Zalai Hírlap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
1987. július 1., szerda Eligazító, gondolatébresztő találkozások 4" A népfront politikai estek megyei tapasztalataiból ÖSSZESEN 76 HELYSZÍN, félezer összejövetel és közel 15 ezer résztvevő — ez a rövid, számszerű mérlege a HNF keretében lezajlott, 1986—87-es tömegpolitikai ismeretterjesztő programoknak. Ami pedig a tartalmat és érdeklődést illeti, sokszínű, változatos a kép. A vezető helyen a társadalompolitikai, közéleti és a szocializmus megújulásával kapcsolatos kérdések álltak a hetente kéthetente egyszer sorra került programokon. Mindehhez hasznos kiegészítőnek bizonyultak a napjaink jelenségeivel, feladataival, s a külpolitikával foglalkozó politikai vitaközi füzetek témái. Érthetően a gazdaság- és szociálpolitikai, valamint a nemzetközi helyzet és a leszerelés ügyének tárgyalásakor nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. E találkozásoknak nemcsak színfoltjai, hanem hasznos kiegészítői is voltak a mezőgazdaság és az egészségügy témakörébe tartozó rendezvények. Hasonlóképpen azok az összejövetelek is, amelyeken a helyi településpolitikai tennivalókat, gondokat taglalták. Előnyére vált a népfrontbizottságok szervezte politizáló, ismeretbővítő alkalmaknak, hogy résztvevőik zöme ma már nem elégszik meg a csak előadásos formákkal. Ugyanis megnőtt az igény a fórumszerű, kötetlen beszélgetésekre és a meggyőzés lehetőségét is kínáló nyílt véleménycserékre. Ezekkel párosulva — ha nem is a kívánatos mértékben — fokozott szemléltető és agitatív szerephez jutottak az ismerethordozó technikai eszközök: a video, a mozgó- és a diafilm. Ugyan a résztvevők száma a 10 és a 100 között változott és összetételük is vegyes volt — az aktivitás érezhetően javult a korábbi évekéhez viszonyítva. Figyelemre méltó, hogy éppen a kisebb településeken maradt változatlan, vagy növekedett a politikai ismeretterjesztő fórumok hallgatósága, s általában ezeken a helyeken nyíltabb hangvételűek az eszmecserék is. Léteznek, s egyre gyarapodnak a népfront-mozgalomnak más, de az említett ehhez kötődő eligazító, politizáló tevékenységi formái is. A sorra alakuló békeklubok, a szülői munkaközösségekkel közös pedagógiai előadások — és’újabban a Családi kör-klubok —, valamint a kertbarát körök, kistermelői tanfolyamok mind-mind értékes „segítőtársak” voltak a széles körű ismeretterjesztésben, közösségformálásban. A HNF megyei elnökségének legutóbbi értékelése szerint ugyan kedvező a mozgalom 1986—87-es tömegpolitikai programjainak összképe, de néhány meglévő hiányosság, feladat több figyelmet érdemel a következő évadban. Hasznos lenne például az ,,ellátatlan” városkörzetekben is megvalósítani a változatos témakörű politikai ismeretterjesztést. Alaposabb igényfelméréssel, még szélesebb körből felkért propagandistákkal, előadókkal vonzóbbá, fórumszerűvé tehetők ezek a gondolatébresztő népfrontos találkozások. AZ ÚJ FORMÁKBAN, lehetőségekbe érdemes fokozottan bevonni a fiatalok — főként a KISZ-en kívüliek — különböző rétegeit, csoportjait. Mindehhez — akárcsak az elmúlt évadban — időben és tervszerűen igényeljék a népfrontbizottságok vezetői, aktivistái a pártszervezetek, a TIT és a közművelődési intézmények szervezési, szakmai segítségét. L. J. Az alapötletet kell kitalálni Újítók az Alugépnél — Ha valami jobban is mehetne egy új megoldás révén, az engem mindig töprengésre késztet — mondja Kolcsár András, a Zalaegerszegi Alumíniumipari Gépgyár szerszámkészítő műhelyének vezetője. Töprengései nem is