168óra, 1995. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1995-01-17 / 2. szám
Jobbra át! Hallgatsz m a szívedre? Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy ha az utcán az első szembejövőt megkérdezzük a Fideszről, akkor a székházügyet, a Mahir-botrányt, a használtautó-behozatalt, a Fodor-puccsot, a nyugdíjasbalhét, a Charta-ellenességet fogja emlegetni. Alkalmasint a pontos adatok ismerete nélkül. Merthogy ezeket jól felfújta a sajtó. Bár az is igaz, hogy valamit lerágni csak valódi csontról lehet. De hogyan kerültek az úgynevezett Polgári Szövetségbe a hajdan sokszor agresszíven MDF- és KDNP-ellenes fiataldemokraták? Erről szól TÖRÖK MÓNIKA írása m ost meg ez a szilveszter. Az MSZP a Nánási úttal kavarta fel a kedélyeket, a Fidesznek viszont csak Kövér László lakása maradt, ami éppúgy el fog híresülni ezekben a napokban-hetekben, mint az előbb említett találkahely. Az óév utolsó előtti napján ugyanis összegyűlt az élcsapat: Orbán Viktor, Kövér László, Sasvári Szilárd, Rockenbauer Zoltán, Glattfelder Béla. No nem azért, hogy pezsgőt bontsanak a sikeres esztendő tiszteletére. Rossz nyelvek szerint ugyanis keresztény-liberális tömörülés létrehozása volt a cél. A nagy trutymópiszkáló, Wachsler Tamás viszont ezt elképzelhetetlennek tartja. Egyrészt azért, mert őt, a hajdani bencés diákot nem hívták meg. Másrészt pedig, mert a jelen lévő Kövér László saját maga szerint szociáldemokrata beállítottságú. Ettől persze még beszélgethettek akár a Fidesz keresztény-liberális irányú eltereléséről is, de ennél sokkal érdekesebb kérdés az, hogy mit jelent e fogalom. És hogyan jutott el a Fidesz az alternatív színezetű ifjúsági mozgalomtól a polgári szövetségnek becézett politikai formációhoz? A dokumentumokban jól tetten érhető, hogy a hajdani Fidesz határozott bal-balközép kötődéssel volt megáldva, és az alternativitásuk volt a legszembetűnőbb. Ez az alternativitás persze nem az MSZMP KB szóhasználata szerint értendő, hanem igazi nyugat-európai ízzel: spontaneitás, akciózgatás, zöld értékek, 68-asság, diákforradalmiság, mind-mind benne volt. Ezzel tudtak 1990-ben bekerülni a parlamentbe, rövidnadrágosan, pólóban. De még az év őszén le is számoltak ezzel a A pártelnök az új önmeghatározásról mozgalmi hangulattal és 1991—92-ben a két vezér — Orbán Viktor és Kövér László — arra jutott, hogy ezzel a pusztán szabadelvű iránnyal nem jutnak messzire. A Fidesz visszautasította, hogy az SZDSZ ifjúsági szervezete lenne, tagadta, hogy ideológiai irányultságuk azonos. Némi „apakomplexusként” élték meg az SZDSZ-hez fűződő viszonyukat. Nyitni kellett. Az MSZP-vel továbbra sem álltak szóba, így a velük koalícióra készülő SZDSZ-t is kizárták mint lehetséges partnert. Nemigen maradt más, mint az MDF. Persze voltak más ötleteik is, 1992 elején a szóbeszéd szerint Orbán Viktor és Kövér László megkeresték az SZDSZ-es Dornbach Alajost, hogy üljön át a Fideszbe. A nagy irányváltást azonban az 1993-as híres debreceni kongresszuson hirdették meg, ahol Orbán Viktor megálmodta azt az önmeghatározást, amely szerint a Fidesz nemzeti elkötelezettségű liberális párt. Nem sokkal később robbant ki a székházbotrány. A sajtó hosszú hónapokig arról elmélkedett, hogy az MDF és a Fidesz között nem csupán gazdasági és politikai közeledés tapasztalható, de talán már a jövőre tekintve egymást között osztják el a szerepeket, pozíciókat is. A Fidesz meglehetősen kellemetlen helyzetbe került, kívülről a sajtó nyaggatta, belülről a cselekvéskényszer. Egyetlen lehetséges kiútként az vetődött fel, hogy az ellenzék legnagyobb pártjával - bár azt SZDSZ-nek hívták - megállapodást kötnek, nem mellékesen odacsalogatva az országban még fellelhető liberális pártokat. Az SZDSZ azt szerette volna, ha a politikai frontokat nem betonozzák be végérvényesen, és az MSZP-t nem zavarják el végképp a házuk tájáról is. Ugyanakkor elképzelhetetlennek tartotta, hogy a négy évig kormányzó MDF-fel - amelynek számos lépését, döntését és ideológiáját megállás nélkül bírálta - mert együtt alakítson ki lehetséges kormányzati alternatívig. Fidesz-fejlődéstörténet