Új Élet, 1997 (52. évfolyam, 1-24. szám)
1997-01-01 / 1. szám
1997. JANUÁR 1. wm₪₪₪₪₪₪₪₪₪m₪m Házizsidó. A szó eredetileg Budapest ostroma alatt született, amikor a nyilasok közül néhányan zsidókat bújtattak abban a reményben, hogy vereség esetén „megmentésükre” hivatkozva megúszhatják a felelősségre vonást. A fogalom mai értelemben olyan zsidót jelöl, aki antiszemita pártokhoz, mozgalmakhoz csapódik, ki tudja, milyen okból. A francia Le Pen mozgalmában éppúgy találunk zsidót, mint a magyar Csurka lapjánál, és nincs ez másképp az osztrák Jörg Haider háza táján sem. Joszi Klein Halévi és1.Lce Beiser írása a Jerusalem Reportben Peter Sichrovskyt, Haider egyik legközelebbi munkatársát mutata be. Peter Sichrovsky, a jól ismert bécsi zsidó újságíró 1985-ben jelentette meg — keserű hangú könyvét — a ma Németországban és Ausztriában élő zsidókról Idegenek a saját földjükön címmel. Ezt a könyvet a Bűnösnek született című követte, utóbbi a nácik gyermekeiről szólt. Ezen művekből nehezen lehetett volna arra következtetni, hogy írójuk egy szép napon a Jörg Haider vezette szélsőjobboldali Szabadságpárthoz csatlakozik, s amikor ez megtörtént, Ausztria megdöbbent. Sichrovsky ráadásul nem afféle közkatonaként csapódott a párthoz: Haider az októberi osztrák Európai Parlament-választásokon őt jelölte a pártlista második helyére. Pedig 1991-ben még nem a legjobb barátok voltak. Haider akkor tette azt a hírhedt kijelentést, hogy dicsőítette Hitlert — igaz, egy tagadhatatlan érdeméért, nevezetesen azért, hogy megszüntette a munkanélküliséget. „Felszínre jött a szemét” — írta akkor Sichrovsky. Ez mostanra nyilván a feledés homályába merült, mert Sichrovsky a Szabadságpárt listáján be is jutott az Európai Parlamentbe (maga a párt egyébként 28 százalékot szerzett Ausztriában, harmadikként végezve a szociáldemokraták és a konzervatív Osztrák Néppárt mögött, ezeknek egyaránt 29 százalék jutott). Az Európai Parlament egyelőre még csak afféle közjogi dísz az unió alakuló jogrendszerében, de tény, hogy képviselői bejuttatásával a Szabadságpárt Európa legerősebb ultrajobb formációjává vált. Az osztrák zsidó közösség, amely mindössze nyolcezer tagot számlál, nem hunyászkodott meg, és szabályszerűen hadat üzent a hitleri érával kacérkodó, idegengyűlölő, EU-ellenes Haidernek, Sichrovsky maga pedig renegátnak minősül szemükben. Sok osztrák zsidó a jellemében keresi a választ az árulásra, mondván, Sichrovsky állhatatlan. Országról országra, munkahelyről munkahelyre vándorolt, háromszor vált el, egyszóval képtelen megtalálni a helyét — állítják. Mások szerint a publicitást hajhássza, megint mások úgy vélik, Haider lefizette, ami könnyen ment, mert a három bukott házasságból öt gyerek után kell tartásdíjat fizetnie, így nemigen válogathatott a források között. — Tökéletes önmenedzselés, hogy finoman szóljak — mondja Henryk Boder berlini zsidó újságíró. Sichrovsky hosszú időn át volt jó ismerőse. — De bármibe fog is, amellett nem tart ki sokáig. Még Haiderrel lesz vagy fél évig, aztán ír egy cikket a szakításukról, és megint magára tereli ezzel a figyelmet. Az Európai Parlamentben való bejutás pedig kiváló példa Sichrovsky egyik tehetségére, arra, miként lehet munka nélkül pénzt