Zalai Hírlap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-12 / 138. szám
Ez már az utolsó vakáció... Lenti nyolcadikosok Rohamléptekkel közeledik a tanév vége, s — kell-e bizonygatni? — a diákok legtöbbje nagyon várja már. Talán csak a nyolcadikosok lassítanák az idő múlását. Lenti I. számú általános iskolájában tanulmányaikat befejező diákokat tanít Kovács Józsefné. Kissé meghatódottan mondja: — Nehezen búcsúzom tőlük. Életemben meghatározó volt a velük való találkozás. Négy évvel ezelőtt költöztünk ide Lebenyéről, ők voltak az első tanítványaim. Hosszan sorolja, hogyan kovácsolódott ideális osztályközösséggé a most nyolcadik l. — Melegszívű, kedves gyerekek. Mindegyik külön egyéniség — dicséri tanítványait. — Persze, nem egyforma képességekkel, de az átlagnál több közöttük a jó tanuló. Dicséretes eredményekkel szerepeltek a városi, megyei versenyeken is. Legutóbb Zakály Szilvia a KBT megyei vetélkedőjén szerepelt sikerrel, s a megye legjobb gyermek gyalogosaként vehetett részt az országos elődöntőn. — Annak külön örülök — folytatja a tanárnő —, hogy valamennyien alkalmasak a továbbtanulásra. Gimnáziumba, szakmunkásképzőbe, szakközépiskolába jelentkeztek, s egyetlen kivétellel fel is vették őket. A 8'b-ben különösen népszerű a lenti gimnázium, ahol az elmúlt két évtizedben bebizonyították: biztos és szilárd alapot nyújtanak a felsőbb fokú iskolákba pályázóknak. Boczkó Ágnes, Tófeji Edina és Horváth János egyaránt a lenti gimnáziumban folytatja majd tanulmányait. Nyári terveikről érdeklődtünk. — Ez már az utolsó ilyen vakáció — sóhajt Ágnes —, remélem, szép élményekkel búcsúzom a gyermekkortól. Programja bőséges: Zánkára mehet úttörő gárda táborba, az elsősegélynyújtó versenyen elért teljesítményéért, Csillebércre az Interkozmosz táborba pedig az orosz nyelvi vetélkedőn elért helyezésért. A felsoroláshoz gyorsan hozzáteszi: — Persze, nem egyedül! Több osztálytársam kiérdemelte ugyanezt, s voltunk olyan versenyen is, ahol nemcsak magunknak, hanem az iskolának is nyertünk részvételi lehetőséget. Tófeji Edina második éve az úttörőtanács titkára, szintén Csillebércre kapott beutalót, a kiváló úttörők nyári táborába. — Utoljára még elmegyek a herényi táborba is — teszi hozzá. — Minden évben ott nyaraltunk közösen diáktársaimmal, sok kedves élményben volt részünk. Ami pedig a „jogosultságot” illeti: ígéretet kaptunk arra, hogy visszajárhatunk úttörőcsapatunkhoz. Ifivezetőként akarunk a következő években az iskolánkhoz tartozni. Az osztály legjobb tanulója Horváth János. Szerényen megjegyzi: alsós korában volt négyes osztályzata is. — A nővérem másodéves az ELTÉ-n, oda szeretnék eljutni én is. Matematika, fizika szakra. Remélem, sikerül. Ami pedig a nyarat illeti: én már a gimisekkel utazom az NDK- ba. Elmennék a herényi üdülőtáborba is, de az mástól függ... — Titok? — Ugyan! Segíteni szeretnék édesapámnak. Elég nagy földet kértünk, sok uborkát ültettünk eladásra. A két lány szinte egyszerre mondja: — Mi is segítünk otthon! Azért az úttörőtábor az igazi. Utoljára együtt az iskolatársakkal ... L. M. SZOT üdülő Zalakaroson Nem is olyan régen a keresztrejtvények meghatározásaiban zalai községként jelezték Zalakaros nevét. Ma már, ha a keresztrejtvény kockáiban Zalakaros neve, a megfejtés, a meghatározás már így fogalmazódik: Dunántúli gyógyfürdő. S ez a minősítés rangot, elismerést jelent. Persze, ahhoz, hogy ez így történjen, sok rindennek kellett megváltoznia Zalakaroson és környékén. A kezdet az volt, hogy egy kísérleti fúrás nyomán gyógyhatású víz tört fel a mélyből. A zalai olajkutatások, olajfúrások nyomán már több ilyen vagy hasonló természeti kincsre bukkantak, azonban különböző okok miatt hasznosításukra nem került sor. A zalakarosi fúrás azonban nem volt hiábavaló, mert akadt abban az időben olyan kezdeményező erő, amely felismerve a mélyből felszökő víz