Új Élet, 1971 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1971-07-15 / 14. szám

* Réztábla a kapu alatt Azon a napon, amikor felkerestük a vasdiplomával kitüntetett dr. Ehrenfeld Ignác orvost, ünnepelte az ország az egészségügy kiváló dolgozóit, azokat az orvosokat, gyógyszerészeket és ápolókat, akik — amint a Népszabadság írta — ״ a hivatástudat jelesei”. Dr. Ehrenfeld Ignác június 25-én az Orvostudományi Egyetem Semmelweis-termében vette át dr. Zoltán Imre rektortól ezt a ritka szép kitüntetést, a vasdiplomát, amelyet hatvanöt évi orvosi működés után ad ki az egyetem. Kevés orvos, és tegyük hozzá — kevés ember éri meg ezt a jubileumot, és dr. Ehrenfeld Ignác e kevesek egyike, sőt hozzátehetjük, a budapesti orvosok közül az egyetlen, aki most megkapta a vasdiplomát és megjelent azon az Orvostudományi Egyetemen, ahol egykor, 65 esztendővel ezelőtt, 1906-ban orvossá avatták. A Szamuely utcai lakásban találjuk a jubiláns orvost, aki feleségével csendben, most már visszavonultan, élvezve a nagyon is megérdemelt pihenést, él és napjait — ahogy mondja — még mindig az orvosi könyvek és a legújabb orvosi kísérletekről beszámoló szaklapok tanulmányozásával tölti. — Igaz — mondja —, ez már mind nehezebben megy, mert csak nagyítóval tudom olvasni a nyomtatott betűket, de mit tehetek róla, a szakmám ma is, amikor már nyugdíjas vagyok, még mindig érdekel. A kilencven év felé járó orvos egykor Nyitrán született, 1882-ben, és a szülői házból hozta magával azt a vallásos érzést, amely ma pátriárkakorában sem hagyta el. Mert ahogy büszkén elújságolja, bár magas kora miatt már nem tud eljárni a templomba, reggelenként tefilinnel imádkozik. Életéről, pályafutásáról, hoszszú évtizedekig tartó orvosi munkájáról folyik a szó. Dr. Ehrenfeld Ignác élete nyitott könyv. Nincsenek benne nagy események, nagy szenzációk. Nem tartozott az orvostudósok sorába, akik előrevitték a gyógyítás munkáját, egyszerű, szorgalmas „doktor bácsi” volt egész életében, és négy évtizedig rendelt az egykori Teréz körút 4. számú házban, amelynek kapujára, Cronin szavaival élve, 1908-ban szegezte ki a réztáblát. Ezt megelőzően dr. Stiller igazgatása alatt egy évig a Zsidó Kórház orvosa volt, majd fogorvosi szakképesítését a bécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte meg. Aztán jött a világháború, és a fiatal fogorvost is elvitték a frontra, ahol mint ezredorvos, a háború végéig dolgozott. Közben Zsolnán egy háromezer ágyas hadikórház helyettes vezetője volt. 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt pedig mint a Vörös Hadsereg sorozó orvosa működött. A háború után ismét viszszatért a Teréz körútra, és négy évtizeden át gyógyította a hozzáforduló pácienseket. A fasizmus az ő életébe is belegázolt, eltiltották az orvosi pályától, majd első feleségével gettóba vitték, közben egyetlen leányát Németországba hurcolták. Amikor véget ért a rémuralom, visszatért a gettóból és folytatta ott, ahol 1908-ban elkezdte, tovább végezte orvosi hivatását. A felszabadulás után, 72 éves korában lépett állami szolgálatba, és üzemorvosa lett a Kőbányai Vas- és Acélművekrtek, valamint az EKA- nak, az Elektromos Készülékek Gyárának. Tíz évig volt e két gyár dolgozóinak orvosa, és amire ma is büszke, ő tíz év alatt egy napig sem hiányzott. 