1861-ben indult meg a Magyar Tudományos Akadémia «Mathematikai és Természettudományi Állandó Bizottsága» kiadásában a Mathematikai és Természetudományi Közlemények, amely 1944-ig 40 kötetben jelentette meg a hazai tudományos élet legnagyobbjainak hosszabb lélegzetű dolgozatait. Elsősorban a hazai föld magyar nyelvű tudományos leírását tekintette feladatának. A Bizottság megalakulásakor a következő területeket vette működésének tárgyául:„a) Természetrajzi közlések. Valamely vidék leírása, állat- növény- és ásványtani tekintetben; b) Földtani és őslénytani leírások; c) Meteorologiai adatok a mennyire lehet kiterjeszkedve a nedvességi légnyomati villámossági stb. viszonyokra; d) Magasságmérések hálózatának létesítése természettudományi és technikai szempontból; e) Vegytani vizsgálatok gazdasági földtani és hydrographiai tekintetben; f) Leírása azon iparos eljárásoknak, melyek többé kevesebbé honunknak sajátjai; g) Megismertetése a honunkban létre jött nagyobbszerü építkezési u. m. vasúti, hid-, csatorna-vezetési, vízszabályozási lecsapolási stb. vállalatoknak. A Csillagászatra is kiterjeszkedni még most nem tartja idején a bizottság, az akadémiai működés fejlettebb korszakára levén az fentartandó.”A Bizottság tagjai (egyben az egyes részterületek felelősei) 1861-ben: Frivaldszky Imre (állattan); Kovács Gyula (növénytan); Szabó József (ásványtan, földtan; a Bizottság előadója és a Közlemények első szerkesztője); Kubinyi Ferencz (őslénytan: emlősök; a Bizottság elnöke); Kovács Gyula (őslénytan: általános); Jedlik Ányos, Sztoczek József (meteorologia); Nendtvich Károly (vegytan); Kruspér István (magasság-mérések); Petzval Otto (építészet). A szerkesztést Szabó Józseftől 1881-ben Eötvös Loránd vette át, majd 1892-től Lengyel Béla, 1913-tól Méhely Lajos, 1926-tól Mauritz Béla, az utolsó évében (1944) pedig Dudich Endre szerkesztette a kiadványt.
