Magyarország 20. századi történelmét alapvetően meghatározó eseménysor, amelyet a kortársak „Nagy Háborúként” ma pedig I. világháború néven említünk, meglepő módon az egyik legkevésbé feldolgozott időszaka modern kori történelmünknek. A kommunista időszakban alig-alig születtek tudományos igényű feldolgozó munkák és a rendszerváltás után sem vált kiemelt témává a kutatók körében. Nem úgy a háborút követő időszakot, amikor is a társadalomban még égető, közvetlen sebként élt a háború tragikus emléke és annak ápolása áthatotta mind a tudományos, mind pedig a hétköznapi életet. A világégés kirobbanásának 100. évfordulójához közeledve kiadványunkkal azt a célt tűztük ki, hogy ezen „termékeny” időszak szaktudományos eredményeit tegyük közzé, mintegy kiindulási alapként a jövő kutatói számára.
1928 és 1942 között jelent meg a Magyar Királyi Hadilevéltár gondozásában a tíz kötetes A VILÁGHÁBORÚ 1914-1918 - KÜLÖNÖS TEKINTETTEL MAGYARORSZÁGRA ÉS A MAGYAR CSAPATOK SZEREPLÉSÉRE c. munka.
„Végre elérkezett az a várva-várt időpont, amidőn a m. kir. Had-történelmi Levéltár is megkezdheti hivatalos világháborús művének kiadását.
Immár tíz éve annak, hogy a háború befejeződött és ilyen hosszú idő volt szükséges arra, hogy a világégés óriási anyagát összegyűjtsük, rendezzük és feldolgozásában némileg előrehaladjunk. Mint minden háborús mű, a mi munkánk sem lehet tökéletes. Ennek oka elsősorban és főleg azokban az állandó nehézségekben és akadályokban keresendő, amelyekkel a m. kir. Hadtörténelmi Levéltárnak fennállása óta meg kell küzdenie. A levéltár még igen fiatal intézmény és nincsenek olyan berendezései és tapasztalatai, amelyekkel a hasonló, de szerencsésebb intézetek a külföldön már úgyszólván évszázadok óta rendelkeznek. Felállításakor csak azt az anyagot nevezhette magáénak, amit a háború folyamán a Honvédelmi Minisztérium a honvédség csapatairól gyűjtött. A közös hadsereg magyar csapatainak iratai Bécsben maradtak, azok nagyrészét fáradságos és időtrabló másolás útján tudjuk csak megszerezni. Lassanként azonban eredeti naplókkal és térképekkel, szemtanuk és résztvevők leírásával, továbbá a fentemlített eredeti és másolt anyaggal mégis annyira kibővítettük levéltári anyagunkat, hogy az már most is Magyarországnak igen értékes hadtörténelmi gyűjteménye, amelynek értéke úgyszólván napról-napra növekszik. Így tehát serény és céltudatos munka árán létrejött az a biztos alap, amelyről kiindulva a világháború leírásához foghattunk.
Munkánk célja természetesen nem lehetett más, mint a magyar csapatok teljesítményeinek megörökítése. Minthogy azonban se a honvéd, se a közöshadseregbeli magyar csapatok történetét nem lehet a magyar-osztrák haderők történetéből úgy kihasítani, hogy ennek a műveletnek az összefüggés, áttekinthetőség és az érthetőség kárát ne vallja, szükségképpen meg kell írnunk az egész világháború történetét. Amennyire az érthetőség megengedte, a bennünket közelebbről nem érdeklő nagy eseményeket lehetőleg rövidítve, csak vázlatosan közöljük még akkor is, ha azok döntő katonai fontosságúak voltak. Célunkat úgy véljük elérhetni, hogy ebben a nagy keretben a magyar csapatokat és azok harcait részletesen tárgyaljuk.
Igyekezetünk nem oda irányult, hogy népszerű, a nagyközönség ízlésének megfelelő, a katonáknak azonban csak vajmi keveset nyújtó általános történetet írjunk. Legfőbb törekvésünk azt a nagy célt óhajtja elérni, hogy a m. kir. honvédség tisztikarának, ma már ténylegesen nem szolgáló bajtársainknak és mindazon volt tartalékos és népfelkelő tiszteknek, akik a nagy harcot végigküzdötték, alapos katonai tudományos szakmunkát szolgáltassunk, hogy abból a nagy háború belső vonatkozásait és összefüggését, a hadműveletek tervezését, végrehajtását és kihatását, végül a magyar csapatok belső értékét és teljesítőképességét megismerjék. Nem folyamodunk a dicsőítés olcsó eszközéhez; erre a magyar katona nem szorul. Ahol sok a fény, ott árnyéknak is kell lennie. Ezt a hadviselt katona nagyon jól tudja, a fiatalságnak pedig üdvös ezt mindenkorra emlékezetébe vésni. A magyar katona is csak olyan, amilyennek a jó Isten teremtette és elöljárója, a tiszt, a háborúra előkészítette, később pedig a harcban akár alacsonyabb, akár magasabb helyen vezette. Munkánkat a különböző hadszinterek szerint csoportosítjuk, anélkül azonban, hogy a nagyban való összefüggést szem elől tévesztenők. Az egész művet az utolsó évtizedek külpolitikai eseményeinek rövidre fogott, tárgyilagos leírásával vezetjük be, mert véleményünk szerint ez a hadvezetés súlyos feladatainak megítéléséhez nélkülözhetetlen.
Induljon tehát útjára ez a legnagyobb jóakarattal és legjobb tudással elvégzett munka! Mi, akik létrejöttében tevékenyen résztvettünk, a legforróbb kívánságainkkal kísérjük. Bárcsak teljesülne a hozzáfűzött reménység! A háború a világon a legkomolyabb dolog, a haza és a nemzet sorsát dönti el! Érdemes, sőt szent kötelesség vele foglalkoznunk… Sine praeteritis futura nulla.” - írta előszavában 1928 augusztus havában a kiadó m. kir. Hadtörténelmi Levéltár főigazgatója.
