168óra, 2009. január-március (21. évfolyam, 1-13. szám)
2009-02-26 / 9. szám
Kultúra egykori középbirtokosként, s a maradék gazdaságot is kivették a kezéből Budapestre költözött albérletbe ifjú nejével. Őt még a háború előtt ismerte meg. Visszatérvén össze is házasodtak, elváltak, majd ismét megházasodtak, s megint elváltak. Első feleségétől született fia, János. A nehéz esztendőkben -a legnehezebbeken már túl voltak - kertgondozóként kereste kenyerét Bálint György, főként Pesterzsébeten. Később a Mányi Állami Gazdaságba került - „protekcióval” - segédagronómusnak, majd főagronómus lehetett. Ötvenhat forró napjaiban a munkástanács választotta meg. Megúszta annyival, hogy néhány hónap múlva leváltották. Mindig is földközelben maradt - leszámítva egy rövidke minisztériumi s az Állami Biztosítónál töltött szakaszt -, a szó átvitt és valódi értelmében egyaránt. Tudományosan is előbbre léphetett volna, ha egy akadémiai potentát a korszellemnek megfelelő indoklással nem teszi taccsra a dolgozatát. Késett a kandidátusi, de meglett. A rendszerváltás után a szabad demokraták keresték meg. („Mindig közel állt hozzám a liberalizmus, a szolidaritás, a tolerancia.”) Örült, amikor Magyar Bálint 1994-ben felkérte, legyen Érd, Diósd, Százhalombatta képviselőjelöltje. És honatya lett, pártjának egyik agrárszakértője. Ma is aktív, tagja az országos tanácsnak. Fájlalja, hogy az SZDSZ „nem olyan már, mint régen”. És hogy nem hallgattak rá, amikor arról győzködte őket, milyen fontos a mezőgazdaság. Szoba a kekszgyárban A föld az élet. Egy új élet reménye. Négy éve (a Rotary Club tagjaként) értelmes munkát keresve beszélt Vecsei Miklóssal is, aki miniszteri biztosként foglalkozott a hajléktalanok ügyével. Ma a Máltai Szeretetszolgálatnál teszi ezt. És amikor kísérletképpen Tarnabodra költöztettek pár hajléktalant, hogy ott megkapaszkodjanak, talpra álljanak, Bálint gazda vállalta, hogy megtanítja őket a gazdálkodás alapjaira. Rendszeresen lejár hozzájuk, előadásokat tart, tanácsokkal szolgál. Ezért „A hajléktalan emberért” elnevezésű az az elismerés, amelyet évente ítélnek oda. Negyedikként kapta meg. Haza is hívták, Halmajugrára. Kekszgyár működött a szülői házban. Igazgatója, Olga Pavlova - egy magyar férfi orosz neje - felújíttatta, irodává alakíttatta, emeletet is húznak majd rá, ahol lesz egy szoba is, amelyet Gyuri bácsinak tartanak fenn. „Legutóbb, amikor otthon jártam, még ráismertem egy-egy zugra. Leültem az ablak elé, néztem a Kékes tetejét és a régi kovácsoltvas kilincseket. Mint gyerekkoromban.” Most Sashalmon lakik, harmadik feleségével. Bálint gazda csaknem nyolcvanéves volt, amikor megházasodott. Nejével kertvárosban él. Naná. ■ 'izda 168 Óra ■ 39