8 Órai Ujság, 1921. május (7. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-07 / 98. szám

borúért való felelőség kérdésében. Amikor alkalma volt a legilletékesebb tényezők előtt nyilatkozni, kijelen­tette, hogy ezt a tételt nem ismeri el. A polemizálás most hiábavaló, mert az ilyen kérdésekben mindig a győ­zőnek van igaza. A velünk szemben­álló államférfiakban annyira meggyö­keresedett ez a meggyőződés, hogy nem lehet megingatni. Feltéve, de meg nem engedve, hogy­ mi volnánk az okozói a há­borúnak, akkor is szembe kell he­lyezkednie Magyarországnak ilyen értelemben való beállítása ellen. Ú­j ha abból indulunk ki, hogy a béke a bünhödésen épül fel, akkor ke­resnünk kell a­ bűnhődés fokának megállapítására a bűnösség mértékét. Meg kell állapítanunk, hogy valamennyi állam közül, amelyek a központi hatalmakkal tartot­tak, egyetlen államot sem sújtot­tak olyan kegyelten békével, mint Magyar­országot, amiből arra lehet következtetni, hogy Magyaror­szágot tekintik a legbűnösebb­­nek. Pedig a bűnösség foka az elhatá­­rozási szabadságtól függ. Mindenki annyira bűnös, mint amennyire sza­badon cselekedhetett a bűnözésben. Ez kriminalisztikai szempontból meg­­támadhatatlan elv, S Magyarország tudvalévően vala­­­­mennyi érdekelt oltani körül a .­iegkcik­rbí' irányih­írt a háború­­ és béke kérdésében, tehát a leg­kevesebb felelősség is terheli. Az akkori miniszterertől, a vég­sőkig ellenezte azokat a lépéseket, amelyek a háborúra vezettek. ís négssavazát. Ez már a népszavazásról, a határ­kérdésről. a ki .bb jogainak­­­ z‘ tos'.tásáről b- ve. z.-.-.r. a ncnizi,!.' szbvetségéneiv k érettjére l.í d. k..-. 'z.r­­z.ödéssel afaya-’tofi Lise:ő ir-tr-.. --'A- jegyzi, hogy a . jkttzerrett - s.­­ -t a fellevésheit írták alá, hogy a népsza­­vazás kénében a kit­érő i­v-ban icg-a.t Ígéretet Valóra váltják. Az angol parla­menti felszólaláso­ib’an azzal a reg váddal ta’áiliccunk,­­ amely a n.raie. - .ségekticki Magyarországon történt el­­nyomáráról szólt Ezt helyesnek is­mertek , és azok is, akik különben ba­rátságosak voltak irántunk. Ez nagyon mélyen beírhatott a kéztuihuba, azért, mert akik­­ ennek hasznát remeté ,,, óriási propagandát fejtettek ki ".Ma­gyarország ellen és ami megvédésünkre nem történt semmi. Az az igazsága annak, amit Andrássy Gyula gróf is említett beszédében, hogy súlyt, kell helyeznünk az idegen közvéleményre, mert később ez politikánkban jut a ki­fejezésre. A nemzetiségeknek általunk való elnyomásával szemben egy tételt áltítok fel. Van egy tény, amely 5 perc alatt tökéletes cáfolatot ad. Ez a kö­vetkező : mi követeltük a népszavazást a tőlünk elszakítandó területeken és azzal, hogy a népszavazást kö­veteltük, azokat, akiket állítólag elnyomtunk, bíróinkká tettük. Nemzeti becsületünket tettük kezükbe és akármilyen határozatot hoznak is, elfogadjuk és azok, akik ezt vissza­utasították, a m­i ellenfeleink voltak. Ők tudják, miért nem akarták a nép­szavazást, mi pedig tudtuk, miért akartuk­. Elő­ször az i­gazságérizetből kifolyólag, mert igazán komolyan vet­tük és vesszük a népek önrendelke­zési jogát, amellyel minket hiteget­nek, most egymásután szöknek ettől az elvtől és hogy nem éreztük bűnö­seknek magunkat, legjobb bizonyí­téka, hogy azok, akik minket vádol­tak, nem mertek a legigazságosabb tényezők elé kerülni. (Nagy taps és él­jenzés.) — A határok kérdésénél fel­tűnő, hogy a nyugati hatalmak nyelvezete milyen módosuláson ment keresztül. Amikor a delegáció Páros­ban volt, akkor Balfour olyan önér­zettel jelentette ki, hogy a határok a lehető legjobbak, amelyet megállapí­tani lehetett, focmv kétségtelen, volt . A nyugatmagyarországi megyékről a most folyamatban levő tárgyalások miatt nm akart szólani az angol államtitkár.