2000, 2019 (31. évfolyam) február

Beck András: Kuriozitás és művészet randevúja a kioszkban

Beck András Kuriozitás és művészet randevúja a kioszkban AZ ÖTNÉZETŰ PORTRÉFOTÓ ZSÁNERE Történetünk, mint oly sok történet az utóbbi évszázad művészetében, Marcel Duchamp-mal kezdődik. Pontosabban: a történetet kezdhet­jük ezúttal is Duchamp-mal, mint oly sokszor. Arról az ötnézetű port­réfotóról van szó, mely mára az egyik legtöbbet reprodukált arcképének számít. De az utóbbi évtizedekben nemcsak e kép ismertsége növeke­dett látványosan, hanem jellege, státusa, jelentősége is megváltoz­ni látszik. Kezdetben ugyanis nem műalkotásként tartották számon, csupán érdekes adaléknak számí­tott Duchamp művészi portréjához. Ennek igazolására hozza fel Heinz- Werner Lawo, hogy a kérdéses fotó nem szerepel Arturo Schwarz The Complete Works of Marcel Duchamp című, átfogó műtárgyjegyzékében.­ A helyzet azonban Lawo írásának idejére (2008) megváltozott. Olyany­­nyira, hogy a 2009-ben Washing­tonban rendezett Inventing Marcel Duchamp című kiállításnak, mely a művész imázsát állította a fókusz­ba, ez a fotó lett az egyik kulcsműve: Duchamp csalafinta művészi önrep­rezentációjának ősdarabja és eredő­je. A kiállítás honlapján olvassuk: „A 20. század nagy részén átívelő munkássága során Marcel Duchamp újrafabrikálta az identitás kialakítá­sának és leírásának bevett módozata­it. 1917-ben, nem sokkal Amerikába érkezését követően, különös jelen­tőséggel ruházta fel azt a fotó­ képes­lapot, melyet mechanikus módon, egy pontos tükör segítségével készí­tettek róla, és öt különböző nézetből ábrázolja. Marcel Duchamp ötnéze­tű portréja jól jelzi, hogy a művész milyen korán tudatosította a szemé­lyes identitás sokarcú természetét, amit aztán későbbi műveiben új és új megvilágításba helyezett.”2 James McManus, a kiállítás egyik kurátora előbb franciául (2005), majd angolul (2008) hosszú tanulmányt publikált a fotóról, és a Duchamp-irodalom olyan jól ismert, régóta morzsolt, fi­ 2000 0 59

Next