Új Élet, 1989 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Bp. Bérmentesítve, Bp. Z1 Chanukka ünnepségek Zsidókérdés - magyar kérdés A Tolnai Világlapja Zsidó irodalomtörténet Ára: 6.— Ft A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA XLIV. évfolyam, 1. szám, 1989. Január 1. Tévész 24. 5749. Magyar—Izraeli A Magyar Tudományos Akadémia épületében december 19- én megtartotta alakuló ülését a Magyar—Izraeli Baráti Társaság. Az eseményen jelen volt Slomo Marom, Izrael budapesti érdekképviseleti hivatalának vezetője. Az előkészítő bizottság nevében Rapcsányi László, a Magyar Rádió főmunkatársa köszöntötte az egybegyűlteket, majd Mezei András író mondott beszédet. Meleg szavakkal szólt azokról, akik a hivatalos államközi viszony szüneteltetése alatt is ápolták a magyar—izraeli kapcsolatokat. Ezt kvetően a résztvevők megszabták a társaság alapszabályát. Az okmány értelmében Baráti Társaság 31 Magyar—Izraeli Baráti Társaság célja a magyar és az izraeli nép közötti társadalmi, tudományos, művészeti, kulturális és vallási, valamint személyes kapcsolatok ápolása. A társaság tagja lehet minden magyar, vagy külföldi állampolgár, aki annak célkitűzéseit elfogadja. Az alapszabály értelmében a társaságnak jogi személy is tagja lehet. Az ülés résztvevői 25 tagú elnökséget alakítottak, amely később saját tagjai közül választja meg az elnököt. A 25-ből 4 elnökségi tagot a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület delegál. Az alakuló ülés részletes ismertetésére később visszatérünk. Új Alapítvány A Kesztények és Zsidók Nemzetköi Tanácsának kezdeményezése és égisze alatt jött létre egy új alapítvány. Célja, motiváció, igen progresszív törekvése következménye. Létrehozói jólátják, hogy korunkban szerte a világon a tömegkommunikció, a sajtó, a rádió, a televízió a rengeteg folyóirat és kiadvár rendszeresen közli nézeteit, lenyomásait az eseményekről. S ezek általában felületesenformálják a közvéleményt arcról a kegyetlenségekről, tüzeletlenségekről, gyűlöletről, aelyek ma is léteznek, sőt erős helyeken növekednek földekön, ahogy 50 évvel ezelőtt történt. Csak kés embernek van ideje, lehetőge, hogy az alattomos fajgylölettel szemben felvegye a hrcot és kifejtse ellenvélemény. Ezeket a nyékét figyelembe véve csak átélhetjük Sir Sigmund Sternbgnek, Lord Weidenfeldnek és másoknak a széleslátókörűségt, elővigyázatos- ságát, jegyzetfelismerését, hogy megszervezek és létrehoztak egy olma Alapítványt, amelynek felatja lesz, hogy a különböző fejezetek közötti dialógusok ereményeit, együttműködésük céltűzéseit széleskörben is mérjék és népszerűsítse. Egyben maga elé tűzi, hogy ezen a terleten további kezdeményezésein erőfeszítéseket tesz. Ez az Alapítványtermészetesen nem versenyezni akar hasonló célú szervezetekkel,amelyek ezen a területen működnek, hanem segítséget akar nyújtani. Az Alapítvány céljai közé tartozik az is, hogy egész évi tevékenységéről jelentést adjon ki, amelyben áttekintést nyújt majd a felekezetek közötti pozitív fejlődés mozzanatairól (elsősorban a zsidók és keresztények közöttiekről). De nem hallgatja el a reakciós és negatív vonatkozásokat sem, sőt, felhívja veszélyeikre a figyelmet. Szándékában áll a különböző országok különleges gazdasági, szociológiai és politikai feltételeit a vizsgálat alapjaivá tenni. Az Alapítvány ugyan angol kezdeményezésből származik, de törekvése, hogy a tagság összetétele olyan legyen, amely a munkaprogram nemzetközi jellegét tükrözi. Az ökumenikus Alapítvány először Londonban ülésezik és a kutatások Ruth Weyl asszony felügyelete alatt