8 Órai Ujság, 1918. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1918-07-02 / 151. szám
Döntő események vitték a nyugati fronton — Bécsi munkatársunk telefonjelentése. — Bécs, július 1. Svájcon át érkezett párisi távirat szerint az idegen hadvezérek a frontra utaztak. Clémenceau kedden a főhadiszállásra érkezett. Minden jel arra vall, hogy a nyugati harctéren fontos és döntő események állanak küszöbön. M. Nadiev. 6 Starsi S 3 A cári család Krím félszigeten internett tagjainak utazása Kiihlmann távirata egy svéd laphoz Kopenhága, junius 30. A National Tidende ama hírek alkalmából, hogy az orosz özvegy anyacárnénak a német katonai hatóságok nem adták meg az engedélyt, hogy Krímből Dániába utazzék, Kiihlmann dr. államtitkárhoz távirati kérdést intézett, amelyre a következő válasz érkezett: — A volt orosz cári család ama tagjai — tehát az özvegy attyacárné is, — akik Krím félszigeten tartózkodnak, maguk sem kívántak változást életmódjuk, vagy tartózkodási helyük tekintetében. Az az állítás, hogy az anyacárnőnak nem adtak engedélyt, hogy Dániába utazzék, ennélfogva helytelen. Tiadarassi -Beck báró felel Laefsne Hugó támadására Ti megtámadott képviselő nem viszi a Ház elé ügyét . — Saját tudósítónktól — A képviselőház egyik utóbbi ülésén Laehne Hugó durván megtámadta Madarassy-Beck Gyula bárót. Erre a támadásra közöltük Madarassy-Beck báró nyilatkozatát amelyben többek között azt is kijelentette, hogy a Házban, napirend előtti felszólalás keretében fog felelni Laehhének. Ezt a szándékát azonban most megváltoztatta és nem viszi személyes ügyét a Ház elé. Ennek okairól a következőkben nyilatkozott munkatársunknak: — Ebből az ügyből kifolyólag nem fogok a Házban felszólalni, bár eleinte erre gondoltam, minthogy távollétem miatt Laehne úr felszólalásra nyomban nem felelhettem. Arra a meggyőződésre jutottam azonban, különösen most, hogy Laehne úr beszédét is elolvashattam, hogy a mostani nehéz időkben, a nemzeti élet egyik legsúlyosabb kérdésének tárgyalásakor nem engedhetem meg magamnak, hogy a képviselőháznak komoly munkára szánt idejét a magam személyes ügyével lefoglaljam. Most igazán nincs ideje az ilyen személyes válasz- és viszontválaszoknak, amikor , minden percet nagy és komoly dolgoknak kell fenntartani. Felelet nélkül azonban mégsem hagyhatom Laehne úr támadását. Én azt mondottam, hogy Laehne úr valótlant álió, midőn az elnökletem alatt álló Városfejlesztőt szalámiszállításokkal hozta kapcsolatba. A Városfejlesztőnek szaláttlihoz soha Semmi néven nevezendő köze nem volt és nincs, amint azt most már Laehne úr is elismerte. Sőt Laehne úrnak nincs ■szerencséje, mert az a debreceni vállalat, amelyet háromnapi verejtékes munkával kikeresett, szintén soha sem szalámival, sem hadseregszálltással nem foglalkozott. Ez egy 57 éves köztiszteletben fennálló, sokszor kitüntetett tekintélyes magyar húsipari cég, amelyet a Városfejlsztő alapzagályszerű határt*"hon finan-irozott, amelynek vezetője a debrecenni kereskedelmi és iparkamara alelnöke, amely ma is a természetes fejlődést semmiben meg nem haladólag ugyanazt a működést folytatja, mint 57 év óta és évi tiszta nyeresége is—60.000 korúközött van. Ami Laehne úr úgynevezett vádjait illeti, nem igaz, hogy én a Magyarország általa felolvasott cikkét meg nem cáfoltam volna, mert egy akkor leadott nyilatkozatban annak minden betűjére megadtam a választ. Sajtópert nem indítottam, mert ha minden személyes térre vitt politikai támadásért sajtópert indítanék, egyébbel mint ilyen ügyek intézésével nem foglalkozhatnék. Arról azonban biztosíthatom Laehne urat, hogy ha netán egyszer sajtópert indítanék, azt semmi esetre nem fogom úgy elintézni, mint ő a makói sajtóperét. — Nem igaz, hogy akár közvetve, akár közvetlenül bármilyen hadiüzletben részem lett volna! Arra a