Szórakoztató Zenészek, 1974 (3. szám)
1974 / 3. szám
Jó bizonyítvány a tanévzárók után Vajon időszerű-e az új oktatási év kezdetén az elmúlt tanév vizsgáinak, évzáró hangversenyeinek értékelése, eseményeinek felelevenítése? Úgy gondolom, feltétlenül időszerű ... A megyei stúdiók 1973—74. tanévének év végi beszámolói, záróünnepségei nem csak egyetlen, önmagukban álló rendezvényjelentőségűek, mert hatásuk átnyúlik a következő tanév munkájára is. A jól megrendezett tanévzáró ugyanis széles körű visszhangot kelthet a megyeszékhelyen, megyeszerte egyaránt. A kirendeltségek többnyire meghívják a megye és a megyeszékhely pártbizottságát, a szakszervezetek megyei tanácsát, a vendéglátóipari vállalat, a Mészöv képviselőit, nem ritkán a megyei sajtó és a helyi rádió riporterei is megörökítik a stúdió tanévzárójának eseményeit. Érthető, hogy stúdióink — átérezve a tanévzárók ilyenfajta jelentőségét — idejében hozzáfogtak az előkészítéshez; már a II. félév elején eldöntötték, milyen is legyen az évzáró? — Lehet-e nyilvános hangverseny, vagy inkább zártkörű bemutató, esetleg csupán egyéni beszámoló a végzett tananyagból? A kirendeltségvezetők, művészeti vezetők azt is idejében eldöntötték, melyik hallgató szerepelhet az évzárón egyéni produkcióval, ki alkalmas arra, hogy együttesben játsszék és ki az, akinek még „erősödnie kell” ahhoz, hogy nyilvánosság elé lépjen. A jól előkészített tanévzáró ilyenformán valóságos képet ad a stúdió egész évi munkájáról, a hallgatók felkészültségéről, egyéni és kollektív zenélési készségéről. A jó beszámoló egyúttal élőszóban is jellemzi a stúdiót; a művészeti vezető tárgyilagosan értékeli a tanévet, annak örvendetes és nehézséget jelentő eseményeit, egyúttal konferálja, vezeti is a műsort, néhány keresetlen szóval bemutatja a közreműködő hallgatókat, együtteseket. Tanévzárók Baranyától Szabolcsig Van-e olyan megyei stúdiónk, amelyik mindezen feltételeknek kifogástalanul képes megfelelni ? Örömmel állíthatom, hogy van, nem is egy! Évek óta példamutató a Baranya megyei stúdió tanévzárója; idén még a szokottnál is színvonalasabb, gördülékenyebb műsort produkált a megyei kirendeltség és a tanári kar, hiszen a stúdió működésének 10. évfordulójáról is megemlékeztek Pécsett; nem csupán emelkedett, ünnepi szavakkal, hanem kitűnően felkészített népi zenekar, tánczene-együttesek, hangszeresek, táncdal- és nótaénekesek igényes, változatos műsorával is. Miért tarthatjuk sikerültnek a Heves megyei és a Hajdú- Bihar megyei stúdió évzáróját? Elsősorban azért, mert mindkettő pontosan, élethűen jellemezte a stúdió jelenlegi helyzetét, oktatási munkájának irányelveit, színvonalát. Egyik művészeti vezető sem akart versenyre kelni az ORI műsoraival ; mindkét stúdióban helyet kaptak a műsorban olyan zenekarok, cimbalmosok, zongoristák, gitárosok és énekesek, akik ma még nem „koncertképesek”, de teljesítményük pontosan érzékeltette, mit tanultak az 1973—74. tanév során? Tetszett továbbá, hogy a tanévzárók műsora jobbára a kötelező vizsgaanyagra épült; sűrűn hangzottak el a műsorban a Központi stúdió által népi zenekarra hangszerelt előadási darabok, és a tánczenei repertoárfüzetekből is sok hallgató műsorszámát lehetett volna fellapozni. A veszprémi stúdió évzárója viszont azért volt sikeres, mert tükrözte a tanári kar azon törekvését, hogy a hallgatókat minél alaposabban nevelje az életre, a szakma gyakorlati fogásaira. A tánczenei együttesek mellett „vendégként” kitűnő népi zenekar