2000, 2019 (31. évfolyam) február
Beck András: Kuriozitás és művészet randevúja a kioszkban
Beck András Kuriozitás és művészet randevúja a kioszkban AZ ÖTNÉZETŰ PORTRÉFOTÓ ZSÁNERE Történetünk, mint oly sok történet az utóbbi évszázad művészetében, Marcel Duchamp-mal kezdődik. Pontosabban: a történetet kezdhetjük ezúttal is Duchamp-mal, mint oly sokszor. Arról az ötnézetű portréfotóról van szó, mely mára az egyik legtöbbet reprodukált arcképének számít. De az utóbbi évtizedekben nemcsak e kép ismertsége növekedett látványosan, hanem jellege, státusa, jelentősége is megváltozni látszik. Kezdetben ugyanis nem műalkotásként tartották számon, csupán érdekes adaléknak számított Duchamp művészi portréjához. Ennek igazolására hozza fel Heinz- Werner Lawo, hogy a kérdéses fotó nem szerepel Arturo Schwarz The Complete Works of Marcel Duchamp című, átfogó műtárgyjegyzékében. A helyzet azonban Lawo írásának idejére (2008) megváltozott. Olyanynyira, hogy a 2009-ben Washingtonban rendezett Inventing Marcel Duchamp című kiállításnak, mely a művész imázsát állította a fókuszba, ez a fotó lett az egyik kulcsműve: Duchamp csalafinta művészi önreprezentációjának ősdarabja és eredője. A kiállítás honlapján olvassuk: „A 20. század nagy részén átívelő munkássága során Marcel Duchamp újrafabrikálta az identitás kialakításának és leírásának bevett módozatait. 1917-ben, nem sokkal Amerikába érkezését követően, különös jelentőséggel ruházta fel azt a fotó képeslapot, melyet mechanikus módon, egy pontos tükör segítségével készítettek róla, és öt különböző nézetből ábrázolja. Marcel Duchamp ötnézetű portréja jól jelzi, hogy a művész milyen korán tudatosította a személyes identitás sokarcú természetét, amit aztán későbbi műveiben új és új megvilágításba helyezett.”2 James McManus, a kiállítás egyik kurátora előbb franciául (2005), majd angolul (2008) hosszú tanulmányt publikált a fotóról, és a Duchamp-irodalom olyan jól ismert, régóta morzsolt, fi 2000 0 59