közgazdasági analfabetizmusra, hogy a Telepisabank azért fuzionált az Agrárbankkal, mert nagy nyereségei voltak, vagy arra, hogy nem tudom miféle hazugság részemről az, hogy francia részvényeseim dacára német politikát folytatok, alig érdemes reflektálni. Utóbbira nézve csak egy passzus a népszövetséget előkészítő svájci bizottság főtitkárának tegnap hozzám érkezett leveléből, amely érdekesen illusztrálja, hogy semleges országokban hogyan gondolnak háborús uszító mivoltomról. Ezt írja a bizottság főtitkára Zürichből: „A népek kölctsönös megértésének szempontjából különösent feltűnt nekem az a hír, hogy intézete az eddigi francia részvényeseket minden más részvényessel egy sorba helyezte. Az ellenségnek ezen gesztusát az ellenséggel szemben a mi időnkben nem lehet elég magasra értékelni.“ Ami a német szövetséget illeti, annak törhetetlen ilivé voltam a háború előtt is és azt hiszem józan gondolkodású ember mn tehet abból kifolyólag semmz?"" bálivá l a rettenetes világb.-ormiak lai nullásait levontam arra nézve. * hogy annek a szövetségnek minél szilárdabb volt a reánk nézve két feltétel. — Laehne úr azt is kifogásolja, hogy sértettem őt, amikor tudtam kijelentése kapcsán, hogy lovagias elégtételt nem kér. Hát a 18 éves korhatárt önmagára nézve ő állította fel és ez legfeljebb őt kötelezi és nem engem. Az, hogy valaki lovagias elégtételt nem kér és nem ad. Senkit nem jogosít fel arra, hogy valótlanságokat mondjon anélkül, hogy ezt a tényt a szemébe vágják. Én azonban szívesen tartózkodom személyére vonatkozó minden további megjegyzéstől és türelemmel fogom megvárni annak a még hátralévő három évnek az elmúlását, csal érném a képviselő urat, ... , éves születésnapját tisztelői körlevél útján közölni szíveskedjék. Mindezt elmondtam volna a Házban, ha nem tartottam volna kötelességemnek, hogy szerény személyem egyéni üdvével most az országgyűlést ne foglalkoztassam akkor, amidőn döntő fontosságú országos kérdések vannak napirenden. Minden jóízlésű ember csak helyeselheti Maddrasy-Beck báró becsületes elhatározását, hogy a maga érdekében nem tette a Házat további személyes szócsaták színhelyévé. A Vérmezőre akarják kitelepíteni az összes központokat A kormány segít a fővárosi lakásínségen — Ingyen kéri a telkek átengedését — A főváros csak ingyen használatra akarja odaadni a telkeket «“•* Saját tudósítónktól — A főváros lakásügyi bizottsága ma délelőtt dr. Bódy Tivadar polgármester elnökletével ülést tartott, Dr. Wildner Ödön tanácsnok hosszabb előterjesztésben vázolta fi '■'lerakások építésének, fi kereskedelmi minisztérium bérházakba elhelyezett hivatalai kihelyezésének. A központok kitelepítésének kérdését. A kereskedelmi miniszter június 20-án leiratot intézett a fővároshoz, hogy a kislakások építését az állam költségére veszi foganatba, a miniszterég közli, hogy egyelőre a kereskedelmi minisztériumnak, valamint a központoknak és más háborús alakulatoknak jelenleg bérházakban elhelyezett hivatalait is ideigmet épületekbe telepíti ki és az ilyenformán megüresedő lakások is főváros közönségének rendelkezésére fognak állani. Kijelenti a leirat, hogy A kormány ily módon kereken 120 milló korona kölséget vállal a fővárosi lakásínség enyhítése érdekében. A kislakások céljaira kér a miniszter a VI. kerületi MadarasZ-, Rákospalotai-, Tömöri- és Palotai-utak által határolt Cirka 12.000 négyszögöl nagyságú, a X. ker. Juranics- és Százados-utca által határolt cirka 8500 négyszögöl nagyságú, a X. ker. Maglódi-uti cirka 20.000 négyszögöl nagyságú, a két Pongrác utcai 16.000 négyszögöl nagyságú felektömböltték, összesen mintegy 65.500 nagyszögölnyi területnek ingyen tulajdonjogi átengedését. A kereskedelmi minisztérium hivatalainak kitelepítésére a miniszter a VAröMnajöfftaf, a Maros-, a fiSzamoe- és a Gsfiba-utcák által