8 Órai Ujság, 1918. szeptember (4. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-19 / 219. szám

Csütörtök­, 1918 szeptember 19. IIIIBIIIII Ilin Mosyor fi Mitl­­­ililgifi tán A Galilei-kör tagjai kötelességük megszegésére csábították katonáinkat­ ­ — Saját tudósítónktól —­­ A budapesti h­onvédhadosztály- bíróság ma reggel 9 órakor kezdte meg dr. Szentgyörgyi Elemér szá­zados­ hadbíró vezetésével Duczy­­ska Ilona huszonegyéves bölcsész­hallgató, Sugár Tivadar huszonegy éves orvostanhallgató, Csillag László tizenkilenc éves uaalomh­iva­­talmose, Klein (Kelen) József hu- hysomhat éves, a Közúti vaspálya tár­saság mérnöke és Végh Dezső har­minchét éves címfestő bűnperét. Klein József kivételével a vádlottak ez év január 26-ától vizsgálati fog­ságban vannak. Letartóztatásuk Galilei-Körnek feloszlatásával volt kapcsolatban, amikor is kiderült, hogy a vádlottak antimilitarista pla­kátokat adtak ki, illetve terjesz­tettek. A vádirat szerint Duczynska Ilona és Sugár Tivadar az állam hadereje ellen intézett bűntettet kö­vettek el azáltal, hogy a katonai fegyelem meglazítására és a haderő teljes felbomlas­ztás­ára alkalmas, lázító tartalmú és célzatú röpiratok Icat és plakátokat szerkesztettek és sokszorosítottak. Csillag László és Klein József, valamint Végh Dezső ellen az a vád, hogy a reptisz szer­kesztését és a bűntett elkövetését szándékosan előmozdították. Harminchét sű­rti oldalra terjed a vád indokolása, amelynek felolvasá­sát a tárgyalás elején nyilvános ülés­ben a bíróság elrendelte. Eszerint a budapesti 1. huszárpótszázad pa­rancsnoksága jelentést tett, hogy a laktanyába röpiratokat csempésztek be, amelyeknek tendenciája arra irá­nyult, hogy a katonákat az orosz példa követésére és a kötelesség meg­tagadására csábítsák. Hosszan is­merteti az indokolás az orosz forra­dalom kitörését és a forradalom kö­vetkeztében az orosz hadsereg össze­omlását. Az orosz események hatása Európa összes szélső elemei körében érezhető volt. A szélső radikális ele­mek nem maradtak az elmélet terén, hanem arra törekedtek, hogy az ál­lam életében és különösen a békének minden áron való kikényszerítésében tettekkel tényezőkké váljanak. Ebben a keretben elsőrangú szerepet töltött be Duczynska Ilona személyisége, akinek regényes életét az ügyész hosszabban vázolja. Duczynska Ilona előkelő család gyermeke. Atyja lovag Duczynska Alfréd mérnök volt, költő, író és természettudós, aki egy találmánya értékesítése végett Amerikába vándorolt és ott meghalt. Tizenhárom éves korában Duczyn­ska anyja Svájcban egy német pró­fétával ismerkedett meg, aki egy val­lási szekta élén állott, amely szekta Krisztus újjászületését hirdette. Az ujj szekta prófétájának és híveinek életmódja nagy benyomást tett a gyermek lelkületére. Korán ébredt fel a kislányban a szociális eszmék iránt való érdeklődése és 1915-ben beiratkozott a zürichi egyetemre. Zü­richben sok érdekes emberrel ismer­kedett meg, köztük orosz emigrán­sokkal, akik valamikor a forradalom­mal rokonszenveztek. A háború ki­törése után visszakerült Budapestre, ahol elhatározta, hogy harcot indít a háború ellen, a mindenáron való bé­kekötés érdekében. Összeköttetésbe került a galileistákkal. A Kör ellen az a gyanú merült föl, hogy tagjai kezdeményezték azokat a munkás­­mozgalmakat, amelyek 1917. év vé­gén lezajlottak. A Kört feloszlatták és a vezetők lakásain hollkutatást tar­tottak. A házkutatáskor találták meg az inkriminált röpiratokat, amelye­ket a vizsgálat terhelő bizonyítékok­ként produkált. Duczynska Ilona Sugár­­Tivadarral szabad házasságra lépett és együtt szerkesztették meg a röpiratot, amelynek­­ antimilitarista tendenciája volt. A röpirat terjesztésében részt vett Végh Dezső, akinek múltja szintén nagyon változatos. Végh Dezső előbb nyomdász, kőfaragó, c­im­­festői foglalkozást űzött. Saját be­vallása szerint már régóta anar­chista elveket vallott. Az irodalom terén is tevékenykedett, irány­­arárnákkal és