Zalai Hírlap, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-230. szám)
1992-09-05 / 210. szám
8 Zalai Hírlap Versről versre Weöres Sándor: A lassan kész Távoznak a szemből az utazások vakfoltjai. Mállnak az arcról az évek cserepei. Gurulnak az ágy után a betegségek táncos tornái, a körbeforgó csésze teák, így él-hal az indulásra kész hihetetlen. Mikor a törések visszatérnek a fal bordáiba és a tengeri füvek s a kagylók a hajó deszkáira: villámütött fa és méltósága ágaktól gyökerekig. Mindig minden mondja: Éhes. Állat mondja: Éhes fáj. Kő mondja: Éhes. Ember mondja: Éhes halandó. Holt nem mondja. Böröndi Lajos: Metszet mert úgy lehet csak hogy nem lehet ömlik ránk fehéren a nap megérintelek elküldöm testeden felfedező útra ujjaimat ragyoghat feneked gömbje fölöttem titok maradsz örökre szomjúság beteljesületlen álom fekszünk egymás mellett mint két csoda két vágyakozás „Észak-fok, titok, idegenség,” egy nyárvégi délutánban Mészáros Gábor: Ritmus Mondd mi értelme minden reggel Újra meg újra ugyanúgy Felkelni és elindulni a jövő felé? Miközben a múlt leplébe burkolózva kísérnek az árnyak, s ha elérnek Észreveszed, hogy megint eltelt egy év. De más különbség nincs Hisz mindig ugyanazt teszed Nap mint nap... Az idő ingoványába csúszva Vergődik a világegyetem. Az üstökösök is unott képpel Róják útjukat, s ha csillaghoz érnek Megvetésül rájuk vetik halvány csóvájukat. Porszemként vibrálnak a bolygók, Csillagok köpködik hevük, S átlátszó üveg mögött halad Évre év... Isten! Mondd meg merre vagy? Hol a kezdet? Hol a vég? Ah, ily dolgok már nincsenek. Szemfényvesztés az egész. Azt hitted élsz? Szegény bolond Átlátszó szavad a szél kapja fel. Szíved ritmusát veri, míg meg nem áll S agyad véráramában így következik Perc perc után... Örökkévalóság! Egy pillanat csupán. Úgy múlik el, hogy észre sem veszed. Minden, amiről azt hiszed változik Lényegében önmaga marad. Elfutni nem tudsz, egy irányba sem. Bárhova mész, ott vagy Ahonnan elindultál. S ha azt hiszed a halál megoldás, Bolond vagy megint... Fedezzük fel! A szentistváni koronafelajánlás képtípusa Zalában A látomásban megjelenő Szűz Mária és gyermeke előtt térdelő, koronáját neki felajánló, gyakran adoráló angyaloktól kísért Szent István király közismert ábrázolása a 18. század első felének talán leggyakoribb oltárképe. Minden más képtípusnál teljesebben fejezte ki e kor uralkodó — ámbár az eltérő érdekek szerint különbözőképpen hangsúlyozott — eszmevilágát. A katolikus templomok nagy részében megtalálható volt, a mai Zala megyében hét 18. századi változatát ismerjük: a gutorföldi, a letenyei, a mihályfai, a zalaapáti, a zalaegerszegi Mária Magdolna és a zalakomári plébániatemplomokban, valamint a zalaegerszegi Göcseji Múzeum gyűjteményében. Jelentése jóval túlnőtt a mindennapi áhítat alapjául szolgáló szentképen, illetve az oltárképeken. Első királyunk óta a Boldogságos Szűz Magyarország patrónája és védelmezője minden külső és belső ellenséggel szemben. A katolikus magyar királyság általános védőszentjéről van szó mind Mária, a Boldogasszony, mind a felajánlást tévő, a magyar kereszténység atyjaként számontartott uralkodó, Szent István esetében is. Mindenhol kötelező együttes kultuszuk egyben a nemzeti jámborság meghatározója is. A jelenet mögött rejlő elméleti koncepciónak alapvetően török- és reformációellenes éle volt, és e két—nem csak a harctereken, hanem eszmei síkon is megvívott — küzdelemből győztesen kikerülve alakították ki a végső szintézist jelentő képtípust, mellyel saját diadalát (is) ünnepelte az egyház. Gyökereit a Mária- és a Szent István-kultuszban kell keresnünk, tartalmi szempontból a Regnum Marianum-gondolatkör és a magyar koronaeszme képi lecsapódásának tekinthető. A már a 14. század közepén is kimutathatóan meglévő sémája (Újbánya pecsétnyomója) párhuzamosan élt és fejlődött a szomszéd népek identitástudatukat erősítő nemzeti uralkodókultuszának vizuális (képi) megfogalmazásával, és — miképp az ausztriai Szent Lipótábrázolásokkal — azokkal inspiratív kapcsolatban állhatott. Ennek egyik egyik fontos bizonyítéka a letenyei Szent Istvánkép, melynek festője nem ismerte a koronafelajánlás jelképes gesztusában kifejeződő tartalmat, a kompozícióját a formailag hasonló, de tartalmilag lényegi pontokon eltérő Szent Lipót-ikonográfiából merítette. Képtípusunk a 17. században még csak egyike volt a kor uralkodó eszméit leghűségesebben kifejezni törekvő próbálkozásoknak. A maga nemében egyeduralkodóvá a török kiűzése és a szentistváni felajánlás I. Lipót által történő megismétlése (1693), valamint