2000, 1990 (2.évfolyam) január
Hankiss Elemér: Három jegyzet (hátsó gondolatokkal)
- 2000 . Mert ugyan mit csináljon a termelőszövetkezeti tag? Kérje vissza a földjét? Vagy mégse? Béreljen földet? Vagy mégse? Honnan szerez majd gépeket, hitelt? Hogyan alakulnak majd az árak, az infláció, a kamatok? Lesz-e igazi piac, lesz-e exportlehetőség, lesz-e fogyasztási és értékesítési szövetkezet? Hihet az igazi változásban? Felléphet-e az eddigi vezetőkkel szemben? Vagy jobb, ha kivár, mert a régi garnitúra még visszaüthet? Kik lesznek az új hatalmasságok? A régiek? Vagy az igazán újak? Hol keressen szövetségeseket? Melyik párt képviseli az ő és a hozzá hasonlók érdekeit? Hihet-e egyiknek is? Részt vegyen-e a helyi politikában vagy jobb nem belekeverednie, kialakulhat-e a helyi önkormányzat, s ha igen, milyen változást jelent majd ez a falu életében? És mit csináljon a nagyüzemi munkás? Fenyegeti-e őt és társait a gazdasági reformok folyamata vagy sem? Támogassa-e a reformokat vagy próbálja megfékezni őket? Maradjon-e az állami szektorban, vagy próbáljon a magángazdaságba átmenekülni? Támogassa az üzem részvénytársasággá alakítását, vagy ellenezze? Hol keressen védelmet? A hivatalos vagy a független szakszervezeteknél? Alakítson munkástanácsot? Harcoljon a munkás-önigazgatásért? Vagy inkább a külföldi tőke beáramlásában reménykedjen? Melyik pártban bízzon? Egy proletárdiktatúrás MSZMP-ben? Egy a vállalkozókra, bérből és fizetésből élő kisemberekre, értelmiségiekre, munkásokra és parasztokra egyaránt és egyszerre támaszkodó, szocializmust és thatcherizmust egyszerre s egy mondatban ígérő MSZP-ben? A kis- és középtulajdonosok Kisgazdapártjában? Egy a földről föltápászkodni még alig-alig képes Szociáldemokrata Pártban? A polgári liberalizmust hirdető SZDSZ-ben? Vagy kiben? Mit csináljon a menedzser? Sikerül-e átmentenie magát és üzemét a piaci rendszerbe? Sikerül-e régi, bürokrata kapcsolatai helyett újabb támogatókat szereznie? Az állampárt helyébe lépő kormányzó párttól mit remélhet? Milyen gazdasági programot, milyen jogrendszert, milyen új akadályokat és lehetőségeket? Nem kellene már most belépnie egyik vagy másik ellenzéki pártba? De nem túl veszélyes-e még kilépnie a régi, illetve jelenlegi uralkodó pártból? Átalakítsa-e a vállalatát részvénytársasággá s a jövendő részvényesek kegyeit keresse, vagy saját alkalmazottaival s munkásaival legyen jóban és a vállalati önigazgatás esetleg befutó lovára tegyen? És mit csináljon a szegény városi vagy megyei párttitkár, aki nem tudja, hogy még párttitkár-e vagy már nem, s ha igen, akkor melyik pártnak a titkára; nem tudja, hogy ha átlép az MSZP-be, akkor automatikusan párttitkár marade vagy sem, megválasztják-e majd vagy sem, nem tudja, hogy érdemes-e mégis az MSZMP-ben maradnia, ha egyáltalában megmarad ez a párt, nem tudja, hogy ki a feljebbvalója, nem tudja, hogy kinek parancsolhat s kinek nem, nem tudja, hogy neki ki parancsolhat s ki nem, nem tudja, hogy a rendőrség még neki engedelmeskedik-e vagy már nem, nem tudja, hogy múltját mennyire firtatják majd, nem tudja, hogy máris próbáljon más foglalkozás után nézni vagy még várhat, nem tudja, hogy szocialista kapcsolatai