voltak hiábavalóak, hiszen a gyár több százezer forintnyi hasznát látta már azoknak a megvalósult elképzeléseknek, melyek értelmi szerzője volt. Húsz év alatt vagy harminc alkalommal is bekerült a neve az újítási naplóba. Idén május elsején ■ a Kiváló Újító kitüntetéssel ismerték el munkáját. Olyan részlegnél dolgozom, ahol sok lehetőség van az újításra — folytatja. — A gyárunk termékskálája rendkívül széles és változatos, nagyon sok az egyedi gyártmány. Itt, a szerszámkészítő műhelyben mi olyan termékeket gyártunk, amit a többi műhelyben használnak majd. Szerszámtervek alapján dolgozunk, de előfordul, hogy a tervezésre nincs idő, ilyenkor csak rajzot kapunk. — Ez ad lehetőséget az újításra? — Részben ez is, de állandóan foglalkoztat, hogy olyan munkaeszközöket próbáljak szerkeszteni, amik bizonyos munkafolyamatok elvégzését megkönnyítik, illetve gyorsítják. — Az eddigi ötleteiből mit tart a legjelentősebbnek? — Talán a legelsőt említeném — mondja némi gondolkodás után. — Akkor még a munkapad mellett dolgoztam, sok szállítószalagot készítettünk, s persze készítünk ma is, így az ezek gyártásával kapcsolatos munkaeszközök jelenleg is használatosak a gyárunkban. A görgőstengely megmunkálására, szaknyelven lapolására olyan szerszámot sikerült készítenem, ami meggyorsította a munkafolyamatot. Egyik legfrissebb újításából azonban szolgálati szabadalom lett. — Ez közel két éves múltra tekint vissza, hosszú időre volt szükség a kifejlesztéséhez. Olyan szerszámról van szó, amire nem a gyártásnál van szükség, hanem termékeink felhasználásánál jelent segítséget. Mindig gond volt a kör alakú alumíniumtálcák — melyekben élelmiszerek kerülnek forgalomba — biztonságos lezárása. Ehhez készítettem egy peremezőgépet, mely az alutálcába való gyors, egyszerű csomagolást teszi lehetővé. Kézi szerszámról van szó, de már megvan az elképzelés egy szalagrendszerű zárószerkezet elkészítéséhez. A kézi kisgép bemutatásra került a BNV-n is, eddig száz darabos megrendelést kapott a gépgyár. — Mindig van min töprengenie egy újítónak? — Legalábbis nagyon gyakran. Az alapötletet kell kitalálni, utána a kidolgozás többnyire már könnyen megy. Persze, néha csak hosszú idő után kristályosodik ki egy új megoldás, s addig ez valóban sokat foglalkoztat. ★ Bennünket gyakran a szükség visz rá, hogy valami újdonságot kitaláljunk — mondja Péntek Jenő, a tmk gépszerelője. — Nálunk többnyire közös elképzelésekből születnek az újítások. Hogy mikor mi, az a körülményektől függ. Tavaly múlt 15 éve, hogy a gyárban dolgozom, ám hogy azóta hány újításom volt, azt igazán nem tudnám megmondani. — A jelentősebbekre biztosan emlékszik. — A gépjavítás olyan terület, ahol számtalan lehetőség adódik az elképzelések megvalósítására. Egy-egy javításnál rendszerint összedugjuk a fejünket, megbeszéljük, ha valami nem szokványos dologról van szó. Aztán ha sikerül, a módszer általánosan használatossá válik nálunk. Három éve például egy régi esztergagép felújítására kerestünk házi megoldást, ami végül jelentős költségmegtakarítást eredményezett a gyárnak. A gép máig is hibátlanul üzemel. Tavaly egy lemezdarabológép műszaki változtatásával könnyítettük a munkánkat, s ez az ötlet bejegyzésre került az újítások közé. Ugyancsak tavalyi újításunk volt a hegesztőspirál átalakítása. — Gyakran van szükség a javításoknál az egyéni ötletekre? — Ez változó. Például az idén még nem adtunk be újítást, de folyamatban van egy gép ékszíjfeszítési problémájának a megoldása. Talán ez lesz a következő. • H. Á. A zalalövői Zala