168óra, 2004. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)
2004-10-21 / 42. szám
Közélet A Wiesenthal Központ Utolsó esély néven indított akciót az egykori náci bűnösök felkutatására. Kecskési Tollas Tibor volt csendőrtiszt, a Nemzetőr című lap főszerkesztőjének esete példázza: a második világháború után három évvel szinte lehetetlen volt törvényes módon bizonyítani a háborús bűnöket. Kecskésit 1948-ban mégis tíz évre ítélte a népbíróság. Csak a rendszerváltás után rehabilitálták. Ám a Holocaust Központ Auschwitz kiállításához készített tájékoztatóban az szerepel: ő volt a beregszászi téglagyárban kialakított gettó parancsnoka, az ő irányításával deportálták a zsidókat. SÁNDOR ZSUZSANNA esettanulmánya. Az egyik internetes turisztikai magazin érdekes programot ajánl: Kecskési Tollas Tibor-szavalóversenyt rendeznek Nagybarcán. A költő és szerkesztő ott született 1920-ban, Münchenben hunyt el ’97-ben, kívánságára Nagybarcán temették el. A diákverseny egyik zsűritagja a Kecskési Tollas Tibor Alapítvány kurátora, Lezsák Sándor. Az MDF politikusát régi barátság fűzi a költőhöz, verseit ő adatta ki először Magyarországon a rendszerváltás után. Kecskési amúgy a Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendjének tulajdonosa, Magyar Örökség-díjas, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja. Ez azonban az a hiedelem is, hogy ő volt „a korbácsos költő”, a ’44-es deportálások egyik irányítója. A Magyarországi Cionista Szövetség Erec című lapjának márciusi számában ez olvasható: „1944. április közepén a beregszászi téglagyárba a magyar hatóságok mintegy tízezer zsidót zsúfoltak össze. A táborban a zsidók éheztek, az idősek és betegek nem kaptak megfelelő ellátást, tisztálkodásra szinte egyáltalán nem volt lehetőség, ezért egyre többen betegedtek meg. A helyzetet súlyosbította, hogy a tábort - Kecskési Tollas Tibor csendőrhadnagy parancsnoksága alatt - őrző csendőrök elrejtett értékek után kutatva sok zsidót brutálisan megkínoztak, összevertek.” A szöveget Pinhasz ben Avraham Hakohén jegyezte, aki egyben a lap főszerkesztője, Breuer Péter. Kecskési - eredetileg Kohlmann - katonacsalád sarja. A Ludovikán avatták hadnaggyá 1941-ben, majd csendőrtisztként szolgált. A háború után az újjászerveződő demokratikus honvédséghez kérte felvételét. 1947-ben az ÁVO letartóztatta, a Markó utcai fogházba hurcolták. A Budapesti Népbíróság ’48 áprilisában tartotta nyilvános tárgyalását. A vád szerint Kecskési volt a felelős a beregszászi gettóban történt kegyetlenkedésekért. „Csupán annyiban érzem magam bűnösnek, hogy nem tagadtam meg a parancsot, miszerint a vagonírozásokhoz kordonszolgálatra szakaszommal kimenjek” - vallotta Kecskési a tárgyaláson. Elmondta, korábban csendőrként németellenes szervezkedésben vett részt, és ezért büntetésül a 117-es tábort osztották csendőrzászlóaljba be szakaszparancsnoknak, majd a frontra irányították. 1944 áprilisában érkezett Beregszászra, zászlóaljának az volt a feladata, hogy az első hadsereg mögötti vonalat biztosítsa. Aztán parancsot kapott, hogy szakaszával jelenjen meg a téglagyárban a zsidók bevagonírozásakor. Bár ott volt embereivel, senkit nem bántottak, a foglyokat nem kínozták. A gettónak nem ő volt a parancsnoka; a táborőrséget egy Fery Pál nevű főhadnagy vezette, aki feltűnően hasonlított rá. Ez az oka annak, hogy folyton összekeverik vele. A foglyokkal való kegyetlenkedések annyira megviselték. BŰNÖS? NEM BŰNÖS? 18