168óra, 2006. október-december (18. évfolyam, 40-52. szám)
2006-11-16 / 46. szám
Háttér rákosi ellen az oroszok. Persze a bizottságból, amikor kellett, már senki sem volt jelen... A Széna téri csoporthoz soroltak be, aztán felvittek a kissvábhegyi légvédelmi üteghez, onnan a Széchenyihegyre. Feladatunk szerint gyalogsági védelmet kellett volna biztosítanunk a tüzéreknek s az ütegeknek, de a tüzértisztek erre azt mondták, köszönik, nem akarnak tankokra lőni. Úgyhogy már délután elrejtettük a fegyvereket, anélkül hogy harci helyzetbe kerültünk volna. Ez is szerepelt internálásom indokaként, mert láttak fegyverrel, s valaki feljelentett.- 1956 végére készült el Fekete Sándor Hungaricusa, s ön kivette részét a házilag sokszorosított példányok terjesztéséből. - Ez lett a mi ügyünk. A Nagy Imre-perben később elítélt és kivégzett Gimes Miklóstól indult. Miután Nagy Imréék „fogságba helyezték magukat” a jugoszláv követségen, ő összeszedte a Nagy Imre-csoport maradékát, s meghirdette a belső ellenállást, legális és illegális formában. Sokszorosító üzemet létesítettünk, így került hozzám Fekete kézirata, amelyet aztán együtt terjesztettünk. Elosztottuk egymás között a feladatokat. Ismerőseink útján juttattuk el különféle értelmiségieknek a szöveget, olyanoknak, akikről feltételeztük, érdeklődnek iránta. De nemcsak ezt sokszorosítottuk, hanem Gimes lapját is, amely Október 23. címmel jelent meg. Aztán Gimest letartóztatták, s igyekeztünk az újságot távollétében minél több példányban megjelentetni, hátha ez is menti. Sokszoros.A Nagy Imre-per többfelvonásos folytatása volt, ami velünk történt, Láttunk röpiratokat is, amelyeket Fekete írt Ne engedjétek! címmel, amikor elterjedt a hír, Malétert és más tiszteket rögtönítélő katonai bíróság elé szándékoznak állítani. Én is írtam röpiratot Levél az MSZMP- hez címmel, amelyet a régi párttagokhoz intéztem, hogy ne lépjenek vissza a pártba, s Újlipótváros kapuja aljaiban terjesztettem. Nem az volt szervezkedésünk célja, hogy katonailag rendítsük meg a Kádár-kormányzatot, hisz a hatalmi kérdés már eldőlt. Azt akartuk, ne legyen hátországa, s ne legyen újra egy működőképes pártja. Azzal fejeztem be mondandóm: az MSZMP se nem magyar, se nem szocialista, se nem munkás, se nem igazi párt, hanem csupán a Magyarországi Szovjet Megszállás Pártja. Csakis azok lépnek be, akik igentik a megszállás fenntartását...■ Végül is nem maradt el a megtorlás. Nagy Imréék kivégzését követően, 1958 októberében letartóztatták. 1959. április 1-jén hirdetett ítéletet Vida Ferenc elnökletével a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa. Tudták, hogy a miniszterelnököt Vida ítélte halálra? - Tudtuk, ő az, aki nem ismer kegyelmet. De azt is tudtuk, nem övé a döntés joga. A Nagy Imre-per többfelvonásos folytatása volt, ami velünk történt. Egyaránt az értelmiség megfélemlítését szolgálta a Bibó-, a Kardos-, az Ádám-, a Haraszti-, a Tánczoss a Fazekas Györgyper.• Lehetett arra számítani, hogy nem kerülhetik el a végzetüket? - Hogyne. Zömében még 1958 augusztusában lezajlottak ezek a perek. És mindegyikben akadtak bennünket érintő szereplők. 1958 nyarától már érzékeltük az állandó megfigyelést, s a vége felé már szoros pórázon tartottak bennünket. Minden lépésünket szemmel kísérték. De Mérei nem vette észre, mert szórakozott professzor volt. Elvittem a fiamat az óvodába, már ott várt egy kíder, s délután újra találkoztam vele a 2-es villamoson. Aztán kocsival követtek, kibéreltek egy garázst a szomszédunkban, a Németvölgyi úton. Nem volt menekvés...• 1962-ben szabadult. Akadt munkája? - Helyettes tanár voltam általános iskolában, majd gimnáziumban idegen nyelvet tanítottam. Utána nyolc évig függetlenített iskolai könyvtárosként dolgoztam az Árpád Gimnáziumban. -- 1981 decemberében kezdődött a titkos, közel két évig tartó (magán) beszélgetéssorozat 1956-ról. - Sűrűn találkoztunk temetéseken meg egyéb alkalmakkor. Bibó halála, temetése s az emlékkönyv létrejötte rántotta igazán össze az ’56-osokat s az akkor még fiatal ellenzékieket, élükön Kis Jánossal. Akkor merült fel, ki tudja, mit tartogatnak a következő évek, évtizedek, ezért lényeges hitelesen rögzíteni emlékeinket, amíg még lehetőség nyílik rá.- Nem kobozta el a magnófelvételeket a rendőrség? - Rácz Sanyi említette: behívatták, s úgy beszéltek vele, mint akik mindenről tudnak. Mégis háborítatlanul tehettünk, amit akartunk. Különböző helyeken voltunk, Halda Aliz kollégiumában, aztán a Gerlóczy utcában, Hegedűs B. András lakásán. A három kérdezővel (Csalog Zsolt, Kozák Gyula és Szabó Miklós) együtt tucatnyian egyeztettük emlékeinket: Donáth, Göncz, Halda, Hegedűs, Mécs, Mérei, Rácz, Vásárhelyi.