Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1845. 1. félév
36. szám
310 ban közlött azon szép adatot, miszerint egy névtelen jótevő a' cs. kir. udvari cancellariánál négyezer pengőforintot adott át a magyarországi némelly megyékben ínséggel küzdő szegénység' fölsegélésére. A' nagylelkű jótevőre csak annál nagyobb jutalom vár mennyben, minél kevésbbé vágyott bárcsak legtávolabbról is utána a' földön. (Fővárosi tudósítás.) Ő herczegsége országunk'főméltóságu prímása, mult szombaton, délelőtti fél-tizenegyre, Budára kivánt egészségben megérkezett. Az óhajtva várt főpásztort Budapest' t. papsága a' primási lakban legnagyobb számmal összegyűlve, 's a' legőszintébb öröm és tisztelet' jeleivel, főtiszt. Feichtinger Domokos prépost és alesperes ur pedig, mint a' közérzelmek' hü tolmácsolója, ékes beszéddel fogadta, mellyet a' femért, herczeg-primás atyai leereszkedés kisérte meleg szavakkal viszonzott. A' két főváros' kath. népessége több napokig remél a' szerencsében részesülhetni, hogy a' kebelében több főpapi magas foglalkozásokat végzendő főpásztorát falai közt tisztelhesse. (Gyászünnepély.) Perkátán, Sz.-György' hava' S-kán több főrangú uraságok, és minden rendű és sorsú, nem csak helybeli, hanem távolabbról is érkezett ajtatoskodók' jelenlétében , mutatta be a' Mindenhatónak egész egyházi diszszolgálat mellett a' legfölségesb áldozatot, a' legjelesb papi tulajdonairól közel és távol tisztelve ismert főtiszt, Farkas Imre apát és székesfejérvári kanonok úr. Ha ez alkalomkor, gyászba öltözött szentegyházunkban, rang- és korkülönbség nélkül, szintúgy folytak, ugyszólván minden szemekből az érzékeny bánat könyei, 's repültek égbe a mély megilletődés fohászai ; mint midőn az igen korán, életének 30-dik, boldog házasságának 9 dik évében, bőjtelő hó 24-dikén Budán , gyermekágyi lázban elhunyt mélt. werdenbergi Lichnowsky Mária Etelka grófnőnek,mélt. radványi gróf Győry László cs. kir. aranykulcsos ur hitvesének, csillagkeresztes dámának, Perkáta' ritka jóságú földes-asszonyának, hideg tetemeit rejtő koporsót, határunkba ugyanazon hó 28-ikán érkezettet megpillantottuk, és a' zordon idő' daczára is tömérdek számmal összesereglett sokaság' siránkozásai közt a' föntisztelt kanonok ur' egyházi tisztelgése mellett, csendes nyugalmának helyére, a' nemzetségi sírboltba elkísértük : sejteni lehet, milly sok sziveknek kellett a' boldogult léleknek e' földrőli elköltöztével megsebesittetniek ! 'S valóban kesergik őt : egy jó férj, ki fedhetlen hűséggel szeretett életboldogságától; hat kisded árvák, kik legjobb anyjoktól, valódi őrangyaluktól; egy még nem egészen két hónap előtt meghalt herczegi férje fölött mélyen bánkódni meg nem szűnt hat anya, ki őt vigasztaló leányától; több jó testvérek, kik legkedveltebb testvérektől; számtalan szegények, kik mindenkor kész jótevőjüktől; árvák, kik az őket fölkeresett, oltalma és nevelése alá vett ápolójoktól; betegek, kik táplálójoktól, szóval az őt ismerő bármi sorsbeliek, kik szeretet- és tiszteletök legméltóbb tárgyától fosztattak meg az ő ritka erényekkel teljes földi életének illy korán megszűnte által. Nem is lehetett, noha fényleni soha sem akart, számtalan erényekkel nem tündökleni annak, ki élte' vezércsillagául a' religiót választotta. Elsorolni mindent, mi az ő vallásosságának tanuja, sok volna ; némellyeket azonban e' korban, mellyben a' vallásbani közönyösség' elözönlése, sok jobb után sóvárgó sziveket méltó sajnálkozásra indit, felőle érinteni alig lehet érdeknélküli. Milly buzgósággal szolgált magányában a' boldogult, az ég urának, legjobban tudja a' mindentudó Isten; de mit ezernyi szemek elől elrejteni nem tudott, azt a' mennyei bölcseség intézte úgy, hogy a' jó lélek, mint a' magasra helyezett világító, ezereknek világoskodjék. Ámbár mindenütt boldog volt ő, miről kezeskedik elkomorodni nem látott vidámsága, hogy mégis mindenkori ártatlan örömeit koszorúzó helynek, az Isten házának kellett lennie, azt nem csak az bizonyítja, hogy szentegyházunk , melly előbb sem vala utolsó ékességü, az ő kívánságára, ezt alig megértő, 's azonnal kielégíteni is kész jó férje' bőkezűségéből gyönyörűen kicsinosittatott; hogy az, tulajdon keze készítette legszebb és drágább egyházi öltönyökkel, 's mindennemű díszruhákkal élte' fogytáig szünet nélkül gazdagittatott ; hanem legszebb bizonyság erre a' forró vágy, abba mehetni, 's a' buzgalom, naponkint tettleg menni is, ha csak elmellőzhetlen akadály (a betegséget ide csak ugy értve, ha az súlyosabb vala) óhajtásának teljesülését nem gátolta. Itt borult ő le mély alázatossággal az Isten színe előtt nem mint első, hanem mint jobbágyainak legkisebbike, azoknak közepette, évenkint sok ízben magához vévén az Oltári-nagy-szentséget; itt, az általa egész lehetőségig példásan megtartott nagy-bőjtbe beavató komoly napon, szokta megkereszteltetni a' halálra emlékeztető hamuval istenes gondolatok' fényes sugárival ékesített homlokát; ide sietett ő, a' rossz időt és távolabbságot nem véve tekintetbe, számtalanszor gyalog is; és voltak évek, mellyeken át az egész adventi korai sz. miséken jelen volt; sem a föltámadási, sem az urnapi sz. meneten való megjelenéstől nem tilthatván őt el a lég mostoháskodásai. Látni lehetett őt, alig öt és hat éves, legtisztább vallásosságra jól tanított, és Isten félelmére bámulatig szoktatott kisdedeinek kíséretében illy Istent dicsőítő sz. szolgálatokban szivet emelő buzgósággal eljárni. Valóban, csak megpillantani őt elegendő volt a legszórakodottabb elmének is, hogy Istenhez utasíttassék. Buzgó vallásosságot óhajtott ő szemlélni mindenkiben ; azért, noha valláskülönbség nélküliek jótékonyságának számtalan tanúi, mégis nem csak háza népét illetőleg, hanem egyebekre nézve is, azokra terjesztette ki leginkább, örömet élvezve, jótevő kezeit, kikről, hogy nem hiányzik bennök ama'menynyei kincs, értesülve volt. Ha a' végső elválás' órája az, melyben a tettetés nélküli religio diadalmi fényében tündöklik , úgy a' boldogult méltóságnak vég órájáról teljes mértékben igaz, hogy abban látható volt a vallásnak minden kísérteteket legyőző ereje. Valamint egyéb remek tulajdonait ez áldott léleknek érzékenyitőleg elevenen festette gyászbeszédében, a több jeles alkalmi és gyászbeszédeiről ismeretes, és magának méltó dicséretet kivívott út. Pakróczy Nep. János adonyi esperes és plébános úr, fejtegetvén