168óra, 1993. június-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-16 / 46. szám
A szakszervezet-ellenes politikának nincs esélye koalícióra ítélve ! Az MSZP vezetői - mindenekelőtt Horn Gyula - egyszer-egyszer már okoztak meglepetést, amikor bizonyos gazdaságpolitikai elgondolásokkal álltak elő. Nagy meglepetésre nagyon óvatosan ő vetette föl például a hitelek átütemezésének kérdését. Legutóbb fizetett hirdetés formájában megjelent egy MSZP- program a Népszabadságban, amiről ön azt mondta, hogy ez nem lehet a párt gazdasági programja, hiszen sokat ígért, túlelosztást ígért és kicsit szakszervezeti szemléletű is. Érhetik-e önt, a gazdasági program készítőjét hasonló meglepetések? - A meglepetések soha nem kizártak, már csak azért sem, mert az ön által említett augusztusi hirdetés szerzői is többször hangsúlyozták, hogy ez nem azonos az MSZP gazdasági vagy választási programjának téziseivel. gossá tenni, hogy ezek között a nézetek között mi az igazi különbség. - A Békesi-féle gazdaságpolitikai programot Orbán Viktor úgy fogadta, hogy ennek alapján az MSZP tárgyalóképes lenne a Fidesz nézőpontjából. Azt mondta, hogy ez konzervatívabb program ugyan, mint a Fidesz által képviselt felfogás, de mégis, miután a Fidesz mindig a programok azonossága alapján dönt arról, hogy ki lehet egyáltalán koalíciós partner, ezzel már tudnak mit kezdeni. Egy olyan első megnyilatkozás Orbán Viktor részéről, amely nem zárja ki egy későbbi együttműködés lehetőségét, az mindenféleképpen pozitív. Más kérdés, hogy Orbán Viktor és Horn Gyula nyilvánvalóan nem szeretik egymást, ez teljesen természetes dolog is, hiszen éppen elég sértést vágtak már egymás fejéhez, ezért én nem is csodálkozom ezen. Azt azonban nem gondolom, hogy komoly politikai erők végül is szubjektív szimpátiák vagy antipátiák alapján dönthetik el, hogy együttműködnek-e egymással vagy sem. Ami a gazdaságpolitikai programot és a Fidesz értékelését illeti, nos, éppen én voltam az, aki Orbán Viktor parlamenti beszéde után. De ezt nagyon nehéz kijelenteni akkor, amikor már megjelent a hirdetés. Ezt elsősorban nem velem kéne megvitatnia, miután én kezdettől fogva nem értettem egyet sem ennek a hirdetésnek a gazdasági-szociálpolitikai tartalmával, sem a megjelentetésével. Ebben tehát valóban volt közöttünk vita. A konfliktus gyökere is az, hogy minden szempontból elképesztően rossz állapotban van a magyar gazdaság. Nagyon mély és nagyon széles körű válság a mostani, aminek az eredményes menedzselése, a természetes és megalapozott gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése mindenki számára iszonyatosan nehéz feladat szakmailag és politikailag is. Ráadásul az emberek okkal, joggal gondolhatják úgy, hogy az elmúlt 3-4 évben megszenvedték az átmenetet, tehát ők már meghozták a szükséges áldozatot ahhoz, amivel meg lehetne alapozni a későbbi gazdasági növekedést. Egy olyan programnak tehát, amelyik további gyötrelmeket ígér, meglehetősen szerény lehet a társadalmi bázisa. Pontosan így van, és ez a csapda lényege. De miután a kérdése az volt: érhet-e olyan meglepetés, hogy visszatérnek ezek az augusztusi hirdetésben megjelent elemek, amelyeket egy általam készített gazdasági program nem tud alátámasztani a válasz az: persze hogy érhet ilyen meglepetés. Én tartok is ettől, és ezért is kell nagyon vilá gi gyötrelmeket ígérve , társadalmi szerződés kell A Magyar Szocialista Párt, amelynek vezetői korábban sokat panaszkodtak a többiekre, amiért 89-90-ben az MSZP-t politikai karanténba zárták, valamit mintha mégis profitált volna ebből. Önvédelmi reflexei idáig jobban működtek a többiekénél, és sikerült elkerülnie a másokra menetrendszerűen lecsapó krízist. Pedig többször jártak közel hozzá. Újabban gyakran szó esik egy olyan konfliktusról is, amely eddig nem volt köztudomású: a pártelnök, Horn Gyula és a párt gazdasági programjának megalkotója, Békesi László közötti koncepcionális ellentétről. Békési a múlt héten látta elérkezettnek az időt arra, hogy ezt a nyilvánosság elé tárja és kifejtse az elnökétől eltérő gazdasági nézeteit. Békési Lászlóval Farkas Zoltán készített interjút, szükségesnek éreztem, hogy vitatkozzam ennek a beszédnek a túlhangsúlyozott elemeivel. - Ez az a bizonyos beszéd, amelyik gazdasági félfordulatot ígért, s költségvetési pénzeket pumpált volna a gazdaságba és úgy próbált volna gazdaságélénkítést kierőltetni, ami kétségkívül fordulatot jelzett a Fideszen belül. - Fordulatot, pontosabban átvétele volt ez egy tavasszal megjelent Kornai-írásnak, csak éppen ennek az égvilágon semmi realitása nincs. Éppen ezzel a két tézissel kellett keményen vitatkozni, nevezetesen azzal, hogy egy mesterséges, a költségvetés által pumpált gazdasági növekedés érdekében háttérbe lehet-e szorítani akár a költségvetési hiány növekedését, illetve akár az infláció megfékezését is. Ez így biztosan nem igaz. Hogy aztán emögött milyen konkrét lépések húzódnak meg, azt a Fidesz gazdasági szakértői azóta már többször kifejtették. Nekem is volt alkalmam velük beszélni erről. Ott már messze nincs ilyen különbség. Adó, kamat, profit Az alapvető különbség abban van, hogy a beruházások számára persze kedvezőbb környezetet kell teremteni, akár költségvetési eszközökkel, adókedvezménnyel, az amortizációs előírások megváltoztatásával. Mi is azt gondoljuk, hogy a lakásépítésnél az általános forgalmi adót célszerű csökkenteni, és nem kell szűkíteni a piacot. Mi is azt gondoljuk, hogy értelmetlen dolog a devizabetétek kamatait megadóztatni, és ezzel elriasztani a betéteseket. Mi is azt gondoljuk, hogy értelmetlen dolog inflációgerjesztő kamatemelést végrehajtani, amikor például meg lehet szüntetni a forrásadót a betétek kamatai után. Ezekben tehát lényegében teljes az egyetértés. A különbség abban van, hogy ezt akkor lehet ! Békesi László: „Minden szempontból elképesztően rossz állapotban van a magyar gazdaság"