Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1918
3 munkálat és tanulmányozás után szabad a pálya megválasztása kérdésében végérvényesen döntenünk, mert a választás helyességétől nemcsak a gyermek boldogsága, hanem az állam jövője is függ. A pályaválasztás eldöntésénél mindenekelőtt az érdekelt szülőnek, a tanulónak, a tanárnak és az orvosnak van beleszólási joga, így tehát érdekünkben áll, hogy mind a négy tényező felfogását és véleményét alaposan megismerjük. Akár kérdőívek, akár személyes érintkezés alkalmával élő szó útján meg kell kérdeznünk a szülőktől, hogy milyen pályára szeretnék adni gyermeküket? Vettek-e észre gyermekükben valami feltűnő ügyességet, tehetséget ? Milyen a szülők anyagi helyzete? Szükséges-e, hogy a gyerek minél előbb kereső foglalkozást kapjon? Minek a gyermeknek a szülők részéről legkönnyebben észlelhető testi és lelki tulajdonságai ? A tanulóktól megkérdezendő: mi szeretne lenni, mi a legkedvesebb foglalkozása, helyeslik-e szülői az ő pályaválasztását, akar-e tovább tanulni, milyen munkákhoz volna kedve, van-e kéziügyessége, rajzoló képessége? A tanárnak pedig, mint lélekbúvárnak és szülőhelyettesnek, tanulmányoznia kell a tanuló lelkületét annak megállapítására, hogy milyenek a tanuló szellemi képességei, fizikai ügyességei, minő a kötelességtudása, rendszeretete, kitartása, megbízhatósága, milyen a vérmérséklete, alaptermészete? Az orvosnak behatóan meg kell vizsgálnia a növendék szervezetét, mert csak ezután lehet meghatározni, hogy fizikai ereje, esetleg gyöngesége milyen pályára predesztinálja a tanulót. Az orvos aztán a testi fejlettség, az egészségi állapot ismerete alapján javasolja, vagy ellenzi a tanuló pályaválasztását. De avval, hogyha már sikerült megismernünk a szülőknek a választandó pályára vonatkozó óhajtását, a választás előtt álló tanuló testi és lelki tulajdonságait, egyik, vagy másik irányban megnyilatkozó hajlandóságát és reátermettségét, még csak fél munkát végeztünk. Előkészítő tanulmányozásunkat ki kell egészítenünk a különféle életpályák alaposabb ismeretével is, mert csak abban az esetben állapíthatjuk meg, hogy melyik életpálya felel meg leginkább a tanuló egyéniségének és képességeinek, ha kellően ismerjük az összes pályák minőségét, természetét s tisztában vagyunk vele, hogy a különböző állások minő képzettséggel, minő tanulmányok árán érhetők el. E tekintetben általános a nagyközönség tájékozatlansága. Sok szülő, csak a saját foglalkozása iránt érdeklődve, nem törődik eléggé a más pályán levők munkakörével s így sok, jövedelmező és intelligenciát feltételező foglalkozásnak még csak a nevét sem ismeri. Viszont a legműveltebb embertől sem várhatni, hogy tisztában legyen az összes életpályák fel-