2000, 2011 (23. évfolyam) január
LENGYEL LÁSZLÓ: Levélféle Romsics Ignáchoz a Bethlen-konszolidációról
áll Buda még!" - azzal fejezem be referádámat: Na, ez az ember sem fog forradalmat csinálni! Mondjam-e, mennyire visszatetsző egy ember testi hibájából gúnyt űzni! De Benedek Eleket őszinte gyűlölet vezette: halálig hitte, hogy a Károlyi-féle urak veszejtették el az országot, a szülőföldjét. De vajon megírta volna ezt a jellemzést, ha Marcell fia Károlyi államtitkárává lesz, amire majdnem sor került - csak Benedek Marcell (Jászi szerint) „túl radikális" volt a kormány szemében. Ebből is látszik, hogy apa és fia nem látták azonosan '18 októberét. Az apa 1919 Tanácsköztársaságát közönséges rablásnak látta. Ha Dózsa Györgyöt Erdély nyilvánságos rablójának bélyegezte meg a korabeli hivatalos átirat, a Proletárdiktatúra biztosaitól igazságtalanság volna megtagadnom a »Magyarország nyilvánságos rablói« köriratú bélyeget: amit elődeink ezer esztendő során szereztek, azt ők négy hónapok alatt nyilvánságosan elrabolták. Benedek Marcell azonban részt vett az októberi és a márciusi forrongásban, írt és beszélt, mint annyian a jobbak közül. Elkísérte barátját, Jászit Aradra. Egyetemi katedrát kapott a kommün alatt, Lukács György volt a legjobb barátja. Magát később Fabrizio del Dongóhoz, Stendhal hőséhez hasonlítja, aki Waterloo után tűnődve kérdi magától - csata volt ez? Forradalom volt ez? S hol voltam benne én? lengyel Miklós nagyapám politikai szempontból mind apósát, mind sógorát naivnak, fantasztának tartotta: ő volt a család depressziós realistája. Ha a „Benedekek" minden politikai helyzetet meseszerűen, drámaian fogtak föl, és a politikusokat ilyen vagy olyan képzeletbeli hősök negatív vagy pozitív tulajdonságaival ruházták fel, Lengyel Miklós, aki ekkor a Tavaszmező utcai Zrínyi Gimnázium igazgatója, mindent értékén és mértékén vett. Ha a Benedekek lelkesedtek a háborún, vagy éppen hevesen ellenezték, gyűlölték a forradalmakat, vagy elmerültek benne, Lengyel Miklós határozottan a megengedő és liberális realizmus, a „nézzük a tényeket" alapján állott. Ő volt az, aki már 1914 nyarán megjósolta, hogy a háborút elveszítettük, mert a brit világbirodalom legyőzhetetlen, s ő jegyezte meg Károlyi védelmében, hogy az elmúlt évtizedek vették el Erdélyt s a Felvidéket, s ő mondotta, hogy Jászinak igaza van a nemzetiségekkel, ahogy Kossuthnak is igazsága volt, csakhogy mind a ketten elkéstek. De ugyanő volt, aki - mikor testvérnénje, Lengyel Laura, az írónő, zokogva fölhívta, hogy „Miklós, Tisza Istvánt megölték" - azt válaszolta a telefonba: „Laura, nem vagyunk hisztériás vénasszonyok!" S ezzel Tiszának arra a hideg kegyetlenségére utalt, amikor 1912 véres munkástüntetése idején az ellenzéki képviselő „lövik a népet az utcán" felszólalására ugyanezt válaszolta. És végül Lengyel Miklós volt az, akit a kommün igazgatóként „szabadságolt", mert nem volt hajlandó hűségnyilatkozatot tenni, így azután lehetett igazgató, és menthetett másokat. A bejövő Horthy-hadsereg és ellenforradalom hozhatott volna „megnyugvást", konszolidációt. De 1919 szeptemberében Benedek Marcellt az a hír fogadja Pesten, hogy tanártársai nem hajlandók többé együtt tanítani vele, s fegyelmi bizottság várja. Öccsét, Benedek Elek második fiát, aki a tüdőbaj végső stádiumában van, anyja egy alkalmi vonattal viszi haza Kisbaconba. Az utcán az Ébredő Magyarok egy csoportja körbeveszi az ifjabbik Benedek Elek társaságában hazafelé igyekvő Benedek Eleket: zsidóknak vélik őket, az orvos Elek szemüvege miatt. Benedek Marcell a fegyelmi tárgyalásról: Az utolsó kérdés: miért írtam nyilatkozatomban, hogy a mostani időben nem akarok tanítani. Nyugodtan kezdek válaszolni, de amint felsorolom mindazt, amit a keresztény és nemzeti jelszavakat hangoztató reakció bűneiről már Szepezden és tegnap Pesten hallottam, felállok és hangosan kiáltom: Ha az a magyarság, aminek nevében ma égetnek, gyilkolnak és ártatlan embereket kenyerüktől fosztanak meg, akkor én nem vagyok magyar! Ha az a kereszténység, aminek nevében ma a szabad gondolatot elnémítják és egy emberfajtát üldözőbe vesznek, én, aki egész életemben Krisztus tanítványának éreztem magamat, nem vagyok többé keresztény!4 Benedek Marcell 1919. szeptember 22-én volt 31 éves, Benedek Elek szeptember 29-én hatvan. Életük mélypontján voltak. Ekkoriban írta Benedek Elek: Levél nincs, újság van. Belenézek az egyikbe. Világos, hogy a szemem azon a cikken akad meg, amely osztályozza a magyarokat. Vannak egész- és félvérű magya- 6 £1 2000