8 Órai Ujság, 1929. április (15. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-07 / 78. szám
1929 ÁPRILIS 7 ÓPAI UJSÁG VASÁRNAP 9. OLDAl ■ * SZÍNHÁZ „Most jelent meg“ — A Kamara Színház újdonsága — Régen csillogott annyi derű, annyi mosoly az arcokon, régen hangzott annyi jóízű kacagás — mint amennyi fog majd ragyogni és hangzani a Kamara Színház újdonságának, a Haltai Jenő fordította Bourder-vígjátéknak, a Most jelent meg címűnek első felvonása alatt. írók és könyvkiadók világába visz bennünket ez a darab, a híres Julien Moscat kiadó úrhoz, kinek az a különlegessége, hogy ismeretlen, fiatal írókat tesz meg tehetségeknek, nagy anyagi befektetéssel divatba hozza őket, aztán szépen betakarítja, a maga csűrébe vállalkozásának busás termését. Most éppen egy Maréchai nevű hiú tökfiikó van soron, akivel a hatalmas Moscat megnyeretni készül egy regénypályázat Zola-díjat. De utolsó percben megtudván, hogy a híressé lenni készülő tökfiikó már egy kiadó versenytársának eladta további regényeinek szerzői jogát. Moscat úr megfordítja a lecsapni készülő szelencsét, s a markában levő pályabírók más regénynek adják a díjat. A más regényt egy szerény minisztériumi hivatalnok írta, Marc Fournier úr, aki nem is mert volna művével pályázni, de jó kis felesége titokban beküldte a pályázatra. A kiadó-király nyomban ráteszi a kezét a győztes regényre és írójára, kiről azonban kiderül, hogy voltaképpen nem is tud írni, s csak úgy ütötte össze művét a felesége naplójegyzeteiből, melyek az asszonykának egy régebbi flörtjéről szóltak. Hogyan írja hát meg szegény Marc az ő második regényét, amit Moscat úr már nagyon vár? Hogy hiába ne várjon, fényes ötlete támad: újabb flörtbe kell belevinni az asszonykát, aki aztán arról írjon megint naplót, ezt pedig a férj fésülje át, regénnyé. A flört meg is indul az asszonyka és a pályadíjtól elütött tökfirkó közt. Ez eddig fényes és mulatságos. Itt azonban — már a második felvonás során — baj támad. Talán az író is hibázott, talán az eredeti második és harmadik felvonásnak összevonása is hozzájárult a baj előidézéséhez, talán az eddig remekül folyó előadás is tévedésbe esik kissé — nem tudjuk, de azt tudjuk a főpróba nyomán, hogy a hatás nem hogy fokozódnék, hanem lankad. Lankad, mert a közönség kezd nem lenni tisztában a helyzettel. Azt hisszük, azt kell hinnünk,hogy a kedves Jacqueline csak látszatra flörtöl a tökkolap Marcellállal, a regénytárgy kedvéért. A színpadon pedig azt látjuk, azt halljuk, hogy az asszony igazán megszerette az elbizakodott, hiú uracsot. Hogy ez a tökkel ütött úr elhiszi, hogy Jacqueline csakugyan belebolondult, azt értjük, s jót is nevetnénk rajta. Az asszony azonban a közönséggel is azt hiteti el, hogy igazán szerelmes , s ez a fordulat ama bizonyos jeges vízként hat, amit váratlanul öntenek valaki nyakába. A regény érdekében való flörtöltetés pompás ötletnek tetszett, amely fényével bevilágított a darab további folyamatába és sorsába, — de sajnos, a darab derekán ez elé a fény elé felhő kerül s a hatásnak vége. A bajon aztán a harmadik felvonás már nem tud segíteni. Mintha a szerző szellemessége is kátyúba került volna — az első felvonás ritka gazdag szellemi sziporkázása helyett itt csak egy-egy rakéta szaladföl sustorogva és ragyogva, egyébként nagyon ellapul a darab. Maréchai márr ki van józanodva az aszszonykából ez a fordulat is indokolás nélkül maradt, az asszony pedig azon a címen mutat neki ajtót, hogy az uracs novellát írt az ő flörtjükből. Ám a flörtöt regénnyé dolgozta a férj is — akivisszatért a minisztériumba, s ott persze volt ideje regényírással foglalkozni, — s a kiadó-király, kit ezúttal az ugyancsak önérzetessé vált Marc úr szorít meg, mindjárt nagy előleget ad a regényre. Amilyen pompásan lehet mulatni az első felvonáson, — mely a régi híres kedves francia vígjátékok színvonalán pezseg, pazarul megtűzdelve ötletekkel, s mely erős és mégis finom szatírát nyújt, bepillantást engedve az irodalmi pályázatok és könyvkiadói üzletek kulisszatitkaiba, — éppen olyan sajnálatos, hogy a darab derékon törik, s szinte lehangolva hagyjuk el a színházat. Pedig a játék — legalább is részben — kitűnő. Ódra és Urai mint kiadó és pályanyertes regényíró, művészkedő ügyességük teljes erejével, ritka intelligenciájuk és fényes beszélő talentumuk latbavetésével szereznek