is szerepelt itt; tagjai kevéssel előbb kaptak működési engedélyt, ill. magasabb kategóriát az OSZK-vizsgán. Azért vendégként, mert a veszprémi stúdióban egy idő óta nem működik népi zenekari tanszak, ám éppen a tanévzáró sikere nyomán várható, hogy az új tanévben ismét megkezdi működését. Az elmúlt tanév fejlődő, szisztematikus oktatási munkájáról kaptunk képet a Borsod, a Szabolcs-Szatmár és a Komárom megyei stúdió tanévzáróján. A fejlődés elsősorban a korábbi tanévekhez viszonyítva volt szembetűnő; megmutatkozott az évzárón közreműködött hallgatók létszámában is, teljesítményük színvonalában is. Győrött a dob- és a gitártanszak hallgatóit egy-két kültag rutinos zongorista „segítette ki”, így léptek a Hungária étteremben pódiumra a kis együttesek. (Ismeretes, hogy a győri stúdióban nem működött a zongoratanszak és a tanévzárón bizonyosodott be, hogy mennyire hiányzott!) A két Csongrád megyei stúdió közül a szentesi, a fiókstúdió szolgált ezúttal kellemes meglepetéssel! Igaz, a szegedi stúdió jól megrendezett évzáróját sem illethetjük kifogással, de a szentesiek — a visszavonuló művészeti vezető, Puruszkai Mihály irányításával — egy-két kitűnő, jól összeszoktatott együttessel nyújtottak az átlagosnál jobb, magas szintű teljesítményt. Bács-Kiskun megyében is a fiókintézmény, az első tanévét befejező kiskőrösi stúdió tanévzárója bizonyult sikeresebbnek, „stúdiószerűbbnek” a rangidős kecskemétinél. Kezdő zongoristák, gitárosok, dobosok tettek tanúságot — a maguk szintjén — igyekezetükről, míg Kecskeméten kétórás beat-koncertet rögtönöztek a fellépő együttesek. Mindezt szóvá kell tennünk, mert — túlságosan szabadjára engedve — önmaguk állították össze műsorukat, ráadásul azon igyekeztek, hogy hangerőben is túllicitálják az előzőket. (Miután ez maradéktalanul sikerült is, a hallgatóság inkább ifjúsági klubban érezte magát, mint stúdió-tanévzárón.) A helyzetkép teljességének kedvéért ne maradjon említés nélkül a Somogy megyei és a Szolnok megyei stúdió sem. Igaz, tanévzárót nem rendeztek, de a tanév munkáját, a tanulmányi fegyelem erősödését pozitívan értékelhetjük. (Kaposvárott helyiség hiánya miatt nem rendezhettek évzárót, Szolnokon pedig az utolsó tanítási napon a hallgatók egyénileg számoltak be tanulmányaikról a tanári kar előtt.) Megyei stúdióink tanévzáróiról tehát általánosságban jó bizonyítványt állíthatunk ki. Az évzáró koncertek méltóképpen reprezentálták az 1973—74. tanév erőfeszítéseit, a tanárok odaadó, szakszerű pedagógiai munkáját és a hallgatók lelkes, becsületes igyekezetét. A jelenlevő vendégek és hivatalos személyek megyei stúdióink jó hírét vihették magukkal! A jó hírverés pedig nem kis mértékben segíti a következő tanév előkészítését, pedagógiai tevékenységét egyaránt Ezért tartjuk időszerűnek most, az új tanév kezdetén a régi tanév beszámolóinak, évzáró hangversenyeinek értékelését, eseményeinek felelevenítését. (kollár) Tanácskozás - sok muzsikával Pillanatképek a megyei stúdiók tanárainak továbbképző tanfolyamáról A Központi Stúdió Szófia utcai helyiségeiben a vizsgaizgalmak elültével június végén került sor a megyei stúdióoktatók kétnapos továbbképző tanfolyamára... Jól bevált szokásról írok, mert a vidéki tanárok évek óta szívest-örömest jönnek tanfolyamra, a Központi Stúdió vezetősége pedig a továbbképképzéssel nem csupán működési szabályzatában rögzített kötelességének tesz eleget, hanem hasznos útravalót igyekszik nyújtani a szakfelügyelete alá tartozó megyei