Új Élet, 1979 (34. évfolyam, 1-24. szám)

1979-10-01 / 19. szám

Miről ad hírt a Sowietisch Heimland A Sowietisch Heimland (Szovjet Haza): Moszkvában megjelenő, jiddis nyelvű havi folyóirat. Sok országban a legjobb zsidó irodalmi és művészeti folyóirat hírében áll. Mivel magyarázza a lap népszerűségét Áron Vergelisz főszerkesztő , költő, prózaíró, újságíró, a ״ Válogatott versek” az ״ Út” című verseskötetek, az ״ Idő” című regény szerzője, a 16״ ország. Monacóval együtt” útirajz és más könyvek írója? — Jól tudom, kissé szerénytelen dolog erről beszélni. De a tény tény marad, és magyarázatot követel. Úgy vélem, elsősorban arról van szó, hogy kiadványunk a jelennel foglalkozik, az időszerű kulturális, társadalmi és politikai problémák jegyében él, míg a külföldi zsidó irodalmi folyóiratok többsége a régmúlt századok mélyére visszanyúló és az olvasókat a jelenkortól elterelő kérdésekkel foglalkozik. A lap műfaji változatossága is nyilván nagy jelentőségű. Van például egy ״ Énekeljünk” című rovatunk — ez az új zsidó dalokkal ismerteti meg az olvasókat. Mellesleg szólva, az itt közölt legszebb dalokból egész kötet kerekedett ki — ennek szerkesztője Dmitrij Sosztakovics, a legnagyobb szovjet zeneszerző volt. A „Megtalált, kéziratok” rész érdekes levéltári leletekről számol be Lapunk egyik utolsó számában például rövid cikk jelent meg a leningrádi levéltárban talált színdarabról, amely Sólem Aléhemnek, a zsidó irodalom klasszikusának tollából származik. —Beszéljen részletesebben, kérem, a folyóirat tartalmáról, állandó« rovatairól. — Mint minden más irodalm! folyóiratnál, nálunk is a prózát és aköltészetet illeti a vezető szerep, újabban pedig a pub- szilisztikátis Több mint száz zsidó költő, prózaíró, kritikus, újságíró tartozik állandó szerzőink sorába a moszkvaiak, kijeviek, odesszaiak, minszkiek, csernovciak, a Zsidó Autonóm Területen, az Urálban és Szibériában élők. Olyan kiváltó nemzeti írók vannak közöttük, mint Moiszej Altman (Csernovci,), Note Lurje (Odessza), aki a falusi életről ír, , Borisz Miller (sirobidzsan) — a taiga átalakulásáról szóló művek szerzője, valamint Tevje Gen, Szamuil Gordon és Sira Gorsman, moszkvai elbeszélők. Haim Melamud új regényét időszerű témának szentelte: azoknak a tragédiájáról szól, akik az ellenséges hírverés áldozatául esetek. Folyóiratunk a zsidó irodalom újdonságainak sajátságos ,,kísérleti terepe”. Gyakran előfordul, hogy a „Sowietisch Heimland” olvasóinak elismerését kivívó, tehetséges írások később jiddis, orosz, ukrán, belorusz és más nyelveken is megjelennek a központi és a területi szovjet kiadóknál. A fent említett rovatokon kívül még más állandó rovataink is vannak: az ״ Irodalomkritika”, az ,,Érdekességek”, a ״ Tájékoztatjuk olvasóinkat”, a ״ Krónika”, ,A kulturális és az irodalmi élet hírei" a ״ Tallózás lapokból és folyóiratokból”. Az ״ Emberek, koruk és sorsuk” című rovatban napvilágot látó karcolatok átfogó képet nyújtanak a szovjetunióbeli zsidók életének különböző oldalairól (e műfajra nagy figyelmet fordítunk: a legutóbbi években a lap minden 12. számát a karcolatnak szenteljük.) Rendszeres rovatunk: ״ A Zsidó Autonóm Területen.” Jelentős helyet kap a képzőművészet: közöljük a legtehetségesebb művek reprodukcióit beszámolunk a múlt és a jelen kiváló zsidó művészeiről. Érdeklődést kelt olvasók körében ״ A külföldi sajtó hasábjain” című, rendszeresen megjelenő szemle és a hozzáfűzött szerkesztői hírmagyarázat. Külön rész: az olvasólevelek. A legutóbbi években megnövekedett azoknak a leveleknek az áradata, amelyeknek írói elhagyták a Szovjetuniót. Minden ilyen levél, fájdalmas emberi tragédia, segítségkérés, hogy az illető visszatérhessen. A folyóirat munkatársai nemcsak zsidó irodalmárok, hanem zeneszerzők, énekesek, színészek és művészek is. Rendszeresen csütörtöki szerkesztőségi üléseket tartunk, amelyeken kiváló művészek és írók