Villamosipari Szövetkezet bérmunkaszerelde üzemrészében jelenleg a belsőtéri Ikarus-lámpák összeszerelésén dolgoznak. Az alkatrészeket és szerelési anyagokat az ELCO- gyár szállítja. A 27 dolgozóval működő üzemrész éves kapacitása meghaladja a 240 ezer darabot. (ZH fotó — Mészáros T. László felvétele) Akik olcsón nevelik a csirkét A nemzetközi munkaverseny élenjárói a nagylengyeli baromfisok k Amint azt hírül adtuk, az idén május elsején a Nemzetközi Munkaverseny Élenjáró Brigádja címmel tüntették ki a nagylengyeli termelőszövetkezet „Tyefreskova” baromfinevelő szocialista brigádját. Tíz éves 4 múlt van a szorgalmas kollektíva mögött, s ez idő alatt a tucatnyi baromfigondozó, valamint a nyolc 4 villanyszerelő és karbantartó számos egyéni és bri- 4 gád-kitüntetést tudhat a magáénak: a különböző fo-okozatok után öt eszendeje a Szövekezet Kiváló Bri- 4 gádja címet érdemelték ki, majd a felszabadulásunk 440. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkavey-4 senyben elért eredményeikért Kiváló Munkáért okle- 4 verét vehettek át a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztertől. Mindezek után a nemzetközi munkaversenyben is jeleskedtek. Nemcsak a brigád új tagjainak az érdeme a mostani kitüntetés, hanem megdolgoztak ezért a régiek is, akik már nyugdíjban vannak, de most is visszajönnek a volt munkahelyükre, amikor baromfiszállításkor szükség van a sok ügyes kézre, vagy éppen turnusváltáskor segédkeznek volt társaiknak. Szekeres Imréné, Szelestei Lászlóné és mások ilyen ma is visszatérő munkások. Az évtizedes eredményeknek ugyancsak részese Horváth József és Stummer Jánosné, akik tevékenységükkel már korábban rászolgáltak a Kiváló Dolgozó jelvényre, vagy a Kiváló Munkáért címmel kitüntetett Bödör Lászlóné. Méltán érdemelte ki az egyéni elismerést már korábban Szalay Gyula főágazatvezető, Bödör László, a telep korábbi vezetője, valamint legutóbb Csóka Imre karbantartó-villanyszerelő. Ők és brigádtársaik az elmúlt tíz évben együtt nevelték fel azt a közel kilencmilliónyi csirkét, amit 1,43 kilós átlagsúlylyal, turnusonként nem egészen 49 nap alatt adhattak át feldolgozásra, s közben a fajlagos ablakfelhasználás nem érte el a 2,30 kilogrammot. Munkájukkal megközelítőleg négyszázmillió forint árbevételhez és 72 millió forint nyereséghez juttatták a termelőszövetkezetet. Ezek évtizedes adatok, ám ha csak a tavalyi számokat ragadnánk ki — például az abrakfelhasználás 2,06 kilóra csökkent —, azok még ennél is jobb eredményt mutatnak. Egyértelműen bizonyítva, hogy olcsón is lehet nevelni a broiler-csirkéket. — Sokan kétkedéssel fogadták a tíz évvel ezelőtti beruházást, de ma már jó érzéssel mondhatjuk, mert tudjuk, hogy megérte a vállalkozás — mondja Szalay Gyula főágazatvezető. — Az akkori fejlesztésre fordított pénz megtérült, több hajdani szakszövetkezeti tag biztos megélhetéshez jutott, s a telep révén megszerezhette jogosultságát a nyugdíjhoz. A gazdaság életébe lendületet hozott a baromfiágazat. A brigádtagok tudják csak igazán, hogy a sikereket nem adják ingyen. Keményen megdolgoztak ezért, vagyis sok átvirrasztott éjszaka, csirkerakodás, takarítás előzte meg a kollektív elismerést. A változó következményekhez igazodva 12 istállóval bővítik telepüket, méghozzá az olajiparban termelődött melegvizet — tehát olcsó energiát — használva majd fel az épületek fűtéséhez. Ez garancia lehet arra, hogy a nagylengyeli termelőszövetkezetben ezután is versenyképes ágazat marad a broiler-csirke nevelés. Ha pedig a piac ennek ellenére sem igényelné