2000, 1994 (6.évfolyam) március
Lengyel László: Szép új világ (második rész)
Lengyel László Szép új világ MÁSODIK RÉSZ: MAGYARORSZÁG KÜLSŐ HELYZETE - KATASZTRÓFA-FORGATÓKÖNYV a) Az egységes Orosz Birodalom visszavág A kilencvenes évek elején Kelet-Európa országaira új versailles-i és trianoni szerződéseket kényszerítenek. Ennek a szerződési rendszernek van egy egyértelmű nagyhatalmi vesztese: Oroszország. (Középhatalmi vesztese: Szerbia.) Oroszország elveszíti a birodalmi Szovjetunió által elnyert külső (Kelet-Közép-Európa) és belső (a Szovjetunió nem orosz tagköztársaságai) birodalmi területeinek jelentős részét, határain kívül marad több millió orosz. Ez egyszerre birodalmi és nemzeti válság. A katasztrófa-forgatókönyv egyik változata, hogy Oroszország először gazdasági és politikai káoszba hull, majd egy tekintélyelvű orosz „kis" birodalmat teremt. Ennek formája lehet a központi hatalom és a katonai-ipari centrumok, stratégiai nagyvállalatok, szakszervezetek, kormányzóságok érdekkijáró, egyezkedő gazdasági és közigazgatási modellje. A központi hatalom a személyi kinevezések, a monopóliumként fenntartott privilégiumok (export-import, vám- és devizaengedélyek, különleges övezetnek minősítés, „privatizációs" jogok megadása stb.) osztogatása vagy megvonása révén alkukat köt, egyeztet a gazdasági élet nagy szereplőivel. Formailag piaci, gyakorlatilag költségvetési alkukon keresztüli szabályozás működik. Ez sokban hasonlít a magyar 1968, a kínai 1978 utáni szabályozásokhoz. Olyan imitált piaci, indirekt tervgazdálkodás, amely szabályozó, ár-, káder-, privatizációs alkudozások révén hangolja össze a költségvetési elosztó és újraelosztó központ tevékenységét a nagyvállalatokkal, ágazatokkal és területekkel. Ez a központi hatalom élhet látszatparlamentáris eszközökkel vagy a nyíltan tekintélyelvű elnöki rendszer módszereivel. Elképzelhető, hogy az orosz vezetés egyik szárnya megpróbálkozik a központosított adminisztratív rendszer, a tervgazdaság visszaállításával, de ennek az esélye igen kicsiny. Ez az Oroszország először a föderáció területén stabilizálja fennhatóságát, gazdasági, s ha kell katonai eszközökkel. Ennek a fennhatóságnak nem feltétlen velejárója a helyi autonómiák megszüntetése. Ellenkezőleg, megállapodások születhetnek az autonómiák elismerésére orosz szuverenitás alatt. A második menetben a Független Államok Közösségének átfogó kialakítására, illetve a FÁK-nak szoros gazdasági, politikai és katonai szervezetté való formálására kerülhet sor. A gazdaság sugaras szerkezete, a volt szovjet tagköztársaságok gazdasági kiszolgáltatottsága Oroszországnak - többségük csak innen szerezheti be a létezéséhez szükséges energiát és az alapanyagokat, és csak ide tudja eladni termékeit - nagyban megnöveli az orosz játékteret. Másrészt valamennyi volt szovjet köztársaság fegyverzete orosz-szovjet eredetű, hadseregeik, ha egyáltalán vannak, függő helyzetben vannak az orosz hadseregtől, belbiztonsági erőktől. Azután következik politikai függés - pro-orosz, oroszláv, „pro-szovjet" államok és kormányok -, amikor a térségben az orosz birodalom mint ítélőbíró, mint konfliktusmegoldó, mint gazdasági megmentő jelenik meg, s amikor az államokat barátsági és együttműködési szerződésekre kényszerítik. Majd, ha kell, katonai nyomás, esetleg beavatkozás. Ukrajna, Belarusz, Moldávia belső politikai és gazdasági szerkezetükben Oroszországhoz hasonló vonásokat mutatnak. Mindegyikük regionális ellentétekkel terhes, valamennyiüket a helyi tartományurakkal alkudozó gyenge központi hatalom jellemzi. Nemzeti integritásuk hiányzik. Ezért a FÁK-hoz való megtérésük, az orosz övezetbe tartozásuk békés és „önkéntes" lehet. Az orosz Föderáció, majd a FÁK „helyreállítása" hat a kelet-európai kis országokra, melyek az elmúlt évtizedekben ugyancsak sugaras szerkezetben kapcsolódtak Moszkvához. Bulgária, Románia, Kis-Jugoszlávia, Szlovákia energiát szerezhet innen, s eladhatja ide késztermékeit. Más forrásaik nemigen lesznek. A térnyerésnek automatikusan áldozatai, befolyásoltjai lehetnek azok az államok, amelyek az ütközőállamokkal a másik oldalon érintkeznek, így a „három törpe" - Szlovénia, Magyarország, Csehország -, de nyilvánvalóan Németország miatt az Egyesült Európa is. A konfliktusok ugyanis tovaterjedhetnek. Ugyanakkor az Egyesült Államok számára egyértelművé válik, hogy „jobban jár", ha a volt szocialista államok konfliktusainak megoldását nem vállalja magára, hanem Oroszország katonai, politikai erejét használja fel a rendcsinálásra és ennek a rendnek tartós fenntartására. Ezért az Egyesült Államok és Európa - főként Németország -előnyben fogják részesíteni a Moszkvával kötött megállapodásokat a kisállamok sorsa felett. Az elmúlt időszak világossá tette, hogy a nyugati hatalmak Jelcin Oroszországát választották, s nem az Oroszország és Európa nyugati fele között húzódó kisebb-nagyobb államokat.( b) Oroszország széthullása Elképzelhető, hogy az orosz gazdasági széthullás, a guberniumok és a különböző köztársaságok önállósági törekvései Oroszország darabokra eséséhez vezetnek. Ugyanilyen széthullás következhet be Ukrajnában. Egy ilyen szétesés aligha megy végbe békés formában. Ha pedig Oroszországon belül önállósulnak olyan politikai erők, amelyek jelentős katonai erővel is bírnak, akkor az orosz polgár- vagy intervenciós háború még végzetesebb következményekkel járhat, mint a délszláv háborúskodás Az orosz „apokalipszis" megrengetheti egész Kelet-Európát.9