168óra, 1993. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-06 / 14. szám
Öt év telt el... - Egy tanulságos tévéműsort láttam önökkel a napokban. Talán nem is lett volna olyan feltűnő, hogy milyen feszültek és hűvösek, ha nem kerül sor arra a bejátszásra, amely vagy három és fél éve készülhetett: ott egy rendkívül felszabadult, életvidám, jó humorú, jókedvű fideszes társaság beszélgetett. Ehhez képest most az Orbán Viktor- Fodor Gábor kettős boldogtalannak, feszélyezettnek, igen-igen rosszkedvűnek látszott. ORBÁN VIKTOR: A rosszkedvű nem jó kifejezés. A feszélyezett pedig végképp nem, mert igazán nem volt okunk arra, hogy feszélyezve érezzük magunkat. Együtt vagy külön?! - Attól sem, hogy ketten együtt ültek a stúdióban? Hiszen nagyon ritkán fordul elő mostanában, hogy valahol együtt lennének... O. V.: Azért beszélünk egymással, frakcióülés előtt, közben és után, vagy éppen választmányi ülésen. Most inkább fáradtak voltunk. Kicsit megviselt bennünket az eltelt három, három és fél esztendő. Arról nincs szó, hogy elvette volna az életkedvünket, csupán fáradtabbak vagyunk, mint annak idején. Ez az önök feltűnő színeváltozása lenne az ár azért, hogy a Fidesz, amely köztudomásúlag egyedül indult tiszta lappal a politikai átalakulásban, mára a közvélemény-kutatások szerint a legsikeresebb, a legnépszerűbb párttá vált, olyan párttá, amely a választások után akár vezető ereje lehet a leendő kormánykoalíciónak ? FODOR GÁBOR: Bizonyos szempontból ez az ára. De én nem osztom azt a nézetet - mert ez azért általában nem jellemző a Fideszre -, mely szerintem annyira rosszkedvű politikusok volnánk. Ám mindennek valóban egyik ára és következménye, hogy ma csakugyan sokkal fáradtabbak vagyunk. Legalábbis én biztosan az vagyok. O. V.: Meg hát a felelősség is öregít. Ne feledjük: ez a bejátszás még a választások előtt készült. De hát nem szeretnék panaszkodni, hiszen amikor eldöntöttük, hogy politikusok leszünk, és megpályáztuk a parlamenti képviselőséget, ezt is vállaltuk, tudtuk. A fáradtságunk tehát saját döntésünk következménye. - Akkori felhőtlen lelkiállapotukba bizonyára belejátszott, hogy még nemigen volt vesztenivalójuk... O. V.: Valóban, akkor még nem terhelt bennünket igazi felelősség. Én legalábbis úgy érzem, engem leginkább a felelősség tett öregebbé. Ennek, persze, egyáltalán nem örülök. F. G.: 1988. március 30-án a Bibó István Szakkollégiumban, harminchét lelkes alapító tag jóvoltából megalakult a Fidesz, s mára eljutott odáig, hogy már azzal kell számolni, komoly kormányzati tényező lesz ez a párt 1994 után. Ez nyilvánvalóan óriási út. De az utóbbi hetekben is sok minden szóba került a Fidesszel kapcsolatban, így tehát, azt hiszem, egyáltalán nem csoda, hogy mi is változtunk az idővel. Moralizálás, üresítés ! A napokban a harminchét alapító tag egyike azt mondta nekem: a magyar politikai életben a Fideszre várt volna az a feladat, hogy a politika és a morál közti távolságot csökkentse. Ám mintha ennek éppen az ellenkezője történne, amikor a Fidesz állandóan pragmatikus voltát hangsúlyozza, és a szokásosnál kisebb szerepet szán a politikában a morálnak. O. V.: Ezt én másképpen látom. Azért van a mai magyar politikában számos olyan kérdés, amelyhez nem lehet kizárólag pragmatikusan közelíteni. Konkrét példával élve: ilyen volt, mondjuk, az igazságtétel vagy a kárpótlás kérdése. Különben sem szeretem, ha a pragmatizmust meg a morális megalapozottságú politikát szembeállítják egymással. Úgy vélem, a világtörténelemben a legtöbb kárt éppen azok a politikusok okozták az emberiségnek, akik nem tudtak különbséget tenni a hétköznapi erkölcs meg a politikai erkölcs között. S ahelyett, hogy a politikában a pragmatikus megoldásokat keresték volna, morális igazságokat akartak rákényszeríteni az emberiségre. F. G.: Nagyon veszélyes lehet, ha a mostani magyarországi politikai életben az úgynevezett moralizálás válik általánossá. Másfelől viszont azt is helytelennek tartom, ha megpróbáljuk teljesen „kiüresíteni” a politikát. Tehát én azon az állásponton vagyok, hogy bizony erkölcs és politika között mindig szoros összefüggés volt. Hiszen mindig emberek csinálják a politikát, így hát mi sem tudjuk magunkat soha függetleníteni az erkölcstől. Ez nem is lenne helyes. Soha nem is szabad olyan helyzetet teremteni, hogy a politikusoknak e tekintetben felmentést adjunk. Mindezzel a Fidesznek is szembe kell néznie. Nemrég Orbán Viktor egy tévéinterjúban azt mondta, hogy a Fidesz jobboldali liberális párt. De vajon Fodor Gábor szívesen tagja-e az ilyen pártnak? Egyáltalán, egyetért-e ezzel az önmeghatározással? O. V.: Hadd feleljek kérdésére előbb én: nem emlékszem arra, hogy ezt mondtam vol-s felelősség öregít Rivalda és rivalizálás Ötesztendős a Fidesz, s ez egy párt életében, kivált mostani, akcelerációs korunkban, jóval többnek számít. A hajdan oly felhőtlenül derűs ifjak újabban nemritkán gondterhelt arccal közszerepelnek, humorukhoz szigorúság társult, tekintetüket felelősségérzet felhőzi. Nincs-e más is - például rivalizálás - mindennek hátterében? A párt két mértékadó személyiségével, Orbán Viktorral és Fodor Gáborral Rádai Eszter beszélgetett. 1989: Fidesz-gyűlés Budapesten. Orbán Viktor beszél 10