működnek-e még vagy sem, nem tudja, hogy meddig lesz még szolgálati lakása s hogy várja-e még holnap a kapu előtt a Mercedese... Őszintén csodálom az embereket. Csodálom önfegyelmüket, lelkierejüket. Az egész világ recseg-ropog körülöttük, a föld reng alattuk, az élet megszokott intézményes rendje omladozik rájuk, új, ismeretlen lehetőségek, szabadságok és veszélyek nyiladoznak mindenfelé - és mindennek ellenére viszonylag vagy látszólag nyugodtan teszik mindennapi dolgukat, keresik a kenyerüket, nevelik a gyerekeiket. Ennyi bizonytalanság közepette már rég el kellett volna veszíteniük a fejüket és az eszüket. Mi mentett s mi menthet meg minket a társadadalmi méretű idegösszeroppanástól? (Hátsó gondolat 2: Az a párt vagy mozgalom indul jó eséllyel a választásokon, amely képes értelmes és érthető válaszokat adni e kérdésekre, képes csökkenteni a ma már társadalmi méretű bizonytalanságot és szorongást, képes kézen fogni egyik vagy másik társadalmi csoportot, osztályt, és azt mondani: menjünk együtt, én tudom, merre van a kiút a bizonytalanságoknak és félelmeknek ebből az erdejéből. A mindennapi dolgok dicsérete Baj is, áldás is az, hogy még ma is lehet úgy élni ebben az országban, hogy úgy érezze az ember: semmi lényeges nem változott. Mert igaz ugyan, hogy az árak a közértben egyre csak felfelé mennek s az élet egyre nehezebb, de hát infláció már eddig is volt, s az élet nem volt könnyű korábban sem. Igaz ugyan, hogy minden rosszul megy a gazdaságban, de hát negyven év óta folyik a pazarlás, a hozzánemértés, a káderek uralma. Igaz ugyan, hogy Kádárt leváltották, kár vagy nem kár az öregért, de akik utána jöttek, azok se sokkal jobbak vagy rosszabbak nála. Igaz ugyan, hogy nagy csinnadrattával megszűnt az MSZMP, de csak az isten tudja, hogy miben különbözik tőle az MSZP. Igaz, hogy ma már több mindent lehet mondani, meg félni se kell annyira, mint korábban, de azért még ugyanazok ülnek a tanács- meg a vármegyeházán, mint korábban, vagy legfeljebb a sógoraik, fiaik, retyerutyáik. Akár történeti vakságból, akár józan, mindennapi bölcsességből fakad a helyzetnek ez a megélése és megítélése, súlyos veszélyeket és - e veszélyeket ellensúlyozva - egy komoly lehetőséget és biztosítékot is rejt magában. Ha a társadalom széles rétegei érzik úgy, hogy voltaképpen semmi lényeges nem történt s történik mostanság, akkor a változásfolyamatban nem vehetnek részt tudatos állampolgárokként, nem láthatják az ország előtt megnyíló válaszutakat, döntéseikkel tudatosan nem befolyásolhatják a változások menetét. Vagyis, más szóval, öntudatlan s magatehetetlen tömegként segítik csak, vagy akadályozzák-e a folyamatot. És könnyen áldozatául eshetnek az ügyes demagógiának, eszközeivé válhatnak általuk ismeretlen hatalmi törekvéseknek. Van azonban valami jó is abban, hogy a társadalom nem minden tagja éli át annak rettenetét és izgalmát, hogy az ország veszélyes zúgókon át, sziklazátonyok között, örvénylő vizeken sodródik valamerre. Jó, hogy a mindennapi dolgoknak van némi állandósága, hogy a Közértben ugyan kúsznak, szöknek, rugaszkodnak felfelé az árak, de azért a Közért kedden is ott van, ahol hétfőn volt, a zsemle 63 HÁROM JEGYZET