82 esztendős korában vonult nyugalomba, és ha valaki megérdemelte a nyugodt öregséget, az dr. Ehrenfeld Ignác. Életéről, munkájáról többet nem is akar mondani. Első felesége halála után újból megnősült, és most már 24 éve él második feleségével. A vasdiploma-kitüntetés elnyerése örömöt jelentett számára, hiszen — amint mondja — már annak is örül, hogy orvostársai és az Orvostudományi Egyetem nagy hírű rektora nem feledkeztek meg róla. Az ünnepségen találkozott egykori osztálytársával, dr. Kerbolt László vidéki orvossal, aki szintén most kapta meg a vasdiplomát. Az idős orvos a vasdiploma után tovább éli a csendes, boldog öregség napjait, örül a ritka, hosszú életkornak, és figyeli a lüktető életet, a fiatalokat, akik továbbhaladnak a gyógyítás útján, miközben ő hatvanöt évi orvosi munka után, a 90. év küszöbén élvezi a nagyon is megérdemelt pihenést. Zsadányi Oszkár ״ Ramóna Finomkötöttáru KTSZ új boltjai A NAGYKÖZÖNSÉG RENDELKEZÉSÉRE Méretes javító szolgálat HOZOTT fonalakból is vállalunk, pulóverek, kardigánok, ruhák kötését. VIII״ Rákóczi út 13. VIII., József körút 27. VIII., Rákóczi út 63. 4 György Endre: Olvasmányaimból Van, aki levelet szeret kapni, én könyvet. Nem azért, hogy a „gyűjteményemet” szaporítsam, hanem az újabb és újabb élményért, ismeretszerzésért. Mond-e valami újat, közöl-e olyasmit, ami hasznára válhatik az emberiségnek, tudat-e velünk ismeretlen tapasztalatokat, korszakalkotó felfedezéseket, vagy örök értékű gondolatokat, mondatokat? A szövegben a szépséget keresem, az érzelem és kifejezés gazdagságát. Ha ilyenekre bukkanok — mint a növénygyűjtő — „lepréselem” és elraktározom a herbáriumomban, vagyis belejegyzem abba a vastag kockás füzetbe, amelyben szeretném hosszan megőrizni e szókincseket. Mondják, hogy ha Molnár Ferenc nem is alkotott volna egyebet, mint a Pál utcai fiúkat vagy a Liliomot, ezeknek nyelvezete, költőisége, megható története az idők végtelenjéig hirdetné írójuk dicsőségét, lelkivilágának emelkedettségét. A magam részéről ezt a megállapítást akként módosítottam: ha egy-egy írói műben öt soha nem hallott és emlékezetünkben elraktározásra — ismétlésre, idézésre — érdemes mondat található, már elegendő az örökkévalósághoz. Egyedül ez alkalmassá teszi a kötetét arra, hogy könyvespolcunkon megőrizzük, kedvenceink közé soroljuk. Az új könyvekre úgy csapok le, mint a héja. Még mielőtt a belsejével ismerkednék, már maga a külső lázba hoz. Hoszszan tanulmányozom a kötését, a színes burkolatot, a szedéstükröt, a betűtípust, a szöveg elrendezését, sőt azt a néhány adatot is, amely a nyomda megnevezésével együtt tudatja, hogy a kötet hány példányban készült, a kéziratot mikor adták nyomdába és mennyi idő kellett a mű megjelentetéséhez. Mindez nagyon érdekes és tanulságos lehet. Hát még a tartalom? Ezzel meg úgy bánok, mint a gyermek a játékával, babájával. Kíváncsi vagyok arra, hogy mi van belül, ízekre szedem, hogy megbizonyosodjam: érző szív, lélek vagy csak közönséges fűrészpor? A kíváncsiság, a felfedezéssel járó öröm vezet, s mily nagy a csalódás, ha ehelyett bosszúság ér. A legújabb könyvcsomagból néhányat kiemeltem, hogy ismertessem olvasóimmal. A közel ötszáz oldalas Maskend in Frankfurt (Frankfurti álarcok) most jelent meg Darmstadtban. Szerzője, a jelenleg negyvenhét esztendős Ben Amott Rovnóban született, ahol apját, anyját, testvéreit és valamennyi rokonát halomra gyilkolták a rjácik. Érthető, hogy az akkor ifjú szerző nemcsak a „tetthelytől”, hanem még az emlékeitől is igyekezett megszabadulni. Elmenekült. .., és most főhőse annyi esztendő után az NSZK- ba látogat. Rengeteg bajon, kellemetlenségen esik át, de mindezen túltenné magát, ha a múlt árnyai nem kísérnék és kísértenék. Mindenütt és mindenben ezt kutatja. Megismerkedik családokkal, eléggé szívélyes a kapcsolatuk, de nem tud szabadulni a kételytől és félelemtől, hátha a familia valamelyik tagja — oldalági rokona — meggyőződéses náci vagy legalábbis „együtthaladó" volt és esetleg vér is tapadt a kezéhez ... Nyomasztó vívódásai közepette felmerül benne a kérdés: vajon a német zsidók esetleges visszatelepülése olyan problémamentes-e? Különös próbatételre szánja el magát, hogy a hangulatot kikémlelje; egy álarcos bálon kaftánban, sűrűn gyűrűző pajesszal és sárga csillaggal jelenik meg. A hatás: döbbenet és elképedés... Mauthausen szenvedőinek emlékét, hőseinek tetteit örökíti meg az Aufstand in Mauthausen (Felkelés Mauthausenben) című könyv szerzője, Valentin Zacharov, aki szemtanúja volt a foglyok első, fájdalmasan eredménytelen, majd a második, sikeres kitörésének. A kötet eredetileg orosz nyelven, újabban pedig németül a berlini Volk und Welt kiadásában jelent meg. A szerző hangsúlyozza, hogy a drámai részletekben bővelkedő, mély benyomást keltő tanúságtétellel nem „irodalmi művet” akart alkotni, hanem a gyűjtőtáborok lakóinak a kényszermunkával kapcsolatos szenvedéseit, a bánásmód borzalmait óhajtotta milliók — főként az ifjú nemzedék — emlékezetébe vésni. Az első szabadulási kísérlet — amely szinte a főpróbája lehetett a későbbinek — 1945 február 2-áról 3.-ára virradólag történt, amikor az elkülönítő blokk hálótermének takarításával megbízott táborlakók, mintegy varázsütésre, hirtelen barikádokat emeltek az asztalokból és az ágyakból, tüzet nyitottak az SS-őrökre, majd elszánt bátorsággal lefegyverezték az őrtorony személyzetét. A hastlingek másik csoportja csákányokkal és piszkavasakkal a drótkerítésnek rontott, hogy megszaggassa, majd matracokat fektetett le, hogy azokon keresztül menekülhessenek. Mintegy hétszázan jutottak így ki a közeli erdőbe, de a legyengült, fegyvertelen üldözöttek és az erősen felfegyverzett SS-ek meg rohamosztagosok közötti harc eleve kilátástalannak tűnt. A több napon és éjjelen át tartó hősies küzdelem a túlerővel szemben elbukott. Mindössze tizenkilenc fogolynak sikerült megmenekülnie. Az 1945. májusi felkelés — ilyen fájdalmas tapasztalat után — már a győzelmet hozta meg. Győzelem vagy halál — ez volt a tét. Zacharov szerint az akció volt ״ az egyetlen út az életben maradáshoz, az utolsó vérfürdő megakadályozásához”. Ezért kellett hát a legsúlyosabb körülmények között is a leggondosabban előkészíteni. A különböző nemzetiségű, világnézetű és politikai meggyőződésű foglyok tökéletes egységbe forrtak össze a végső cél: a menekülés érdekében. ״ Csodálatra méltó tett volt — olvasom —, amelynek lehetőségét a nemzetközi táborbizottság a nemzeti bizottságok segítségével, halálos veszedelmek közepette teremtette meg”. A hősi küzdelem névtelen tömegei mellett ilyen kiemelkedő nevek is szerepelnek: Józef Cyrankiewicz, Heinrich Rau, Franz Dahlem, Jaques Boulanger, hogy csak e néhányat említsük... A Geschichte der Juden in Österreich (Az osztrák zsidóság története), e trilógia harmadik és így utolsó része is mostanság hagyta el a sajtót. Az összefoglaló mű, amelyet írója: Hugo Gold „emlékkönyvnek” nevez, a többi között Baden, Graz, Innsbruck, Klagenfurt, Korneuburg, Linz, Salzburg, St. Pölten, Steyr és Wiener Neustadt egykori zsidóságának életével foglalkozik. Már a fejezetcímek is sokatmondóak: Az osztrák zsidóság a múltban. A zsidó jogtudósok és ügyvédek Ausztriában. A bécsi zsidó orvosok és gyógyászatuk. Zsidók szerepe az osztrák irodalom kifejlődésében. A 17. és 18. század művészei és mesteremberei. Osztrák zsidók az irodalomban és végül: Osztrák zsidók a világban. Az osztrák zsidóság értékes tábora — tudósok, művészek, orvosok, kereskedők, iparosok és munkások — a nácizmus áldozatául esett. Nekem a trilógia megjelenésének kapcsán ismerős idős bécsi házaspár jutott az eszembe. Amikor útnak indultak a pusztulásba, mindenüket odahagyták. Csak a kanárijukat vitték magukkal kis drótkalitkájában. Nem tudtak tőle megválni... Pozsony védelmében Albach Szaniszló páterről szóló cikkemben idéztem Pulszki Ferencet: „Pozsonyban a polgárság különös ellenszenvvel viseltetett a zsidók ellen, ... nagyobb része megvetéssel tekintette e népet.” Ám a hibás általánosítás fasiszta bűnébe esnénk, ha pótlólag nem emlékeznénk meg a „kisebb részről” is, illetve arról, hogy az akkori — reformkori — Pozsony sajtójában megjelenhettek szép számmal az emancipációt tárgyilagosan támogató zsidóbarát cikkek is. Holott, ezt a sajtót — gondolunk a Hírnök napilapra, s annak Századunk című heti melléklapjára — sajtótörténetünk éppen nem a haladó szellemű lapok sorában tartja nyilván. Ám az egyébként kormánypárti szerkesztők éppen a zsidókérdés tekintetében igyekeztek megőrizni tárgyilagosságukat, s helyet adtak nemcsak „contra”, hanem sokkal nagyobb arányban ,,pro” megnyilatkozásoknak is. Olyan időben, amikor az ott ülésező országgyűlést ez a kérdés is erősen foglalkoztatta. Még 1840-ben jelent meg A Hírnök 59. számának „Kis futár” rovatában Rumy Károly György cikke, amelyben igen határozott hangon írja meg a gonosz és ostoba vérvád cáfolatát. A szerző korának egyik legérdekesebb alakja. Hányatott életű, rendkívül nagy tudású polihisztor író, főként kultúrhistorikus és kultúrközvetítő a magyarság és németség között. Kazinczy egyik legszorgalmasabb levelezőpartnere. Ebben a korban már, miután protestáns hitről áttért a katolikus vallásra, az esztergomi prímásiskola jogtanára. Nem ez volt az egyetlen cikke a zsidóság érdekében. A Századunk 1843. október 12-i számában cikksorozatot indít ezzel a címmel: ״ Elfogulatlan elmélkedés a zsidók társasági viszonyai, emancipatiója, szellemi s tudományos törekvései fölött.” Eötvös József humánus szellemében ír: „A viszonyok tevék őket mindenütt majd jobbak, majd rosszabbakká. Ha zsidó bántalom nélkül s mint ember tekintve élhetett (mint Hollandiában, s az első forradalom óta Franciaországban), becsülésre méltó hasznos státuspolgár, szellemi ismeretek birtokában és minden erények gyakorlatában egyenlő vala a keresztényekkel...” De ne csodáljuk, hogy ott, ahol csak megvetésben, megalázásban, elnyomatásban volt és van részük, nem rajonganak elnyomóikért. Rumy nem elégszik meg az 1840-iki részleges emancipációval, s éppen az ország felvirágoztatása érdekében a teljes polgári jogegyenlőség mellett száll síkra. Cáfolja a zsidóság ellen hangoztatott vádakat, hogy csalnak a kereskedelemben, hogy a felebaráti szeretet parancsát csak saját magukra, a zsidó- Ságra szűkítenék, s gazdag enciklopédikus felsorolással igazolja, hogy kitűnő tehetségű zsidó írók máris mennyire gazdagították a hazai tudományosságot, szépirodalmat. Közben megjelenik még egy zsidópárti nyilatkozat a lap 1843. december 7-iki számában Nyitra-Zerdahelyi Lőrincz, Nyitra vármegyei földbirtokos és táblabíró tollából: „Független szózat Izrael népe ügyében s némileg a kereszténység érdekében is.” Írója az igazi keresztényi felebaráti szeretet nevében tör lándzsát a zsidók felemeltetése mellett. 1845-ben bukkan fel ismét a zsidó emancipáció kérdése, miután az 1843—44-es országgyűlés ebben az ügyben semmi érdemleges határozatot nem hozott. Most ismét egy ellenző jelentkezik, a ״ R............y” szignójú (ez persze nem Rumy!) cikkben: ״ Zsidók emancipatiójáról” (március 7). A szerző unalomig húzza a régi nótát, hogy a zsidóellenszenv okát „azok nagy részének erkölcsi romlottságában kell keresnünk”. Ezúttal a pozsonyi német újság, a Pressburger Zeitung ismeretlen cikkírója utasítja vissza az otromba általánosítást a lap 30. számában. A Századunk következetlen, ingadozó szerkesztői most megint egy filoszemita cikket engesztellek a lap június 20-iki és 24-iki számában, a Virányi álnevű Író Zsidóügy című tanulmányának leközlésével. A zsidók mellett szól, végső kihangzásában egy külföldi példa követését ajánlja. Felhívja a figyelmet, hogy a hesseni nagyfejedelemség Darmstadtban 1841-ben alapított „egy egyesületet az egész némethoni zsidók erkölcsi és polgári jobbítása végett”. Ismerteti ennek szervezetét és szabályait, majd fejtegetéseit ezekkel a szavakkal rekeszti be: ״ Ti pedig, szegény, elnyomott