folynak majd, akinek sokéves tapasztalata van az ökumenikus munkában. Számos szakértő különböző országokban és földrészekről bejelentette már, hogy kész segítséget nyújtani ezen a területen. Az Alapítvány felvette a kapcsolatot olyan szervezetekkel, amelyek ezen a területen aktívak és érdeklődést mutattak az ügy előmozdítására. Domán István Zsidó múlt és közelmúlt a Valóság tükrében Két érdekes taulmány foglalkoziik a Valóságon a magyar zsidósággal. Walte Pietzsch — wiesbadeni történet — A zsidók bevándorlása lakdából című írásában idézi Marton Ernőnek 1941-ben — ,a holocaust előestéjén” — megjzént, A magyar zsidóság csaláfája című könyvét, amely mint közli, tabut tört meg azzal, hogy a magyarországi zsidóság eredetét, regionális megoszlást és demográfiai fejlődését azonul bemutatja. Marton kiindulópontja az 1735 és 1738 között végrehajtott magyarországi zsidó családfőszámlálás, a Consciptio Judeorum volt. Bár nyiltan sokan megpróbáltak annak idején kibújni az adatszolgáltatás alól, a Conscriptio alapján meg lehetett állapítani, hogy a magyarországi zsidóság fele lengyel galíciai bevándorlásból származott, és hogy egy részük már 1700 előtt letelepedett elődökre vezette vissza származását. Marton hozzátette ehhez, hogy az 1720 és 1825 között eltelt száz évben a magyarországi zsidók száma kereken 180 ezerrel növekedett, míg részarányuk az összlakosságból ugyanezen idő alatt 0,5 százalékról 1,8 százalékra nőtt. A későbbiekben ez a százalék tovább emelkedett, de ennek nem a galíciai bevándorlás volt a fő oka, hanem a magyarországi, de nyugodtan hozzátehetjük, magyar-zsidók gyermekeinek nagy száma. Újabb komoly galíciai hullám akkor következett be Magyarországon, — és tegyük hozzá Ausztriában —, amikor az első világháború alatt ,az orosz cári hadsereg elől menekültek Budapestre (és Bécsbe) galíciai zsidók.Pietzsch itt vitába száll Szekfű Gyulának és Teleki Pálnak a 20-as évek elején megjelent tanulmányaival, amelyek kifejezetten az 1867 utáni időszak liberális mulasztásaira hivatkoztak, vagyis arra, hogy nem korlátozták a bevándorlást. Más kérdés, hogy a szerencsétlen menekülteket sem Pietzsch, sem a mai olvasó nem tekintheti valamiféle ellenségnek. Ám tény, hogy a XX. század legelején, amikor a magyar zsidóság egy része értelmiségi jellegű munkakörbe került, a XIX. század végéig egyre szaporodó magyarországi zsidóság száma csökkenni kezdett. Bár Walter Pietzsch nem elégszik meg teljesen azzal a napi politikai magyarázattal, miszerint ״ a háborús vereség, a történelmi Magyarország szétzúzása és a kommunista Tanácsköztársaság okozta sokkhatás alatt az akkori magyar politikusok és történészek szerint a galíciai kérdést illetően nem is a ■történelmi igazságot keresték volna, hanem sokkal inkább egy olyan bűnbakot, amelyet a régi Magyarország összeomlásáért veszélytelenül és következmény nélkül felelőssé lehetett tenni”. Lényegében elítéli Szekfű Gyuláék egykori magyarázatait. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a mai, differenciált történelemkutatásnak túl kell lépnie azon a nézeten is, ami Lőw Lipót főrabbi 1874- ben megjelent, Magyarországi zsidók története című könyvében kapott megfogalmazást. Ebben Lőw Lipót beszámol ״ egy (Folyt a 3. oldalon) Felhívás ! A VII. Belső és Belvárosi Körzet 1989. januárjától a Hősök Zsinagógájában (VII., Wesselényi u. 5.) péntek este gyermekistentiszteletet tart. Az első ilyen január 6-án 16.30 órakor lesz. Az általános- és középiskolás korú gyermekeket és hozzátartozóikat szeretettel várták. Judaisztikai Kutató Csoport megnyitó ünnepsége Nagy jelenőségű