a „Nyírség Kupa”-versenysorozatot. A MÉM nemrégiben vásárolta Csehszlovákiától az előbb még levegőben látott kitűnő gépeket. Ezeken gyakorolnak azok a pilóták, akik hazánk színeit képviselik nyár közepén az Ausztriában megrendezendő műrepülő világbajnokságon. Pászti Tibor, Molnár András és Tóth László — valamenynyien innen vannak még a harmincan —, tehát a nagy nemzetközi gálára készült. Bravúros gyakorlataikat a tévénézők is hamarosan láthatják, ugyanis Edelényi Gábor, a Híradó operatőre Kötelék címmel csaknem egyórás filmet készített a pilóták bemutatójáról. — Repülőterünk egyaránt otthont ad repülőiskolásoknak, szerelőknek és sportrepülőknek — mondja Pokoratzky András üzemegységvezető főpilóta, a repülőtér parancsnoka. — Mintegy 90—100 ember jár ki rendszeresen „sportrepülni” hozzánk. Állandó látogatóink az iskolások, az óvodások is, egyelőre a látvány vonzza őket, később bizonyára lesznek, akik beállnak közénk. Szerencsés vagyok. Három percig alig tartó „rövidített tanfolyam” után —amikor egy technikus bekötöz a kétszemélyes kis sportgép jobboldali ülésére —, már tudom, hogy nincs mitől félnem, csak lehetőleg ne nyúljak semmihez. Felbőg a motor és a zöldessárga gyepszőnyeg kiszalad alólunk. Bizsergető érzés. Csaknem ezer méter magasból körbepillantva már tudom, hogyha valaki egyszer... Utóbbim ... és Irány a légtér. Tóth László • „Treuer" kabinjában Kedvezményes utazás A Tourinform jelenti: Kedvezményes áron utazhatnak a turisták a bolgár tengerpartra az Expressz és a Volán Tourist külön repülőgépeivel. A Budapest—Várna—Budapest útvonalon a repülőjegy ára magában foglalja a transzfer költséget, a repülőtértől az utazási irodák programjában szereplő üdülőhelyekre és vissza. A járatok minden kedden és csütörtökön közlekednek. A részvételi díj júniusban és szeptemberben odavissza 1600 forint személyenként, július és augusztusban pedig 2200 forint oda-vissza. Gyermekkedvezmény 2—10 éves korig 1600 forint személyenként egész szezonban. Egyirányú utazásnál a részvételi díj fele fizetendő. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás az Expressz és a Volán Tourist utazási irodákban. Vgra a fMdSn