Zenekereskedelmi Közlöny, 1912 (2. évfolyam, 1-11. szám)

1912-01-01 / 1. szám

A ZENEKERESKEDELMI KÖZLÖNY 1912. január 1. kezdésében ipso ívre viszonnoságot állapit meg minden idegen állammal, melylyel államszerződés nem áll fenn, ha az idegen állam törvénye viszonyos alkal­mazást nyerhet az Olaszországban közétett művekre. A 44. §. második bekezdése pedig a viszonosság azon módját statuálja, hogy az esetre, ha valamely idegen állam törvénye a viszonosságot kilátásba he­lyezi (si la réciprocité est promise par un Etat etranger) egy olasz királyi rendelettel, a kérdéses államra nézve az Olaszországban alkalmazandó viszo­nosság kimondható. Ami már most a magyar és olasz művek szerző­jogi védelmére vonatkozó viszonosságot illeti, erre nézve a már idézett 1882. évi olasz és az 1884. évi magyar törvényen kívül elsősorban jogforrásul szolgál az Olaszországgal 1890. évi julius 8-án, az irodalmi vagy művészeti művek szerzői jogának kölcsönös ol­talma végett kötött államszerződés, mely az 1891. évi III. törvénycikkbe becikkelyeztetett. Ezen államszerződés 1. cikkének, első bekez­dése kimondja, hogy: „Az irodalmi vagy művészeti művek szerzői és jogutódaik, ideértve a kiadókat is a magas szerződő felek országaiban kölcsönösen azon előnyöket élvezik, amelyeket ott a törvény, az iro­dalmi vagy művészeti művek oltalmára nyújt vagy nyújtani fog“. Az államszerződés 4. cikkének 2. bekezdése (hasonlóan az angol-magyar államszerződéshez) a vi­­szonos védelmet 3 irányban adja meg Magyarország­nak, t. i. . . . Olaszországban jogvédelmet talál: a) bármely honosságú szerző, ha műve először Magyarországon jelent meg; b) minden magyar honosságú szerző, bárhol je­lent is meg műve; c) tekintet nélkül arra, hogy hol jelent meg műve, minden szerző, ki állandóan Magyarországon lakik. (Ennyivel a védelem bővebb az angol szerződés biz­tosította védelemnél.) Az ismertetett L cikkben biztosított viszonos védelem azonban nem feltétlen: míg ugyanis az állam­­szerződés IV. cikke első bekezdésében az osztrák művek viszonyos védelmére csak azt követeli meg, hogy „azok az alakszerűségek töltessenek be, melye­ket a mű eredetének területén érvényes törvények írnak elő". — addig a IV. cikk 2. bekezdése szerint: „A magyar korona országai és az olasz királyság közti viszonyokat illetőleg e jogok élvezete attól függ, hogy be legyenek töltve azok a feltételek és alaksze­rűségek, melyeket a mű eredete országának, é­s azok is, miket annak az országnak a törvényei és rendeletei szabnak meg, amely országban az oltalom megadandó.“ Az államszerződés ezen kellemetlenül formalis­­tikus intézkedése folytán vizsgálnunk kell úgy a magyar, mint az olasz szerzői törvény által előírt alakszerűségeket. A magyar szerzői törvény kevés formalitást ismer. Az álnevű vagy névtelenül megjelent művek védelme céljából szükséges beiktatásokon (Szerzői törvény 13., 55. és 65 .§-ai) kívül beiktatásra az 1884: XVI. t.-c. 8. §-a értelmében csak a fordítási jog védelme céljából van szükség. A szerzői törvény 7. §-a szerint a fordítási jog megóvásának teljességéhez szükséges, hogy 1. a fordítási jog a mű címlapján a szerzőnek fentartassék, 2. hogy a fordítás az eredeti megjelenése után 1 évvel megkezdessék és 3 év alatt befejeztessék, 3. hogy a fordítás a megjelenése és befejezése, beiktatás végett bejelentessék. (Színműveknél a fordításnak az első megjelenés vagy előadástól számított 6 hó alatt kell befejeztetnie.) A bejelentéseket a m. kir. szabadalmi hivatalnál (1905. előtt keresk. ministernél) kell megtennie. A 286­2/1884. sz. földm. ipar és kereskedelemügyi mi­niszteri rendelet 2. §-a szerint a fordítási jog védel­mét célzó bejelentéseknek következőket kell tartal­maznia : 1. a bejelentő nevét, polgári állását, lakhelyét, 2. az eredeti mű teljes címét, a kötetek és lapok számának megjelölését, 3. azon év megjelölését, melyben az eredeti mű megjelent, 4. a szerző nevét, polgári állását és lakhelyét, 5. azon nyelvnek megjelölését, melyre a for­dítási jog fentartatott, 6. bejelentését annak, hogy a mű fordítása mikor kezdetett meg és mikor fejeztetett be. Az idézett rendelet 3. §-a szerint az eredeti és fordított művek egy-egy példánya letéteményezendő. A beiktatásért díjat fizetni nem kell; a beikta­tásról szóló kivonatokért 1­s díj fizetendő. A magyar törvény kívánta alakszerűségekről még csak azt kell megjegyeznünk, hogy szerzői jogi törvényünk 51. §-a szerint a többszörözve megjelent zeneművek címlapján az előadási jogot a szerzőnek fenn kell tartania, mert különben azok beleegyezése nélkül is előadhatók. Vizsgálnunk kell már most azokat az alaksze­rűségeket, melyeket az olasz szerzői törvények álla­pítanak meg. A 1882. évi szept. 19-i olasz szerzői törvény 21. §-a előírja, hogy „mindenki, ki az ezen törvény által biztosított jogokat igénybe kívánja venni, tar­tozik valamelyik prefektúránál a megvédeni kívánt művet 2 példányban deponálni és tartozik ugyancsak 2 példányban írott bejelentést beadni, mely bejelen­tésnek tartalmaznia kell a következő adatokat: a) a mű pontos címét és megjelölését, b) azon évszámot, melyben az nyomatott, vagy egyébként sokszorosíttatott vagy közzététetett, c) azon kérelmet, hogy a szerzőnek illetve kiadónak biztosított jogok a bejelentőnek tartassanak fenn ;*) d) zeneműveknél és színpadi műveknél az is külön bejelentendő, hogy az első nyilvános előadás megtörtént-e s ha igen, úgy az első előadás helye és ideje pontosan megjelölendő; (22. §) e) ugyancsak színpadi és nyilvános előadásra rendelt műveknél az is bejelentendő, hogy a szerző a nyilvános előadást mindenkinek megtiltja, ki az ő írásbeli engedélyét a prefektúrán nem igazolja. (1. alább.) (Újságcikkeknél a cikk élén a szerzői jogot fenn kell tartani (26. §), ily fenntartás hiányában, minden cikk bármely újság által átvehető a forrás és a szerző megnevezésével.) A fent vázolt bejelentésnek, a mű közzététele vagy nyilvános előadása napjától 3 hónap alatt kell megtörténnie. (27. §.) A későbbi bejelentés is érvényes, de oly bitorlások ellen, melyek a 3 hónap eltelte és a bejelentés közötti időben történnek, védelmet nem nyújt. (27. §., 2. bek.) *] Csak kéziratban levő, még meg nem jelent művek kéz­irata bemutatandó , azok a prefektúra láttamozásával vissza­­adandók. [13. §.]

Next