tudományos esemény színhelye volt a közelmúltban Budapest. A Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kutatócsoportja 1988. december 13—14-én megnyitó ünnepséget és tudományos ülésszakot tartott. Az Akadémia dísztermében rendezett megnyitó ünnepségen megjelent Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal általános elnökhelyettese, a MIOK és a BIH képviseletében dr. Seifert Gézáné főtitkár, dr. Schöner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbitanács elnöke, dr. Schweitzer József, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatójávall az élen az intézet tanári kara, valamint a rabbikar több tagja. A megnyitó ünnepség Berend T. Iván professzornak, az MTA elnökének beszédével kezdődött. Berend professzor angol nyelvű beszédében a magyar tudományos intézményi hálózat szerves részének nevezte a judaisztikai kutatócsoportot, melynek munkája elé nagy várakozásokkal tekint a magyar tudományos élet. Emlékeztetett arra, hogy Kaufmann Dávid páratlan értékű könyvtári éskézirati hagyatéka az Akadémia könyvtárának féltett kincse. Utalt arra, hogy az Akadémia keretében már korábban is folytak judaisztikai vonatkozású kutatások. Emlékeztetett Goldziher Ignác, sokáig az Akadémia első osztályának elnöke. Hahn István professzor az Akadémia tagja s az élete végén megfelelő megbecsülésben részesült, Scheiber Sándor professzor munkásságára. Fontosnak minősítette az együttműködést az akadémiai kutatóbázis és a judaisztika más, hazai és külföldi művelői között. Komoróczy Géza egyetemi tanár, a kutatócsoport vezetője beszédében elmondotta, hogy a kutatócsoport a Memorial Foundation kezdeményezésére, a Magyar Tudományos Akadémia és személyesen Berend T. Iván elnök segítségével és jóváhagyásával jött létre. Kegyelettel szólott Scheiber Sándorról és Dán Róbertről, akik a szervezés korai időszakában a terv megvalósítását hathatósan segítették. Ezek után rátért a kutatócsoport programjának általános jellemzésére. Hangsúlyozta a termékeny együttműködés szükségességét a most megalakult kutatócsoport és a hebraisztika és a judaisztika művelésében bármi módon érdekelt intézmények között. Megjelent és felszólalt a megnyitó ünnepségen Mark Palmer az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Nagy hatású köszöntő szavaiban hangsúlyozta, hogy kormánya milyen fontosnak tartja a kelet-európai és szovjetunió-beli zsidóság közösségi életének és kultúrájának fennmaradását. Ugyancsak jelen volt a megnyitó ünnepségen Slomo Marom is, Izrael Állam érdekképviseleti hivatalának vezetője, helyettese dr. Haim Gordon társaságában. Részt vett és felszólalt dr. Jerry Hochbaum, a Memorial Foundation for Jewish Culture alelnöke, akinek döntő szerepe volt a judaisztikai kutatócsoport megteremtésében és szerepe folytatólagosan jelen van a tudományos program végrehajtásában. Az ünnepségen részt vettek külföldi tudósok. Ephraim E. Urbach professzor, az Izraeli Tudományos Akadémia v. elnöke, Moshe Carmilly professzor a volt kolozsvári főrabbi, a Yeshiva University ny. tanára, Vermes Géza a Brit Akadémia rendes tagja, oxfordi professzor, Pinhas Artzi, a Bar-Ilan egyetem professzora, Sarah Jajet, a Jeruzsálemi héber egyetem professzora, Peter Schäfer, a nyugat-berlini Freie Universität professzora, Steven Lieberman, a Dropsie University v. professzora, Mrs. Mira Koshitzky, a Canadian Jewish Congress elnöke és Yitzchak Mayer, a Jewish Agency jeruzsálemi központjának vezető munkatársa. A Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, valamint a Budapesten működő teológiai főiskolák részéről jelen