A Balaton összehangolt természettudományos tanulmányozását a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága indította el 1891-ben. Az ezt követő 29 év során a szaktudósok részletesen leírták a tó geológiai történetét, alapvető fizikai, kémiai és biológiai jellegzetességeit, és feltárták a Balaton-környék régészeti múltját és korabeli társadalmi állapotát. Az eredmények „A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei”- című sorozat 32 kötetében jelentek meg magyarul és németül Lóczy Lajos szerkesztésében, amelyet „Balatonmonográfiaként” emlegetetnek szakértői körökben. Az impozáns sorozat olyan nagy hatással volt az akkori magyar szellemi életre és a kultúrpolitikára, hogy 1925-ben a Nemzeti Múzeum saját költségvetési maradványából állandó balatoni biológiai állomást rendezett be a révfülöpi hajókikötő épületének emeleti szobáiban addig is, amíg az állomás független balatoni kutatóintézetté nem alakulhatott, amelyre már megszületett a képviselőházi javaslat. Az intézet helyszínéül először Siófok, majd Keszthely város merült fel. Végül a tihanyi apátsági domb meredek, tóba zuhanó kies lábánál töltöttek fel több hektár területet a Balatonból az intézet épületegyüttese és más létesítmények számára. A tihanyi kutatóintézet alapkövét az alapító okirat egy cinszelencébe zárt hiteles példányával 1926. augusztus 25-én helyezték el.„Kutatás szempontjából az intézet célja és feladata kettős és pedig: egyfelől a Balatonnak, mint életközegnek a vizsgálata, amivel kapcsolatos a Balatonban élő szervezetek biológiai tanulmányozása, — másfelől pedig a Balatontól függetlenül, — általános biológiai, physiológiai, biochemiai, stb. kutatások. Ezen kettős cél gyakorlati megvalósítása végett az intézet két osztályra: a balatoni biológiai és az általános biológiai osztályra különíttetett el. Ez az elkülönítés nem jelent azonban tudományos elkülönítést. Mindenik osztály igyekszik kutatásaiban a másikkal együtt működni, megosztás csak annyiban van, hogy míg a balatoni biológiai osztály munkakörében a morphológiai, hydrobiologiai problémákon, a növekedés és oekológia kérdéseinek tanulmányozásán van a hangsúly, addig az általános biológiai osztály az életjelenségek vizsgálatára és magyarázatára, physiologiai, fizikokémiai és biokémiai problémák megoldására törekszik.”Az állandó saját gárda mellett külső kutatók is nagy számban vették igénybe az Intézet nyújtotta kutatási lehetőségeit, rendszeresek voltak benne a tudományos előadások, rendezvények. Az itt folyó tudományos munka számos magas színvonalú szakcikket eredményezett, amelyek az Intézet évkönyvében láttak évről-évre napvilágot. Archivum Balatonicum címmel indult 1927-ben, a következő kötet már A Magyar Biológiai Kutató Intézet munkái címet viselte. 1947-ben Archiva Biologica Hungarica néven folytatódott a sorozat, majd 1951-től jelent meg a címlapon a ma is használatos 'A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének Évkönyve' elnevezés. 1977-ben, az intézet fél évszázados fennállásakor jelent meg a sorozat utolsó, 44. kötete.
