168óra, 2001. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
2001-09-13 / 37. szám
Persze a fogoly azért időnként kimehet a házból. Például orvoshoz. Hetente kétszer a szívét ellenőrzik. Bajlódik a gerincével is, amiatt sántikál. Tehet-e ilyenkor kerülőutakat? Mosolyog. - Mindenki betartja a játékszabályokat. Az útvonalengedély a célpontot jelöli meg. Én pedig a lehető legkisebb forgalom felé megyek - karjával kacskaringókat rajzol a levegőbe nem a legzsúfoltabb utakon. BEZZEG TORGYÁN! - És ha a neje megkéri: „Zolikám, hozzál két kiflit a közértből”... - Ilyen eszébe se juthat. Voltaképpen a feleségem is házi őrizetben van... Mindenre be kellett rendezkednünk. A fogva tartásom költségeit én fizetem. - Apropó. A parlamenti tiszteletdíját megkapja? - Harminc százalékát. - Pedig ön köztudomásúlag igazoltan van távol. - Hát ez az. Torgyán megkapja az egész honoráriumot, pedig szintén nem jár be. Én bemennék, de nagyon megbüntetnének. Anyagilag is büntetnek. Az üzleti vállalkozásaimtól elszigeteltek, meg is szűntek mind, a képviselői tiszteletdíjnak a töredékét folyósítják. A költségeim ugyanakkor növekednek. Most eladtam az egyik autómat. Föléljük a vagyonunkat. Először látni arcán elkeseredést. - Penetránsan elbántak velem... Amikor elmúlik az első düh, meg a százötvenedik is, mert nem tudom már, hány millióig számoltam el, hogy lecsillapodjam, akkor elgondolkodik az ember, most mit is tegyen. Rájön: nagyon sok mindent nem tehet. Tudja, mi a szörnyű? Bárki kerülhet ugyanilyen szituációba. Vagy még rosszabb helyzetbe. Mondjuk börtönbe. Azt Székely Zoltán is megtapasztalta. - Iszonyatos volt. Maradandó egészségkárosodást szenvedtem az előzetesben, a Gyorskocsi utcában. A priccstől, a mozgáshiánytól. Vaskereten akáckeménységű fa, azon egy vékony, koszos szivacsmatrac. Ez volt a fekvőhelyem. Párna nélkül. A Kútvölgyiben megröntgeneztek jobbról-balról, s megállapították: bármikor megbénulhatok. Néhány csigolyám tönkrement. - Meddig volt börtönben? - Négy és fél hónapig. Mindenen túl: a lelki terror volt a legrosszabb. Az előzetesben lévő ugyanis nem tudja, mikor szabadul. Éppen emiatt szeretnék egy törvénymódosító indítványt benyújtani, amely szerint előzetes letartóztatásban hatvan napon túl senkit nem lehetne tartani. Ehhez azonban Székely Zoltánnak el kellene jutnia a Parlamentbe. Ám a házi őrizete időlegesen sem cserélhető fel tisztelt házi őrizetre. Akárhányszor kérvényezte, visszautasították. Ez törvénysértő. A közügyek gyakorlásától csak a bíróság tilthat el. Mesterségesen tartanak vissza attól, hogy interpelláljak, illetve részt vehessek azoknak az ügyeknek a felderítésében, amelyekbe belerángattak. - Végül mégis kiengedték a Gyorskocsi utcából. Hogyan sikerült? - Ez nem publikus. - Legalább otthon van. - Ez csak az elején öröm. Egy idő után elviselhetetlen. - Ön április vége óta mégiscsak luxusbörtönben él. - Általam kifestetett, berendezett börtön - megint nevet. - Egész kis irodát hozattam ide, a pincébe: számítógép, internet, telefax satöbbi. Korábban mindez másutt volt. - Azonban, mint mondta, megcsappantak a vállalkozásai. - Egyáltalán nincsenek. - Akkor most kedvére lustálkodhat? - Mindig korán kelő és későn fekvő voltam. Ez nem változott. Öt óra körül kelek. Éjjel egykor fekszem le. - Mivel tölti az idejét? - Változatlanul nagyon sok barátom jön hozzám. Mindennapos tevékenységem a gyógyszerek pontos beszedése, a vércukorszintmérés. KUTYA ÜGYÉSZEK Ám Székely képviselő úr nem ettől vérbeli kisgazda. Kertészkedik is újabban. Orvosilag is előírták a fizikai munkát. Most tanulok gyümölcsfát metszeni. Van egy rokkant almafám, azon próbálkozom. Ki is virágzott termés után, mert megtévesztettem. Rosszkor metszettem. Kifelé menet a két vidám, kajla vizsla megint előkerül. - Ügyész! - rikkantja el magát Székely úr. Erre mindkét kutya hörögni kezd. Pedig egyébként állítólag nem szokásuk. ■ CÍMLAP 168 óra 29 CÍMLAP Börtön lett az otthona a korábban kisgazdapárti, jelenleg független országgyűlési képviselőnek. Hogy miért, annak hosszú a sora. Sokat lapozgathatnánk dokumentumokban, de már ez a szó sem lenne egyértelmű. Igaz, ki sem hagyhatnánk e témát a társalgásból. Ám leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogyan raboskodik saját házában a honatya. BÁNYAI