Zalai Hírlap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

1987. július 1., szerda Eligazító, gondolatébresztő találkozások 4" A népfront politikai estek megyei tapasztalataiból ÖSSZESEN 76 HELYSZÍN, félezer összejövetel és közel 15 ezer résztvevő — ez a rövid, számszerű mérlege a HNF keretében lezajlott, 1986—87-es tömegpolitikai ismeretterjesztő progra­moknak. Ami pedig a tartalmat és ér­deklődést illeti, sokszínű, változatos a kép. A vezető helyen a társadalompo­litikai, közéleti és a szocializmus meg­újulásával kapcsolatos kérdések álltak a hetente­ kéthetente egyszer sorra ke­­rült programokon. Mindehhez hasznos kiegészítőnek bizonyultak a napjaink jelenségeivel, feladataival, s a külpo­litikával foglalkozó politikai vitaközi füzetek témái. Érthetően a gazdaság- és szociálpolitikai, valamint a nemzetközi helyzet és a leszerelés ügyének tárgya­lásakor nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. E találkozásoknak nemcsak színfoltjai, hanem hasznos kiegészítői is voltak a mezőgazdaság és az egész­ségügy témakörébe tartozó rendezvé­nyek. Hasonlóképpen azok az összejö­vetelek is, amelyeken a helyi telepü­léspolitikai tennivalókat, gondokat tag­lalták. Előnyére vált a népfrontbizottságok szervezte politizáló, ismeretbővítő al­kalmaknak, hogy résztvevőik zöme ma már nem elégszik meg a csak előadá­­sos formákkal. Ugyanis megnőtt az igény a fórumszerű, kötetlen beszélge­tésekre és a meggyőzés lehetőségét is kínáló nyílt véleménycserékre. Ezek­kel párosulva — ha nem is a kívá­natos mértékben — fokozott szemlél­tető és agitatív szerephez jutottak az ismerethordozó technikai eszközök: a video, a mozgó- és a diafilm. Ugyan a résztvevők száma a 10 és a 100 között változott és összetételük is vegyes volt — az aktivitás érezhe­tően javult a korábbi évekéhez viszo­nyítva. Figyelemre méltó, hogy éppen a kisebb településeken maradt válto­zatlan, vagy növekedett a politikai is­meretterjesztő fórumok hallgatósága, s általában ezeken a helyeken nyíltabb hangvételűek az eszmecserék is. Léteznek, s egyre gyarapodnak a népfront-mozgalomnak más, de az em­lített ehhez kötődő eligazító, politizáló tevékenységi formái is. A sorra alaku­ló béke­klubok, a szülői munkaközös­ségekkel közös pedagógiai előadások — és­­’újabban a Családi kör-klubok —, valamint a kertbarát körök, kisterme­lői tanfolyamok mind-mind értékes „segítőtársak” voltak a széles­ körű is­meretterjesztésben, közösségformálás­ban. A HNF megyei elnökségének leg­utóbbi értékelése szerint ugyan ked­vező a mozgalom 1986—87-es tömegpo­litikai programjainak összképe, de né­hány meglévő hiányosság, feladat több figyelmet érdemel a következő évad­ban. Hasznos lenne például az ,,ellátat­lan” városkörzetekben is megvalósítani a változatos témakörű politikai isme­retterjesztést. Alaposabb igényfelmé­réssel, még szélesebb körből felkért propagandistákkal, előadókkal vonzób­bá, fórumszerűvé tehetők ezek a gon­dolatébresztő népfrontos­ találkozások. AZ ÚJ FORMÁKBAN, lehetőségek­be érdemes fokozottan bevonni a fia­talok — főként a KISZ-en kívüliek — különböző rétegeit, csoportjait. Mind­ehhez — akárcsak az elmúlt évadban — időben és tervszerűen igényeljék a népfrontbizottságok vezetői, aktivistái a pártszervezetek, a TIT és a közmű­velődési intézmények szervezési, szak­mai segítségét. L. J. Az alapötletet kell kitalálni Újítók az Alugépnél — Ha valami jobban is me­hetne egy új megoldás révén, az engem mindig töprengés­re késztet — mondja Kolcsár András, a Zalaegerszegi Alu­míniumipari Gépgyár szer­számkészítő műhelyének ve­zetője. Töprengései nem is voltak hiábavalóak, hiszen a gyár több százezer forintnyi hasz­nát látta már azoknak a meg­valósult elképzeléseknek, me­lyek értelmi szerzője volt. Húsz év alatt vagy harminc alkalommal is bekerült a ne­ve az újítási naplóba. Idén május elsején ■ a Kiváló Újító kitüntetéssel ismerték el mun­káját.