gyógyászati és fürdőzési értékét, a község, a járás, a megye erőforrásait felkutatta és közös összefogással megkezdődött egy fürdő kialakítása. . A kezdet kezdete szójátékkal élve igen kezdetleges volt. Egy apró medence, körülötte néhány kis kabin és a vendégek többnyire a faluból, a környékbeli községekből és Nagykanizsáról kerültek ki. A fejlődést nagymértékben elősegítették a nagykanizsaiak, elsősorban az üzemek, vállalatok, amelyek kisebb üdülőházakat, üdülőket építettek és nemkülönben a kanizsai dolgozók, akik hétvégi házakat, pihenőhelyeket hoztak létre a községi tanács által biztosított telkeken. Szaporodtak a házak, egyre több ember érkezett a fürdő látogatására, s a további társadalmi és anyagi összefogáseredményeként mind több medence épült, köztük strandolásra is alkalmas úszómedence, majd elkészült a régóta várt fedett fürdő mindkét medencéje, a szauna, a gyógyászati, pihenési és egyúttal üdülési célokat is szolgáló létesítmények. Mind többen érkeztek az ország más területéről, de egyre nagyobb hírnévre tett szert Zalakaros a szomszédos Jugoszláviában és Ausztriában is. A növekvő igény kielégítése érdekében szükségessé vált az ellátás, a szolgáltatások jobb megszervezése, minőségi színvonalának emelése. Kezdetben lángos-, palacsinta-, hurka- és kolbászsütők, borkimérések jelentették a vendéglátást. Majd újabb megyei tanácsi és vállalati pénzekből sor került éttermek, ABC-áruház, preszszók, motel, kempingek kiépítésére. A fürdő és szolgáltatásainak fejlődése országos vállalatok érdeklődését is felkeltette. Először létrejött a MÁV gyógyház, majd az elmúlt években a Magyar Hajó- és Darugyár, valamint a Bácsépszer dolgozóinak építettek üdülőket. Lassan, lépésről lépésre, évről évre kialakult ezen a szép zalai vidéken egy felett színvonalú üdülési központ, amelyet a rendszeres látogatóin túl a hétvégeken gyakran tíz—tizenöt ezer ember is felkeres. A távlati célok azonban ennél többet sejtetnek. Adottságainál fogva alkalmas a gyógyfürdő és környezete rehabilitációs gyógyászati kezelésre és nagyobb volumenű üdülési feladatok ellátására. Ehhez azonban a további megyei erőforrások mellett szükséges az országos szervek, intézmények anyagi és erkölcsi támogatása, segítsége. És ebben élenjáró szerepet a SZOT vállalt. A szervezett dolgozók tagdíjából és a 9 szakszervezeti központhoz — ÉDOSZ, HVDSZ, KPVDSZ, közalkalmazott, közlekedés, MEDOSZ, nyomdász, vasas, Vegyész — tartozó több vállalat összefogásával a zalakarosi fürdővel szemben felépítettek és június 7-ével már üzembe állították a 8 szintes, 150 szobás, 300 ágyas SZOT gyógyüdülőt K. L. Az első emeleten egy luxus szállodának is megfelelő színvonalú, 300 személyes étterem található, mely biztosítani tudja a későbbiekben megépítendő új szállórész vendégeinek az étkeztetését is. Vagyis hatszáz vendég étkeztetésére alkalmas. A beutaltak részére a menüajánlat reggeliből kétféle, ebédre kétféle levesből és háromféle második ételből, vacsorára szintén háromféle ételből válogathatnak. A zalakaros SZOT gyógyüdülő homlokzati része a fürdő felől. Az üdülő kettős feladatot lát el. Az év nagyobb részében — 20 csoportban — gyógyulni vágyó beutaltakat, nyáron — 6 turnusban — családokat fogad. Az összkomfortos kétágyas szobák hat szinten helyezkednek el. Minden szobához fürdőszoba, külön wc, előszoba, beépített szekrénysor és loggia tartozik. A szobákban 290 felnőtt és 145 gyermek helyezhető el. Érdekességként annyit, hogy egy férőhely költsége 620 ezer forint volt. A földszinten kapott helyet a 150 személyes presszó, ugyancsak Itt található a könyvtár, a társalgó is. Már az első nap nagy érdeklődést váltott ki a földszinten található játékterem a gyermekek részére, ahol arra is mód van, hogy a szülők más jellegű elfoglaltsága esetén az üdülő dolgozói vigyázzanak a gyerekekre. (Kiss Ferenc felvételei) ZALAI HÍRLAP 1983. Jimius J*.