Szórakoztató Zenészek, 1980 (21. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám
AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Sikeres bemutatók a Fészekben Alig hiszem, hogy egy szórakoztatózenész számára van nehezebb feladat, mint a Fészek klub pódiumán szakmai bemutatót tartani. Köztudott, hogy ezekkel a bemutatókkal az OSZK célja nem elsősorban a szórakoztatás, sokkal inkább az érdeklődés felkeltése, egészséges verseny megteremtése, ötletek és lehetőségek bemutatása minden kolléga számára. Ebből következik, hogy igyekszik az OSZK olyan zenekarokat meghívni a bemutatókra, amelyek a szakma reprezentánsai, általában világot járt zenészek, akik nem ijednek meg egy nagyobb közönség, egy rádiómikrofon, vagy egy tv-kamera láttán. De egy olyan közönség előtt muzsikálni, ahol tudják, hogy mindenki szakmabeli, minden mellé fogott hang, rossz harmónia, hamis intonáció nyugtázva lesz — hozzátéve azt a tényt, hogy végül is minden hallgató konkurrencia — nos, ez nem kis dolog. A NÉPI ZEnEKAR A legutóbbi műsor első felében Bura Pál és népi zenekara muzsikált, igen szépen, és ami a legmeghökkentőbb, modernül. Modern népizene? Első hallásra paradoxonnak tűnik ez a kifejezés, hiszen a népi zene az a terület, amely leginkább támaszkodik a hagyományokra, évtizedek, sőt évszázadok alatt kialakult határai vannak, s melynek fejlődése, s bármilyen progresszivitásra való lehetősége szakmai körökben erősen vitatott. Aki figyelmesen olvassa az újságunkat, biztosan emlékszik Budai Aladár a múlt évben megjelent kétrészes cikkére, amelyben a népi zene fejlődése, kontrastagnálása ügyében foglalt állást — természetesen pozitívan. Nem tudom, hogy a cikk írója jelen volt-e a bemutatón, ha igen, ha nem, ezúton üzenem neki. Bura Pál és népi zenekarának produkciója méltó zenei illusztrációja volt a népi zene fejlődése mellett lándzsát törő cikkének. A zenekar műsorának két jellemző vonását emelném ki. Az egyik az előadott mű és általában a zene alázatos tisztelete, a másik is számunkra a fontosabb és tanulságosabb — a merészség és elkötelezettség az új iránt Tánczenész lévén nem tudok és nem is akarok részletes szakmai elemzésbe bonyolódni, az utóbbi kijelentésemet azonban alátámasztanám pár megjegyzéssel. Miért is nevezem merésznek Bura Pált és zenekarát? 1. Merték kihasználni az együttes maximális dinamikai lehetőségeit, amely nem kis dolog a mai dübörgő, csak fortissimót használó „disco” világban, hiszen minden igazi muzsikus tudja, hogy a dinamika az egyik legfontosabb komponense a zenének. 2. Merték felhasználni a klasszikus zenéből, sőt a dzsesszből tanult elemeket, hangsúlyozom, hogy az eredeti stílus teljes tiszteletben tartásával, s lám nem dőlt össze a világ, sőt frissen és modernül hangzott, ha egy szűkített helyett véletlenül egy kilences harmónia hangzott el. 3. A nagy részben tánczenészekből álló közönség előtt mertek Koszanovát játszani, ezzel is bizonyítván, hogy ma már a hangszer-összeállítás, vagy egy zenei stílusba való beskatulyázottság nem szabhat határokat egy tehetséges muzsikus elé, de ha mégis, akkor ötlettel és a zene szeretetével ez a határ útlevél nélkül is átléphető. A zenekar összeállítása: Bura Pál hegedű, Lakatos Ernő segédprímás Burai István cselló, Bódi László klarinét, Lakatos Gyula brácsa, Csik Benedek cimbalom és Gáspár Andor nagybőgő. A TÁNCZENEKAR A műsor második felében a Bódi-kvartett lépett dobogóra. „Nem a ruha teszi az embert”, jutott eszembe láttukon a közismert magyar közmondás, és hogy lehetőleg ne ítéljünk a külsőségekből — tanultam úton-útfélen eddigi életem folyamán. Valahol a tudatom mélyén eddig is sejtettem, hogy ez csak féligazság, eme kételyemet a Bach-kvartett fellépése teljes mértékben igazolta. Akik ilyen elegáns és modern egyenruhára áldoznak, és megtisztelik a kollégákat azzal, hogy a bemutatóra felőlük azt, akik ilyen avatott mozdulatokkal percek alatt rendezik át a színpadot és állítják be az erősítőket — előítélet ide, vagy oda — ott a produkcióval sem lehet baj. Nem is volt. Rövid egy óra alatt szem- és fültanúi lehettünk annak, mi minden hozható ki egy kvartettből. Elsősorban Bach Józsefre, a zenekar vezetőjére gondolok, aki igen élvezi és kitűnően ki is használja a Hammond-orgona dinamikai és hangszínlehetőségeit, de nem maradtak el mögötte társai sem. Kóré Károly (sax.