168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1995-10-31 / 43. szám
A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges észrevételeknek, amelyek fölösleges indulatokat keltenek, és szükségtelen konfrontációhoz vezethetnek. A leveleket általában rövidítve - az ilyenkor elkerülhetetlen javításokkal -, szerkesztett formában adjuk közre. Tisztelt Szerkesztőség! Mint sokat megélt ember, szeretném két élményemet elmondani. 1937. október 20- án a budapesti törvényszék ítéletet hirdetett dr. Böszörmény Zoltán és társai ügyében. Dr. Böszörmény kapcsolatba került Adolf Hitlerrel, majd szervezni kezdte a Nemzeti Szocialista Munkáspártot. Elhatározták, hogy erőszakkal megszerzik a hatalmat. Az ügyész többek közt a következőt mondta: „Ebben a mozgalomban egy felelőtlen, elégedetlen népbolondító élte ki patologikus vágyait, egy zavaros fejű, öntelt politikai dilettáns játszotta a vezéri szerepet, és épített a politikailag iskolázatlan, szegény sorsú emberek elégedetlenségére, csodavárására.” A másik eset két nap híján pontosan 58 évvel később, 1995. október 22-én történt. A Magyar Élet és Igazság Párt Csurka István vezényletével, több tízezer ember részvételével tüntetést szervezett Budapesten. Csurka István polgári engedetlenségre, általános sztrájkra szólított fel. Széles körben elterjedt nézet szerint Csurka jelszavai alkotmány- és demokráciaellenesek. Őt nem állították bíróság elé, személyiségjegyeit ügyész nem sorolta fel, mint dr. Böszörmény Zoltánét. (Lásd fent: „Ebben a mozgalomban... stb.”) LEVÉLHULLÁS 50 Tisztelt Szerkesztőség! Amikor e sorokat írom, már eldőlt, hogy a zsűri a 168 Óra 1995. 4. számában bemutatott öt Nagy Imre-szoborterv közül Varga Tamásét (egy hídról a mélybe tekintőt ábrázolja) találta kivitelezésre legalkalmasabbnak. A dolgok ilyetén állása mellett aziránt érdeklődöm, hogy Körösényi Tamás tervének mi a koncepciója? A fénykép alapján ugyanis csak azt tudom megállapítani, hogy alighanem nonfiguratív műről van szó. Del Medico Imre Budapest ! Kedves Török Monika! , Örömmel olvastam lapjuk e heti számában írt „Ódzsé, a szabolcsi cigányfiú” című írását. Magam is sokszor gondolkodtam a magyarországi cigányproblémán. Hasonlítható-e ez pl. Franciaországban az arab bevándorlók gondjához, a hazai helyzet az amerikai feketék helyzetéhez? Cikkének problémafelvetésével mindenképpen egyetértek: Magyarországon komoly problémát jelent a cigánykérdés, de összehasonítása nem állja meg a helyét. Nem hiszem, hogy a magyar cigányok életére egy ilyen sablont lehetne fölállítani, véleményem szerint ez az ő önbecsülésüket is sérti. Nem értek továbbá egyet azzal sem, hogy a magyar cigányok és az amerikai feketék, jelen esetben C. J. Simpson helyzetét hasonlítja egy szabolcsi cigányfiú helyzetéhez. Nem egyszerűsíthetjük a dolgot úgy, hogy O. J.-t felmentik, akár bűnös, akár nem, csak azért, hogy ne lehessen rasszizmussal vádolni az igazságszolgáltatást, Ódzsét viszont elítélik, akár bűnös, akár nem, mert biztos, hogy elkövetett valamit, de ha nem, úgyis elkövetett volna. A másik kényes problémája a cikknek, hogy kimondva-kimondatlanul az egész országot cigányellenesnek tartja, ahol általánosak a cigányokat a törvény előtt ért megkülönböztetések. Tudom, hogy előfordultak ilyen visszaélések, és senki nem garantálhatja, hogy a jövőben nem fognak ilyenek előfordulni, azonban nem lenne tisztességes általánosságban az ügyészeket, bírókat, rendőröket ilyen törvénytelenséggel vádolni. Az Ön által felvetett téma jóval részletesebb és tárgyilagosabb elemzést igényelne, tényekre szorítkozva, és mellőzve a személyes érzelmeket. Érdeklődéssel várom a jövőben ilyen jellegű cikkét a 168 Órában. Őszinte tisztelettel: Földvári Péter Budapest Tisztelt Szerkesztőség, tisztelt Török Monika! Lapjuk 41. számában Török Monika tollából egy eddig szokatlan hangvételű cikk jelent meg „Ódzsé, a szabolcsi cigányfiú” címmel. Ezúton kívánom kifejezni egyetértésemet és nagyrabecsülésemet Török Mónikának. Ön megajándékozott egy nem mindennapi, felkavaró irodalmi remekmű (sajnos) egyedi és megrázó élményével. Cikke többszöri olvasás után is tartogat számomra elgondolkodtató mondanivalót. Szeretettel és tisztelettel egy volt gladiátor, aki lapjuk hűséges olvasója, Orsós István, jelenleg a Tolna Megyei Független Cigány Szövetség szaktanácsadója Kedves Fencsik Flóra! Nagyon tisztelem és kedvelem az írásait. A szenvedélyességét is. Ám a publicistát veszélyek fenyegetik: ő maga nem tudósítván eseményekről, más újságírók híradásaira van utalva, nem is mindig követi végig a fejleményeket, ráadásul esetleg nem is jól emlékszik arra, amit olvasott. Ez történt most. „Olyan közéletre vágyom, amelyben bukik, akinek buknia kell” - írja. Igaza van, csak a példái rosszak. Ugyanis két országgyűlési képviselőt említ név nélkül, de mindenki tudhatja, kikről van szó, akik ön szerint mentelmi joguk mögé bújva kivonják magukat az igazságszolgáltatás alól. Nos, a baranyai képviselő maga kérte mentelmi jogának felfüggesztését, és ezt az országgyűlés már 1994 szeptemberében elfogadta. Az ezután elindult eljárást azonban az ügyészség megszüntette, mert nem talált okot a vádemelésre - erről a képviselő, jogával élve, a Ház előtt be is számolt. Lehet persze, hogy valaki nem ért egyet a hatósági döntéssel, de elbújásról nem volt szó. A másik honatya - az esztergomi - valóban azt szeretné éppen a 168 Órában megjelent nyilatkozata szerint, ha képviselőtársai nem adnák ki őt egy bonyolult ügyben. Ez azonban még nem került a plénum elé, mert még a mentelmi bizottság sem készítette el a javaslatát - tehát nem tudhatjuk, mi lesz a döntés, elindulhat-e majd az eljárás. A gyakorlat egyébként kevés kivételtől eltekintve az, hogy csak akkor tartják fenn a mentelmi jogot, ha az ügy eléggé nyilvánvalóan zaklatásnak látszik, tehát a képviselő munkájának akadályozására, politikai tevékenységének zavarására irányul. Ismétlem, volt egy-két háborgást kiváltó kivétel, de egyéb ügyekben a többség nem szokta gátolni az eljárás elindítását - éppen azért, hogy a mentelmi jogot csak arra használják, amire az való. A pontatlanság embereket sérthet, és az okos publicisztika értékéből is levon, ha annak alapjául valótlan állítás szolgál. Csak ezért hívtam fel figyelmét a tényekre. Tisztelettel üdvözli Domány András