­ A cseh határról szólva, azt mondja, igaz ugyan, hogy nagy­számú magyar lakosságit kellett be­kebelezni a cseh államhatárok közé, de a lakosság annyira össze-vissza lakik, hogy nemzetiség szerint terüle­tileg elkülöníteni nem lehet. Ugyanezt a tételt alkalmazza Romá­niára és Jugoszláviára vonatkozólag is. Megdöbbentő megállapítás ez: a béke­­szerződéssel kapcsol­ban írásban és élőszóval is kifejezte, hogy a három és egyharmad millió magyarajkú­­lakos közül, akiket Magyarország testéről el­­szakította­k, egy millió­­nyalcszáznyék,­­vanezer, tehát a nagyobb rész, olyan területen lakik, amely Magyarországgal kompakt egységet képez és azzal biográfiai összefüggésben vam, így Po­zsony és vidéke, a Csallóköz, Komá­rom, Kassa, Szatmár, Arad, a­­Bácska stb. Konstatálni kívánja, hogy ez a be­­állítás abszolút nem fed­i­l­ tényeket, sőt azokkal rikító ellentétben áll. • Itt nem csak nagyszámú magyar volt, hanem nagy kulturális centrum feláldozásáról is van szó, am­eynek he­lyébe nem vitek mást és amely az arrberiség szempontjából is nagy vesz­tess­ég.­­ Ezekre a dolgokra sajnos az an­gol parlamentben nc.n aen.ncm meg a­­aiasz. es éppen cm"*, akar ont eze­ké: a téi-pS-megá lapásokat itt helyre, hozni. Ami a németeknek a román* uralomhoz való cs-'lak­ ozása: in­csi, a • német sír,’ zöme, a szabadon választod neauoti ■ tanácsok, nőért a 'búk esz érző­­­ttés niUk'ÜMcse- élői! ’-a.Pák át* ’ai’t­ák emlékiratot, antelyláh viltskoznák a Magyarországról való d.,;:ukitt.s ellen. A jugoszláv határokat illetőleg az ál­lamtitkár azt állította, hogy ott is az cUn.; i -'.b v­viszonyok '3iflláján: varfént a megállapl­ás. Nézzük m­eg, hogy a túlnyomónak áilito.'-t többség miből' áll. •Sztrb van 380.008, -'.orvos 0.0.0Q9, ös­-' szesen tehát 4­70.000. Magyar 4504­00, némái 304.000. Tehát csak ez a két szám­ 750.000 embert tesz ki 470.000- rrt e c­ mben. Román van 77­ 000, .tót 46.000, rutén 51.000, bunyevác és vlad, aki a legerélyesebben tiltakoztak­­a szerb besorzás ellen, 130.000. Tehát a 470.000-rel szemben még mindig csak, egy millió 90.000 áll. Hogy lehet tehát azt mondani, hogy túlnyomó többség­­ről van szó. Ha tehát ezek­het még hoz,’ rászoruntjuk a tótokat és ruténeket,­ ak­kor is csak 441.000 áll 685.000-zal szemben. Már ezekből is láthatjuk, hogy milyen beállítás alapján osztották fel Magyarországot. A hátrányairól szólott Apponyi Albert. — Mohón faltak fel a körülöttünk le­vők mindent. A minket, környékező államok nagy étvágya hasonlít a kora ifjúság étvágyához, amelynek követ­kezménye a másnapi gyomor­rontás. Nem akarja kétsébevonni, hogy eze­ket a munkákat a kérdésekben­ döntők lelkiismeretesen végezzék, azonban munkájukból egy kardinális dolog hiányzott: a nyugati államférfiaknak — és ez,­nem­ sértés reájuk, — a kelet­­európai viszonyokról igen hiányos a tájékozódót faáguk, rá vannak szo­rulva a helyszínen lakó tényezők in­­i­or­mázió­jaira. Információ szerzésére azonban csak az egyik felet hallgatták meg, a másik a meg nem hallgatott fél Magyarország volt. El kell ítélni ma­gát az egész munkát, amely a békekér­dést eldöntötte Elmondja Apponyi Albert, hogy a­ döntés helyén is hangosan tiltakozott az egyoldalu­ elintézés ellen.