­­ Olyan részlegnél dolgo­zom, ahol sok lehetőség van az újításra — folytatja. — A gyárunk termékskálája rend­kívül széles és változatos, na­gyon sok az egyedi gyárt­mány. Itt, a szerszámkészítő műhelyben mi olyan terméke­ket gyártunk, amit a többi műhelyben használnak majd. Szerszámtervek alapján dol­gozunk, de előfordul, hogy a tervezésre nincs idő, ilyenkor csak rajzot kapunk. — Ez ad lehetőséget az újí­tásra? — Részben ez is, de állan­dóan foglalkoztat, hogy olyan munkaeszközöket próbáljak szerkeszteni, amik bizonyos munkafolyamatok elvégzését megkönnyítik, illetve gyorsít­ják. — Az eddigi ötleteiből mit tart a legjelentősebbnek? — Talán a legelsőt említe­ném — mondja némi gondol­kodás után. — Akkor még a munkapad mellett dolgoztam, sok szállítószalagot készítet­tünk, s persze készítünk ma is, így az ezek gyártásával kapcsolatos munkaeszközök jelenleg is használatosak a gyárunkban. A görgőstengely megmunkálására, szaknyelven lapolására olyan szerszámot sikerült készítenem, ami meg­gyorsította a munkafolyama­tot. Egyik legfrissebb újításából azonban szolgálati szabada­lom lett. — Ez közel két éves múlt­ra tekint vissza, hosszú időre volt szükség a kifejlesztésé­hez. Olyan szerszámról van szó, amire nem a gyártásnál van szükség, hanem termé­keink felhasználásánál jelent segítséget. Mindig gond volt a kör alakú alumíniumtálcák — melyekben élelmiszerek kerülnek forgalomba — biz­tonságos lezárása. Ehhez ké­szítettem egy peremezőgépet, mely az alutálcába való gyors, egyszerű csomagolást teszi lehetővé. Kézi szerszám­ról van szó, de már megvan az elképzelés egy szalagrend­szerű zárószerkezet elkészíté­séhez. A kézi kisgép bemuta­tásra került a BNV-n is, ed­dig száz darabos megrendelést kapott a gépgyár. — Mindig van min töpren­genie egy újítónak? — Legalábbis nagyon gyak­ran. Az alapötletet kell kita­lálni, utána a kidolgozás több­nyire már könnyen megy. Per­sze, néha csak hosszú idő után kristályosodik ki egy új megoldás, s addig ez valóban sokat foglalkoztat. ★ Bennünket gyakran a szük­ség visz rá, hogy valami új­donságot kitaláljunk — mond­ja Péntek Jenő, a tmk gép­szerelője. — Nálunk többnyi­re közös elképzelésekből szü­letnek az újítások. Hogy mi­kor mi, az a körülményektől függ. Tavaly múlt 15 éve, hogy a gyárban dolgozom, ám hogy azóta hány újításom volt, azt igazán nem tudnám megmondani. — A jelentősebbekre bizto­san emlékszik. — A gépjavítás olyan terü­let, ahol számtalan lehetőség adódik az elképzelések meg­valósítására. Egy-egy javítás­nál rendszerint összedugjuk a fejünket, megbeszéljük, ha va­lami nem szokványos dologról van szó. Aztán ha sikerül, a módszer általánosan haszná­latossá válik nálunk. Három éve például egy régi eszter­gagép felújítására kerestünk házi megoldást, ami végül je­lentős költségmegtakarítást eredményezett a gyárnak. A gép máig is hibátlanul üze­mel. Tavaly egy lemezdarabo­lógép műszaki változtatásával könnyítettük a munkánkat, s ez az ötlet bejegyzésre került az újítások közé. Ugyancsak tavalyi újításunk volt a he­gesztőspirál átalakítása. — Gyakran van szükség a javításoknál az egyéni ötle­tekre? — Ez változó. Például az idén még nem adtunk be újí­tást, de folyamatban van egy gép ékszíjfeszítési problémá­jának a megoldása. Talán ez lesz a következő. • H. Á. A zalalövői Zala Villamos­ipari