voltak Berend T. Iván elnökkel együtt Láng István az MTA főtitkára, Hajdú Péter az MTA első osztályának elnöke, Szabolcsi Miklós, Borzsák István, Pochpád Zsigmond, Szabó Árpád akadémikusok, Czeglédi Károly, Telegdi Zsigmond, Marót Miklós professzorok. Vörös Károly az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa. Tarjányi Béla a Római Katolikus Hittudományi Akadémia professzora. A Református Teológiai Akadémiát Pákozdi László Márton professzor és Karasszon István lelkész képviselték. A tudományos ülésszak első előadását Urbach professzortartotta, Tudományos kutatás és zsidó élet címen. Többek között ezeket mondotta: Izrael Állam megalapítása előtt a zsidó tudományokkal foglalkozó tudósok legtöbbje számára zárt terület volt a zsidó irodalom, jog és vallás bölcselet, eltekintve kortárs zsidó filozófusok egy-két tanulmányától. Ma azonban a zsidó tudományok feladatai közé tartoznak olyan témakörök is, mint például a modern héber próza és költészet, a jiddis vagy más egyéb nyelven írt irodalom, amennyiben a tárgya zsidó vonatkozású. A zsidó jog alkalmazása Izraelben, a polgárjog szolgáltatásban, a rabbinátusi bíróságok haláchikus ítéletei, de ugyanígy Izrael és a diaszpóra részének teljes társadalmi és szellemi élete. Urbach nagy figyelemmel kísért előadása után a zsidó tudományok egy másik nagy öregjének Weiss Méir professzornak, a jeruzsálemi héber egyetem tanárának meleg hangú és a magyarországi esemény jelentőségét méltató köszöntő levelét olvasta fel dr. Sóhweitzer József professzor. A tudományos ülésszak második előadását Moshe Carmilly — Weinberger professzor tartotta az Országos Rabbiképző Intézet dísztermében. Az eseményen jelen volt Bai László, az ÁEH főosztályvezetője. Az illusztris előadót, az Intézet egykori kiváló növendékét dr. Schweitzer József igazgató üdvözölte, ismertetve és méltatva az előadó életútját, az intézethez fűződő kapcsolatait és tudományos munkásságát. A most megalakult judaisztikai kutatócsoport létrejöttével és a mostani ünnepségsorozattal kapcsolatban a többi közt ezeket mondotta: Sokan kérdezték milyen a nexus a több mint egy évszázados rabbiképző és a most elültetett friss hajtású kutatócsoport között. Szeretném hangoztatni erre adott válaszomat. A régiek szerint tudományos vetélkedés viszi előbbre a tudományt. A mi elhatározásunk az, hogy intézetünk és a kutatócsoport között máris kialakult együttműködés és ennek erősítése útján kívánjuk ezt a célt szolgálni. Jelszavunk: Réut szofrim. Carmilly professzor előadásában a gondolatszabadság és a cenzúra szerepét vizsgálta a zsidó hagyományban. A hatalmas történeti és irodalomtörténeti anyag áttekintése után kutatásait az alábbiakban foglalta össze: Bár kétségtelen, hogy kismértékben a cenzúra jelen volt a zsidóságban, végül is a zsidó közgondolkodás arra a meggyőződésre jutott, amely szerint (Folyt, a 2. oldalon) MEGEMLÉKEZÉS A GETTÓ FELSZABADULÁSÁRÓL A főváros zsidósága a budapesti gettó felszabadításának 44. évfordulójáról ünnepélyes keretek között kíván megemlékezni. A Budapesti Izraelita Hitközség elnöksége és elöljárósága a Budapest VII., Dohány u. 2—4. sz. alatti sírkertben levő emlékfalnál rendezi az emlékező ünnepélyt, valamint a koszorúzást. A kegyeletes megemlékezésre, amelyet 1989. január 18-án, szerdán reggel 9 órakor tartunk, mindenkit szerettei meghívunk és várunk. Dr. Bosonci András s. k. elnök Mózes elhivatása írta: dr. Singer Ödön főrabbi Szentírásunk új lapja van előttünk. Mózes második könyvét kezdjük olvasni. A régi, pátriárchális korszak befejeződött. Jákób és családja elhagyta Kánaánt