keresni. Maga Sichrovsky nem rejti különösebben véka alá, hogy ő meg Haider felhasználják egymást. — Nem könnyű biztos mandátumot szerezni az Európai Parlamentben. Haidernek több száz embere akart rajta lenni azon a listán. — S hogy miért épp őt választotta? — Világos, hogy felhasznált engem, mint zsidót. Sichrovsky ma 49 éves, cinikus, intelligens, angolul tökéletesen beszél. Mindennek ellenére sok emberrel van haragban. Első számú ellenfele ma Ignaz Bubis, a németországi zsidó közösség vezetője, aki korábban életrajza megírásával bízta meg, de májusban kirúgta, mivel az addig elkészült mű Bubis szerint merő fikció volt. Másik írót szerződtetett, s az azóta elkészült műnek legfeljebb a negyede alapul Sichrovsky munkáján. Kölcsönös vádaskodások következtek, majd Bubis szerint Sichrovsky megzsarolta őt: — Azt írta, ha továbbra is azt állítom, nem ő írta a könyvet, egy másik könyvet fog rólam megjelentetni olyan részletekkel, amiket ő talál ki. Válaszomban megírtam, elképesztő, milyen gyorsan megtanulta új politikai partnerei stílusát. Sichrovsky abszolút hazug. Sichrovsky szerint viszont Bubis nem akarta, hogy kitudódjon, milyen gazdag lett abból, hogy családja gyilkosaival üzletel. Mikor a kéziratot látta, azt mondta: ,,A te könyved az antiszemiták kézikönyve lenne.” Mire én: ״ Nem az én könyvem. A te életed”. Sichrovsky 1947-ben született Bécsben egy zsidó kommunista fiaként; az apja a holocaust előtt Angliába menekült, a háború után tért haza Ausztriába, s ott született fiát kezdettől fogva arra nevelte, hogy ne érezze otthon magát ott (hogy akkor miért épp Ausztriában éltek, az rejtély). Ennek köszönhetően egész életét átitatta az osztrákokkal szembeni ellenszenv, az idegenekben a „gemütlich bécsieket” fióknáciknak nevezi. Mikor ez a könyv és a nácik leszármazottairól szóló Bűnösnek született megjelent, akkor lehetett érezni, mennyi sorstársa van Sichrovskynak: csupa a háború után született zsidó, akik egyfajta pszichológiai Soá-sérülést örököltek szüleiktől. A fordulópont 1991-ben volt, amikor egy repülőn véletlenül Jörg Haider mellé szólt a jegye. Hosszan beszélgettek, majd a szabadságpárti vezér Sichrovsky minden könyvét, még a gyerekek számára írt mesekönyveit is megvette, aztán felhívta a szerzőt, s találkozni kezdtek. Sichrovskyt, mint mondja, az indította meg, ahogy Haider küzd, hogy felülkerekedjen a múltján. — Haider azt mondta nekem: ״ Ön az áldozatok gyereke, de mi vagyok én? Az én szüleim nácik voltak; ezen magam kellett, hogy felülkerekedjek.” Olyan országban nőttem fel, ahol mindenkinek az apja „antifasiszta” volt. És torkig voltam ezzel. Ezért tisztelem Haider őszinteségét, egyenességét. Broder, Sichrovsky volt barátja pszichológiai magyarázattal szolgál, amely szerint Sichrovsky Haiderhez való vonzódása megfigyelhető jelenség nem egy zsidó esetében, kicsit hasonló ahhoz, mikor valaki azért néz meg egy horrorfilmet, mert igénye van a félelemre. — Komoly tapasztalat az ellenséghez való vonzódás. Láttam, hogy az megtörtént baloldali zsidók esetében Németországban; saját magamnak is meg kellett ezzel küzdenem. Amennyire Haidernek kell Sichrovsky, hogy vele „kaserolja” magát, legalább annyira kell Sichrovskynak Haider, hogy