-klar.-fuv.) — legjobban az ötletes Santana-feldolgozása és a stílushű Acker Bilk-interpretációja tetszett, Sörös László (pozan-gitár), akit minden kvartett használni tudna, hiszen a rézfúvós hangszín alapja volt a helyenként igen élethűen megszólaló nagyzenekari hangzásnak, és Opperhal Gyula, aki szólóénekével és konferálásával méltó tagja volt az együttesnek. A Bach-kvartettel lépett fel Szigetvári Gabriella, akit a közelmúltban már lapunk hasábjain bemutattunk. Három számot adott elő jól, a zenekar méltó partnereként. Kritikai megjegyzésként annyit azonban megemlítenék, hogy a műsor összeállításánál nagyobb gonddal kellett volna válogatnia, mert az első két szám csak sejteni engedte kitűnő előadói készségét és érdekes hangszínét, ami pedig a charleston összeállítást illeti, igen kellemes színfoltja volt a bemutatónak, de ez főleg a zenekarnak volt „csemegéje”, mert szemmel láthatóan élvezte az ebbe a stílusba való kirándulást is. Ezzel viszont akaratlanul is elnyomták a lényeget, a szóló énekesnőt. Ha már a műsorválasztásról beszélek, egy pár mondattal még visszatérek a Badi-kvartettre. Van a bemutatónak egy lassan örökzölddé váló témája, a magyar számok kérdése. Miért nem hajlandók a zenekarok a bemutatón magyar számot játszani? Badiék sem játszottak hazai szerzeményt Talán nincsenek jó magyar számok? Hát nem mondom, hogy sok van, de azért egy-egy bemutatóra való akadna, arról nem is beszélve, hogy a nosztalgiahullám nálunk is dúl, mint szerte a világban (lásd: Karády-lemez), s azt igazán senki nem mondhatja, hogy nincsenek szép magyar örökzöld melódiák. Nem kell őket az üzletben játszani? Tegye fel a kezét, aki a borravalójának a nagy részét nem Horváth Jenő, Seress Rezső, vagy Szabó Kálmán szerzeményeiért kapja Hilton bártól a Fekete Macskáig. Talán sznobságból? Nem hiszem. Hát akkor miért? Bevallom, nem tudok kielégítő magyarázatot adni a jelenségre, úgy érzem, jobb, ha belenyugszunk, hogy a bemutatókon nincs magyar szám, de hogy a kérdés mégse maradjon megválaszolatlanul, kénytelen vagyok egy olcsó megoldást választani, éspedig egy divatos pesti zsargonnal élni: egyszerűen nem jön össze! Nekem viszont a bemutatóról ez jött össze. Andrási Zoltán A Bach-kvartett ÁRA 3,50 FORINT Koszontjuk pártunk XII. kongresszusát! A zeneművészek mérlege T/"Készülünk szakszervezetünk IX. kongreszusára. A Művészek Szakszervezetek Szövetsége egymás után beszámoltatja a szakmai szakszervezetek elnökségeit a Vili. kongresszus óta folytatott tevékenységükről. Legutóbb a Zeneművészek Szakszervezete elnökségének jelentését vitatta meg, s vette azt jóváhagyólag tudomásul. A kongresszusunk határozatai, vezető testületeink állásfoglalásai és a társadalmi gyakorlat egyaránt megkövetelte szakszervezetünk nevelő hivatásának erőteljesebb kibontakoztatását. Ennek érdekében dolgoztuk ki, a beszámolási időszakra szóló, minden rétegünket érintő ajánlásunkat a távlati nevelési tervek elkészítéséhez. Irányelveink egyaránt foglalkoztak a politikai, ideológiai, szakmai oktatással és a közművelődési feladatokkal. Tagságunk művészi munkája nehezen határolható el a közművelődési tevékenységtől. Annak alakítása egyben az önművelés lényeges alkotóeleme. Szakszervezeti bizottságaink munkájában immár központi szerepet kapott az oktató-, nevelő-, valamint a közművelődést segítő munka tervezése, szervezése. Keresték, és egyre inkább megtalálták a tagság igényeinek megfelelő oktatási formákat. Mind több helyen választottak tanulást, beszámolást követő konzultatív, vagy szemináriumi oktatási formát. Körültekintőbben kellett számba venni az alapszervezet tagságának tényleges kívánságait, ezekhez igazodni nem volt könnyű feladat. Ugyancsak sok gondot okozott az időegyeztetés. A közművelődési munka szempontjából legnehezebb területünk a szórakoztatózenészek művelődésének, oktatásának segítése. A réteg helyzetét leginkább az nehezíti, hogy munkaidejük az esti, éjszakai órákra esik, így