168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1995-07-11 / 27. szám
Fedák Sári háborús szág közfelfogását korábbi szereplése már nem befolyásolhatta.” Fedák Sári antiszemitizmusának súlyos bizonyítéka, hogy férjétől, Molnár Ferenctől tíz éven át nem volt hajlandó elválni. Bosszúból akadályozta, hogy az író összeházasodhassék Darvas Lilivel. Molnár 1922. október 11-én kötött házasságot Fedákkal. Már feltűnt a láthatáron a rivális nő és színésznő. Molnár azért vette feleségül, hogy elválhassanak egymástól. Sosem éltek közös fedél alatt. Az író a Margit hídnál, a mai Frankel Leó utca 20. I. 4. számú lakásában lakott. (Ezekben a napokban tervezik visszaállítani Zsigmond utcává.) Molnár a Margit körút sarkán álló Schuhmayer-féle négyemeletes házban élt. Fedák az utca végén, a Pálfi térnél, a házat lebombázták, helyére OTP-épületet húztak föl a helyére a mai Bem tér sarkán. Molnár lakóhelyének időközben megkorosodott házmesterlányai regélték, hogy tanúi lehettek a házaspári összeszólalkozások lezárultának: a hajnali órákban hazatérő lump írót cselédruhába öltözötten, a lépcsőn ücsörögve várta a játékosan megalázkodó primadonna. A drámaíró házasságai közül éppen a Fedákkal töltött évek kerülték el az utókor figyelmét. Pedig ez lehetett a legszenvedélyesebb. Első nősülése részint főszerkesztője, Vészi József leányának szólt, részint dacosan elszerette Ady elől annak Margittáját. Darvas Lilitől a túlontúl nagy korkülönbség választotta el. Molnár Ferencet nehéz elképzelni meztelenül. Petőfi valószerűsíthető nászágyban. Vörösmarty megjeleníthető nadrág nélkül. Molnárt - és a szemérmes Arany Jánost - azonban csak korrekt felöltözöttségben tudjuk elgondolni. Molnárról a monokli is ritkán hiányozhat, hát még az alsónadrág! Fedákkal való szenvedélyes kapcsolata több színházi pajtáskodásnál. Igazi héjanász. Ismert a vége: a közérdeklődésű válóperi tárgyalásról (1925. október 28.) Vészi Margit tudósít. Viszonyuk eleje ködbe nyúlik: idézgetik ugyan óvatoskodóan Fedák emlékiratainak (Útközben) idevonatkozó részét; a Kis gróf előadásainak idején tizennyolc kihívás után a fáradt primadonnát így szólítja meg Molnár: „Néztem egy jelenetet. Maga nagyon tehetséges. De igazi nagy színésznő, olyan, amilyen kevés van a világon, csak akkor lesz magából, ha egy ilyen magamfajta - szóról szóra így mondta -, ha egy ilyen magamfajta zsidógyerek jól az életébe tapos.” Fedák anekdotájának igaza kétségbevonhatatlan. Kérdéses csak az, mikori az eset. 1911-ben, a Kis gróf idején, bő évtizedes már kettejük kapcsolata. 1902-ben Szigeti József Csókon szerzett vőlegény című vígjátékát Molnár átdolgozza a Vígnek, hogy alkalmas legyen az operettprimadonna vendégszereplésére. Dalszövegeket ír hozzá. Átpofozza a szerepet. Megmoderníti a környezetet. A kortársak úgy sejtik, a dalok zenéjét is a drámaíró szerzi. Tény: Fedák ebben táncolja először a megbotránkoztató cake walk-ot. Továbbá a János vitéz sikeréből is kivehette részét Molnár. Nemcsak Heltai Jenő csendes szerzőtársaként, de színházi ezermesterként, ötleteket adva a rendezéshez, és a primadonna nadrágszerepléséhez. (Esküvőjükkor Molnár kijelentette, hogy ott volt a világszép Iluska, Medgyaszay Vilma, mire én, a hülye buzeráns fejemmel feleségül vettem a Kukorica Jancsit!) Bármikor kezdődött szerelmük, alaposan megkínozták egymást. Arany rózsaszál A Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi a Molnárhagyaték közt Mócsy Abáné Rétságról írt, 1950. október 13-i keltezésű levelét. Fedákról írja ebben a közös barát: „nagyon egyszerűen, szerényen éldegél Nyáregyházán, Monor mellett (...) egy egyszerű, gerendás kis parasztházban. A ház melletti kis kertecskéjét ő maga, meg Margit nevű régi komornája kapálgatják, hogy a konyhára való veteményük megteremjen. Már minden értékét felélte, ami volt, most már oda jutott, hogy semmije, de semmije sincs, az egy aranyból készült rózsaszálat kivéve, amit a temetése költségeire tartogat. Szegény arra szorul, amit kevés számú jó barát vé- 1946. április 3., Markó utca: az utolsó nyilvános föllépés