tevékenységével, emlékezetes évfordulókkal, jelentős kulturális eseményekkel foglalkozunk. Mint látható, folyóiratunk élete változatos és pezsgő. — Csak zsidó szovjet írók műveit közlik? — Természetesen nem csak ezeket. A zsidó irodalom egyike annak a 76 egyenjogú szovjet nemzeti irodalomnak, amely állandóan érintkezik egymással és gazdagítja egymást. Az is természetes, hogy a zsidó irodalom sem él elszigetelten, hanem e folyamat teljes jogú részvevője. Folyóiratunk hasábjain orosz, litván, moldovai, ukrán és más nyelvű írók műveinek fordításait is közöljük. Legutóbbi számainkban folytatásokban megjelent Anatolij Ribakov ״ A nehéz homok” című regénye, amelyet előbb az Oktyabr című, ״ vastag” moszkvai folyóirat közölt. Folyóiratunk gyakran a tehetséges fiatalok ״ ugródeszkája”. Nemrég például két tehetséges pályakezdő orosz irodalmár , Gyina Kalinovszkaja és Jelena Makarova első elbeszéléseit közöltük. Folyóiratunk szerzői között külföldi zsidó írók is vannak, többek között a legkiválóbb izraeli írók is, Abraham Slonsky izraeli költő, amikor átnyújtotta verseit, így szólt hozzám: ״ Bizonyára nem közlik, hiszen én nem vagyok kommunista.” Mi közüljük Slonsky nagyszerű verseit és a híres izraeli prózaírók, a Nobel-díjas Agnon, valamint Mordechaj Ávi Shaul műveit. Azért érdekelnek bennünket ezeknek az íróknak a művei, mert mélyenszántó és igaz képet nyújtanak az izraeliek életéről, az ebben az országban tapasztalható konfliktusok és ellentmondások sajátosságairól. A velünk szemben ellenséges szellemű műveket is figyelemmel kísérjük. Cikkeinkben és sajtószemléinkben értékelést nyújtunk róluk, vitatkozunk szerzőikkel. A legutóbbi években a Nyugaton indított szovjetellenes kampányokkal különös jelentőségre tettek szert a folyóirat vitacikkei. Lapunk hangja határozottan cseng az úgynevezett ,,zsidókérdés”-ről a reakciós körökkel jelenleg folytatott éles, harcos vitában. — Milyen széles körben téri oszlik külföldön a Sowietisch Heimlandot? — A „Mezsdunarodnaja Knyiga” szovjet külkereskedelmi szervezet, 30 országban árusítja folyóiratunkat. A közelmúltban az Egyesült Államokban jártam. Módom voltegfigyelni, hogy a Sowietisch Heimland körül valóságos ideológiai harc bontakozott ki. Az ellenséges beállítottságú körök bojkottálták a folyóiratot. Ellensúlyozásukra azonban önkéntes terjesztő csoportok alakultak. A külföldi zsidók nagy érdeklődést tanúsítanak lapunk iránt. És ez, érthető is, hiszen le-, belécévet nyújt arra, hogy az olvasók megismerjék az igazságot a szovjet zsidók életéről. Viktorija Lavrecka,ja APN TELEVÍZIÓ HŰTŐGÉP JAVÍTÁS Hibabejelentés: 313-313 vasárnap és ünnepnap ügyelet 9-13-ig SZÖVETKEZETI IPAR JAVÍTÓSZOLGÁLATA F. Rab Erzsébet: Most, az 5740. esztendő kezdetén állunk, régi emlékek toludtak elém, mint őszi színekben dús virágcsokor. Akkor, amikor még együtt volt a család, készülődtünk az ünnepre, ruhát öltöttünk, finomat, selymeset. De a természet kora őszi káprázata fényét veszítette, amikor sötét árnyak közelítettek Hitler Németországa felől. Vihar támadt, s mi remegve néztük a viharnak szeleit, mint tépnek ki fákat, erős törzsű, nemes növényeket. Dombóvár, 1942 ősze... Kora reggel csöngettek. Az ajtó előtt két fiatal férfi állott: munkaszolgálatosok. Férjem beinvitálta őket. Sietve mondták el, hogy nagyon szeretnék, ha a főrabbi úr beszélne a parancsnokukkal, aki szerencsére eléggé megértő, emberséges és megkérné arra őt, hogy templomba mehessenek a nagyünnepeken, sok vallásos zsidó van közöttük Kaposvár, Pécs, Tab környékéről. Erev Jomkipur volt. Férjem közbenjárására az engedélyt megkapták és számukra a templom udvarán külön vacsorát készítettünk. Nagy üstöt állítottunk fel. A kóser háztartások asszonyai adták össze a húsokat. Szorgos kezek és meleg szívek hozták öszsze a böjt előtti vacsorát. A húsleves otthonias illata terjedt szét az udvaron, anyai szívünk minden