polgártársaim, ne csüggedjetek, ha polgárosítástok nem történik is oly gyorsan, mint azt mi óhajtanák. Az igazságnak előbb-utóbb győznie kell.” Igen, ״ előbb” győzött, 1849- ben, majd 1867-ben, de ״ utóbb” még történtek nem várt borzalmasságok, mígnem a Virányi-cikk megírása után éppen 100 esztendővel. Magyarország felszabadulása révén a századok óta vajúdó kérdés végleg nyugvópontra jutott. Kunszery Gyula Bárhova hívja, mindenhol gondos munkát végez a TAKARÍTÓ KTSZ A lakosság részére soron kívül vállal ablaktisztítást, féregirtást, falradírozást, légclzárást. Budapest, VIIM Majakovszkij 11. J7—79. Telefon: 220—059 TAKARÍTÁS: Budapest, VII., Majakovszkij u. 73. Telefon: 223—852 Budapest. Ql., Bécsi út 111—112.. Telefon: 688—527 Budapest, XIX., Kossuth Lajos u. 36. Telefon: 271—962 KIFOGASTALAX MINŐSÉG Gál György Sándor: Amerikai rapszódia (Gershwin élete) Gál György Sándor Gershwin-könyve szerencsés pillanatban született. A Gershwin iránti érdeklődés napjainkban könnyen realizálható, művei hanglemezen, rádióban hozzáférhetővé váltak. Operaházunk nagyszerű Porgy és Bess előadása Amerika legjelentősebb komponistája főművének megértéséhez és befogadásához segíti a zenebarátokat. Hogy az ismerkedésből élmény legyen, ahhoz ad kezünkbe kulcsot Gál György Sándor gondos dokumentációjával felépített, önálló adatgyűjtésre támaszkodó, kitűnő könyve. Az alcímet túlzottan szerénynek érezzük: e Gershwinkönyv jóval több, mint Gershwin életének előadása. Nem is életrajzi regény, hiszen elemző előadása, stílusfelderítő megállapításai, zeneszociológiai átvilágításai a tudományos munka igényével készültek. Gál György Sándor azonban tudásának és írásművészetének sajátos adottságainál fogva a téma iránti érdeklődést mindvégig magas hőfokon tudja tartani az olvasóban, s azt a ritka becsű ismeretközlést műveli, amely egyformán otthonos a tudomány és a népszerűsítés világában. El tudja tehát mesélni ezt a színes, forgatagos életet, s elemezni tudja az életművet, amely a múló évtizedekkel csak nyer jelentőségében, klasszikussá érlelődésében. Mert Gershwint feltétlenül Amerika klasszikusának kell tekintenünk, s személyében és művészetében annak a sok-sok elemből összetett társadalomnak kimagasló jelenségét szemléljük, amely csakis a népek kohójában, Amerikában tudott létrejönni. Az a sorsdöntő jelentőségű mondat, amelyet Gál György Sándor a Gershwin fivérekről idéz — ״ Sentimental oriental gentleman ara we .. ., félreérthetetlenül utal a családnak és szellemi körének keleti, pontosabban orosz-lengyelországi eredetére. A Gershwin család Kelet-Európa tájaitól és szellemiségétől nyerte mélyen humánus, tiszta, emberségben hivő vonásait, s a nyugati félteke világpolgáraként sem tagadta meg az oly becses és meghatározó örökséget. Köszönet érte Gál György Sándornak, hogy ezt a fonalat is következetesen kézben tartotta, s ezzel élet és mű egységének megértéséhez, az akklimatizálódás jelenségeinek felméréséhez s a sajátos amerikai vonások kialakulásának nyomon követéséhez világos okfejtéssel járult hozzá. Az olvasó nemcsak Gershwint és zenéjét érti meg jobban a könyv elolvasása után, hanem egész Amerika művészetének formálódásába betekintést nyer. Gál György Sándor hasznos és szép munkáját a Gondolat kiadó tette közzé gazdagon illusztrált, szép kiadásban. Raics István Műszaki tömítés, lakatos és vastömegcikk KTSZ Budapest, XIII., Huba utca 2• Telefon: 408—743• Gyárt: műszaki és autótömítéseket, mezőgazdasági víz-gőz armatúrákat és alugrafikai táblákatt Szép ajándék — örök emlék a fénykép Gyermek-, családi, esküvői felvételeit készíttesse Lakásfotó-szolgálatunk otthonában örökíti meg családi eseményeit 1ÉNY-SZÖV műtermek a város minden pontján. Kiváló minőség. Figyelmes kiszolgálás Lakásfotó-szolgálat Budapest, IX., Ferenc körút 27. 341-991