szárnyasaikat, akkor gyorsan átalakíthatják istállóikat sertéshizlaldának. E variálhatóságot figyelembe véve kezdte el a tsz új beruházását. Újabb munkáskezekre is szükség lesz a kibővített telepen, s több régi gondozó helyett új emberek is kerültek a brigádba. Újabban már a tsz ösztöndíjasaként tanult szakmunkás Kámán Rita, vagy a más munkahelyről jött Radics Tamásné és Osvald Viktorné szintén részese a brigádsikernek. Beilleszkedtek, megtalálták helyüket a kollektívában. Nemecz Ferenc Elektronikán „orrok ” avagy: Előzetes információ a gazdasági partnerről Maradék reménysugár? Még észlelhető életjel? Ez is, az is a vagyon, mely mindmáig értékállónak bizonyult a nemzetközi piacon. Keresik, igénylik, értékén megfizetik e szellemi produktumokat, közülük talán a legjobb áron a Hannoverben nemrégiben osztatlan sikert aratott lapolvasó rendszert. A Számítástechnikai Kutató Intézet és Innovációs Központ produktuma nagy sebességgel olvas bármilyen tipográfiájú latin, ciril vagy gót betűs szöveget, s természetesen a számítástechnika segítségével több lexikonnyi információ tárolható, illetve kezelhető. Ez az alkotásuk egyszersmind egy újabb nagy dobás, mint az előzőre, erre is felfigyel a fél világ. Korábban a PROLOG és az MPROLOG számítástechnikai programnyelvvel adtak hatékony támogatást az ötödik generációs számítógépek kifejlesztéséhez a kutatóknak. Egy másik hazai cég, a Számítástechnikai Alkalmazási Vállalat pedig éppen napjainkban egy új rendszerfilozófia és matematikai modell alapján vesz részt jó eredménnyel ebben az „ötödik” generációs szellemi versenyfutásban. A pénzügyi helyzetük A mesterséges intelligencia rendszereket kutató Vámos Tibor akadémikus és a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetben (SZTAKI- ban) dolgozó munkatársai immáron bő másfél évtizede közzétették elsőként a világban az alakfelismerést szolgáló, igen bonyolult algoritmust. Azóta pedig már olyan „hétköznapi” eszközt is kifejlesztettek, mely segíteni képes az állampolgárokat abban, hogy átlássák a legbonyolultabb közigazgatási döntési rendszereket is. A mesterséges intelligencia tudományos kutatásának és eredményeinek gyakorlati alkalmazása maholnap ahhoz teremti meg a feltételeket, hogy valóságos, tényleges döntési terekben emberi szempontok mérlegelését oldja meg a számítógép — mindazt, ami eddig valóban csak az emberi gondolkodásnak volt a sajátja. A lista talán több is az iméntinél, akad még jó pár becses számítástechnikai szellemi produktum, amelyet hajlandó a világ valós értékén elismerni. Ez persze nem is csoda, hiszen ma, amikor óránként keletkezik annyi tudományos,műszaki információ, amennyi a század első felében egy esztendő alatt, akkor az adatfeldolgozás, -rendszerezés, -hasznosítás új és hatékony eszközei minden pénzt megérnek. Persze csak azoknak, akiknek gazdasági hasznuk, profitjuk függ attól, hogy mennyire tájékozottak a versenytársakról, a szakterületükön folyó kutatásokról, az üzletfelek pénzügyi—gazdasági helyzetéről. Pár héttel ezelőtt nyugatnémet és amerikai — honi fogalmak szerint — export-fővállalkozással foglalkozó szakemberek Szirákon magyar hallgatóság előtt a kockázat csökkentésének és az információk gyűjtésének, rendszerezésének közvetlen összefüggését tényekkel bizonyították. Csupán két példa közülük. Az egyik NSZK-beli szakember a „korai figyelmeztető rendszerek”, „elektronikus orrok” megteremtéséről fejtette ki véleményét: olyan elektronikus adatbankokat működtetnek, amelyekben a projektekhez tartozó feladatokat minél