Zenelap, 1890 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1890-12-23 / 23. szám
6 ZENELAP: szép koszorú volt a mester jutalma. Az estét a filharmonikusok fejezték be a fenntemlített Schubert-féle symfoniával. D Albert Jenő hangversenye: „A király meghalt , éljen a király !” Minden habozás nélkül így kiálthatunk fel, mert D’Albert az az istentől megáldott zongorás, ki ma egyedül méltó arra, hogy átvegye a zongoraművészet világában azon szuverén jogokat, melyek Liszt halálával interregnum alá kerültek. Ma D’Albert férfikora teljében, mint egy megkoszorúzott heros áll a zongoraművészet terén messze elhagyva pályatársait. Mert nem csak enormis művészi külső tulajdonságai, hanem legfőkép subjektív ereje, lángesze és egyéniségében rejlő titáni hatalom az, mi őt a többitől megkülönbözteti és föléjük emeli. Csak műsorára kellett tekinteni, s rögtön tisztába voltunk vele, hogy egy világhódító művész áll előttünk, kinek az a paszsziója, hogy olyat produkáljon, amit más nem tud utána csinálni és hogy — mint egykor Ámon — elvarázsolja hallgatóit. — Hallottuk tőle Beethoven B-dúr Sonátáját (op. 106) ezt a rengeteg nehézségű művet, melyhez hasonlót a zongora literatura nem mutathat fel. Hihetetlen nehézségeit a legnagyobb könnyűséggel győzte le, egy magasztos lelki képben állítva elénk a szerző intenczióit. A nehéz zene ellensúlyozására a közönség tapsaira Schubert egyik impromtu-jét játszta el. A műsor következő számai voltak: Mendelssohn, „17 Variations sérieuses“ (op. 54.), Liszt „Funerailles“, és Liszt „Rhapsodie espagnole“. Mind a három mű a legritkább esetekben hallható, mert főleg a két utóbbi oly problémákat ad a játszónak, hogy csak igazi művészek oldhatják meg. A „Funerailles“-ben a magasztost a nevetségestől egy hajszál választja el és a legtöbb művész ezt a hajszálat elszakitja. D’Albert biztosan állott a határon s a poetikus művet eszményi tökélylyel interpretálta. A tapsviharra Chopin Gismou „Nocturne“-jét adta ráadásul. Végül Liszt „Spanyol Rapszódiáját játszta sok szellemmel érvényesítve e bizzarr kompozíczió exotikus szépségeit. A közönség lelkesülten hívta a művészt, s mikor megjelent érdekes jelenet játszódott le. A közönség egy része már a ruhatárban volt, a többség azonban ujongott, valóságos lázban volt. Hölgyek állták körül a pódiumot és felemelt kézzel tapsoltak a művésznek. Erre D’Albert tomboló tetszés közt még egyszer a zongora mellé ült és a szédítő nehézségű Tausig-Strauss-féle „Keringő“-vel fejezte be az estét megbabonázva a közönséget, mely bizonyára soká vissza fog emlékezni D’Albert hódító művészetére. Andrássy Manóné grófné pártfogása mellett, a nemzeti színház nyugdíjintézete, a hírlapírók nyugdíjintézete és a budapesti első gyermekmenhely egyesület javára f. hó 5-én jótékonyczélű előadás tartatott az operában oly rendkívüli érdeklődés mellett, mely a jótékony czélra tekintélyes összeget juttatott. A műsor első részét az operaház zenekarának hangversenye töltötte ki Maler G. igazgató vezetése alatt. Hallottuk Weber Oberon nyitányát, Mozart g-mol „Symphoniá“ját, Thomas Mignon operájából a Polonaise-t, melyet Kalisch Lehmann L. asszony énekelt az ő fényes művészetével. Végül Wagner mesterdalnokok operájának előjátékát. A zenekar dicséretre méltó igyekezettel törekedett ezen számokat érvényre juttatni; sajnos azonban, hogy ezt a színpad mennyezete, mely a dallam minden finomabb árnyalatát elnyelte — tökéletesen