Zalai Hírlap, 1993. április (49. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-20 / 91. szám
1993. április 20., KEDD Fókusz ZALAI HÍRLAP 7 „Ki kell mondani az igazat!” Beszélgetés Szabó Iván pénzügyminiszterrel . Miniszter úr, ön meglehetősen optimista helyzetképet vázolt fel a magyar gazdaságról. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke viszont azt mondta a minap, hogy a magyar gazdaság helyzete rosszabb, mint az elmúlt három évben bármikor. Hogy lehet, hogy ennyire eltérően látják ugyanazt a valóságot? —Az egyik alapvető ok valószínűleg az, hogy én mindig éles különbséget teszek a gazdaság és az államháztartás között. A gazdaság állapotáról azt mondom, hogy nem igazán rossz, túljutottunk vele a mélyponton, benne vannak a növekedés esélyei, az ország él és működik. Bizonyos körülmények ma valóban nehezebbek, elsősorban azért, mert Európában és a világban egy általános recesszió jelei mutatkoznak, ami Magyarországot elsősorban a külgazdasági piac gyengülésével érinti. Az államháztartás helyzete viszont valóban eljutott arra a pontra, hogy kulcskérdéssé vált. Ha nem tudunk bizonyos tendenciáknak gátat vetni, akkor kihathat a gazdaságra, elsősorban annak a révén, hogy a deficit finanszírozása fel fogja emészteni a bankokban felhalmozott pénztőkét, s akkor ellehetetlenül a gazdaság további finanszírozása, ellehetetlenülnek a hitelszféra mozgási területei. Ilyen értelemben van a kettő között összefüggés, de az államháztartás nem azonos a gazdasággal. Tehát amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy a gazdaság rossz helyzetben van, ezt valószínűleg szóhasználatbeli problémának kell értelmezni. Hozzáteszem: a gazdaság és az államháztartás rendbetételének szétválasztása, sorbakapcsolása a párhuzamos kapcsolás helyett, mindig is vita tárgya volt a liberális ellenzék és a Magyar Demokrata Fórum vezette koalíció között. Egyidejűleg a társadalomra szabadítani a kettő együttes problémahalmazának a megoldását, ez lett volna — nagyon leegyszerűsítve a dolgot — a sokkterápia, amit nem vállalt fel ez a kormánykoalíció. A társadalmat, azt hiszem így is sokkszerűen érte egy csomó hatás, ha ehhez hozzátettük volna az államháztartás rendbetételéből adódó többletterheket, ez megítélésem szerint a magyar társadalom tűréshatárát túllépte volna. Most viszont kétségtelenül ennek van prioritása, mert veszélyeztetheti a gazdaság rendbetételében elért eredményeket. — Vélhetőleg a hamarosan sorra kerülő IMF-tárgyalásokon is ez lesz a fő téma, milyen elképzeléseket visznek magukkal? — Mindenekelőtt az első az, hogy tényleg nagyon szeretnénk tiszta és becsületes képet tenni az asztalra. Az IMF-fel való kapcsolataink az elmúlt két esztendőben átestek egy bizonyos bizalmi válságon, mert a pénzügyi vezetés meg akart felelni az IMF-nél meglévő bizonyos kissé iskolás, közgazdasági iskolás elvárásoknak. De most már végre ki kell mondani az igazat, hogy hol tartunk, s nem az elvárások szerint, hanem a valóságos folyamatoknak megfelelően kell a belső pénzügyi számainkat megjeleníteni. És ennek alapján tényleg le tudunk tenni egy olyan csomagot, amelyik a továbblépésnek a záloga, amellyel rendbe lehet tenni az államháztartást, persze nem egy fél év alatt. Merem remélni, ha az őszinte beszédből és a tiszta helyzetelemzésből indulunk ki és nem ragaszkodunk egyik oldalon sem valamiféle dogmatikus sarokpontokhoz, akkor eredményre jutunk.A helyzet meglehetősen kényes, hiszen nagy összegű hitelekről van szó, mennyire engedheti meg magának a magyar delegáció a határozott fellépést? — Én azt hiszem nem is arról van szó, hogy határozottan kell fellépni, hanem el kell tudni fogadtatni a magyar realitásokból következő kérdéseket. Vannak határok, amelyeket sem fölfelé, sem lefelé nem lehet átlépni. Gondolok itt arra, hogy teljesen