Zenetudományi Dolgozatok, 2008

Népzene, néptánc - Tari Lujza: Hangszeresek és a paraszti zeneélet a 18. században

TARI LUJZA Bartalus István Verseghy Ferencről írta: „Alapos zenész volt, kedvelt hangszere a hárfa, s avatott ismerője a zongorának is."108 Csokonai a hárfát a nők hangszere­ként jellemezte a Dorottyában109, mely egyébként megfelel az ókor óta folyama­tos és a 18. században újból megerősödött európai gyakorlatnak.110 A hárfa és a fortepiano a 19. század elején Bezerédj Amáliának (1804-1837) is kedves hang­szerei voltak, melyeken „Magyar nóták"-at, hangszeres magyar darabokat játszott, vagy énekét kísérte.111 Parasztzenészek Parasztzenészekről is vannak adatok, így egy 1706. március 22-i soproni dokumen­tumból ismert Kamper Mátyás meggyesi jobbágy neve, akit a kurucok a város ostro­ma idején hegedülésre kényszerítettek. Bár tiltakozott, mondván, hogy hangszere nincs nála, hoztak neki egyet valamelyik templomból, s másfél óráig táncoltak a muzsikálására.112 1782-ből Vas megyéből furulyával kapcsolatban van adat. Egy legényt vallattak, akinél 7 forintot talált a hatóság. Bevallotta, hogy boros volt és táncolt, de arra nem emlékszik hogy a muzsikusoknak is adott volna pénzt. Arra a kérdésre, hogy hol vette a nála lévő sok pénzt, „minthogy szolgálatbul úgy szüktél és ott fizetést nem kaptál [...]", a következőt válaszolta: „Ait furugla csinálásbul keres­tem, azokat vásárokon elattam, úgy szereztem magamnak pénzt."113 Mátray Gábor a következő században — miközben a hangszerek használatának folytonosságát hang­súlyozta — szintén utalt a furulyakészítés gyakorlatára: a „Duda, régtől fogva szokás­ban lévő kedves eszköze a köznépnek [...]", a „pásztori síp, vagy Furullya, túl a Dunán Furugla, mellyet a pásztorok, csőszök, maguk készítenek [...]"114 Mátray szintén régtől fogva használatos eszközként jellemezte a cimbalmot.115 108 Bartalus István, Magyar Orpheus. Vegyestartalmú zenegyűjtemény a XVIII-XIX. százából (Buda­pest: Rózsavölgyi, 1869). 4. Baróti Szabó Dávid Jacques Vanierről jegyezte fel, hogy szívesen „forgat a nyiretyűt" (hegedűt), „Vagy pedig hárfájánn ideget" (húrt) pengetett." Ld. Tari Lujza, „Népzenei és néprajzi adatok két XVIII. sz.-i gazdasági könyvben", in Zenetudományi Dolgozatok (Budapest: Zenetudományi Intézet), 86. 109 Csokonai Vitéz Mihály Összes versei I, 529. 110 Ld. Tari Lujza, „A nők és a hangszerjáték", in Hagyományos női szerepek. Nők a populáris kultúrá­ban és a folklórban, szerk. Küllős Imola (Budapest: Magyar Néprajzi Társaság, Szociális és Csa­ládügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, 1999), 219. 111 Prahács Margit, „Zene a régi óvodákban (1828-1866)", in Zenetudományi Tanulmányok I (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1953), 519. Prahács kimutatása szerint a MNV 5V. fogásának 31. darabja Bezerédj szerzeménye. További zeneműveiről ld. uo., 520. 112 Bárdos Lajos, Sopron zenéje a 16-18. században, 285. 113 Pesovár Ernő, „Tánctörténeti emlékek Vas megyéből", in Vas megyei táncoktatók kézikönyve (Szombathely: Vas megyei Népművelési Tanácsadó, 1971), 6. 114 Mátray Gábor, A Muzsikának Közönséges Története és egyéb írások, szerk. Gábry György (Buda­pest: Magvető, 1984), 142, 115 Ld. uo., 143.

Next