érvényű, minden kitűnő mondásnak. Petheő is igen jó a képzelődő tökfickó mulatságos alakjában. Gál Gyula készséggel vállalt jelentéktelen epizód-szerepét előtérbe tudja hozni nagyszerű emberábrázoló módszerével. A mellékalakok is általában nagyon jól rajzolt figurák, s megszemélyesítőik mind jeleskednek: Mihályfi Béla, mint szintén pályázó regényíró,—• Petrics Sándor, Matány Antal és Losonczy Zoltán, mint a kiadó-király alkalmazottjai,— Turányi, mint interjúkat csináló újságíró és Szőke Lajos, mint fotográfus. Női szerep voltaképpen csak egy van: a Jacqueline-é, melyben a remek első felvonás során kitűnően játszik Tasnády Ilona. Későbbi szereplésének hatását az említett bizonytalanságcsökkenti. Rajta kívül egy sablonos szobalány-szerep van, mit a mindig kellemes megjelenésű Rosos Giza persze jól lát el,— s aztán van még egy néma szereplő gépírókisasszony, aki indiszkréciót követ el egy írói szerződés megmutatásával, s ezt egy névtelen akadémiai növendék nagyon mulatságosan csinálja. Külön meg kell dicsérni — nem is csak sablonosan — Heltai Jenő fordítói munkáját. Heltai fürge, könnyű tolla nagyon alkalmas az ilyen tónusú darabok átültetésére, mert a maga írói egyéniségéből sem hiányzik az a bizonyos charme, ami az efféle művek értékének jórészét teszi. S bizonyára fokozta Heltai munkakedvét és munkája sikerét az a körülmény, hogy annak a világnak, annak a környezetnek rajzát adja az a darab, amelyben ő maga is forog, s amit olyan jól ismer és olyan nagyon szeret. Szász Károly. Radnai Miklós külföldi útja Az Operaház legközelebbi eseményei Radnai Miklós, a Magyar Királyi Operaház igazgatója a jövő hét végén érkezik haza közel háromhetes külföldi körútjáról, melynek során részben operánk számára válogatott össze darabokat, a jövő szezonra, részben pedig a zenei kapcsolatok kiépítésén fáradozott és külföldön élő magyar művészeinket látogatta meg. Varsóban egy lengyel balettet kötött le, Lipcsében pedig a Fekete Orchidea című operát szerezte meg előadásra, melynek egyik különössége az, hogy egy modern bűnügyi regényt állít az operaszínpadra. Most Berlinben van Radnai, ahonnan Prágán és Bécsen keresztül fog hazatérni. A művészi munka természetesen az ő távolaétében is teljes gőzzel folyik az Operaházban. A Paolo és Francesca betanulása már anynyira előre haladt, hogy a darab a héten a próbatermekből már lekerül a színpadra, ahol maestro Tailoni és Márkus László keze alatt fog megérni a bemutatóra, melyet április végére terveznek. Zandonai, a darab szerzője, Olaszországnak ma legelismertebb,egyn népes tebb komponistája, megígérte, hogy a bemutatóra személyesen is megjelenik. A két címszerepet Székelyhídi és Malter Rózsi játsszák. Érdekes vendégszereplés is perfektuálódott tegnap este. Marguerita Salvit, a milánói Scala nagyhírű primadonnáját kötötték le két estére. Salvi asszony, akire a közönség még jól emlékszik, mint a legutóbb itt járt olasz staggione sztárjára, április 23-án a Traviatát, 25-én pedig a Sevillai borhely Regináját fogja énekelni. — A Városi Színház külföldi vendégművészei április hóban. Schwarz Vera, a wieni Staatsoper művésznőjének fellépései: április 10. Tahnhäuser (C. bérlet), április 12: Aida (B. bérlet). Sarolhe Celestino, a híres spanyol baritonista vendégjátéka, április 22: Rigoletto (bérletszünet), április 21: Szevillai borbély (T. bérlet), április 26: Álarcosbál (A. bérlet). A Városi Színház operabérlői az esedékes áprilisi részleteket még a mai napon fizethetik be a színház gazdasági hivatalában. A Szürke ruha és más események a Vígszínházban A színházi események egész sora halmozódik fel a Vígszínház jövő heti műsorában. A nagyesemények közül a legérdekesebb kétségtelenül a „Szürke ruhát"-nak, Bethlen Margit grófnő színművének bemutatója lesz, amelyről elmondható már most, hogy ilyen premier nem volt meg Budapesten. A bemutató-előadás valóságos theatre parté lesz: a legelőkelőbb társaság foglalta le magának a premier-jegyeket és a földszint legutolsó soraiban is a közélet és a társaság előkelőségei ülnek majd. De nemcsak ezért nevezetes ez a premier ,és nemcsak azért, hogy egy új magyar színpadi szerzőt avatnak ezen az esten, sőt még a szerző személye sem legfőbb érdekessége ennek a bemutatónak. Van itt néhány más érdekesség, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, így az