iránynovellákkal gaz­dagította a szocialista­ irodalmat, önerejéből megtanulta a francia és német nyelvet. Egyéniségére nem kevésbé jellemző, hogy a nagyvára­di törvényszék sülős testi sér­tés miatt két évi börtönnel, majd egy antimilitarista röpirat miatt hat havi államfogházzal sújtotta. A háború folyamán a behívási pa­rancs iránt is engedetlenséget ta­núsított, ami miatt egy és fél évi börtönre ítélték. Végh Dezső sze­rezte be Duczynska Ilonának a zim­­mervvaldudák kongresszusának ha­tározatait, amelyek alapján Du­czynska Ilona a röpirat sokszoro­sításához egy Sólom nevű orosz szökevény hadifogolytól szerzett be egy sokszorosító gépet, és hogy ennek az árát ki tudja fizetni, éksze­reit elzálogosította. Végül anti­militarista jelvénnyel ragasztot­ták tele a hadikölcsönjegyzésre felhívó plakátokat. A harmadik vádpont az, hogy a katonák­hoz is röpiratot intéztek, amely­ben felszólították, hogy sztrájk esetén ne használjanak fegyvert. Az indokolás részletesen elmondja, hogy sokszorosították a plakátokat és hogyan terjesztették. Végül meg­állapítja, hogy az események köz­pontjában Duczynska Ilona áll, ő a jól megszervezett, jól átgondolt és megfelelő energiával keresztülvitt akciónak a szellemi vezére. Ebben a törékeny, beteges testű pőben — úgymond a vádirat — a szláv for­radalmi nők fanatizmusa lobog. Munkabírása, tettereje, energiája határtalan. Az akadályok nem ri­asztják vissza, sőt újabb erőtelje­sebb akció­­bevezetésére serkentik. Szociális tudása, nagy és folyton fejleszti. A vizsgálati fogságban önéletleírásban ismerteti szociális elveit, de gondosan elhallgatja az általa elérni kívánt célokat. A be­ismerésben teljes mértéket tud tar­tani. Csak azt ismerte be, amit a bizonyítás kétségtelen adataival szemben nem tagadhatott. Duczyn­ska Ilona az oroszországi esemé­nyek hatása alatt elhatározta, hogy a tettek mezejére lép s mindent megtesz, az osztályharc előidézése és a militarizmus megdöntve érde­kében. Az­­orvosi szakvélemény alapján Duczynska Ilonának er­kölcsi és etikai ellentállóképessége, megfontolása, mérlegelési és akarat­­elhatározási képesség© igen nagy mértékben csökkent,­­ impresszioná­­bilis, büntetőjogi beszámítlattósága igen korlátozott. Ez azonban csak a büntetés kiszabásánál képezheti a mérlegelés tárgyát. Az elsőrendű vádlottat dr. Ba­­rács Marcell, Sugár Tivadart dr. Mérő Gyula, Csillag Lászlót dr. Grün János, Kelen Józsefet dr. Szőke Sándor és Végh Dezsőt dr. Nagy György védi. A vádat dr. Biró Kálmán főhadnagy-honvéd­­ügyészhelyettes képviseli. A hon­­védhadosztálybíróság az ügyész ké­relmére a tárgyalás egész tartamá­ra a nyilvánosságot kizárta. 9 K­aleris-Cabaret Király­ utca 77 Telefon réssel PS- ?C A síb, p­a­­ri slágerek. Tisza István Zágrábban Felvilágosítások beavatott helyről — A 8 órai Újság al­kalmi tudósítójától. — Zágráb, szeptember 18. (A horvát közélet egyik ki­tűnősége, aki évek hosszú sora óta aktív részese a po­litikai eseményeknek, Tisza István gróf zágrábi tárgya­lásai alkalmával a követke­zőleg nyilatkozott a 8 órai Újság munkatársai előtt.: , Nem szívesen nyilatkozom ma­gyar újságírók előtt, mert a múlt­ban nem egyszer rossz tapasztalat­­okat szereztünk, amikor a budapes­ti napilapok számára nyilatkozato­kat adtunk, vagy kigúnyoltak és gyalá­ztak bennünket utólag, vagy pedig elferdítve közölték szavainkat. Elvárom az ön logatításától, hogy nyilatkozataimat híven adja vissza, polemizálni, aztán polemizálhatnak álláspontommal, ahogyan tetszik. — Tulajdonképpen nincs is sok mondanivalómi. A rövidlátó politika, amelyet Budapesten évtizedek óta Horvátországgal szemben folytat­tak, a világháborús viszonyok kö­zepette önmagát vitte ad abmírdmm. A béke idején még tovább vonszol­hatta magát az a politika, amely a tömegekkel szemben terrort, egyes gyönge vezetőkkel szemben pedig korrupciót alkalmazott, de ez a négy véres esztendő olyan szétválasztó hatással volt a különböző forrongó elemekre, hogy most már Budapes­ten is, Bécsben is belátják a gyöke­res rendszerváltozás szükséges­ségét.