szeretetét belefőztük, hogy egy kissé pótoljuk a családot, az otthontalan ünnepen. Hosszú asztalokon terítettünk számukra. A templomudvarban lakó főkántor felesége és családja vállalták, hogy ellátják őket, feltálalják a vacsorát, ha majd megérkeznek, mert mi, többiek, siettünk haza, hogy a korai vacsorát még időben, a Kol Nidré istentisztelet előtt elfogyaszthassuk. A Kol Nidré megrázó imái után visszamentünk az asszonyokkal. Nagy fájdalommal láttuk, hogy a vendégek számára készített vacsora érintetlen. Már a csillagok is bevilágították az ünnepi asztalt, a leves is kihűlt a benne levő húsokkal, a gyertyák is leégtek már, mi mégis reménykedtünk, hogy nem történt bajuk. A kondérban levő elkészített ételeket gondosan félretettük, mert tudtuk azt, hogy ma már nem fogyaszthatnak belőle, még ha meg is érkeznek, hiszen a böjt már megkezdődött, s ezek a vallásos emberek nem nyúlnak holnap...estig ételhez. Talán másnap előjönnek az est beálltával és nekilátnak a nagy szeretettel elkészített ünnepi vacsorának ... Aggodalom uralkodott el rajtunk, mert hiába vártuk őket, egy munkaszolgálatos sem jelentkezett sem a templomban, sem a családoknál. Mi történhetett velük, hiszen engedélyt kaptak az ünnep megtartására! A templomban az imák úgy hangzottak el, mint máskor, csak a szívek voltak nyugtalanok és a gondolatok sötétek, mint a hold nélküli éjszakák a csillagtalan égbolt alatt. Joimkippur utáni reggelen újból szólt a csengő, megjelentek másodszor is a munkaszolgálatosok és szabadkozva ugyan, de mégis boldog mosollyal közölték velünk, hogy emberséges parancsnokuk megengedte nekik, hogy hazamehessenek ünnepelni családjaikhoz. Ezért nem volt már idejük bennünket értesíteni, hogy ne várjuk őket, mert sietniük kellett, hogy a vonatot elérhessék. Másnap este felmelegítettük az eltett ételt és ezek a derék férfiak jóízűen fogtak hozzá a böjt előtt készült vacsorához. Késő este volt már, mikor teli jókedv,vel és bizakodással búcsúztak el tőlünk. Még egy darabig városunkban voltak, sokszor és sokan látogattak meg bennünket, azután másfelé irányították őket. Elég hosszú idő elmúltával is hálálkodó sorok érkeztek sokfélét, sokszor, végül semmi életjelt sem kaptunk már tőlük. És azután minket is elkergettek otthonainkból. 1944. július 26-án, otthagyva boldog életünket. ׳ 1944 őszén Auschwitzban rájuk emlékeztetett egy igen felkavaró eset: Egy forró napon másodszor kergettek ki bennünket a lágerstrasséra, nem is sejtettük, milyen célból Mengele is megjelent. Emléket idézve mint mindennap, de most sokkal több SS-katona és SS-nő kíséretében. Sohasem tudhattuk, hogy mi a tervük velünk? A hajnali célappelkor didergő testünket egymás testével melegítettük, most délidőben pedig pokoli forróság kínoz. Latrinára sem mehetünk, korty vizet sem ihatunk. Egyszerre csak az SS-kommandósok kezünkbe nyomnak egy harapásnyi valamit. Mennyei boldogság! Rögtön befaljuk. De azonnal pokoli szomjúság fogott el mindannyiunkat: ezek az átkozottak iszonyú sós sajtot adtak! Vizet! Vizet! — kiabáltunk. A nagy kiabálásra megjelent Mengele. Pofonok csattantak. Rúgtak! Korbácsoltak! Iszonyú volt! Mengele ott állt és élvezettel nézte eszeveszett kínjainkat és jajongásunkat, ahogy menekülni szerettünk volna az ütések elöl. Hirtelen csatatérré változott a Lágerstrasse. A nagy zűrzavarban fiatal nő közeledik, szépen felöltözve, színes kendő a fején és mosoly az arcán. Érdeklődik, hogy nincs-e tahi közöttünk? Odarohannak hozzá néhányan. Csókok, sírások között alig ismeri fel nővérét, nem is csoda, mert ugyanolyan rongyokban van, mint mindenki, mint itt a lágerban minden deportált. Percek múltán visszajön és testvérének, ismerőseinek osztogatni kezd kenyeret, lekvárt, cukrot és itt soha nem látott ennivalókat. Nem hiszünk szemeinknek, hogy lehet az, hogy mengele jelenlétében történt mindez? Mengele közelebb megy a csoporthoz és figyeli