168óra, 2004. április-június (16. évfolyam, 13-25. szám)
2004-04-29 / 17. szám
érdek vezérelte múltértelmezés minden forradalmat utolér. Említettem Jókait. Nincs naplójának olyan fejezete, amelyben ne mondaná el, hogy 1848-49 vezérkarában, Kossuth követői között is, mindennaposak voltak a perpatvarok. Regényeiben stilizáltan mutatja be a rágalmazókat, az irigyeket, az utókor hálátlanjait. De rengeteg dokumentumból, például Vukovics Sebő naplójából is ismerjük az efféle ármányokat. Százötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Görgey alakja tisztán álljon az utókor előtt. Marián évekig ült. Szabadulása után rabtársaihoz hasonlóan sanyarú körülmények között élt. A rendszerváltást követően tábornokká léptették elő, a Műegyetem kuratóriumának díszelnöke lett. Aztán semmisnek mondták ki a döntést. Pletykák keringtek arról, hogy ’56. november közepén kiszivárgott egy sehol senki által nem hitelesített szovjet titkosszolgálati telefonközlés. A forradalom leverése után ugyanis az egyetemi hallgatók megalakították a Budapesti Egyetemi Hallgatók Tanácsát. Marián vállalta, hogy részt vesz az irányításban. Ez szerepel a titkosszolgálati telefonjelentésben. Magának a telefonüzenetnek a létét sehol sem erősítették meg azóta. Az egyetemi hallgatók tanácsának határozatát viszont több helyen dokumentálták. Van ennek a nem hitelesített jelentésnek két szava, amely „bomlasztó munkára” utal. Mondhatnánk, hogy az ilyen alá nem támasztott szavak elröppennek a szélben. A történet nem ilyen egyszerű. Érdekes kérdés a források vitathatósága. A többi között Hayden White és Reinhart Koselleck, nálunk a kitűnő munkákat publikáló Gyáni Gábor nézett szembe a problémával, hogy bizonyos dokumentumok is lehetnek konstrukciók. Nincs olyan forrás, amelyet ne kellene többszörösen alátámasztani ahhoz, hogy a tudományt megóvják a dokumentumoknak feltüntetett olcsó kreációktól. A Műegyetem ötvenhatos kuratóriumától távol áll az ilyen tudósi felelősségtudat. Azt sem gondolták végig, hogy néhány nem hitelesített szó mégsem változtat Mariánnak a forradalomban betöltött szerepén, későbbi börtönévein. Mintha afféle „ötvenhatos Görgey-sorsot” szántak volna neki. Szeren£ cséré ő, mint életében mindennel, szembenézett ezzel is. Lefricskázta magáról a sandaságot. ■ Most betegeskedik, fogy- b tán az ereje. Mi lehet a legszebb ajándék nyolcvanadik születésnapjára ? - Az, ami az ő sorsán túl is a legfontosabb. Hogy a hamis történelem helyére — s nemcsak 1956-ot, hanem az egész 20. századot tekintve - a bibói értelmezés szerinti valóságos történelem kerüljön a közgondolkodásba. Ma nem sok esélyt látok erre. Pedig le kellene számolni a dicsőség- és szenvedéstörténelem legendáriumaival, ahogy azt jó néhány európai nemzet tette. A hamis mítoszok helyére az önismeret ereje által valóságos múltunkat kell az új nemzedékekre hagyni. Pista anélkül éli hosszú, nehéz életét, hogy bármivel hivalkodott volna. Sok elismerésben részesült, nemrég Budapest díszpolgára lett. Remélem, a Műegyetem kuratóriuma sem feledkezik meg az évfordulóról. Pótolnivalójuk van, az biztos. Én köszönettel tartozom neki. Nélküle nem tudtam volna megírni regényem Alezredesét. Elképzelem, hogy ők ketten taglalkoznak. A másik tekintetem mögött megpillantják a sorsukat. ■ Háttér ’56-os regényhős SÁNDOR IVÁN MARIÁN ALEZREDESRŐL 168 óra 23