határolt részét kéri. Ez a terület 30 évi ingyen használati idő múlva a rajta levő építményekkel együtt kerülne vissza a főváros tulajdoná!!. A központok kitelepítésére az V. ker. személyysek, Balaton-utcák, az Országház-tér és Standfrakpart által határolt kincstárt, illetőleg közmunkatanácsi telektömböt akarja a miniszter igénybe venni, mely területhez a Rudolf-rakpartnak megfelelő szélességű sávja hozzácsatolandó. Végül az ügy sürgősségére való tekintetet kéri a miniszter az ügynek a közgyűlésen való sürgős soron kívüli letárgyalását. • A miniszter leiratának ismertetése kapcsán Wildner Ödön tanácsnok terjesztette elő a javaslatot. A lakáscélokra szolgáló területnek átengedését illetőleg a fővárosnak ragaszkodnia kell eredeti álláspontjához, mely szerint a telkeket nem tulajdonjogilag ingyen, aanem ingyenes használatra engedi át. A főváros a telkeket a következő feltóvételek alapján engedné át: Az ingyenes használati jogot a főváros telekkönnyileg biztosíttatja az állam javára mindaddig, míg ae átengedett területek kizárólag a meghatározott célra használtatnak; a házak kezelését, ifjahb irtási költségeit, a közterheket az állas viseli; a keletkezett lakásokat első alklommal csak állandó fővárosi lakás na adják bérbe méltányos piaci áron. A főváros ajánlata hatályát veszti, ha az építkezést egy éven belül meg nem kezdi és öt éven belül, tehát 1928 augusztus 1-ig be nem fejezik. A kereskedelmi minisztérium bérházakbánt elhelyezett hivatalainak kitelepítésére, minthogy az e célra legalkalmasabbnak mutatkozó Vérmező igénybevételéi miniszter szerint elháríthatatlan nehézségekbe ütközik, javasolja az ügyosztály a Városmajor partrozatlan, megjelölt részének 30 évi ideiglenes használatra való átengedését. A javaslat fedett hosszabb vita, indult meg, melyet Ullmann Gyula nyitott meg. Beleld Béla dr. méltánytalannak tartja, hogy az állami a telkeket örök időkre akarja lekötni. Elfogadja az előterjesztést és indítványozza, hogy a kormánynak köszönetet mondjanak a lakásépítési akció megindításáért. A kormányt fel kell kérni, hogy sürgősen kezdje meg az építkezést. Mauser Gyula szintén ellenzi a telkeknek örök időkre való átengedését. Harrer Ferenc dr. alpolgármester kifejti, hogy a kért telkek olyan helyeken vannak, ahol nem akdályozzák meg a város fejlődését Bódy Tivadar dr. polgármester megjegyzi, hogy a kerekedelmi miniszter azt mondta neki, hogy a kormány vagy lehét.a áron akarja megvenni a telkeket, vagy pedig azoknak 60—70 évre való átengedését kéri. Alpár Ignác elfogadja a javaslatot. De azt kizárt dolognak tartja, hogy a főváros örök időkre adja oda a telkeket, mert ez a jövő fejlődésének nagy akadálya lenne. I ha a kormány az építési akciót komolyan akarja végrehajtani, akkor szerezze meg a Vérmezőt, amely terület úgyis csak parádékra kell. A kérdés megoldásában a hadsereg és hadvezetőség jóakaratára számítunk, mert a hadvezetőség rendelkezik a Vérmező felett és ő rendelkezik az építőanyagok és a munkaerő felett is. Bódy Tivadar dr polgármester kijelenti, hogy a Vérmező tényleg a legalkalmasabb terület arra, hogy az összes központokat kitelepítsék. Jó közlekedése van, a terület minden közműven el van látva és nem érti, hogy miért nem volna, lehetséges a Vérmező átengedése. Rózsavölgyi Manó úr kifejti, hogy amikor ilyen sürgős ügyről van szó, mijel a kislakások építése, fidelek kérdésében nem szabad kicsinyeskedni. Amit Alpár a Vérmezőt illetőleg mondott, teljes egészében osztja és még az elöl sem zárkózik el, hogy a királyt világosítsák fel arról, hoy a polgárságnak nagyobb szüksége vot a Vérmezőre, mint a kapnaságnak. Hüttrer Ferenc dr alpolgármester “ vezi Rózsavölgyi indítványát, ezt ne hozzák kapcsolatba a kis cárok ügyével. Bőd polgármester zár savai után a javaslatot egyhangúlag fogadta a bizottság.