Szövetkezet bérmunka­­szerelde üzemrészében jelen­leg a belsőtéri Ikarus-lám­­pák összeszerelésén dolgoz­nak. Az alkatrészeket és sze­relési anyagokat az ELCO- gyár szállítja. A 27 dolgozó­val működő üzemrész éves kapacitása meghaladja a 240 ezer darabot. (ZH fotó — Mészáros T. László felvétele) Akik olcsón nevelik a csirkét A nemzetközi munkaverseny élenjárói a nagylengyeli baromfi­sok­ k Amint azt hírül adtuk, az idén május elsején a­­ Nemzetközi Munkaverseny Élenjáró Brigádja címmel­­ tüntették ki a nagylengyeli termelőszövetkezet „Tye­­f­reskova” baromfinevelő szocialista brigádját. Tíz éves 4 múlt van a szorgalmas kollektíva mögött, s ez idő­­ alatt a tucatnyi baromfigondozó, valamint a nyolc 4 villanyszerelő és karbantartó számos egyéni és bri- 4 gád-kitüntetést tudhat a magáénak: a különböző fo-­o­kozatok után öt eszendeje a Szövekezet Kiváló Bri- 4 gádja címet érdemelték ki, majd a felszabadulásunk 4­40. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkavey­-4 senyben elért eredményeikért Kiváló Munkáért okle- 4 verét vehettek át a mezőgazdasági és élelmezésügyi­­ minisztertől. Mindezek után a nemzetközi munkaver­­­­senyben is jeleskedtek. Nemcsak a brigád új tag­jainak az érdeme a mostani kitüntetés, hanem megdolgoz­tak ezért a régiek is, akik már nyugdíjban vannak, de most is visszajönnek a volt munkahelyükre, amikor ba­romfiszállításkor szükség van a sok ügyes kézre, vagy ép­pen turnusváltáskor segédkez­nek volt társaiknak. Szekeres Imréné, Szelestei Lászlóné és mások ilyen ma is visszatérő munkások. Az évtizedes ered­ményeknek ugyancsak részese Horváth József és Stummer Jánosné, akik tevékenységük­kel már korábban rászolgál­tak a Kiváló Dolgozó jelvény­re, vagy a Kiváló Munkáért címmel kitüntetett Bödör Lászlóné. Méltán érdemelte ki az egyéni elismerést már koráb­ban Szalay Gyula főágazatve­­zető, Bödör László, a telep korábbi vezetője, valamint legutóbb Csóka Imre karban­tartó-villanyszerelő. Ők és brigádtársaik az elmúlt tíz évben együtt nevelték fel azt a közel kilencmilliónyi csir­két, amit 1,43 kilós átlagsúly­­lyal, turnusonként nem egé­szen 49 nap alatt adhattak át feldolgozásra, s közben a faj­lagos ablakfelhasználás nem érte el a 2,30 kilogrammot. Munkájukkal megközelítőleg négyszázmillió forint árbevé­telhez és 72 millió forint nye­reséghez juttatták a termelő­szövetkezetet. Ezek évtizedes adatok, ám ha csak a tavalyi számokat ragadnánk ki — például az abrakfelhasználás 2,06 kilóra csökkent —, azok még ennél is jobb eredményt mutatnak. Egyértelműen bizo­nyítva, hogy olcsón is lehet nevelni a broiler-csirkéket. — Sokan kétkedéssel fogad­ták a tíz évvel ezelőtti be­ruházást, de ma már jó ér­zéssel mondhatjuk, mert tud­juk, hogy megérte a vállalko­zás — mondja Szalay Gyula főágazatvezető. — Az akkori fejlesztésre fordított pénz megtérült, több hajdani szak­szövetkezeti tag biztos megél­hetéshez jutott, s a telep ré­vén megszerezhette jogosult­ságát a nyugdíjhoz. A gazda­ság életébe lendületet hozott a baromfiágazat. A brigádtagok tudják csak igazán, hogy a sikereket nem adják ingyen. Keményen megdolgoztak ezért, vagyis sok átvirrasztott éjszaka, csir­kerakodás, takarítás előzte meg a kollektív elismerést. A változó következményekhez igazodva 12 istállóval bővítik telepüket, méghozzá az olaj­iparban termelődött melegvi­zet — tehát olcsó energiát — használva majd fel az épüle­tek fűtéséhez. Ez garancia le­het arra, hogy a nagylengye­­li termelőszövetkezetben ez­után is versenyképes ágazat marad a broiler-csirke neve­lés. Ha pedig a piac ennek ellenére sem igényelné szár­nyasaikat, akkor