kisebb munkacsomagokra bontják. Minden lépést, mozzanatot forintosítanak, pontosabban márkásítanak, továbbá előre vetítenek, s például korábbi projektek szituációival összevetnek, hogy a következő nagy vállalkozás előtt potom 500 ezer (!) dollárt költött saját maga — például információs hálózata — megszervezésére, további két millió dollárt pedig arra, hogy kialakítsa számítástechnikai rendszerét a fővállalkozói rendszer szállítói projekt gazdaságos elvégzése érdekében. A sziráki rendezvény végül is már haza, Magyarországra kalauzolt bennünket, oda, ahol az információ még nem vált igazán termelőerővé. Azért-e, mert nincsenek elégséges számban és minőségben elektronikus eszközeink az adattovábbításra, feldolgozásra, vagy azért-e, mert az információáramlás csatornái és szabályai gazdasági szempontból mindinkább irraconálisnak bizonyulnak? Bizonyosan mindkettő egyforma súlyt képvisel e negatív mérlegben. A Magyar Posta saját becslése szerint a telefon hiányosságai miatt legkevesebb 11 milliárd forint kára keletkezik a népgazdaságnak évente. Amit azonban képtelenség pénzre átszámolni, az az a kár, amelyik a horizontális információáramlás elé állított gáz miatt keletkezik. Nem számítógép és nem telefonvonal kérdése az, hogy X. vállalat az Y. vállalattól tájékozódjon: ugyan fizetőképes-e, ha már egyszer árut rendelt tőle? Ha pedig valamely nagyobb lélegzetű vállalkozáshoz, mint beszállító ajánlkozik X-nél Y- cég, információ hiányában semmi sem garantálja, hogy nem ülteti-e le az egész munkáért felelősséget, anyagipénzügyi garanciát vállaló X-et partnere. Az információ szinte kizárólagosan fölfelé megy, a különféle apparátusok gyűjtik, tárolják és használják fel például műszaki—fejlesztési szempontok eldöntéséhez, ami sokszorta megalapozottabb lehet, ha a termelő szférában a verseny, a piaci értékítélet, az üzleti érdek és ésszerű kockázatvállalás alapján mondanának igent vagy nemet. Egy-egy vállalat éves mérlegbeszámolója csak fölfelé „nyilvános”, csak fölfelé információ — a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Tungsram, a Ganz-Mávag például nem juthat hozzá, ilyen gazdasági alapok alapján nem dönthetnek arról, hogy melyik cégtől rendeljenek, melyik cégnek adjanak megbízást. Kisebb kockázat Pedig meglehet, egyik-másik vállalat még tőkét is átadna, ha információi lennének az üzletköréhez tartozó üzemek gazdálkodásának minőségéről, eredményességéről. A Rába nyugati ügyfelei például tudni akarják — és mérlegszerű adatokból tudják is —, kivel állnak szemben: általános gyakorlat ugyanis, hogy a partnerséget a másik műszaki felkészültségéről, gazdálkodásáról kapott információk megismerése után építik ki. Vámos akadémikus és csapata végtére is ma már eszközt kínál információ-„gazdálkodásunk” hiányosságainak felszámolására, írtuk az iméntiekben, a mesterséges intelligencia tudományos kutatásának és eredményeinek gyakorlati alkalmazása maholnap ahhoz teremti meg a feltételeket, hogy valóságos, tényleges döntési terekben emberi szempontok mérlegelését oldja meg a számítógép. Komputertől függetlenül a gazdaság vajon valóságos és tényleges döntési ter-e? Hisz’ egyre halaszthatatlanabb megmondani merre, hogyan, milyen csatornákon áramolják az információ, s e csatornákon vajon egy, avagy mindkét irányban közlekedhetnek-e az adatok? A választ megadni — ma már könnyű. Meglépni — még igen nehéz. De aligha van választásunk ... Gergely László Nemcsak felfelé — oldalra is Az amerikai előadó egy, a saját kárán tanulni kényszerült brazil cégről elmondta, 1