168óra, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 3. szám
A miniszterelnök baráti társasága A liberálisok bírálják a sajtót Amikor a hírhez nem lehet hozzájutni Orbán Viktor és Tamás Gáspár Miklós részvételével érdekes vitára került sor a múlt héten. A tárgya: a liberalizmus a mai Magyarországon. A két párt korábbi csatározásai helyett ezúttal az egyetértés is hangsúlyt kapott, mégpedig nemcsak a kormányzati politika bírálatát illetően, hanem a sajtó elmarasztalásában is. A két politikussal Mihancsik Zsófia készített interjút. - Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy valami kulisszák mögötti kiegyezés történhetett a Fidesz és az SZDSZ között, mert azon összejövetelen, amelyet vitának hirdettek meg, tulajdonképpen nem volt nézetkülönbség a Fidesz képviselője, Orbán Viktor és az SZDSZ képviselője, Tamás Gáspár Miklós között. Illetve csak a vita végén sejlett fel némi ellentétnek a lehetősége, amikor Tamás Gáspár Miklós azt mondta, hogy az MDF és a koalíció veresége nem okvetlenül jelentené a liberalizmus magyarországi győzelmét. Orbán Viktor viszont finoman sejteni engedte, hogy szerinte a liberális pártokban és magában az elvrendszerben van annyi erkölcsi tartalék, és hogy ez egyben győzelem is lenne. ORBÁN VIKTOR: Egy kérdés az, hogyan értékeljük az esélyeket a jövőre nézve, és ettől független kérdés a mai látvány, amit mi nyújtottunk itt ketten, szemben számos vitával, ahol gondosan ügyeltünk rá, hogy minden különbséget, ami a két párt, valamint személyes gondolkodásunk és fölfogásunk között van, világosan megmutassunk. Most nem ez történt, de számomra ez nem okoz problémát, mert a legalapvetőbb elvek tekintetében, amelyeket a Fidesz meg az SZDSZ vall, és amire nézve fölépíti gyakorlati politikáját, és ezen a szinten, ahol a mai megbeszélés folyt, föltehetően kevés súrlódás van. A két párt közötti konfliktusok rendszeresen abból fakadnak, hogy azonos politikai meggyőződésekből és elvekből nemcsak egyfajta gyakorlati politika következik, hanem a helyzetértékeléstől, a választott eszközöktől és sok minden mástól függően többfajta. A kormány hibáinak előnyei - Megtenné azt, hogy röviden rekonstruálja ezek szerint most már kettőjük közös álláspontját a liberalizmus mai helyzetéről? TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Ennek két fő eleme van. Az egyik az, amit Orbán Viktor barátom kiemelt, hogy mindazokban a populista, demagóg lépésekben, amelyeket a kormány népszerűségének növelése érdekében megszavaztatott az Országgyűléssel - igazságtétel, kárpótlás stb. a közvélemény nem követte a hangulatkeltést, mert a közvélemény, annak ellenére, hogy ez nem könnyű, meghallotta a liberális pártok érveit, és egy csomó nagyon fontos kérdésben az SZDSZ- ben és a Fideszben találta meg azokat a tájékozódási pontokat, amelyekre szüksége van álláspontjának kialakításához. Ugyanakkor természetesen senki nem gondolja, hogy az új demokratikus politika megítélése a közvéleményben oly mértékben eldöntött kérdés a liberális variáns javára, ahogyan azt mi szeretnénk. Tulajdonképpen sok tekintetben természetellenesen jó helyzetben van a liberális ellenzék a kormány hibái folytán. Ugyanakkor volt itt egy árnyalatnyi eltérés közöttünk. Én némiképpen borúlátóbban ítélem meg a közvélemény viszonyát a modern demokratikus politika konfliktusos jellegéhez. Ezt nagyon nehezen fogadja el a közvélemény, a politikának ezért is nagyon kevés a becsülete. Az emberek ritkán tesznek különbséget a közügyek szolgálata és az ország irányítása, vagyis a politizálás, illetve a nyers hatalmi törekvések között. Ami részben érthető is, hiszen nagyon rossz volt a történelmünk ilyen szempontból, csak ennek nagyon kellemetlen következményei vannak: túl alacsonyak a közvélemény elvárásai a politikusokkal szemben, és ez a politikusokra, sajnos, hatást gyakorolhat. De azt hiszem, abban mind a ketten megegyeztünk, hogy Magyarországon van bázisa az alapvető szabadságjogok, az alkotmányos intézmények, a tolerancia, az egyéniség tiszteletben tartása elveire épülő politizálásnak. Azok a csúnya konzervatívok - két dologban volt meglepő számomra az egyetértésük. Az egyik: a legnagyobb kormánypárt, illetve a koalíció működésének értékelése. Ugyanis azt mondták, hogy érdekes módon a sok botrányt kiváltó törvényjavaslatok és kezdeményezések soha nem az MDF centrumából érkeznek, hanem mindig valamelyik szélsőségesnek számító kisebb kormánypárti csoportocska részéről. Ezt hogy kell érteni? O. V.: A kisebb csoportocska kifejezés nem hangzott el, mert nem olyan kicsik azok a csoportocskák. Erről hosszan beszélhetnénk, de ne nagyon vájkáljunk más pártok ügyeiben, mert én például az MDF-kongresszust teljesen másként értelmezem, mint ahogyan az a sajtóban „A változatlanság kongresszusa” címmel föltűnt. Ezzel szemben súlyos jeleket látok a személycserékben. Most inkább arról szeretnék beszélni, hogy miért nem szabad engednünk annak a kényszernek, hogy visszatuszkoljanak bennünket, sőt magunknak is ellen kell állnunk saját magunkkal szemben, hogy visszatuszkolódjunk abba a reformkommunista időkben szokásos logikába, amikor arról kellett gondolkodnunk, hogy vannak ugyan csúnya konzervatívok, de vannak azért komoly reformerők is a párton belül, és hogyan kell úgy politizálni, hogy a reformerőket segítsük a csúnya konzervatívokkal szemben. Ez egy reformkommunista politikai pszichés állapot. Időnként kicsit hasonló helyzetet érzékelek a mai közvéleményben is. Gyakran alakul ki az a képzet, hogy az MDF-nek meg a kormánykoalíciónak van . Tamás Gáspár Miklós: „A politika legalapvetőbb tényeiről sem lehet információt kapni"