gyorsan át­alakíthatják istállóikat sertés­­hizlaldának. E variálhatóságot figyelembe véve kezdte el a tsz új beruházását. Újabb munkáskezekre is szükség lesz a kibővített tele­pen, s több régi gondozó he­lyett új emberek is kerültek a brigádba. Újabban már a tsz ösztöndíjasaként tanult szakmunkás Kámán Rita, vagy a más munkahelyről jött Radics Tamásné és Osvald Viktorné szintén részese a brigádsikernek. Beilleszked­tek, megtalálták helyüket a kollektívában. Nemecz Ferenc Elektronikán „orrok ” avagy: Előzetes információ a gazdasági partnerről Maradék reménysugár? Még észlelhető életjel? Ez is, az is a vagyon, mely mindmáig értékállónak bizonyult a nem­zetközi piacon. Keresik, igény­lik, értékén megfizetik e szel­lemi produktumokat, közülük talán a legjobb áron a Hanno­verben nemrégiben osztatlan sikert aratott lapolvasó rend­szert. A Számítástechnikai Ku­tató Intézet és Innovációs Központ produktuma nagy se­bességgel olvas bármilyen ti­­pográfiájú latin, ciril vagy gót betűs szöveget, s természete­sen a számítástechnika segít­ségével több lexikonnyi infor­máció tárolható, illetve kezel­hető. Ez az alkotásuk egyszer­smind egy újabb nagy dobás, mint az előzőre, erre is felfi­gyel a fél világ. Korábban a PROLOG és az MPROLOG számítástechnikai program­nyelvvel adtak hatékony tá­mogatást az ötödik generációs számítógépek kifejlesztéséhez a kutatóknak. Egy másik ha­zai cég, a Számítástechnikai Alkalmazási Vállalat pedig ép­pen napjainkban egy új rend­szerfilozófia és matematikai modell alapján vesz részt jó eredménnyel ebben az „ötö­dik” generációs szellemi ver­senyfutásban. A pénzügyi helyzetük A mesterséges intelligencia rendszereket kutató Vámos Tibor akadémikus és a Számí­tástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetben (SZTAK­I- ban) dolgozó munkatársai im­máron bő másfél évtizede köz­zétették elsőként a világban az alakfelismerést szolgáló, igen bonyolult algoritmust. Azóta pedig már olyan „hétköznapi” eszközt is kifejlesztettek, mely segíteni képes az állampolgá­rokat abban, hogy átlássák a legbonyolultabb közigazgatási döntési rendszereket is. A mes­terséges intelligencia tudomá­nyos kutatásának és eredmé­nyeinek gyakorlati alkalmazá­sa maholnap ahhoz teremti meg a feltételeket, hogy való­ságos, tényleges döntési terek­ben emberi szempontok mér­legelését oldja meg a számító­gép — mindazt, ami eddig va­lóban csak az emberi gondol­kodásnak volt a sajátja. A lista talán több is az iméntinél, akad még jó pár be­cses számítástechnikai szelle­mi produktum, amelyet haj­landó a világ valós értékén el­ismerni. Ez persze nem is cso­da, hiszen ma, amikor órán­ként keletkezik annyi tudomá­nyos,műszaki információ, amennyi a század első felében egy esztendő alatt, akkor az adatfeldolgozás, -rendszerezés, -hasznosítás új és hatékony eszközei minden pénzt megér­nek. Persze csak azoknak, akiknek gazdasági hasznuk, profitjuk függ attól, hogy mennyire tájékozottak a ver­senytársakról, a szakterületü­kön folyó kutatásokról, az üz­letfelek pénzügyi—gazdasági helyzetéről. Pár héttel ezelőtt nyugatné­met és amerikai — honi fogal­mak szerint — export-fővállal­kozással foglalkozó szakembe­rek Szirákon magyar hallga­tóság előtt a kockázat csök­kentésének és az információk gyűjtésének, rendszerezésének közvetlen összefüggését té­nyekkel bizonyították. Csupán két példa közülük. Az egyik NSZK-beli szakember a „ko­rai figyelmeztető rendszerek”, „elektronikus orrok” megte­remtéséről fejtette ki vélemé­nyét: olyan elektronikus adat­bankokat működtetnek, ame­lyekben a projektekhez tartozó feladatokat minél kisebb