2000, 2016 (28. évfolyam) március

Juhász Ferenc: Petőfi, 1848 (részlet)

Juhász Ferenc PETŐFI, 1848 (részlet) (...) Te ember-anyagból épített arany mindenség-óra! Te mindenség-anyagból szőtt emberiség-kiáltás! Fehér-hattyúkkal húzott virágból-font és zöld kalászfüvekből szőtt égi szekér, amiben bárányfelhők és gomolyfelhők fehér gőzkarjai ragyognak! Aranyból-kovácsolt darázs-arc bojtcsengős könnyű keskeny kard! Frakkos és cilinderes villám-cikkanás! Moha-repülő pilótája! Lovon-nyargaló szitakötő-szivárvány! Gyémánttal és zománccal kirakott többezer-látás domború szitakötő­tekintet! Gaz-ország, mocsár-ország, nádas-ország, láp-ország, erdő-ország, puszta-ország piros-márvány tűzlilioma eleven növényi gyönyörűségből! Fehéringes nászéjszaka! Feketeköpenyes nagypéntek! Törpe-ország költő-Gulliverje! Országnyi tőzeg-hajó tűzhártya-vitorlája! Szikrázó ásványból boldog hegedű! Bolond Istók a zöld láptutaj­­szigetországon! Suhogó fényes aranyáradás zöld pusztai fű! Krisztus-palást lila bogáncsból ragasztva! Krisztus-tövisből kritikusok trónszéke! Kettős üveghólyag emberszív-homokóra a kávéház-márványasztalon! A világ szívfalán biccenve-ketyegve gyorsan körbesatírozó embersors-másodpercmutató! (...) Te Bem József szivében járkáló csillag, Bem József szivében vágtató költő-galaxis, mert Bem József szivében tág tiszta nagy fényterek voltak, tág tiszta kristály­mezők fényből és szeretetből, s vágtatásod anyaga ez a tiszta tér a tábornoki szívben, csönded sugárzó fény­ talaja, ahol a sejtelem ernyős virága nyit. S titok­ mélyében a Halál-Mágnes, az őslétbeli! Te prüszkölő, fingó, nyihogó kozák lóval szembeforduló, amikor a ló-mellkas barna bársonydombjai fölötted, mint egy küklopsz könnyes arc­szeme, szem­homloka, rádzuhogó habos tajtékszikla, s a ló-orrlikak, mint 32 €1 2000

Next