lehetetlen, hogy az 1994-es költségvetési deficit 5-össel vagy 6-ossal kezdődjék, de legalább ennyire illúzió a másik oldalon, hogy 1-essel kezdődjék. A deficit tartalmát kell tudni elemezni. Nagyon biztatónak ítélem, hogy amikor az IMF és a Világbank együttes konzultatív csapata most itt járt, ők sarkalltak bennünket egy keményebb menetre, amelynek—ha szabad így mondanom — helyből dobbantva 55 milliárddal több a közvetlen állami terhe. És mégis azt mondták, hogy ezt járjuk, mert ez két éven belül már hozadékkal lefedhető, és ezt meg is hitelezik. Ha ilyen jellegű programokkal tudunk előállni, akkor ez akceptálható, finanszírozható. Ha ellenben továbbmegyünk azon az úton, hogy rosszul felfogott szociálpolitikai okokból a jóléti kiadásokat akarjuk növelni, fedezet nélkül, akkor nagyon rosszat teszünk az egész országnak. Nem azért mert az IMF nem fogja a pecsétet rányomni, hanem egészen egyszerűen azért, mert tényleg tönkre lehet tenni vele az országot és kisül egy éven belül, hogy ezek a nagy szociális indíttatású lépések rendkívül antiszociálisak, mert az ország teljes elszegényedését okozhatják. Tehát itt látok tárgyalási alapot, de azt is hozzá kell tennem: ha a józan ész nem győz, tulajdonképpen nem kell tragédiaként semmit sem megélni. A negatív példaként kikiáltott Lengyelország, amelyik nem tudott megállapodást kötni, amelyik hitelelengedések révén a nemzetközi pénzpiacon borzalmas helyzetbe manőverezte magát, '92-ben 2 százalékos növekedést tudott elérni. Persze ne ringassuk illúziókba a magyar társadalmat, ennek volt egy olyan ára, hogy az átlag lengyel átlagjövedelme fele a magyar átlagkeresetnek. Lehet ezt az utat is járni hosszú távon, keményen és dacosan, és elvezet egy megoldáshoz. De akkor sokkal nagyobb áldozatokat kell hozni.A választások közeledtével sokan számítanak valamiféle választási gazdaságpolitikára. Elképzelhető ilyesmi? — A gazdaságban — és ez itt az „achillesi sarokpont ” — benne van a növekedés esélye. Nem kell megfojtanunk, erről van szó. Gazdasági többletet mesterségesen viszont csak pénzpumpálással lehetne elérni. A pénzpumpálásnak tulajdonképpen két forrása van: külföldi kölcsönnel finanszírozni a költségvetés deficitjét, vagy inflációval növelni a pénzmennyiséget. Ha megint 3-assal, vagy 4- essel kezdődne az infláció, akkor az világosan jelezné, hogy mesterséges pumpálás történik, s ebbe nagyon hamar, még a választások előtt bele lehetne bukni. A külföldi hitelekből fedezni a költségvetési hiány finanszírozását, számomra abszurdum. Egészen más a helyzet, ha a külföldi hitel konkrét projektet finanszíroz, amely kvázi céghitelként és nem az állami költségvetésbe folyik be. — A napokban került nyilvánosságra a privatizáció tömegessé tételére kidolgozott új eszköz, az úgynevezett hitelszámlás privatizáció. A pénzügyekért felelős miniszter hogyan vélekedik róla? —A most már teljesen egyértelmű, kormány által elfogadott irányvonal két dolgot nem tartalmaz, nem tartalmaz ingyenes vagyonosztást, mert visszterhes hitellevélről van szó, méghozzá elég kemény feltételek mellett, mert ötéves a visszafizetési kötelezettség, ami elég szép tőkehozadékot feltételez. Másrészt pedig alapkoncepciójában, a nagy tőkebefektetőkre rácsatlakozó konstrukciót jelent, amelyben a kezdő kapitalisták, ha szabad így mondanom, nem igazán jutnak meghatározó vállalatirányítási pozícióba, mondhatnám úgy is, hogy a nagy stratégiai, vagy szakmai befektetők farvizén hajózva tudnak tanulni pénzgazdálkodást, piacot és mint kisebbségi részvénytulajdonosok néhány év, vagy évtized alatt valóban beletanulnak a piacgazdaság játékszabályaiba. Ebből a rétegből valós kapitalisták, tőkések tudnak kifejlődni a jövőben. Tehát ez gazdaságilag, pénzügyileg egy teljesen veszélytelen akció, de hihetetlen társadalmi jelentősége van, azáltal, hogy a jövő magyar társadalmában bővíteni tudjuk a magyar tulajdonosi kört, amelyik nem iskolában tanulja a piacgazdaságot, hanem évente érzi a maga osztalékán, a maga közgyűlési szereplésén egy részvénytársaságban. Azt hiszem, ezt ha pénzbe kerülne is meg kellene csinálni. De nem kerül pénzbe, mert ők nem tudnak javítani, de rontani sem azoknak a vállalatoknak a dolgán, amelyek belekerülnek ebbe a körbe. Szente Ottó A hét végén Debrecenben került sor a Fidesz V. kongresszusára. Rendkívül jelentős állomás volt ez a párt életében, hiszen a számadáson túl egyben a jövő évi választásokra való felkészülést is jelentete. Szabó Zsolttal, a Zala megyei küldöttség vezetőjével és Péter József nagykanizsai küldettel beszélgettünk a három lap eseményeiről. — Ha sok fiatal gyűlik össze, mint ezen a kongresszuson is, az ember úgy gondolja, hogy a vilámság, a jókedv az uralkodó, oki jellemezte a hangulatot Debecenben? — Meglehet, hogy az előbbi megállapítás igaz, de az én véleményem szerint kicsit akadozva adult a jó hangulat. Ennek oka esősorban az volt, hogy sokaknak nem tetszett az a forgatóönyv, amely szerint le kellett álynia a kongresszusnak — mondta Szabó Zsolt. — Miért? — Technikai, formai hiáyosságok voltak. A szavazás— melyet többen szóvá is tettek — és gyorsan bonyolódott az alapzabály minden pontjában. — Ha jól tudom, több mint 00 módosító indítvány érkeett, nem csoda, ha kevés idő jutt egy-egy megszavazására. —Pontosan 639 módosító jaaslat felett kellett dönteni. Úgyondolom azonban, hogy ezt meg lehetett volna azért máséppen is szervezni. Mondok így példát: az első húsz paragifust Trombitás Zoltán levezető elnök segítségével 1 percben zavarták le. Az első pont a párt neve volt. A küldöttek 99 százaléka nem akarta, hogy változzék az elnevezés, amely a parlamenti frakció elképzeléseivel nem csengett össze. Úgy vettem észre a szavazásnál, hogy Fodor Gábor körén kívül a frakció többi tagja a névváltoztatás mellett voksolt. Fontosnak tartom, hogy végül mégis megmaradt a Fiatal Demokraták Szövetsége elnevezés. A küldöttek, akik a tagságot képviselték majdnem 100 százalékban ezt támogatták. Ezt követően került sor arra, hogy a következő 19 pontot alig 1 perc alatt szavaztatták meg, sőt olyan álláspont született, hogy aki nem teszi fel a kezét, az igent jelent. Bár nem hiszem, hogy ennek a tartalmába a jelenlévők többsége belegondolt. Néhányan felálltak és szóvá tették ezt, így a későbbiekben egy-egy pontra 10-15 másodperc jutott, így, hogy volt egy kis idő, valamivel könnyebben lehetett áttekinteni a dolgokat. A küldöttek azt csinálták, hogy kikeresték azokat a részeket az alapszabályból, melyeknek tétje van, s azok megszavazására fordították a hangsúlyt. Így is sajnos abba a hibába estünk, hogy a tagság kiengedte a kezéből az etikai bizottságba történő jelölés jogát, amely minden pártnál a kongresszus feladata. A Fidesznél az elnökség hatáskörébe közé tartozik — kapcsolódott a beszélgetésbe Péter József. — Az új alapszabály milyen fontos módosításokat takar? —A legfontosabb a korhatár feloldása, ez azonban nem azt jelenti, hogy bárki Fidesz-tag lehet. A csoportokon múlik, hogy kiket engednek maguk közé. A helyi csoport tagjai közül kellenek ajánlók, s van egy bizonyos „próbaidő”, melynek letelte után születik döntés arról, hogy a jelölt tagja lehet-e a pártnak. Ez volt talán a legsarkalatosabb pont. A többi is külön-külön mind fontos volt, közülük az új felépítést emelném ki, amely bevezette a elnöki rendszert — fűzte tovább Péter József. — Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Fidesz is átvette azt a irányítási rendszert, amelyet más pártok alkalmaznak? — Így van! Ha eredményeket akarunk elérni, akkor ezt kell alkalmaznunk. Zalában 10 tagú megyei elnökség jön majd létre, melynek létszámát az