168óra, 1993. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-06 / 14. szám
na. Azt mondtam a Fidesz-SZDSZ-megállapodást követően - ez egyébként statisztikailag is kimutatható az MDF-től elpártolt, korábban egy mérsékelten konzervatív, jobboldali pártra szavazó polgárok ma nagymértékben szimpatizálnak a Fidesszel. Tehát egy polgári közép támogatását meg tudjuk nyerni. Az SZDSZ-nek pedig arra van esélye, hogy az MSZP-vel rokonszenvező embereket behozza ebbe a középbe. F. G.: Ez, természetesen, nagyon fontos kiegészítés. Én egyébként középutas liberálisnak tartom magam, s úgy hiszem, a Fidesz is nagyjából ilyen képet mutat. A pártban és a párt körül persze vannak inkább jobboldali és vannak inkább baloldali liberálisok. Tehát a Fidesz magába foglal jobboldali és baloldali elemeket egyaránt. Nemrég egyazon napon Orbán Viktor nyilatkozott a Népszabadságban, Fodor Gábor pedig a Magyar Hírlapban, így együtt olvasva különösen feltűnő volt az önök különbözősége, sőt nézeteik eltérése. O. V.: Ezt én nem éreztem. Ha mondana valamilyen konkrétumot, könnyebben tudnék erről beszélni... A máinál sokkal szélesebb összefogásra vann szükség. Hogy ebben a helyzetben egy leendő kormánykoalíciónak sokkal szélesebb alapokra kell épülnie. O. V.: Az ön által is idézett másik interjúban azt mondtam: jelenleg számos variáció képzelhető el a 94-es választások utáni helyzetre nézve. És valóban: egy széles együttműködésen alapuló kormány egyáltalán nem zárható ki a számítások közül. De én azt mondom: van azért más kalkuláció is. Igaz, ha a gazdasági élet fejleményei abba az irányba mennek, amerre most tartanak, akkor könnyen előfordulhat, hogy realitássá válik, amiről Fodor Gábor beszélt. És hogyan fogadnák ezt a változatot a Fidesz mértékadó személyiségei ? Orbán Viktortól azt hallottam, hogy nehéz lenne elfogadtatni például a Szocialista Párttal kötendő szövetséget vagy koalíciót... O. V.: Nagyon nehéz lenne. De egy mérsékelt konzervatív formát öltő MDF-fel kötendő koalíciót is nehéz lenne. Ám nem a miénk az egyetlen párt, amelynek ez fejtörést okoz. Minden magyar párt számára komoly kihívás a mai riválisokkal való leendő együttműködés. - Néhány héttel ezelőtt Fodor Gábor jelentette be Szegeden, hogy a Fidesz egyetlen elnökjelöltje Orbán Viktor. Éppen ön, akit Orbán egyetlen riválisaként tartanak számon, miért távozott önként az első vonalból? F. G.: Erről már sokkal korábban döntöttünk, volt szó róla a sajtóban is, csak úgy látszik, mindenki elfelejtette. Úgy két-három hónappal ezelőtt az említett tények már mind ismertek voltak. Ami kérdését illeti, abban a helyzetben, amelyben ma a Fidesz, és abban, amelyben ma az ország van, a politikai lehetőségeket tekintetbe véve úgy gondolom, Orbán Viktornak van a legnagyobb esélye arra, hogy ezt a pártot olyan sikerre vigye, amilyet sokan elvárnak tőle. Ezért hát természetesnek vettem, hogy őt támogassam az elnökjelöltségben. De senki se higgye, hogy ez részemről valamiféle visszavonulást jelent. Szó sincs arról, hogy hátat fordítottam volna a politikának és a Fidesznek. De vajon tehetett volna-e mást, mint hogy visszavonul? Hiszen a közvélemény számára eléggé nyilvánvaló volt, hogy voltaképpen kiszorult a Fidesz vezetéséből... F. G.: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azt érzem, a Fidesz fő áramában vagyok. Most valóban nem ez a helyzet. De a helyzetek mindig változóak. Volt, amikor sokkal inkább ott voltam, most nem érzem úgy, hogy ott vagyok. De talán lesz még, amikor újra ott leszek. - Egyik mértékadó személyisége a Fidesznek azt mondta: Fodort és néhány hívét már nem is tartják igazi fideszesnek, csak mivel a Fidesz nyitott, toleráns párt, neki is helye van ott. O. V.: A magam részéről ezt sületlenségnek gondolom, tehát nem is tudok erre értelmesen válaszolni. Pedig önről meg azt mondják: igényt tart Fodor arcára, népszerűségére és szavazóira, de nem tart igényt a nézeteire. O. V.: Ezt is sületlenségnek tartom, erre sem tudok értelmes választ adni. Talán azok tudnak, akik ilyet mondanak. - De hát aki figyeli a Fideszben folyó eseményeket, a Fidesz életét, maga is valami ilyesmit gondolhat... O. V.: Kívülről figyelve annyi mindent lehet gondolni meg látni. Ha mindarra válaszolnom kellene, amit feltételeznek, akkor föltehetően napról napra százezernyi előítélettel kellene foglalkoznom. Én nemcsak azt gondolom, hogy a Fideszben az én nézeteimtől eltérő álláspontoknak helyük van, hanem kifejezetten kértem Fodor Gábort is meg Áder Jánost is, amikor a pártelnökségről szó esett, hogy támogassanak. I I Kivel igen, kivel nem? !- - Fodor Gábor például azt mondta: csak a széles körű politikai együttműködés igényéből tud kiindulni. S egy leendő kormánykoalícióban, a választások után, szerinte kívánatos lenne egy megtisztult arculatú Szocialista Párt részvétele is. S így létrejöhetne a társadalom tükrét is mutató, széles körű politikai együttműködés. S akkor a kormányzati lehetőségekben és felelősségben a liberális közép megosztozna egy mérsékelt konzervatív és egy európai típusú szocialista párttal. Orbán Viktort ilyen együttműködésről még nem hallottam beszélni. Illetve éppen az ellenkezőjét szokta kifejteni. O. V.: Aid hallotta, emlékszik rá: Pécsett, 1992-ben politikai helyzetértékelésemben kifejezetten azt szorgalmaztam, hogy legyenek európai mércével mérhető konzervatív mérsékelt pártok és európai mércével mérhető baloldali szociáldemokrata pártok Magyarországon. Ha ezek létrejönnek, akkor egy liberális néppárt alkalmas arra, hogy akár jobbra, akár balra nyisson... - Mintha Fodor Gábor mégis egészen mást mondott volna. Nevezetesen azt, hogy ebben a gazdasági, kül- és belpolitikai helyzetben a 1990. március 25.: Deutsch Tamás a választások éjszakáján a Fidesz-sajtóközpontban vezetőségének tagjai a III. kongresszuson 11