168óra, 1995. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1995-04-25 / 16. szám
kanyar A nagy fordulatszámú pártvezető terő, kisajátítható ideológia, hanem a modern, XX. század végi liberalizmus. ” (Magyar Hírlap, 1992. február 8. Orbán: Összehangolt támadás a Fidesz ellen) Vérig sértve Amikor Orbán Viktor össztűz alá került a NAP TV-ben, Farkasházy Tivadar azon kérdésére, hogy eleinte kacérkodtak-e az MDF-fel, hevesen kifakadt: „Nem kacérkodtunk mi sose az MDF-fel, tulajdonképpen senkivel sem. Örültünk, hogy az SZDSZ-ről le tudtunk szakadni, nemhogy kacérkodtunk volna. ” (Tallózó, 1992. február 12. Össztűz a Nap TV-ben, Orbán: Antalinak meg kell védenie álláspontját) A heveskedésre aztán volt néhány további alkalma. Például egy Nógrád megyei újságban közölt interjúban. Szeri Árpád beszélgetett vele, aki könnyedén nyerte végig a Mindent vagy semmit! vetélkedő összes létező fordulóját, következésképpen valószínűleg a frappáns válaszok nagy kedvelője. Ezt megkaphatta, íme: „Azt feltételezni, hogy a Fidesz szirénhangokat hallat az MDF felé, az nem egyszerűen csak félremagyarázása a politikánknak, hanem a lebecsülésünk, észbeli képességeink alábecsülése is. Hiszen az MDF-fel, ezzel a népszerűtlen párttal a mi népszerű pártunk nem óhajt közelebbi nexusba keveredni - hacsak nem tartanak bennünket sültbolondnak. ” (Nógrád Megyei Népújság, 1993. július 15. Szirénhangok az MDF irányába?) Pár hónappal később Orbán már magát Lezsák Sándort hívta segítségül: „Éppen eleget hoztak bennünket hírbe az MDF-fel. Ha a Magyar Demokrata Fórum egyik legerősebb embere azt nyilatkozza, hogy a két párt közti érdemi együttműködés elképzelhetetlen, ennek én csak örülni tudok. Sőt! Azt kívánom, hogy Lezsák úr lehetőleg minden nap és minden orgánumban hangoztassa a véleményét. ” (G-Napló, Tükör, 1993. november 20. Nem vagyok politikai öngyilkosjelölt - Orbán Viktor a gazdaság helyzetéről) ízléstelen lenne ezek után előhozakodni a ’93- ban az MDF-fel közösen bonyolított székházüzlettel, különös tekintettel arra, hogy ma már egyetlen székházuk sincs. Szintén helytelen emlegetni a Mahir-botrányt. Ezekre ma már nem emlékszünk. Időszerűnek tűnik azonban még két idézetet összeilleszteni. „A kormánypolitika katasztrofális következményein már nem súlyosbít, csupán vérig sért bennünket az, ahogyan a kormányzó pártok néhány úriembere gondolkodik a mai fiatal generációról. Lényegében egy elhibázott rendszer selejtjeként tekintenek ránk, akiket - mellékesen - ők neveltek. Szerintük a mi agyunkat a kommunista rendszer javíthatatlanul átmosta, és ezért ab ovo nem is lehet ép erkölcsi érzékünk Másodrendű embereknek tekintenek bennünket azokhoz képest, akik megéltek valamit az általuk Isten, Haza, Család szentháromságának mondott »boldog békeidőkből«. Sok kormánypárti úriember véli úgy, hogy miután mi nem szerezhettünk tapasztalatot azokban az »emelkedett erkölcsű időkben«, amikor százezerszám küldték lágerbe vagy a Don-kanyar mellé meghalni az ártatlanokat, nem is érthetünk semmit a világ dolgaiból. Az MDF keresztény-nemzeti politikusai az elmúlt másfél évben folytatott politikájukkal azt üzenték meg a fiataloknak: »fontosabb nálatok a Torgyán-MDF koalíció, fontosabb a ti jövőtöknél, hogy a következő választáson minden plébánián a keresztény-nemzeti koalíció mellett agitáljanak«. Mi megértettük ezt az üzenetet, s optimizmusra egy ilyen kormány regnálása alatt csak az adhat okot, hogy az üzenetet remélhetőleg minden fiatal megértette. Ez a kormány leírt bennünket. Ideje, hogy tudomásul vegyük ” (Népszabadság, 1991. szeptember 28. Orbán Viktor: A fiatalok és a rendszerváltás) Egyetértettünk És itt az egyik legújabb: „Amikor az MDF 1987-ben közzétette lakitelki nyilatkozatát, akkor mi - személy szerint én is - az abban található elvi megállapodásokkal és célkitűzésekkel egyetértettünk. (...) Az Antall-féle MDF-fel mi könnyen értettünk szót, de nem tudunk egyetértésre jutni a harmadikutas, nyugati demokráciákkal szemben távolságtartó irányzatokkal. Később az MDF kormányprogramjának elvi célkitűzéseit is el tudtuk fogadni. (...) Tehát 1987-1989 óta gondolati, stratégiai hasonlóság található a két párt között. (...) Kapcsolatunk nem okítás jellegű volt, de sokat tanultam Antall Józseftől. Időnkénti hosszas beszélgetéseinken sokat el tudtam fogadni mondandójából, és ezeket igyekeztem beépíteni a magam tudásába. Antall Józseffel azért tudtunk ellenzéki pozícióból is szót érteni, mert ő pontosan tudta, hogy nem ott hasadt el a magyar politikai mezőny ellenzékivé és kormánypártivá, ahol egyébként kellett volna hasadnia. (...) Én csak azt tudom hihetően és meggyőző erővel mondani, amiről magam is meg vagyok győződve. Nem tudom a stratégia és a mondandó irányát aszerint változtatni, hogy mire van befogadási hajlam a sajtóban és a közönségben. A választásokon az emberek nemet mondtak arra, amit a Fidesz képviselt, de én azon dolgozom, hogy a választók véleménye »jöjjön közelebb« a Fidesz felfogásához. Csak ez a lehetséges út van, bárhogyan is viszonyuljon ehhez a sajtó. Amikor nincs eszköze az embernek, legalább tartása legyen. ” (Új Magyarország, 1995. március 10. Akinek nincs eszköze, annak tartása legyen - beszélgetés Orbán Viktorral) A Fidesz tehát mindig is ott volt, ahol most is van. Legfeljebb a Föld mozdult egy kicsit arrébb. ■