első királyunk ünnepének az egész egyházra való, pápa általi kiterjesztése után, a 17. század legvégére vált. A létrehozójaként meghatározható gondolatrendszer ebben az időben kezdi elveszteni (győzelemre vitt) török- és protestánsellenes élét, tartalmilag így az uralkodó osztályok legitimitás-eszméjének kifejezőjévé válik. A jelenet alapkompozíciója állandó, ezt nem érintő módosulások (szereplők száma, korona elhelyezkedése, koronázási jelvények megléte, illetve hiánya stb.) viszont megfigyelhetők rajta. A 18. század közepe után a Szent István-ábrázolások hierarchiájában meglévő vezető szerepét elveszti, ezzel párhuzamosan megtermékenyítő hatása más jelenetekre egyre érezhetőbb. Itt elegendő az életét a Boldogságos Szűznek ajánló Szent Imre megjelenítéseire utalnunk. Ennek a zalaszentgróti főoltárképen látható változata csupán a korona hiányával és a felajánlást tévő fiatal korával tér el a szentistváni sémától. Utóbbin ugyanakkor a korona lényegi képi motívum, hisz a 18. századi ember számára — mint a felajánlás tárgya — nem pusztán uralkodói szimbólumot jelentett, hanem a rendi és katolikus Magyarország jelképét. A Szent István által történő felajánlására való képi emlékezés tartalmilag magába foglalja az ország katolicizmusát és területi egységét, az ország ősi jogainak a mindenkori — és ugyancsak a szentistváni örökséghez méltó — uralkodó által való tiszteletben tartását, a vezető rétegek kiváltságait, valamint a Máriatiszteletet. Bár különböző érdekek és korok ennek az összetett tartalomnak sokszor csak egy szeletét hangsúlyozzák, teljes megértéséhez szükséges a maga komplexitásában szemlélni, annál is inkább, mert az ábrázolás a múlthoz sokszor visszanyúló szakrális művészetben ma is feltalálható. (Folytatjuk.) Kostyál László A letenyei plébániatemplom oltárképe, 1780. A kiskomáromi plébániatemplom mennyezetképe, Dorffmaister István, 1793. (Mazur Ildikó felvételei) Kultúrmix Az évadnyitás napjait élik országszerte a színházak. Szegeden új direkció kormányozza a társulatot, Kormos Tibor vezeti az intézményt, az operatagozat művészeti irányítója Galgóczy Judit, aki, mint Árkossy Árpád rendező, Miskolcról szerződött ide. Csak a balett „főnöke” a régi Imre Zoltán. A táncszínház nemrég Cividale dei Friuli vendége volt, a Georg Tábori — másként: Tábori György — szervezte Közép-Európa Fesztiválon. A találkozó prózában, zenében és táncban, Franz Kafka életművét hozta. Miskolc azért nem marad operaelőadások nélkül. A Budapesti Kamaraopera közös bérletsorozatot indít a Hegyi Árpád Jutocsa kormányozta együttessel. A színház díszletekkel, jelmezekkel száll be a készülő Mozart-felújításba. Ezért két premier is lesz az örökbecsű daljátékból, a Szöktetés a szerájból címűből, egyik a pesti Városháza dísztermében és a másik a miskolci Nemzetiben. Két éve még a borsodi város sztárja volt Fráter Kata és Bregyán Péter, Csiszár Imrével azonban ők is Budapestre, a Nemzetibe szerződtek. Amikor viszont Csiszárt menesztették, hipp-hopp feladat nélkül maradt a színészházaspár. Fráter Kata számára időt adott a kismama-szerep, Bálint fiával, Zsömle kutya és Pogácsa cica társaságában a befőzés örömei kötik le a pestszentlőrinci házban... De persze gyakran gondol arra, hogy jó lenne szerepet kapni... Bregyán a Dunapart-alapítvány Oedipus előadásában játszik, az előbemutató a nyáron Vácott tartatott, s szeptemberben beköltözik a Kamrába. Ahol persze nem befőttek vannak, hanem a Katona József Színház és a tévékamara előadásainak sorozata. Békéscsabán folyik a színház felújítása, nem néz tehát könnyű évad elé a társulat. A program ehhez mérten meglehetősen konzervatív, híres,jó szerzők: Sütő András, Tennessee Williams, Szophoklész egy-egy művét tervezik. A szint bizonyára a Rock, illetve Arizona, valamint a nyíregyházi és debreceni együttesek vendég-produkcióitól várják. A legújabb magyar musical hajója, Kolumbusz Kristófé kissé bukdácsol. Két hét múlva előbemutató, s a Londonból e főszerep kedvéért hazatért Bubik Istvánon kívül a többiek még lötyögősen vesznek részt a munkában. Október 12-ig, Kolumbusz partraszállásának 500. évfordulójáig, a díszbemutatóig persze még van idő. Van valami mozgás a filmstúdiókban is. Elkészült a Gulyás-fivérek legújabb filmjének, a Provokátornak a munkakópiája. A filmet minden bizonnyal a következő, a 24. filmszemlén kívánják bemutatni az alkotók. A pipás felügyelő, Maigret mester hamarosan Budapestre érkezik. Megint 6 epizódot forgatnak, s most is Michael Gambon a főszereplő. Albert Mária Oedipus a kamrába költözik Magazin 1992. szeptember 5., SZOMBAT