­­ Az angol alsóházi vitában meg­állapították, hogy a­ kísérőlevél holmi aprócseprő botár ki­igazításokról be­szél.. A külügyi államtitkár beszédében nem volt ilyen leszállítása a kísérő­­éveinek. A határok megállapításáv­a­l a békeszerződés is foglalkozik. A béke­szerződés 29. §-a írja körül a határ­­megállapító bizottság hatáskörét. Ez a­ bizottság a maga hatáskörében dönt a megállapítandó határvonalakról, még­pedig a helyszínen. Ez dönt a revízió­ról, még­pedig a helyi érdekeltségek figyelembevételével A kísérő irat azt mondja, hogy amennyiben eihnikai és gazdasági szempontból a bat­írmegálla­­pítás nem volna kielégítő és a kutatás azt találná, hogy olyan igazságtalan­­ság történt, amelynek jóvátétele nem helyi, hanem általános érdek, felhatal­mazza a határmegalapító bizottságot, hogy erről jelentést tegyen a­­ nemze­tek szövetségének. Nem tudom, a nem­zetek szövetsége milyen elvek szerint fog eljárni, de ez a békeszerződésben foglalt halálok vlóságos revízióját je­lenti.­­ Itt nem­ aprócseprő, hanem na­gyobb dolgokról van szó. A kísérő irat­a szerint a rutén kérdés is függőben van. De különösen felhívom a tisztelt nem­zetgyűlés figyelmét a kísérőlevél utolsó passzusára, amely a határozó­­ népes­ség érdekeinek megóvásáról szól. Egy, milliónyolcszázezer ilyen magyar van, akik a határszéleken élnek; ezek érde­keit védi a kísérő irat. Ez az okmány ünnepélyes ígéret, amelyet megszegni nem lehet­­, nem is tételezem fel, hogy ezt meg akarnák szegni. (Nagy taps.) A bék­eszerzők nem ismerték Magyarországot. US&prssis Szombat, 1921. május 7. félrevezetettsége. Pár héttel később, amikor a békefeltételek végleges szö­vegét közölték, a kísérőlevél számolt a lehetőséggel, hogy nem mindenütt az etikai és gazdasági követelmények szerint állapították meg a határokat. Most pedig azok a komoly nyilatkoza­tok, amelyek a békeszerződésről szólnak, bizonyos megtehetőzés hangján beszélnek, azt mondják, nem állít­ható, hogy tökéletes, de az adott helyzetben mást nem lehetett tenni és a jövőre ,utalnak. A román kultúra • Rövidesen érintette ezután,­­a kultu­rális szempontokat. Az angol parla­menti vitában az a képviselő, aki a legkevesebb rokonszenvei szólott ró­lunk, Tomzon szintén men­tegetőzni akar, különösen a románokat illető­leg a kisebbségi jogok megvédésének­ szempontjától azt mondja, hogy tör­téntek hibák, de azokon nem kell cso­­dá­lkozni, mert hiszen a román király­ság nincs­ berendezve olyan mennyiségű intellektuális egyénekkel, különösen hi­vatalnokokkal, akik a volt Romániá­nál nagyobb területet megfelelő admi­nisztrációval látha­tának el. (Nagy zaj.) — Ez a román kultura! Apponyi Albert: Ez tökéletesen áll, ez nem leszól,ás, ez a históriai fejlő­dés eredménye. Ez az ítélet ebben a kérdésben, ez a megállapitás leleplezi azt a nagy lufi turbánt, am­elyet Ma­­gyarországgal szemben elkövettek. (Nagy taps és helyeslés.­ Ezután a gazdasági rendelkezések !­ Most pedig legyen szabad áttér­nem­ a belpolitikai kérdésekre. Annak megállapításával kezdem, hogy a mi­­niszterelnök úr prograndi­­beszédének számos olyan tétele van s különösen az alapvető tételek olyanok, amelyek­kel tőkéjét­esen egyetértek, amelyeket ütötomel felkövani az ö szállítió! és ar­ról a he yitii, ahol’ii . Tel­je en honorá­lom annak hangsúlyozásai, hogy uj pri: :,;;U kell isir. ’lni, mert a pó. bikát nem; Jojiel ott ipisttalnh ahol .Tisza Éíván­ iá.­­.yáút. a fradicía’áj/o-­ lásáró! mondott, ahhoz hozzáteh­em­, r.i tradice terebélyes la, amely­nek gyömöcstermö ágai vannak,' de vannak elkorhr.dt ágai is s ha ezek le.- 1 L’ji.ánaí; lyuTfv.