stúdiók tanárainak. Az 1973—74. tanév végén zongora tanárok és népi zenekari gyakorlatoktatók továbbképzésére került sor... Az érdeklődés nagy volt, a meghívottak csaknem teljes létszámban megjelentek. Volt közöttük nagy pedagógiai és szakmai gyakorlattal rendelkező zongoratanár — mint pl. Deák Tibor Szegedről, Kulcsár Zoltán Debrecenből — volt kiváló, külföldön is sikert aratott szórakoztatózenész — hadd említsem példaként a nyíregyházi Marssó Jánost, Győri Tibort Debrecenből vagy Egerből Szalkay Lászlót — és nem hiányoztak az ifjabb generáció képviselői sem, akik éppen pedagógiai tapasztalatszerzés céljából tartották hasznosnak a tanfolyamot. Gömbös Károly Veszprémből, Vágó Tibor Kaposvárról érkezett a továbbképzésre, Szentirmai Szabolcs pedig egyenesen Kanadából hazatérve vált első ízben résztvevővé, ugyanígy Gárdonyi Edit is újonc volt ezúttal a továbbképzésen. (Ők ketten az 1974— 75. tanévben kezdik meg a stúdiótanári működésüket.) A népi zenekari oktatók között is sok az ismert, jeles muzsikus. Dörömböző Géza Pécsről, Jármi Géza Debrecenből már visszatérő résztvevő a nyári továbbképzésen; a beteg Varga Gézát (Szolnokról) Sándor Sándor kirendeltségvezető „helyettesíti”, és kíváncsian nyitnak be az „újoncok” is — Damu Elek Miskolcról, Vörös P. Béla Tatabányáról, Farkas László Kecskemétről, hogy meghallgassák az előadásokat, és részt vegyenek a módszertani megbeszéléseken. A továbbképzés ugyanis teljesen gyakorlati jellegű, lényegében országos szakmai tapasztalatcsere, amelynek mondanivalóját évről évre megszabják az OSZK vizsgáztatások tapasztalatai, valamint azok a pedagógiai, módszertani irányelvek, amelyek a tanév pedagógiai munkájában eredményesnek bizonyultak a Központi Stúdióban, illetőleg a megyei stúdiók oktatási gyakorlatában. A továbbképző tanfolyam tematikája ilyenformán adott; éppen csak tartalommal kell megtölteni a két napot; olyan mondanivalóval, amely hasznos az új oktatóknak, de a régieknek is, amely előbbre viszi a gyakorlati tanítást Nyíregyházán, de Budapesten is, mely segítséget nyújt a következő vizsgáztatások gyakorlati lebonyolításához éppúgy, mint a jövő vizsgázóinak jó felkészítéséhez. Ezt a cseppet sem könnyű feladatot a zongoristák továbbképzésének vezetőjeként Kertész Kornél, a népi zenészeknél Pongrácz Zoltán vállalta. (Utóbbinak segítséget jelentett a gyakorlati munkában Suha Balogh Kálmán, a központi stúdió zenekari gyakorlati tanításának vezetője, valamint Bicskei Géza cimbalomoktató, akit a cimbalmos utánpótlás kiképzésének segítése céljából kért fel erre a munkára a Központi Stúdió vezetősége.) Az eligazítás, a két nap programjának ismertetése után a továbbképzés résztvevői szakmánként elkülönültek és egymással szinkronban elindult az első előadás, az idei vizsgák tapasztalatairól. A ZONGORISTÁKNÁL Kertész Kornél joggal hangsúlyozta a vizsgázók általánosságban tapasztalt gondos felkészülését, de méltán említhette a bizottság által észrevételezett hiányosságokat is: a technikai készség fogyatékosságát, a transzponálások bizonytalanságát, az előadásból az egyéniség hiányát. Nem véletlenül tért ki a vizsgadrukkra, a koncentrálókészségre, az idegállapotra, hiszen ezek a jellegzetes „vizsgatényezők” jó pedagógiai felkészítéssel normális állapotba hozhatók és nem csökkenti a vizsgázó teljesítményének értékét. A második nap már a meghívottaké volt, egymás után ült zongorához Győri Tibor, majd Kulcsár Zoltán, Deák Tibor, Gömbös Károly, és sorra a