ZeneSzó, 2005. (15. évfolyam, 1-10. szám)

2005 / 3. szám

KODÁLY ZOLTÁN NYOMÁBAN II. helyezés, A Zeneakadémia Ala­pítvány ösztöndíja: Sziklás Tünde - Debreceni Egyetem Konzervatóriuma III. helyezés, a KÓTA ösztöndíja: Veres Imola - Debreceni Egyetem Kon­zervatóriuma A közönség díja: Tóth Árpád - Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jutalmat kapott: Rudolf Krisztina és a sepsiszentgyörgyi Löfi Gellért Attila (Románia) A jól előkészített, folyamatosan per­gő verseny a rendezőket, elsősorban Kollár Évát, Hartyányi Juditot (Zene­­akadémia), Vadász Ágnest, Farkas Tün­de (KÓTA) dicséri. Nagyon remélhető, hogy az évente megrendezett szakmai találkozó a jövőben is megkapja az őt megillető helyet a magyar zeneoktatás magas színvonalú egészében. $$:£:­:********* Március 10-én csütörtö­kön délelőtt a vendégek (akik nem a karvezető versenyre mentek), iskola­­­látogatáson vehettek részt, a II. kerületi Kós Károly Ének-zenei Álta­lános Iskolában. Hraschek Katalin tanárnő tartott bemutató órákat. A 6. osztályban a Bécsi klasszika témájában, míg a 8. osztályban Kodály zenéje és a magyar népdalok világa alkotta az óra gerincét. Példamutató volt az új anyag tanítása, és a már ismert zenei anyag igényes szép bemutatása. Értékes tapasztala­tokkal távozhattak a résztvevők. A délutáni órákban Kodály sírjához zarándokoltak a látogatók a Farkasréti temetőbe, hogy leróják tiszteletüket. Majd a Kodály Emlékmúzeumot láto­gatták meg. E helyszínek a városnézés keretében szép egységét alkották Buda­pest megismerésének, ahol a zeneköltő életének hosszú évtizedeit töltötte. Ter­mészetesen néhány óra igen rövid idő a megismerésre, de itt említjük meg, hogy másnap délután egy igen részletesen, hitelesen kidolgozott szórólapot kaptak a jelenlévők: KODÁLY ZOLTÁN NYOMÁBAN BUDAPESTEN Az útikalauzt Ittzésné Kövendi Kata állította össze "Bárhová megy Budapesten a láto­gató, valószínűleg Kodály nyomában is jár. Igyekeztem azokat a helyeket kivá­lasztani, amelyek fontosak voltak a Mester életében, részben amúgy is turistalátványossá­gok, vagy megérdemelnék, hogy azok legyenek." 23 pontban jelölte meg és írta le röviden a szerző a Kodály életében oly nagy jelentőséggel bíró épületeket, azok funkcióját, és a környezetet.-Csak remélni tudjuk, hogy sokakhoz eljutott, és a jövőben is eljut ezen értékes összefoglaló. ************* IV. Magyar Karvezető Konferencia március 11-12 délután Zenetörténeti, népzenei és zenepedagógiai előadások színhelye volt a Zeneakadémia Kupolaterme. Neves zenei szakemberek előadásai hangzottak el különböző témában és tar­talommal, minden esetben összefüggésben Kodály meghatározó személyiségével, mun­kásságával, a magyar zenére és műveltségre ható kisugárzásával. Az esetenként hat, illetve nyolc előadás feszített tempóban, a hallgatóság részéről feszített érdeklődéssel, nagy elis­meréssel és tetszéssel követve. Elsőként Dr. Eősze László olvasta fel előadását melynek címe frappáns egybeesése volt a konferenciának. A magyar zene csillagórája 1905. március 18. Ezzel egy jelentős művelődés­történeti évfordulóra hívta fel a figyelmet. Ez év március 18-án volt száz éve, hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán szemé­lyesen megismerkedett közös tanítványuk, Gruber Emma