és ezzel a lépéssel súlyos megpróbáltatások között bár — egy új élet idegen országban — az egyszerű jákobi család néppé érett. Egyiptom új királya rabszolgaságba taszította őket. Amikor már nem tudták elviselni a megpróbáltatásokat, akkor kezdett derengeni az élet sötét éjszakájában egy új virradat. Mózes megszületett. Születésével fény áradt a rabszolgák kunyhóiba. Mi zsidók ebben a férfiben napjainkig embert látunk. Nem emeljük őt emberfeletti magasságokba. Látjuk őt erényeivel, de látjuk emberi gyarlóságaival együtt. Istenünk hűséges szolgáját, a Mindenható legnagyobb prófétáját tiszteljük személyében, ő volt a méltó egyén, aki a legnagyobb fényt, a Tíz Igét, az örök Tant lehozta Szináj hegyének csúcsáról, hogy az emberi életet minden nép számára bevilágítsa. Heti szakaszunk Mózes ifjúságának történetét egyszerű szavakkal, minden túlzás nélkül mondja el. Olyan világosan és természetesen, senki sem gondolná, hogy egyszer ő lesz népének vezetője, testvéreinek törvényadója. Születése idején a legnagyobb elnyomatásban éltek övéi. De egy nemes asszonyi irgalom és az igazi anyai szeretet megmenti őt, az újszülött csecsemőt a biztos haláltól. Fáraó leánya a nádasban síró gyermeket örökbe fogadja, királyi nevelésben részesíti, teljes szabadságban éli ifjúságát. Ámde egy érzés nem hagyja nyugodtan. Testvérei szenvedését nem tudja közönyösen elviselni. Elragadtatja magát és a bűnös egyiptomi felügyelőt elpusztítja. Élete veszélybe kerül, emiatt menekülnie kell. Midrán főpapjának házában talál menedéket. A Szentírás elmondja, hogy Mózes apósa nyáját legeltette a pusztában, és a Midrás elmeséli, hogy ezt az egyszerű munkát is olyan odaadással és szeretettel végezte, mint később, amikor Isten rendelésére népe élére állt, hogy őket az évszázados rabszolgaságból kiszabadítsa. A legenda szerint egy bárány elfutott a nyájból. Mózes, a hűséges pásztor utána eredt és látta, hogy egy távoli forráshoz futott ez a bárány, szomját oltani. A fáradt bárányt az erős pásztor vállaira emelte és úgy vitte vissza a nyájához. A Midrás bölcseinek költői képzeletét ez az igazán egyszerű tett megindította. Ha egy bárányért ennyire gondosan fáradozott , méltó lett ezáltal, hogy saját népét majdan vezesse, sokszor megpróbáltatások közepette is a szabadság útjára. Erre azonban egy különös jelenség döbbenti rá. A távoli hegy oldalán megpillant egy lángoló csipkebokrot. Nem büszke tölgyet, nem magas cédrust — egy kicsiny bokrot, kicsínyt, mint népe, az elnyomottató, a rabszolgák tábora. Közelebbről kívánta megnézni ezt a szokatlan tüneményt. Amikor pedig közel ért a csipkebokorhoz , isteni hangot hallott: ״ Söál neolecho... vedd le saraidat lábaidról, mert ez a hely, ahol állsz, szent hely az.” Így kezdődött a küldetés, amely ettől a pillanattól élete utolsó lehelletéig kísérte. Ezek a szavak megrendítették, ő egyszerű pásztornak tartotta magát. Érdemtelennek, és ezért habozott. Mit is válaszoljon, hogyan tehetné ő azt, amit az isteni szózat követelt tőle? Hogyan hagyhatná el ő, Mózes a nyáját? Hiszen szereti és becsüli ezt a munkát. Szinte szentnek is tartotta, és szerette is. A régi bölcsek azonban azt tanították: ״ Seen mokaum ponuj bölau sechi no afilu szne... semmi sem kicsiny ezen a földön, még az alacsony csipkebokor sem.” Az embernek mindenütt és mindenben meg kell látnia az isteni akarat szentségét, csak éppen tiszta szívvel, tiszta szeretettel kell munkáját végeznie. Ha elégedetlenség, ha irigység, vagy rossz akarat él az ember szívében munkája végzése közben, akkor az egész életét megmérgezi. (Folyt. a 2. oldalon)