Zenetudományi dolgozatok, 2011
19-20. századi zenetörténet, Hangszertörténet, Népzene-Néptánc - Sipos János: Az azerbajdzsáni mugam és az azerbajdzsáni népzene
SIPOS JÁNOS erről a zenei formáról. Ismertetésünk során egy kiváló azerbajdzsáni magam trió és kitűnő énekesük élő előadását szem előtt tartva vonjuk le következtetéseinket. A modális szisztémát, hangsort jelentő azeri magamból igen sokféle van. Közülük tizenkettőt szokás kiemelni, mint legfontosabbakat. E tizenkét hangsor közül három az azerbajdzsáni népzenében is gyakori, sőt alapvető. Egy-egy eo, lokriszi, illetve jón modalitású hangsorról van szó, ezek a sur (lá-ti-dó-ré), a szegah (ti-dó-rémi) és a raszt (dó-ré-mi-fa). Lényeges különbség azonban, hogy míg a népdalok ezeknek a skáláknak csak három-négy, legfeljebb öt hangnyi kivágatát használják, addig a magam rendszerben az alap tetrachordok további tetrachordokkal bővülhetnek felfelé és lefelé is. A makám hangsorok többnyire tartalmaznak speciális negyedhangokat is, ezek vizsgálatától azonban ebben a cikkben eltekintünk. A magam szvit énekes, énekes-hangszeres és tisztán hangszeres részekből áll. Az énekes-hangszeres szakaszban az énekest a pengetős tar, a vonós kemencse és az ütős deb hangszereken játszó „zenekar”, az úgynevezett mugam trió kíséri. Ezt kiegészítheti a többnyire alaphangot, illetve mozgó burdont fújó dalaban.10 A szvitben a főszerepet a parlando-rubato előadott énekelt tételek játsszák. Ezekben a zenekar többnyire kíséri az énekest, de időnként önállóan is bemutatja a dallamot. A vokális szakaszokban nem annyira a dallamvonal egyedisége a lényeges; az előadás kvalitásait az adott stíluson belüli improvizációs készség, az egyes hangokhoz illesztett összetett díszítmények és a művészi átéltség emeli magas szintre. A tisztán hangszeres tételeket ezzel szemben feszes, gyakran egyedi ritmusképletek és a népzene jellegzetes típusaitól eltérő dallamok jellemzik. A két szólista, élve hangszere lehetőségeivel, improvizálva együtt játssza a dallamot, miközben a dalaban az alaphangot fújja. A dob természetesen főként a giusto részekben szerepel, de helyenként a parlando-rubato énekes előadást is színesítheti. A teljes zenei folyamat részletes elemzése hosszabb terjedelmet venne igénybe, mert a szerkezet és a dallamvonalak viszonylagos egyszerűségével szemben az előadásmód, a díszítések, a rögtönzés, a zenészek összjátéka, vagy éppen a magamfolyamat zenei kibomlása mind-mind külön figyelmet érdemel. E dolgozat szűkre szabott kereti között azonban csupán egy konkrét előadás szerkezetét tekintjük át, s igyekszünk felhívni a figyelmet néhány olyan jelenségre, amely összeköti a magam műfaját az autentikus énekelt azeri népzenével. * * Az azeri magamat 2011-ben tanulmányozhattam Bakuban. Itt és ekkor (március 14. és 21. között) zajlott a Study Group Magam tanácskozása (The 7th Symposium of the International Council for Traditional Music, UNESCO) a Space of Mugam címet viselő Nemzetközi Zenei Fesztivál keretei között, melyre több kontinensről és a makám zene szinte minden területéről összegyűltek a szakemberek és a zenei együttesek. A mugam triatar játékosa Firuz Aliyev volt, Kemencsén Ismayil Hamidov játszott, az énekes pedig Aghakhan Abdullayov volt, mind neves azeri művészek. Noha e zenészek nem alkotnak állandó együttest, láthatóan könnyedén, egymással nagy összhangban muzsikáltak. 10 Mariun Kerimov, The Azerbaijan Musical Instruments (Baki: Yeni Nesil, 2009); Vagil Abdulgassimov, Azerbaijanian tar (Baku: Ishig, 1990); Saadat Abdullaeva, Narodnie Muzikalnie instrument Azerbaijana (Baku: Ishig, 1990)