ósdiihit;'az * latra d­ió­'. Ezeket a száraz­­ágakat le kell vágni. (Taps.) • — Teljesen egyetértek a minkz r-r­­él­iii.k ur­ama ij;-ion tűsével. hfc.:v Te­­gyen vége a ' forradalmi szellemnek. Vétet ke­d vetni­­,a forradalmi szellem­nek teljes erővel. De végét kell vetni az ellenforreklahni szellemnek is! (Úgy vaál. Vo.kes. '-api a kisgazdapárton.) A forradtv­oni felidézi, az ellenforradal­mat, de’­ez­­­erak addig jogosult , és csak addig tarthat mentségre számot, amíg nem ragadtatja magát túlzásokra (Taps..).',miert az ilyen ellenforrada­lom u­jabb forradalmat idéz - elől (T­OS'.) — A miniszterelnök urral egyetértek abban, hogy a jogrendet az egész vonalon teljes mértékben helyre "­­kell állítani. Bizalmam állandósága attól az erélytől függ, amellyel közéletünk e fattyúhajtását ki akarja irtarni.­­ Amit a miniszterelnök úr a zsi­dókérdésről mondott, hogy tudniillik ezt a kérdést nem kívánja a jogegyen­lőség megbontásával érinteni, mert a jogegyenlőség olyan alapja az ország­nak, amelyet bántani nem szabad, ezek a kijelentések megegyeznek az­zal, amit én jászberényi beszédemben mondtam. A miniszterelnök úr is a jogrend feltétlen megóvását hangsú­­lyozza, a királykérdés kikapcsolását és ezt igen helyesen teszi, mert ne­künk konstruktív munkát kell foly­tatnunk és ettől semmiféle, más kér­­désnek nem szabad minket elterelnie.­­ Teljesen egyetértek a miniszter­elnök úrnak a munkássággal szemben elfoglalt áláspontjával is. A miniszter­elnök úrnak ez irányban tett kielenté­­seit szemcsésen egészíti ki a népjóléti miniszter úr egyik legutóbbi parla­menti nyilatkozata. Mai katasztrófán­kat a mohácsi vésszel hasonlítják ösz­sze. Van is a kettő közt sok hasonló ág. A mohácsi katasztrófát forradalom előzte, meg, olyan forradalom, amely akkor lehetséges volt: a jobbágyság szociális fellázadása. Őseink azt a r­agj ihljat követték el hogy egy eg­ósz osztályon akartak bosszút állni egyetek eltévelyedéséért. Ne essünk most is ebbe a hibába! ife, elfe­rjunk "coszaut állaai­ai **«gétö munkásságon a vezSfDS: egy részének hibájáért ! (Tap« a i'i­tóetlen kisgazdák soraiban.) Számot kell vetni­­azzal, hogy a szociál­­demokráciának van világszervezete, s­ mnelybe a­' magyar szociáldemokrácia is bele van kapcsolva. De van hasonló világorgan­'z mu­sa más társadalmi osz­­tálynak is, sőt a" legnagyobb ilyen világinter­­nacionalismus a featkolibisulus Ez nem irányul a nemzeti eszme ellen. Szeretetet és megértést kell tanúsíta­nunk a­­­orriká­sok iránt a nemzet ja­vára. (Tetszés.) Ezután a miniszterelnök szerdai interpellációi, válaszának apósán az ipar és ke­res­kedelem problémájáról szólt -A dolgozó kap ennek a.. -állam­nak nem csak többsége, hanem ge­rince. A mezőgazdasági többtermelés előmozdításáról a miniszterelnök nem b­esz­élt. Valószínű­, hogy erről a kér­désről majd a földmívelésügyi minisz­ter beszél a költségvetési vita folya­­mán. De beszélt a miniszterelnök a földbirtok­reformról, amelyet én ma­gam várok és sürgetek. A nagybito­kos önm­aga ellen vét, ha nem nyújt segédkezet a föklbirtokreform gyors végrehajtásához. (Telkes taps a kis­gazdapárton.) A többtermelésre kell ,fordítanánk minden illv/*Tmünket erre­­kell irányítani közgazdi­kánkat. De ne kéjelegjün­k abban a gondo­latban, hogy tisztán­ mezőgaz­­dasági állam vagyunk. — H­a csak egy akarunk lenni, nem tudunk megélni. Statisz­tikai adatok bi­zonyítják ezt. A nemzet vitális érdeke a ke­reskedelem és az ipar ápolása. Iparágaink nagy részét elvesztettük a A belpolitikai kérdések. Francia, olasz, német, magyar forditásokat vállal ötten nyelvekben tökéletes fordító. Szives megke­resések «Forditó“ jeligére a kiadóba keretnek.

Next