megborzonghasson. Haiderben — mondja Sichrovsky — megvan annak a képmutatásnak az antitézise, amely képmutatás a legtöbb osztrákot jellemzi, akik szerint Ausztria „Hitler első áldozata” volt. — Mindig utáltam a nagyobb osztrák pártok hamis filoszemitizmusát. A Szocialista Párt 1945 óta van hatalmon, és soha nem fizetett a családoknak kárpótlást. A Néppárt Kurt Waldheimet juttatta hatalomra. Egyszer csak arra az elhatározásra jutottam, hogy nem búvok meg a zsidó közösségben, hanem Ausztriát segítem, hogy megszabadulhasson attól a bürokráciától és politikai kontrolltól, ami gátolja az ország fejlődését. De kivel? Szívesebben dolgozok azokkal, akik azt mondják: "Igen, az apám rettenetes bűnöket követett el, de ettől még az apám", mint azokkal, akik mesélik, hogy a szülei zsidómentők voltak, vagy hogy mennyi zsidó barátjuk volt a háború előtt. Sichrovsky szerint Haider pártja különben is konzervatív, nem pedig fasiszta. — Teljes mértékben demokratikus pártról van szó. Semmi problémám nincs köztük. Jómagam is mindig, már diákként is konzervatív voltam. Elleneztem a baloldal anticionizmusát. Sichrovsky határozottan cáfolja, hogy akár Haider, akár pártja antiszemita lenne, emlékeztetve rá, hogy az európai parlamentbeli osztrák frakcióból csak a szabadságpártiak vettek részt az antiszemitizmusról szóló vitán, és csak ők támogatták szavazatukkal az európai Soá-nap bevezetését. Azt pedig még a kritikusok is elismerik, hogy Haider nyilvános kijelentéseiben nincs antiszemitizmus — ellentétben Jean Marie Le Pen francia vezér megnyilatkozásaival. Ettől függetlenül az osztrák zsidók és a liberális osztrákok Haidert igenis veszedelmesnek tartják, mivel kiszabadította az idegengyűlölet szellemét a palackból. — Lehet, hogy nem náci, de náci szimpatizáns — állítja Bubis. Haider tavaly üdvözölte a náci Waffen-SS veteránjait, a halállágerekre meg egy ízben „büntetőtáborként” hivatkozott, azt sugallva, hogy az odahurcoltak bűnözők voltak. Sichrovsky is kénytelen elismerni, hogy Haider egyes kijelentései ,,nácisan” hangzottak, például mikor Hitler munkaügyi politikáját dicsérte: — Az a kijelentés teljes mértékben elfogadhatatlan volt, de bizonyos mértékben egyetértek vele, mivel Hitler ezen erőfeszítése pozitív volt, az emberek pedig képesek kellene hogy legyenek arra, hogy a náci időszakról beszéljenek. Ha az ember azon korszak bélyeggyűjtését dicséri, már azzal vádolják, hogy a holocaustot dicséri. Ez totális őrültség. És Haider beszéde az SS-nél? — A kollektív bűnösség minden eszméje téves. Nem minden SS volt ördög, de a beszéd politikailag nem volt okos dolog. Ami engem illet, nekem nem tetszett. De én ezt nem úgy látom, mint Haider személyiségének fő jellemzőjét. Jörg Haider olyan ingatlanban él, amit annak idején zsidóktól koboztak el. Erre vonatkozóan Sichrovsky véleménye: —Bárki, akivel iskolába jártam, együtt játszottam, akibe szerelmes voltam, nácik gyereke volt. Mindenki egykori zsidó lakásban élt. A Szabadságpárt idegenekkel kapcsolatos politikájáról úgy vélekedik, hogy a párt mindössze azt akarja: ne engedjenek be Ausztriába több idegent. Sichrovsky maga is beismeri, hogy félig-meddig idegen Ausztriában: — Elegem van abból, hogy megtagadjam Ausztriát mint hazámat. Itt