őket, s mintha mosolyogna ... Nemsokára a nő elmegy és hamarosan visszatér. Kendőt, ruhaneműt és harisnyát osztogat ismerőseinek. Mi meg ott állunk kábultan, hülyén, csodálkozva. ... Most már mindent értünk. „Kanadásoknak” nevezik azokat a kiváltságosokat, akik a beérkező transzportok vagonjait rakják ki és szortírozzák a holmikat. Ez is kigondolt kínzása a többi szerencsétlennek, akiknek még papír sem jut a latrinához és rongyokban járnak a SS-ek örömére. Már többen elájulnak a hőségtől, s a még gyötrelmesebb szomjúságtól. Most újra eltávozik a nő, de nemsokára visszajön és egy nagy kannából vizet osztogat ismerőseinek. A víz láttára megindul a pokol. Kínokban fetrengenek és többen hisztériásan sikongani kezdenek. A sorunkban álló egyik nő egyszerre azt kiabálja: Dögölj meg, szégyelle magad! Ismered őt? — kérdezem. — Persze! — Feleli. Hogy hívják? — kérdem. Amikor a nevét megmondja, döbbenet fog el. Ez az a nő, aki fivére hálálkodó soraihoz, a nekünk szóló levélhez többek között ezt írta: ״ Sosem felejtem el jóságukat, amit Önök tanúsítottak, amit tettek fivéremért és a többi munkaszolgálatosokért. Jóságos szavaikkal, segítőkészségükkel családjaikat igyekeztek pótolni. Most csak annyit tudok írni, hogy ha egy lehetőségem lesz, meglátogatom Önöket, hogy személyesen is köszönetet mondjak jóságukért.” Ha odamentem volna hozzá és megmondtam volna a nevemet, bizonyára adott volna egy pár kortyot. De jobb, hogy nem így történt. Mengele még most is ott áll és élvezi a látványt. Most jövök rá arra, hogy ez mind megrendezett dolog volt, így lehet a kínokat fokozni. Talán nem is tehet róla az a nő, hogy mi majd megőrülünk a szomjúság miatt és a kivételezés miatt is. Hirtelen ráeszmélek, hogy ma van Roshassonó előestéje. Jaj! Nem tudjuk, hogy mi lesz velünk! Besötétedett, visszakergetnek minket a blokkba. Nem is jó gondolkozni, nem is jó tudni, hogy ma újév van. Létezünk-e egy év múlva? Ünnepelhetünk-e valaha még? Ki pusztul el förtelmes halállal és kire vár még boldog élet? Az asztalon nem díszeleg fehér terítő többé, a múlt meghalt, elveszett akkor, mikor erőszakos halálokon keresztül nagy Németországot akartak teremteni idegen nemzetnek gonosz fiai. Siralmak kelnek majd új idők hajnalán a pusztító erők hatalmáról és több százezrek ártatlan életének mártíriumáról. A Sáfárkürt hangja megszólalt ezen a napon, mert a Pásztor öszszegyűjtötte nyáját nagy zsinagógákban és piciny meszelt falú imaházakban. És az egész világon felsírtak a régi énekek, a ״ ngiiemok a mélyről feltörő távoli hangokon. Ősök lelkei szálltak ilyenkor a padok felett. Honnan jöttek? A falból, a padokból, a betűkből, a Tórákból? Nem jöttek, bennünk voltak. Az ősök lelke tovább élt bennünk. Úgy vágyom imádkozni ezen a napon! Az ״ Uneszáne Tanker” szomorú fohásza máskor is megindította szívemet. Az egész élet tartalma, értelme benne van az imában: ״ Az ember, mint a fűszál. ■ Reggel virágzik, estére efonnyad, Mint szálló felhő, mint tűnő árnyék, olyanok napjai.” Harminchárom év telt el azóta, amióta árván maradt családunk Erős maradt a fa ága, melynek koronáját letörte az orkán. Erős maradt a lélek, mely mindezeket kibírta. És most idézem Ady szavait: Nem lesz majd kegyelem Akik erőt és örömöt ölnek, azoknak, Néhány ezer évig tűr az Isten, De azután jaj a gyilkosoknak, Nem lesz majd kegyelem azoknak. " Ady próféciája még nem teljesült be, mert amíg él Mengele, s amíg szabadon járnak a többi gyilkosok, addig nem nyugodhat senki! A fasizmus ellen, ami újra lángba borítaná az egész világot, minden jó érzésű embernek harcolnia kell! Elég erős-e Lillanben a gyermekkori barátság emléke ahhoz, hogy eleget téve Júlia kérésének, vállalja a veszélyes küldetését a fasiszta Berlinen keresztül? SZÍNES SZINKRONIZÁLT AMERIKAI FILM *JÚLIA Főszereplők: VANESSA REDGRAVE és JANE FONDA Ha Az URÁNIA mozi délutáni és a PUSKIN mozi délelőtti műsorán