asszony - Kodály későbbi felesége - Andrássy úti otthonában. E tanulmány célja, hogy bemu­tassa, mint válhatott a két nagy magyar zeneszerző szövetsége egész mai kultúránk szilárd alapjává. Dr. Ittzés Mihály előadásának címe: Kodály Zoltán: Magyar népzene énekhangra zongorára avagy "A magyar Schubert". Kodály hátrahagyott fel­jegyzéseiben Schubert dalköltészetének magyar megfelelőjeként a népdalfel­dolgozásokat nevezte meg: a legjavát kiválogatva, megfelelő (ihletett) kíséret­tel ellátva ugyanazt a magas művészi színvonalat képviselik. 1924 és 1932 között tíz, majd 1964-ben még egy kötetben adta közre e nagyszabású soroza­tot. Néhány dal kivételével mind Kodály gyűjtése, főleg a Székelyföldről, Bukovinából és az észak-nyugati nyelvterületről. A továbbiakban a dalok különböző karakterét elemezte az előadó, és azt a zenei gazdagságot, ami a zenei kíséretben kiteljesedik. Farkas András, Kodály Zoltán és Farkas Ferenc. A Svájcban élő karmester, szólt édesapja Farkas Ferenc és Kodály Zoltán kapcsolatairól. Példákkal alátá­masztva kettejük kölcsönös megbecsülését, életvonaluk különbözőségét és ta­lálkozásait, hangsúlyozva a XX. század kiemelkedő zeneszerző-pedagógusa­inak jelentőségét. Dr. Bónis Ferenc: Kodály és a verbunkos. Miként hatott az ifjú Kodály és Bartók zenéjére a magyar nemzeti romantikától kapott kettős örökség: a történeti tudat, és egy sajátos zenei matéria. E kérdés felvetésével fejtette ki a témát a zenetörténész, kutató-tudós. A történeti tudat a XIX. század folyamán irodal­mi, képzőművészeti és zenei alkotásokban nyert kifejezési formát. A ver­bunkos, a katonaverbuválás zenéjéből a XVIII. század második felében önál­ló nemzeti tánczene-stílussá bontakozott ki. A verbunkos, úgyis, mint zenei matéria, úgyis mint történeti tudat hatást gyakorolt a XX. század mindkét nagy magyar mesterére. Zenei illusztrációként ennek a sajátos világnak néhány szép példáját mutatta be az előadó. Dr. Tari Lujza: A hangszeres népzene hatása Kodály kórusműveire. Bevezetőként az előadó szólt arról, hogy Kodály Zoltánt a világ elsősorban a vokális zene elkötelezett zeneszerzőjeként ismeri. A további fejtegetés során azt támasztotta alá, hogy tudósként nagy érdeklődéssel fordult a nép teljes zenei kultúrája felé. Olyan hangszeres kompozíciókat, mint a Galántai tán­cok, vagy a Marosszéki táncok ugyancsak a hangszeres népzene iránti magas fokú vonzódását tanúsítják. Sőt a hangszeres zenéhez való kötődése e zene elemeinek hatása nyomott hagyott a zeneszerző kórusművein is. Az ilyen kapcsolatokról egykori fo­nográffelvételek, hangszeres dallamlejegyzések tanúskodnak. Dr. Olsvai Imre: Kodály és a Páva dallam. Kodály népzenei témára írt műveinek sorában egyedülálló a három különböző Páva-kompozíció: az egyperces, kétversszakos Bicinium, a háromperces, nyolcversszakos több­szólamú kórusmű és a félórás sokszólamú Szimfonikus variációk. Egyetlen más témát sem dolgozott fel Kodály ennyiszer, ennyiféle terjedelemben és for­mában. Kodály e dallamban meglátta a magyar népzene tömör, kristályos sajátosságait, ez a dallam legméltóbb, legtalálóbb és egyik legősibb képviselője zenei anyanyelvünknek. E gondolatkört fejtegette, magyarázta gazdag illusztrációs alátámasztás­sal, meggyőző módon az előadó.

Next