országgyűlési választókörzetek határozzák meg. Ebbe Nagykanizsáról két főt delegálhatunk, közülük az egyik a helyi elnök lesz — vette vissza a szót Szabó Zsolt. — Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy gyökeresen átalakul a Fidesz. Mit jelent ez? — Részben a strukturális felépítést, s azt is, hogy az utolsó lépéseket tesszük afelé, hogy kormányzópárt legyünk. A programnyilatkozatból kimaradt — például — a külpolitika és a zöld ügyek. A kongresszus megerősítette a megválasztott elnökséget abban, hogy ezeken a területeken is lépjenek, dolgozzák ki a párt határozott programját. — Közismert, hogy a pártnak egy elnökjelöltje volt, s nagyon magas szavazati aránnyal választották Orbán Viktort. Miként vélekednek erről? — Kétségtelen — s ebben mindenki egyetért—, hogy most a választások előtt Orbán Viktorra van szükségünk. Ő határozott, erős politikus. Ha azonban Fodor Gábort ki akarnák szorítani, akkor a Fidesznek nem lenne jövője. Ilyen értelemben beszélhetünk Fodor—Orbán ellentétről — vélekedett Szabó Zsolt. — Milyen konkrét megnyilvánulásai vannak ennek? — Fodor Gábor visszafogottabb, nincs akkora hatalma a többiek felett, mint Viktornak— mondta a küldöttségvezető. — Viktor körülbelül két-három éve gyűjti maga köré a megyékből azt a pár megbízható embert, aki „a keze alá dolgozik” . Ezt Gábor nem tette meg, s azt hiszem, ezzel elhibázta, hogy nem ő lett a pártelnök. Én személy szerint sajnálom. A tervek szerint úgy volt, hogy egy elnökjelölt lesz, de Fodor Gábort is jelölték —mesélte Péter József. — Ezzel kapcsolatban félreértés is volt... — Igen, ugyanis Fodor Gábor félreértette, mert valahonnét úgy futott be. Az történt, hogy ő az elnökségi tagságra gondolt, s a kérdés pedig arra vonatkozott, hogy vállalja-e az elnöki tisztet. Amikor igent mondott, hatalmas ováció tört ki a teremben. Amikor tisztázódott a helyzet arra kérte az őt támogatókat, hogy a párt egysége érdekében szavazzanak Orbán Viktorra. E kérés ellenére is 73 érvénytelen szavazat volt, mivel csak egy jelölt szerepelt a szavazólapon, más nevének beírása ezt eredményezte. Azt azonban el kell mondanom, hogy a zalai küldöttek egy része korteskedett Fodor Gábor és csapata mellett a kongresszuson. Másokat is szerettünk volna ennek megnyerni, de Fodor Gábor határozottan megkért arra, hogy Orbán Viktort támogassuk. Mi kompromisszumkészek voltunk. A küldöttek egy része számára azonban ellenszenves volt, hogy az alapszabály vitáját a már említett módon vezényelték le; az a hír is járta, hogy a forgatókönyvet egy évvel korábban megírták. Ezzel is magyarázható a 73 érvénytelen szavazat — folytatta Péter József. — Megítélésük szerint a tagság belefolyhat-e a Fidesz politikájának alakításába? — Közvetlenül nem, de közvetve igen. Ugyanis, ha a helyi politikában ott vagyunk, akkor érződik a Fidesz súlya —mondta Szabó Zsolt. — Szerintem nincs akkora szerepe a tagságnak, mint eddig volt. Ez a Fidesz nem az a Fidesz, mint ami három-négy nappal ezelőtt volt. Úgy tűnik, hogy a mozgalmi rész teljesen eltűnt. A pártot az elnökség irányítja a frakcióval közösen, s ezt a tagság vagy elfogadja, vagy kilép. Véleményem szerint rövid időn belül tömeges kilépés várható, a mozgalmi emberek elhagyják a Fideszt. Úgy látom, az alternatív értékek kiszorultak a pártból. Ide csak az fér be, aki meg akarja nyerni a kampányt — fejtegette Péter József. — Reálisak azok a tervek, miszerint '94-ben a mai mandátumoknak a háromszorosát, esetleg választási győzelmet várnak? — Megnyerjük a választásokat! — mondta szinte egyszerre a két fiatalember. — Az életkor feloldásával vannak-e már jelentkezők a pártba Nagykanizsán? — Több, 35 év feletti szimpatizánsunk beadta felvételi kérelmét, az elsőkről ma döntünk. — Egy — Zalai küldöttekkel a kongresszusról „Ez a Fidesz — nem az a Fidesz”(?)