akarom otthon érezni magam. De igazából sehol se vagyok otthon. Folytonosan elmegyek. Aztán visszajövök, mert szeretem a nyelvet. Az ételt. Ez az otthon. Egy otthon, amit néha elhagyok. — Sichrovsky megosztja az idejét Bécs és Chicago között, negyedik, nem zsidó felesége, Coleen Denegal ugyanis amerikai. Most, hogy európai képviselőnek választották, havonta egy hetet kell majd Brüsszelben és Strasbourgban töltenie. (A Hét Tükre) „Házizsidó” Zsidókkal mosatják fel a bécsi utcát az Anschluss után. Sichrovsky ki nem állhatja, hogy mindenkinek az apja „ellenálló” volt... Jörg Haider Peter Sichrovsky ÚJ ÉLET Gazdagodtunk Az idei hanukka a sztereotip szereplők mellett egy új arccal gazdagodott. Ez utolsó szót „szó szerint” (betű szerint tessenek venni). Itt-ott feltűnt egy nálunk már alig látható viseletben egy szakállas, fekete kabátos-kalapos úr, aki időnként felment a színpadra, azután volt egy hely, ahol a műsor közben az az ötlete támadt, hogy „megimádkoztatja” a közönséget. No, nem az egész imakönyvet. Hanem csak egyetlenegy mondatot. Amely úgy kezdődik, Somá Jiszroél... Tetszettek volna látni azt a közönséget. Többen közülük csak az első két szót ismerték, mint egy keresztény sóhaj zsidó megfelelőjét. És most... felálltak, kezüket a szemük elé tették és együtt mondták, énekelték, kántálták vele, a szakállas, fekete emberrel. Aztán megénekeltette őket. Tánc igazán csak a helyszűke miatt nem volt. A műsor után úgy vették őt körül, mintha egy mesebeli mágus érkezett volna. Szinte — micsoda közhely — itták szavait. Újsághír: Jiszraél Neumann, az Alapítványi Iskola új vallási igazgatója megkezdte munkáját. Rendhagyó b. n. é. k. A Gergely naptár szerinti óesztendő utolsó napja általában ígérgetésekkel, fogadkozásokkal indul. — Holnaptól nem dohányzom... nem eszem... többet kéne ennem... jobb leszek... nem iszom (annyit)... nem kések el stb. Bár nem vagyok a halachikus tudományokban eléggé jártas, annyit azonban tudok, hogy nálunk, zsidóknál a Ros Hasana ad lehetőséget arra, hogy átgondoljuk valamennyi addig elkövetett hibáinkat, hiányosságainkat, s kérjük, kérünk mindazokra feloldozást, megbocsátást. Nem ígérünk, csak betartjuk. S ha mégis, óhatatlanul be-becsúszik valami, a következő őszi ünnepek alkalmával nem felejtjük el magunkban felsorolni. Eljátszottam a gondolattal, ha.... mit szeretné n)k másként? — Megpróbálunk lassabban öregedni, s így toleránsabbak lehetünk a kárpótlás terén, s talán ki tudjuk várni a végét. — Lerendezzük végre magunkban, kik is vagyunk, hová is tartozunk, s így megértőbbek leszünk a szélsőjobboldali sajtóval szemben (is). — Rövid úton elsajátítjuk fenti újságok „bikkfanyelvét”, mert nagyon nem mindegy, minek is nevez(get)nek bennünket. Ha értjük, talán nem annyira kellemetlen (?). — Igenis, nem félünk, mert a közbiztonság jó (lesz), nemcsak nappali matinékra merünk majd járni, hanem esti mozi-színielőadásokra is jegyet váltunk (ha telik rá...). Nos, ilyenekre gondoltam, meg egyebekre is. Például arra, hogy miért is ne kívánhatnék én minden kedves olvasónknak b. n. é. k.-ot?... Bocs, mielőtt többen felháborodásukban olvasói levél megírására vetemednének, kívánok, de a magam módján. Botránymentes Új Életet Kívánok! 3