­­ A háború folyamán bőven om­lott a horvát vér és katonáink vi­tézsége és h­azafisága akárhányszor kapott dicséretet a jelentésekben is. Nem vagyunk se zendülők, se de­­hazaárulók, hanem igazi horvát ha­zafiak, akik Szent István koronájá­nak ,ezeréves fényében keressük jo­gaink érvényesítését, míg az a né­hány beszámítás és befolyás nélkül való bolond, aki a békekötéstől tör­ténelmi fejlődésünkkel ellentétes alakulatokat vár, számba se jöhet — Tisza István gróf — a dolog természete szerint nem a maga pri­vát elh­atározásából — a legutóbbi napokban személyes érintkezést ke­resett különböző pártárnyalatokhoz tartozó horvát,politikusainkkal, ami azt bizonyítja, hogy illetékes helyen is elismerik a helyzet tisztázásának szükségességét. Horvát vendégsze­retettel üdvözöltük ezt a magyar no­­tabilitást, akivel gyakran találkoz­tunk a múltban a politika terén. A vendégszeretet nem kötelez hazug­ságra és így őszintén bevallom, hogy gyakran kellett vele szemben ellen­tétes álláspontot elfoglalnunk, de másrészről ki kell nyilatkoztatnom, hogy Tisza egyéniségével szemben — és talán épen ez a körülmény te­relte az illetékes körök figyelmét ebben a kérdésben Tisza István­ra — a legnagyobb tisztelettel va­gyunk, tehát azzal a bizalommal is, amely minden tiszteletből fakad. Valahányszor Tisza Istvánnal tár­gyaltunk, ritkán kapacitálhattuk a magunk álláspontja számára, de hát egyszer megígért valamit, akkor szavára sziklaszilárdan építhettünk.­­ Hogy minő irányban folytak a tárgyalások, arról a dolog természete szerint nem nyilatkozhatok, mert a diszkréció­ ilyenkor a vendégszeretet egyik követelménye, de aki ismeri a politikai viszonyokat, következtetést vonhat le azoknak a névsorából, aki­ket Tisza meglátogatott. Az első lá­togatást Mihalovich bánnál tette, majd Kulmer gróffal és Popovics Du­sánnal tárgyalt. Szombaton Mária- Bisztricára utazott, ahol Penics apát­­úrnak volt a vendége, ugyancsak szombaton Szentiván- Zelinán, Veliki- Marótban és Varasdon járt, ahol többekkel tárgyalt. Ugyancsak felke­reste Martijanecben Rauch báró volt bánt, majd Zágrábba visszatérve dr. Bosnjakkal értekezett. A külső je­lek tehát azt mutatják, hogy Tisza István minden irányban keresett fel­világosítást. — Hogy lesz-e mindennek eredmé­nye, nem tudjuk, de reméljük, nem tagadhatjuk meg magunktól azonban azt az elégtételt, h­ogy mi horvát po­litikusok már rég megmondottuk, hogy a monarchia problémája tulaj­donképen a délszláv probléma m­eg­­oldásától függ. 3 ­ A kártyán elvesz­ett birtok eladását a földmivelésügyi miniszter nem hagyta jóvá . A birtok az Altruista-bank kezébe kerül birtokpolitikai célokra — Saját tudósítónktól — Megírtuk tegnap, hogy a Cse­­konics Endre gróf tulajdonát ké­pező roggendorfi birtok Csekonics Gyula gróf hétmilliós kártyavesz­­teségének kifizetése céljából eladás­ra került. A birtokot, amely 3300 katasztrális hold, összes felszere­lésével együtt a Pick és társa sze­gedi cég vette meg és pedig nem 4 millióért, mint a alpok tévesen kö­zölték, hanem 10 millió koronáért. Az értékes birtok azonban még ezért a vételárért sem marad a vevő cég tulajdona. A földm­ivelés­­ügyi miniszter az Ingatlanforgalmi Bizottság véleménye alapján úgy döntött, hog­y a szerződést nem­­ hagyja jóvá, a birtokvételt nem en­gedélyezi, hanem birtokpolitikai cé­lokra az állam veszi meg a birtokot. A fölmivelésügyi miniszter en­nek folytán megbízta az Altruista Bankot, hogy a Pick és társával megkötött szerződés pontozatai alapján a Csekonics-birtokot vegye meg. A hétmilliós kártyaveszteségből te­hát meglesz az a nagy előny, hogy az elhazárdí­ozott birtok az állam útján kisbirtokosok, előrelátható­lag a háborúban szereplő katonák tulajdonába kerül. Ha legalább minden hazárd-veszteségnek az volna az eredménye, hogy az elhez­­dettek nagy vagyon­okból számtalan kis c­isztencia teremtődnék.

Next