mun­kacsomagokra bontják. Min­den lépést, mozzanatot forinto­­sítanak, pontosabban márkásí­­tanak, továbbá előre vetítenek, s például korábbi projektek szituációival összevetnek, hogy a következő nagy vállal­kozás előtt potom 500 ezer (!) dollárt költött saját maga — például információs hálózata — megszervezésére, további két millió dollárt pedig arra, hogy kialakítsa számítástech­nikai rendszerét a fővállalko­zói rendszer szállítói projekt gazdaságos elvégzése érdeké­ben. A sziráki rendezvény végül is már haza, Magyarországra kalauzolt bennünket, oda, ahol az információ még nem vált igazán termelőerővé. Azért-e, mert nincsenek elégséges számban és minőségben elekt­ronikus eszközeink az adatto­vábbításra, feldolgozásra, vagy azért-e, mert az információ­­áramlás csatornái és szabályai gazdasági szempontból mind­inkább irraconálisnak bizo­nyulnak? Bizonyosan mind­kettő egyforma súlyt képvisel e negatív mérlegben. A Ma­gyar Posta saját becslése sze­rint a telefon hiányosságai miatt legkevesebb 11 milliárd forint kára keletkezik a nép­gazdaságnak évente. Amit azonban képtelenség pénzre átszámolni, az az a kár, ame­lyik a horizontális informá­cióáramlás elé állított gáz miatt keletkezik. Nem számí­tógép és nem telefonvonal kérdése az, hogy X. vállalat az Y. vállalattól tájékozódjon: ugyan fizetőképes-e, ha már egyszer árut rendelt tőle? Ha pedig valamely nagyobb léleg­zetű vállalkozáshoz, mint be­szállító ajánlkozik X-nél Y- cég, információ hiányában semmi sem garantálja, hogy nem ülteti-e le az egész mun­káért felelősséget, anyagi­­pénzügyi garanciát vállaló X-et partnere. Az információ szinte kizáró­lagosan fölfelé megy, a külön­féle apparátusok gyűjtik, tá­rolják és használják fel pél­dául műszaki—fejlesztési szempontok eldöntéséhez, ami sokszorta megalapozottabb le­het, ha a termelő szférában a verseny, a piaci értékítélet, az üzleti érdek és ésszerű kocká­zatvállalás alapján mondaná­nak igent vagy nemet. Egy-egy vállalat éves mérlegbeszámoló­ja csak fölfelé „nyilvános”, csak fölfelé információ — a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Tungsram, a Ganz-Mávag pél­dául nem juthat hozzá, ilyen gazdasági alapok alapján nem dönthetnek arról, hogy melyik cégtől rendeljenek, melyik cégnek adjanak megbízást. Kisebb kockázat Pedig meglehet, egyik-másik vállalat még tőkét is átadna, ha információi lennének az üzletköréhez tartozó üzemek gazdálkodásának minőségéről, eredményességéről. A Rába nyugati ügyfelei például tudni akarják — és mérlegszerű ada­tokból tudják is —, kivel áll­nak szemben: általános gya­korlat ugyanis, hogy a partner­séget a másik műszaki felké­szültségéről, gazdálkodásáról kapott információk megisme­rése után építik ki. Vámos akadémikus és csa­pata végtére is ma már esz­közt kínál információ-„gazdál­­kodásunk” hiányosságainak felszámolására, írtuk az imén­­tiekben, a mesterséges intelli­gencia tudományos kutatásá­nak és eredményeinek gyakor­lati alkalmazása maholnap ah­hoz teremti meg a feltételeket, hogy valóságos, tényleges dön­tési terekben emberi szempon­tok mérlegelését oldja meg a számítógép. Komputertől füg­getlenül a gazdaság vajon va­lóságos és tényleges döntési ter-e? Hisz’ egyre halasztha­tatlanabb megmondani merre, hogyan, milyen csatornákon áramolják az információ, s e csatornákon vajon egy, avagy mindkét irányban közleked­hetnek-e az adatok? A választ megadni — ma már könnyű. Meglépni — még igen nehéz. De aligha van vá­lasztásunk ... Gergely László Nemcsak felfelé — oldalra is Az amerikai előadó egy, a saját kárán tanulni kénysze­rült brazil cégről elmondta, 1

Next