Breznay Béla szerk.: Religio, 1894. 1. félév
36. szám
304 RELIGIO lás, illetve kiigazítás végett az illető lelkészeknek visszaküldi, ellenben az alakilag kifogás alá nem eshető összeírásokat érdemleges felülbírálat végett a törvényhatósági felülvizsgáló bizottsághoz teszi át. A bizottság a jövedelmi összeírások érdemleges felülvzsgálatának kérdését akként tartja legczélszerűbben meg- toldhatónak, hogy a megyei és városi törvényhatóságokban vegyes felülvizsgáló bizottság alkottassék, melynek elnöke legyen a törvényhatóság első tisztviselője (alispán vagy polgármester), illetve helyettese ; egyházi tagjai : az egyházmegyei főhatóság három kiküldöttje ; világi tagjai : a pénzügyigazgató, a tiszti ügyész, az illető járás főszolgabírája (illetve törvényhatósági városokban az egyik városi tanácsos, rendezett tanácsú várokban a polgármester) és a törvényhatóság egyik jegyzője mint előadó és jegyzőkönyvvezető. Okvetlenül szükségesnek mutatkozik a törvényhatósági felülvizsgáló bizottság alkalmazása azért, mert sok helyen a lelkészi jövedelmek jelentékeny része terménybeli és munkabeli szolgáltatásokból áll. Ezen szolgáltatások pénzértékének megállapítása, amint már fentebb említettük, a helyi viszonyok, nevezetesen a helyi árak figyelembevételével becslés útján történik. A jövedelmi összeírás helyessége és megbízhatósága szempontjából nagyon fontos körülmény, váljon a jövedelmi becslés a községi (városi) elöljáróság részéről helyesen, a valóságnak megfelelően történt-e , ennek megállapítása és egyáltalán a helyi hatóságok becslésének, valamint egyéb közreműködésének felülbírálása csak a vidéki központokon, a törvényhatóságokban alakított felülvizsgáló bizottság által történhetik sikeresen. Az ország középpontján, a fővárosban székelő kongrua-bizottság ezen feladat megoldására nem lenne alkalmas közeg, mert tagjai nincsenek azon helyzetben, hogy az ország különböző részei szerint nagyon is különböző helyi árakat és viszonyokat tapasztalat útján ismerjék és mérlegeljék. A törvényhatósági felülvizsgáló bizottság minden egyes jövedelmi és kiadási tételt megvizsgál és határoz az iránt, hogy az okmányokkal támogatott bevallások az illető vidék viszonyainak megfelőleg helyesen történtek-e ? Ha a felülvizsgálat során arról győződnék meg, hogy egyes jövedelmi ágak, vagy kiadások bevallása hibásan történt, azoknak felderítése, illetve helyesbítése végett nyomozást rendelhet és ennek eszközlésével a főszolgabírót, vagy más hatósági közeget megbízhat. Az összeírási minta a felülvizsgáló bizottság megállapodásai számára minden jövedelmi és kiadási ágnál külön rovatot tartalmaz, mely ezen felírást viseli: „Megállapított jövedelem" és „Megállapított kiadás." Midőn ezen rovatokat a bizottság kitöltötte, összegezi a megállapított jövedelmi és kiadási tételeket és ezek alapján véglegesen meghatározza a lelkészi vagy segédlelkészi tiszta jövedelmet. A bizottság szükségesnek találta azt is, hogy a törvényhatósági felülvizsgáló bizottság tárgyalásaira az érdekelt lelkészek, illetve segédlelkészek meghivassanak úgy azonban, hogy elmaradásuk a tárgyalás menetét nem akadályozhatja. Továbbá a bizottsági megállapodások ellenében úgy az érdekelt lelkész, illetve segédlelkész, mint bármelyik jelenlevő bizottsági tag részére a felebbezési jogot megengedőnek tartotta. A felülvizsgáló bizottság azon megállapodásai, amelyek ellen felebbezés nem adatott be, véglegeseknek tekintendők és a kongrua rendezésnek többé nem bolygatható alapját képezi. Ellenben a megfelebbezett tétekei felett a központi kongrua-bizottság fog végérvényesen határozni. Főleg a kongrua rendezés gyorsabb eszközölhetése szempontjából kívánatos, hogy az összeírások túlnyomó nagy része már a törvényhozást felülvizsgáló bizottság által végleges elintézést nyerjen és a felebbezés csak ritka kivételképen foglaljon helyet. A bizottság azon meggyőződésben van, hogy ha a lelkészek, illetve segédlelkészek kellően fontolóra veszik és szem előtt tartják a jövedelmi összeírásnak fentebb jelzett három fontos czélját, be fogják látni, hogy saját jól felfogott érdekük kívánja, miszerint az összeírások emberi lehetőség szerint igazságosan és a valóságnak megfelően történjenek ; mindazáltal szükségesnek tartotta a netalán bekövetkezhető visszaélési hajlamokkal szemben az összeírások megbízhatóságát büntetési sanctióval is biztosítani. Ezen büntetési sanctiót olyképen vélte megállapítandónak, hogy ha a felülvizsgálat során vagy később az tűnnék ki, miszerint a lelkész vagy segédlelkész valamely jövedelmet elhallgatott, vagy valamely nem létező kiadást vallott be, az ilyen lelkész illetve segédlelkész a kongrua kiegészítésére való igényét azon plébániában elveszti még oly esetben is, ha az elhallgatott jövedelemre az utasításban határozott utalás nem történt. A kongrua kiegészítési igény elvesztése mellett végérvényesen a központi kongrua-bizottság határoz. Végül a bizottság felkéri a kormányt, hogy az összeírás alkalmából szükséges, az utasításban tüzetesen előirt bizonylatok s más okiratok hivatalból, tehát teljesen bélyeg- és díjmentesen állitassanak ki. Budapest, 1894. márczius 10-én. I Dr Timon Ákos, Bramassa József, előadó, elnök. EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS. Budapest, május 2. Két dethronizáczió Magyarországban. — Az egyik 1849-ben történt. Kossuth Lajos merészelte elkövetni Magyarország nagy kárára. Sebet ütött ez a dethronizáczió, oly mélyet, hogy annak helye most is látszik, s utófájdalmai még most is végignyilalnak az ország szervezetén. Volt idő, midőn király és nemzet Isten szent oltára előtt ünnepélyesen megfogadta, hogy kölcsönösen megbocsátanak egymásnak, hogy a nemzet feledi a jogelkobzás kísérleteit, a király pedig annál inkább feledni akarja a dekronizáczió merényletét, mert azt nem követte el, csak a nemzet egy meggondolatlan, fanatikus töredéke. A megbékülés, a nyugalom nem sokáig tartott. Hazánk látható és láthatatlan ellenségei gondoskodtak róla, hogy a trónon a féltékenység, az országban a Kossuthkultusz hamu alá került zsarátnokából ki ne aludjon a tűz, hanem hogy az élesztő szellők hatása alatt maradjon