Zenekereskedelmi Közlöny, 1912 (2. évfolyam, 1-11. szám)
1912-01-01 / 1. szám
A ZENEKERESKEDELMI KÖZLÖNY 1912. január 1. kezdésében ipso ívre viszonnoságot állapit meg minden idegen állammal, melylyel államszerződés nem áll fenn, ha az idegen állam törvénye viszonyos alkalmazást nyerhet az Olaszországban közétett művekre. A 44. §. második bekezdése pedig a viszonosság azon módját statuálja, hogy az esetre, ha valamely idegen állam törvénye a viszonosságot kilátásba helyezi (si la réciprocité est promise par un Etat etranger) egy olasz királyi rendelettel, a kérdéses államra nézve az Olaszországban alkalmazandó viszonosság kimondható. Ami már most a magyar és olasz művek szerzőjogi védelmére vonatkozó viszonosságot illeti, erre nézve a már idézett 1882. évi olasz és az 1884. évi magyar törvényen kívül elsősorban jogforrásul szolgál az Olaszországgal 1890. évi julius 8-án, az irodalmi vagy művészeti művek szerzői jogának kölcsönös oltalma végett kötött államszerződés, mely az 1891. évi III. törvénycikkbe becikkelyeztetett. Ezen államszerződés 1. cikkének, első bekezdése kimondja, hogy: „Az irodalmi vagy művészeti művek szerzői és jogutódaik, ideértve a kiadókat is a magas szerződő felek országaiban kölcsönösen azon előnyöket élvezik, amelyeket ott a törvény, az irodalmi vagy művészeti művek oltalmára nyújt vagy nyújtani fog“. Az államszerződés 4. cikkének 2. bekezdése (hasonlóan az angol-magyar államszerződéshez) a viszonos védelmet 3 irányban adja meg Magyarországnak, t. i. . . . Olaszországban jogvédelmet talál: a) bármely honosságú szerző, ha műve először Magyarországon jelent meg; b) minden magyar honosságú szerző, bárhol jelent is meg műve; c) tekintet nélkül arra, hogy hol jelent meg műve, minden szerző, ki állandóan Magyarországon lakik. (Ennyivel a védelem bővebb az angol szerződés biztosította védelemnél.) Az ismertetett L cikkben biztosított viszonos védelem azonban nem feltétlen: míg ugyanis az államszerződés IV. cikke első bekezdésében az osztrák művek viszonyos védelmére csak azt követeli meg, hogy „azok az alakszerűségek töltessenek be, melyeket a mű eredetének területén érvényes törvények írnak elő". — addig a IV. cikk 2. bekezdése szerint: „A magyar korona országai és az olasz királyság közti viszonyokat illetőleg e jogok élvezete attól függ, hogy be legyenek töltve azok a feltételek és alakszerűségek, melyeket a mű eredete országának, és azok is, miket annak az országnak a törvényei és rendeletei szabnak meg, amely országban az oltalom megadandó.“ Az államszerződés ezen kellemetlenül formalistikus intézkedése folytán vizsgálnunk kell úgy a magyar, mint az olasz szerzői törvény által előírt alakszerűségeket. A magyar szerzői törvény kevés formalitást ismer. Az álnevű vagy névtelenül megjelent művek védelme céljából szükséges beiktatásokon (Szerzői törvény 13., 55. és 65 .§-ai) kívül beiktatásra az 1884: XVI. t.-c. 8. §-a értelmében csak a fordítási jog védelme céljából van szükség. A szerzői törvény 7. §-a szerint a fordítási jog megóvásának teljességéhez szükséges, hogy 1. a fordítási jog a mű címlapján a szerzőnek fentartassék, 2. hogy a fordítás az eredeti megjelenése után 1 évvel megkezdessék és 3 év alatt befejeztessék, 3. hogy a fordítás a megjelenése és befejezése, beiktatás végett bejelentessék. (Színműveknél a fordításnak az első megjelenés vagy előadástól számított 6 hó alatt kell befejeztetnie.) A bejelentéseket a m. kir. szabadalmi hivatalnál (1905. előtt keresk. ministernél) kell megtennie. A 2862/1884. sz. földm. ipar és kereskedelemügyi miniszteri rendelet 2. §-a szerint a fordítási jog védelmét célzó bejelentéseknek következőket kell tartalmaznia : 1. a bejelentő nevét, polgári állását, lakhelyét, 2. az eredeti mű teljes címét, a kötetek és lapok számának megjelölését, 3. azon év megjelölését, melyben az eredeti mű megjelent, 4. a szerző nevét, polgári állását és lakhelyét, 5. azon nyelvnek megjelölését, melyre a fordítási jog fentartatott, 6. bejelentését annak, hogy a mű fordítása mikor kezdetett meg és mikor fejeztetett be. Az idézett rendelet 3. §-a szerint az eredeti és fordított művek egy-egy példánya letéteményezendő. A beiktatásért díjat fizetni nem kell; a beiktatásról szóló kivonatokért 1s díj fizetendő. A magyar törvény kívánta alakszerűségekről még csak azt kell megjegyeznünk, hogy szerzői jogi törvényünk 51. §-a szerint a többszörözve megjelent zeneművek címlapján az előadási jogot a szerzőnek fenn kell tartania, mert különben azok beleegyezése nélkül is előadhatók. Vizsgálnunk kell már most azokat az alakszerűségeket, melyeket az olasz szerzői törvények állapítanak meg. A 1882. évi szept. 19-i olasz szerzői törvény 21. §-a előírja, hogy „mindenki, ki az ezen törvény által biztosított jogokat igénybe kívánja venni, tartozik valamelyik prefektúránál a megvédeni kívánt művet 2 példányban deponálni és tartozik ugyancsak 2 példányban írott bejelentést beadni, mely bejelentésnek tartalmaznia kell a következő adatokat: a) a mű pontos címét és megjelölését, b) azon évszámot, melyben az nyomatott, vagy egyébként sokszorosíttatott vagy közzététetett, c) azon kérelmet, hogy a szerzőnek illetve kiadónak biztosított jogok a bejelentőnek tartassanak fenn ;*) d) zeneműveknél és színpadi műveknél az is külön bejelentendő, hogy az első nyilvános előadás megtörtént-e s ha igen, úgy az első előadás helye és ideje pontosan megjelölendő; (22. §) e) ugyancsak színpadi és nyilvános előadásra rendelt műveknél az is bejelentendő, hogy a szerző a nyilvános előadást mindenkinek megtiltja, ki az ő írásbeli engedélyét a prefektúrán nem igazolja. (1. alább.) (Újságcikkeknél a cikk élén a szerzői jogot fenn kell tartani (26. §), ily fenntartás hiányában, minden cikk bármely újság által átvehető a forrás és a szerző megnevezésével.) A fent vázolt bejelentésnek, a mű közzététele vagy nyilvános előadása napjától 3 hónap alatt kell megtörténnie. (27. §.) A későbbi bejelentés is érvényes, de oly bitorlások ellen, melyek a 3 hónap eltelte és a bejelentés közötti időben történnek, védelmet nem nyújt. (27. §., 2. bek.) *] Csak kéziratban levő, még meg nem jelent művek kézirata bemutatandó , azok a prefektúra láttamozásával visszaadandók. [13. §.]