semmivé tette. — A műsor második részét „Sinán basai czimű eredeti víg operett képezte, melynek librettóját Zöldi Ernő irta, de egyebet, tekintve a czélt nem is írhatunk róla. A zenét Raimann Rezső irta hozzá, kinek munkájáról csak elismeréssel szólhatunk. Eredetiséget ugyan nem sokat találunk nála, de legalább meg volt az igyekezet olyat nyújtani, mely szórakoztat. Dalai, keringői, kupiéi mindmegannyi könnyű, fülbemászó csinos melódia, egyszerű, természetes hatású hangszereléssel. — Az előadók csaknem kivétel nélkül tetszettek ; különösen Sirovatka tenorista, kinek szép érczes hangja, gondos iskolázás mellett, szép jövendőt jósol; továbbá Kaczér Margit eléggé iskolázott kellemes szoprán hangjával és Bárdosy I. is sok tapsot aratott. A többi szerepeket Szendrői, Hegedűs, Kiss B. és Takács énekelték, a tőlük megszokott könnyedséggel. Sturm Ferencz József, a főváros kedvelt cziteramestere f. hó 8-án, a vigadó kis termében, többek közreműködésével kitűnően sikerült czitera-hangversenyt rendezett. A termet zsúfolásig töltötte meg a lelkes közönség, melyet különösen a hangversenyző mély érzéssel előadott szerzeményei perczekig tartó tapsviharra ragadtak. Hatást keltett a Schadl testvérek zongora játéka, kik Liszt Ferencz „Magyar ábrándját játszották 2 zongorán. Berts M. k. a. Schubert és Donizettitől énekelt dalokat, ezek után pedig magyar népdalokat adott elő kellemes, erős és csengő hangjával. A cziterának meglehetősen nagy közönsége van nálunk s e hangszer mesterei között Sturm nevezhető elsőnek, s mint ilyennek kitűnő jó hírneve van a fővárosban , a cziterára írt és átírt dobjait a cziterát játszó közönség nagyon szereti. A VI. ker. állami felsőbb leányiskolái felsőbb nevelő intézet növendékei gyönyörű karácsonyi házi hangversenyt tartottak f. hó 21-én az intézet zenetermében. A terem ezúttal is a legelőkelőbb közönséggel telt meg. Ott láttuk Szatmáry Györgyné, miniszteri tanácsos nejét, Keleti Gusztávnét, Balogh Károlynét, dr. Splényi Ödönnét, Blaha Lujzát, Dr. Kiss Jánosniét, továbbá Ballagi Mórt ez intézet egyik igazgató tanácsosát, György Aladárt, Pekár Imrét stb. — stb. A hangverseny műsora változatos és élénk volt; a növendékek szépen szabatosan és hibáktól menten játszottak és oldották meg, gyakran nehéz feladatukat. A hangversenyből következtetni lehet, hogy az intézet zenetanárnői kiválóan tehetséges zenetanárnők; különösen kitűnnek Zöllner Erzsébet, Szerdahelyi Julia, ki ezúttal az énekkarok betanítása által vonta magára a figyelmet, Odor Vilma, továbbá Gaál Anna, és Szebényi Antónia és Grosschmidt Margit. Az orsz. m. k. zene és színművészeti akadémia zenészeti osztálya deczember 22-én ismét nyilvános hangversenyt rendezett a következő műsorral: I. Beethoven. Szonáta, es-dúr, 81. mű (II. és III. tétel) Votrasik Mária (Tanára: Chován Kálmán.) II. Huber Károly. Magyar ábránd (3-dik) Recht Sándor (Tanára: Bloch József, mint helyettes.) Hl. a) Mihalovich. Szerelmi dal. b) Goldmark. A forrás, c) Massenet. Magándal „Cid“ dalműből Schweiger Irma (Tanára Pauli Rikhárd.) IV. Chopin. Ábránd, 49. mü, f-moll,V. Beethoven vonósnégyes 95. mü Adorján Jenő, Dekner Rikhárd, Farkas János, Taussig Leo (Tanár: Popper Dávid,) VI a) Rossini. Magándal, a „Szevillai borbély“ dalműből Lövi Berta b) Weber. Anna „Oberon“ dalműből Schwarz Irén (Tanáruk: Passy- VII. Liszt. Rigoletto-ábránd Weisz Gizella (Tanára: Chorán Kálmán.) A zongorázók közt kitűntek leginkább