többiek. Elmondták és megmutatták tanítási methodikájukat a skáláztatástól kezdve a kötelező anyag tanításáig, a stílusismeret készségének erősítéséig bezárólag. Nem maradt el természetesen az összefoglaló sem. Kertész Kornél mindenki egyetértése mellett hangoztatta, hogy a kétnapos összejövetelt azért tartja eredményesnek, mert élő, gyakorlati konzultáció volt, amelyen bárki gátlás nélkül képviselhette egyéni véleményét Volt alkalom egymás meggyőzésére is, a legjobb módszerek közös kialakítására is. A továbbképzés jelentőségét csak növeli — mondta zárszavában —, hogy az őszinte hangvétel, az aktív vitakészség és a sok jó módszer bemutatása nem csupán a vidéki tanárok, de a Központi Stúdió zongorapedagógiájához is sok figyelemre méltó többletet adott. Ennek haszna bizonyára megmutatkozik a következő évek továbbképzésében Budapesten, vidéken egyaránt. A NÉPI ZENEKARI GYAKORLAT OKTATÓK továbbképzését Pongrácz Zoltán — akárcsak Kertész Kornél a másik műfajban — az idei vizsgatapasztalatok summázásával kezdte Beszélt a fiatal népi zenészek elméleti tudásának és technikai képességének a múlthoz viszonyított feltűnő javulásáról, a repertoár örvendetes szélesedéséről, ugyanakkor bizonyos szakmai egyoldalúság, beszűkülés veszedelméről is, amelyre a Központi Stúdióban, vidéken egyaránt fel kell figyelnünk. — Suha Balogh Kálmán a zenekari bemutatómunka módszereiről beszélt, majd a térhhegedűsök és a kontrások kiképzésének szükségességét hangoztatta. Bicskei Géza az előadási darabok harmonizációinak meg nem engedhető önkényes megoldásait tette szóvá, ugyanakkor a magyarnóták előadásában az egyénibb megoldásokat keveselte. — Sok szó esett a vizsgaanyag felfrissítéséről is, azaz nem csupán „szó volt róla”, hanem sűrűn járt kézről kézre a hegedű és a cimbalomverő — majd mindenkinek volt jó ötlete, régen elfeledett előadási darabok, — keringők, polkák, nemzetközi dalok, egyvelegek — és modern musicalrészletek repertoárba iktatásával kapcsolatban. Szépen ki is kerekedett a vizsgaanyagok korszerűsítéséhez a szakmabeliek javaslata — nem hiányzott az egyes művek mellől a nehézségi fok megjelölése sem, így Pongrácz Zoltán bátran állíthatta a tanfolyam befejeztével, hogy ezek a javaslatok a fejben és a kézben születtek, gyakorló muzsikusok legjobb elgondolása valamennyi, így valóban az élet követelményeivel gazdagítják a népi zenészek repertoárját! Ökrös József, a szolnoki stúdió új cimbalomoktatója rögtön be is „iratkozott” Bicskei Gézához állandó hospitálásra, a kecskeméti, tatabányai és miskolci stúdióban újonnan induló népi zenekari gyakorlat oktatói kérték a sűrű szakfelügyeletet és a folyamatos kottaellátás biztosítását. Kérték — és meg is kell kapniuk, mert bebizonyosodott, hogy a népi zenészek legjobban a zenekari gyakorlaton keresztül taníthatók; szeretnek muzsikálni, szeretnek jobban muzsikálni, szeretnek újat is muzsikálni ! Kell-e hivatalos értékelés a kétnapos továbbképzéshez? Úgy gondolom, megtették maguk a tanárok, akik tanultak is, tanítottak is ez alkalommal. Beszéltek, vitáztak, muzsikáltak — egyszóval jó találkozásnak, hasznos időtöltésnek érezték a továbbképzést és oktatói módszerekben gyarapodva, új ismeretekkel gazdagodva tértek haza, hogy a tanfolyam tapasztalatai nyomán még jobb munkát fejthessenek ki a zenészek továbbképzése és az utánpótlás nevelése érdekében. KOLLÁR ENDRE A Baranya megyei stúdió záróvizsgájának elnöksége és közönsége SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK