Zenevilág, 1900. szeptember-december (1. évfolyam, 2-8. szám)
1900-09-15 / 2. szám
Megjelenik minden hó 1. és 15. napján. SZERKESZTI Szerkesztőség és kiadóhivatal Előfizetési ár Budapest, VIIl. kerület, Rákóczy utcza 4. sz. egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. HACKL I. LAJOS Hirdetések felvétetnek a lap kiadóhivatalában. A m. kir. Opera új éve. Megszoktuk már, valahányszor az Opera kapui megnyílnak, hogy a művezető-igazgató közönségünknek magas stálban írott műsorral kedveskedik, előre is értesítve a napi sajtó útján hűséges abomenseit a bekövetkező évad munkaprogrammjáról, egyszersmind ígéretet téve annak minden egyes pontjának a megvalósítására. Ugyanazon nyomon halad ezúttal Mészáros Imre igazgató, aki mindenesetre abban különbözik elődjeitől, hogy válogatottabb műsorát nagyobb gonddal s a magyar érdekeket illető nagyobb figyelemmel állította össze. A hivatalos kommüniké három pontot érint: a karnagyi mizériát, a szereplő s a vendégül meghívott művészeket s a tervbe vett művek előadásának sorát. Mióta Erkel Sándor az opera kötelékéből kivált, azóta hiába kerestek nálánál alkalmasabb s hivatottabb karnagyot, Erkel helyét ezideig nem tudták még betölteni. A jelenleg aktív karnagyi minőségben levő dirigensek — tisztelet kiváló zenei tudásuknak — az Opera zenekarát vajha arra a nívóra tudnák emelni, amelyen az Nikisch, Mahler, Erkel korában állott. Mészáros igazgató maga is belátja e kérdés megoldásának szükséges voltát. Csakhogy itt nem használ a tekintély súlyával való hathatósabb támogatás, — mint ezt kommünikéjében felemlíti — a kérdés megoldása egyesegyedül egy vasmartai karnagy személyétől függ, kinek tudása s múltja elég biztosíték, hogy hazánk első műintézetét európai hírnévre emelje. Az Opera igazgatósága évről-évre kiválóbb énekeseit ösztöndíjjal látja el továbbképzés czímén. Nem küldhetné kiválóbb zenészeinket, akár a jelenlegi dirigenseket is tanulmányozás czéljából a külföld nevesebb operáihoz, hogy azok hazatérve, érvényesíthetnék képességüket s tudásukat! Ezen karnagyok bizonyára megteremtenék azt a dirigensiskolát, melyet Richter János vendégszereplésével az igazgató úr megvalósítani óhajt. Nagy tisztelője vagyunk Richter Jánosnak, elismerjük az ő kiváló zseniális képességét, csakhogy az még sem járja, a szezon idejét annyira kinyújtani, mig Richter késő tavasszal az egyes darabokat betanítja s azokat eldirigálja. Ez nem felel meg sem a magyar királyi opera művészeti tekintélyének, sem a közönség iránt tartozó előzékenységnek. A személyváltozás két új tenorénekes (Broulik Ferencz, Alberti Werner) és két új nőtag (Bartolucci Viktória és Kobler Elza) szerződtetését említi. A személyzetben még mutatkozó csorbákat néhány vendég fellépte fogja kiköszörülni: októberben Rogers Della amerikai mezzoszoprán (mint Carmen, Sába királynője, a Tannhäuser Erzsébetje, a Bolygó hollandi Sentája) és a magyar Bonomi Lujza (mint Az ezred leánya, a Rigoletto Gildája, a Windsori vng nők Fluthnéja), végre Festini