a mindenki számára elérhető művelődési alkalmak (televízió, színház, koncert) számukra hozzáférhetetlenek. Szakszervezeti bizottságainknak feladatuk volt és marad megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek — legalább részben — hozzáférhetővé teszik kulturális értékeink megismerését. Ennek azonban további szervezési akadályai vannak. Megyei alapszervezeteinek tagsága szétszórtan dolgozik városokban, falvakban, kisebb településeken. A zenészek elfoglaltsága miatt a leginkább elfogadható időpontnak a kora délutáni órák látszanak. A megyszékhelyeken — általában — ezeket szokták felhasználni a különféle összejövetelekre, előadásokra, stúdiófoglalkozásokra. A budapesti szórakoztatózenészek szakszervezeti bizottsága a Rátkai klubban szervez művészeti, politikai előadásokat. Rendeztek klubdélutánokat is. A tömegpolitikai oktatás szervezésében nehézségekkel találkozunk. Több helyen a szakszervezeti taggyűlésekhez kapcsolnak egy-egy gazdaságpolitikai, vagy külpolitikai előadást. Változatlanul Borsod, Veszprém, és Csongrád megye folytatja azt a gyakorlatot, hogy havonként egy-egy politikai, a zenészeket különösen érdeklő, alapfokú zenei ismereteket adó, valamint egészségügyi előadást tartanak. Nagyon jó kezdeményezés Veszprém és Vas megyében a népi zenekari bemutatók, versenyek rendezése. Szegeden a Dánkó-évforduló alkalmával tarottak a szórakoztatózenészek nagyszabású emlékhangversenyt. Az Országos Szórakoztatózenei Központ központi és 14 megyében működő TI vidéki stúdiójában folyik a szórakoztatózenészek szakmai oktatása. A beszámolási időszakban kötelező tárgyként vezették be a „Társadalompolitikai ismeretek" oktatását, ehhez tankönyv is készült. Olvasott, népszerű lap a „Szórakoztatózenészek’", melynek cikkei segítik a szakmai ismeretek bővítését és a közművelődési tapasztalatcserét is. Rendszeresen foglalkozik a lap bel- és külföldön kiválóan dolgozó együttesek bemutatásával, a zenészeket érintő legfontosabb jogszabályok ismertetésével, magyarázatával, a munkafegyelem kérdéseivel, és teret kapnak közlendőink az időszerű szakszervezeti feladatokról is. A Vil. kongresszus óta eltelt időszak alatt az 1974. évihez hasonló nagy jelentőségű, szinte az egész zenei területet átfogó bérrendezésre nem került sor, de néhány réteget érintő bérintézkedés, nómenklatúramódosítás napvilágot látott. A szórakoztatózenészek és előadóművészek munkaidejéről, munkabéréről és munkafeltételeiről szóló 1974-ben megjelent rendelet 1978-ban módosításra került. Az A, B, C személyi kategória napibére jelentős mértékben megnövekedett. A napibérek felső határának emelésével lehetőség nyílik a minőségi munka, a szakmai felkészültség jobb, differenciáltabb honorálására. Foglalkozik a rendelet a lemezbemutatók munkaidejével, munkabérével és munkafeltételeivel. A lemezbemutatók a zenészekhez hasonlóan A, B, C személyi kategóriát szerezhetnek. Eddig két alkalommal — 1978 őszén és 1979 nyarán — volt lehetőségük a lemezbemutatóknak az A, B, C kategória megszerzésére. A vizsga 268 jelentkezőnek sikerült. A Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége mellett létrehoztunk etikai bizottságot, melynek a feladata a külföldön dolgozó zenészekről érkezett panaszok kivizsgálása, a körülmények tisztázása, a részletek feltárása. A megvizsgált ügyekben javaslatot tesz az OSZK és a Nemzetközi Koncertigazgatóság igazgatójának a szükséges intézkedésekre. Az élet- és munkakörülmények kedvező alakítása az eltelt esztendőkban is szakszervezeti tevékenységünk középpontjában állt. Ennek ellenére nem sikerült minden célkitűzésünket megvalósítani. Tisztában vagyunk azzal, hogy a munkánkat az elkövetkezendő években még nehezebb körül-mények között kell végeznünk. Nem mondunk le arról, hogy továbbra is fokozott figyelmet fordítsunk a dolgozók életés munkakörülményeinek javítására, a reális lehetőségeket figyelembe véve. A központi vezetőség elnöksége eredményesnek ítélte a Zeneművészek Szakszervezetének tevékenységét. Ez az elismerés természetesen szól szakszervezeti bizottságainknak, a bizalmi elvtársaknak, minden választott tisztségviselőnek. BALÁZS FERENCNÉ !