GYÖRGY riportja. Sehol egy rendőr a fehér kerítés előtt. Pedig Székely Zoltán házánál állunk. A házi őrizet azonban szigorúan őt érinti, a ház nem kap külön őrizetet. Nem számítva persze a két vizslát. Érdeklődve vizslatnak bennünket, amint kinyílik előttünk a távkapcsolóval vezérelt, széles kapu. A házigazda kissé lassan mozog, láthatóan nehezére esik a járás. Az ebek annál élénkebbek, simogatást várnak. Aztán a kutyák - anya és fia, világbajnok vér csörgedezik ereikben - kint maradnak a nem túl nagy, nem túl kicsi kertben. Mi pedig egy napfényes, bőrfotelek, dohányzóasztal által uralt nappalin keresztül lejutunk a pincébe. Székely úr itt rendezte be az irodáját, mióta saját házas kertje - foglya. Tágas helyiség, még biliárdasztal is van benne. Igaz, most letakarva áll. A képviselő úrnak egyre kevesebb kedve van a játékhoz. Sokat nevet beszéd közben, azt mondja, a humorérzéke tartotta életben a börtönben is. Azonban mikor az ügyére tereli a szót, megkeményednek a vonásai. Ottjártunkkor ugyanis már a szerdai sajtótájékoztatóra készül. De mindent ott sem akar még kiteregetni. JAJ, DOKUMENTUMOK! - Megvárom, mit hazudik éppen az ügyészség - jelenti ki. - Akkor kiterítem a lapokat, és kontrázok. Olyan cáfolhatatlan dokumentumok vannak a kezemben, amelyek már annyira veszélyesek, hogy el is szállíttattam innen. Ajjaj, dokumentum! Mára ez a millió szinonimája lett. Húsz dokumentum az húszmillió forint lett volna ugyebár a fáma és Balla Dániel vállalkozó szerint, akivel a képviselő úr az ominózus alkalommal találkozott. Dokumentumokról valóban szó esett, de számokról nem - tiltakozik Székely Zoltán. - Pláne ilyen összefüggésben nem. Egyébként is: táskát sem vittem magammal. Nem életszerű ez. Ráadásul, ha húszmillió forintért mentem volna, nem feledkezem meg a találkozóról. - Miért, megfeledkezett? - Igen. Balla hívott fel: „Székely úr, hát mi lesz?” „Jaj, Balla úr, elnézést! De ha már készült, találkozzunk.” Egy közeli ügyvédi irodába hívtam, de oda nem volt hajlandó eljönni. Végül a Szent Gellért tér lett Székely Zoltán vesztőhelye, ahol karrierje, egzisztenciája végzetesen megingott. Az ott készült magnófelvételt több szempontból vitatja a képviselő úr és ügyvédje. Például amiatt, hogy szerintük törvénytelenül, bírói engedély nélkül és mentelmi joga figyelmen kívül hagyásával történt lehallgatási akció. Mindez azonban az ügyészséget hidegen hagyta. - Az ügyészség melléfogott - állítja Székely Zoltán. - Ettől kezdve kényszerpályán mozog. Nincs bizonyítéka ellenem. Egyetlen tanút sem tudtak találni a bírósági tárgyalásra. - És a magnófelvétel? - Hiányzik az eleje meg a vége. A nyomozó ügyészek, Túri András és Nerpel Zsolt félretájékoztatták a legfőbb ügyészt, aki hamis adatok alapján kérte a mentelmi jogok felfüggesztését. Székely Zoltán a jogban jártasságot szerzett ember szavaival fejtegeti, hogy hangfelvételre, videofelvételre és tanúvallomásra hivatkozva kérte ki őt Polt Péter az Országgyűléstől. És magyarázza: azóta kiderült, hogy az egyetlen tanúvallomás Balláé, videofelvétel egyáltalán nincs, a magnófelvétel pedig hallhatatlan - illetve szerinte az történt, hogy letöröltek belőle részleteket. - Hozzáteszem, nem mutatták be sem nekem, sem az ügyvédemnek a kazettát. Csak a leírt szöveget láttam. Érdekes, éppen a legcsöndesebb helyszíneken „nem sikerült” a felvétel. Balla Dániel a Gellért Szálló presszójában politikusokat nevezett meg. Az a rész hiányzik. És az is lemaradt valahogy, amit a kocsiban beszéltünk. Mert az nem felelt meg az ügyészi koncepciónak. Éppen azon polemizálunk, ezúttal miért nem akarja ő maga elárulni azoknak a bizonyos politikusoknak a nevét, amikor egy fiatal lány - aki a nappalit takarítja - érkezik a hírrel: - Zoli bácsi, keresik a rendőrök! Szeretnék látni magát. Délelőtt fél tizenegy van. - Itt a pincében nem hallani a csengőt - magyarázza a házigazda. - Általában naponta kétszer jönnek ellenőrizni. Először nyolc és kilenc között, másodszor este öt és hat között. Úgy látszik, most késtek a rendőrök. A képviselő úr szedelőzködik. - Sokszor elég, ha csak kiszólok, hogy itthon vagyok. Most felmegyek, megmutatom magam. Az udvaron két udvarias rendőr megszemléli Székely urat, amint példásan eleget tesz a lakhelyelhagyási tilalomnak. 168 óra 28