újítás, melyet az új szerző inaugurál. Dacára, hogy ez az első darabja, mindenről beszél Bethlen Margit grófnő, csak a darabjáról nem. Talán még sohasem volt a magyar színpadon olyan újdonság, amelynek meséjét, tartalmát jóval a premier előtt világgá nem kürtölték volna. Az új szerző, Bethlen Margit grófnő kitér minden interjú és minden nyilatkozat elől, nyilván abból az igen helyes okból, hogy a közönség a premieren ismerje meg a darabot és ne színházi pletykákból, intimitásokból és reklámokból. A szerző ott van minden próbán s a szünetekben meg-megbeszél egy-egy jelenetet a darab szereplőivel. Nem titkolja, hogy el van ragadtatva tőlük, hiszen olyan terzett játssza a három főszerepet, amilyent kevés európai színpad nyújt, hat bármelyik szerzőnek: Gombaszögi Frida, Törzs Jenő és Somlai Artúr: az asszony, a barát és a férj! . . . Gombaszögi Frida formálja meg az igazi nagystílű asszony figuráját és ezt annyi stílussal, tehetséggel és tudással csinálja, hogy a szerző elragadtatása százpercentesen jogosult. Gombaszögi Fridára azonban nemcsak ezért jelentőséges a jövő színházi hét, hanem azért is, mert erre a hétre esik a „Különös közjáték" 26-ik előadása is és ebben a darabban életének és pályájának egyik legnevettesebb sikerét aratta. A színészek, de különösen a színésznők életében bizonyos hullámvonal érvényesül rendesen. Siker és balsiker váltakozik szinte szabályszerűen. A Gombaszögi Frida hullámvonala az idei szezonban megtört: csak sikerek varrnak rajta és most, küszöbön a legújabb siker. .. szürke ruha . . . A Vígszínház jövő hetének harmadik nagy eseménye: az ördög reptize. Molnár Ferenc két hét óta itthon van már, be-be néz a színházba egy-egy próbára és — a régi jó idők emléke elevenedik meg, amikor a Pannónia utcában, a kiskapu előtt megint együtt sétál: Molnár Ferenc és Hegedűs Gyula . . . a Szabó Margit kapta a Farkas-Ratkó-díjat Régi szép tradíciója a Nemzeti Színház társulatának a Farkas-Ratkó-díj. Eredetileg Farkas-Ratkó 48-as honvédtiszt alapítványa volt, évenként 10 darab tízkoronás arany, amelyet a Nemzeti Színház tagjai saját belátásuk szerint és titkos választással juttattak elismerésül a színház egy fiatal, tehetséges és szorgalomas tagjának. Ezt a díjat mindig az alapító halálának évfordulóján ünnepélyesen nyújtották át a Nemzeti Színház színpadán a kitüntetett fiatal művésznek. Mikor aztán az alapítvány tőkéje elértéktelenedett, a Nemzeti Színház tagja, más formában, továbbra is megőrizték a régi hagyományt. Mivel a díjat esztendőnként felváltva egy-egy férfi vagy nő szokta megkapni, két ezüstgyűrűt készíttettek a Nemzeti Színház, címerével. Ezt a gyűrűt kapja meg a jutalmazott és viseli két esztendeig, mikor aztán újabb választás juttatja másnak. Az idén a színház egyik hölgytagja volt soron s, a tagok titkos választással az idei díjat Szabó Margitnak ítélték oda. Szabó Margit tudvalevőleg már sziniakadémiai növendék korában lett a palota. •€ Budapest jStkfk vii. Ráhöc/i n« 60. sr. Vilagmerseis külföldi ts aajat gyártmányú hangazerah •zsnzacidsan olcsón. RésztetSzeté a lakói pénz irban, E hirdeti* felmutatója értékes ajándékot kap. _ Nemzeti Színház tagja s azokat a reménységeket, amelyeket hozzá fűztek, teljes mértékben beváltotta. Az idei szezonban is, — bár hetekig tartó súlyos betegségen esett át, —éppen legutóbb a Passiójátékban aratottszép sikert. A kritika, a közönség s a színház igazgatóságának elismeréséhez most betetőzésül csatlakozik kollégáinak e kitüntető elismerése is. Gaal Franciska Biller Irén Vaály Ilona Rózsahegyi Kámán Orosz Vilma Sziklay József Kertész Dezső Bársony Józsi Dénes Oszkár Felki Kamill Latabár Árpád Berczy Géza Diákszerelem főszereplői. A legnagyobb siker! Király Színház A színészkarmester a pulpituson Néhai jó Konti József, a „Suhanc", az ,Eleven ördög", a „Királyfogás", és más híres operettek komponistája, a Blaháné kedves „vörös német"-je, a szellemes, vidám bohém volt az első színészkarmester Budapesten, úgy kell ezt érteni, kérem, hogy Konti mester külön színészi produkciót végzett a karmesteri pulpituson: ő is játszott, nemcsak a színészek, ő is „alakított" és a közönség bizony élvezettel nézte a játékot és nem egy premieren konstatálta, hogy Konti Pepi bácsi is kitűnővolt. A „vörös nő, mét" nagyszerű muzsikus és nagyszerű karmester volt, de akármilyen furcsán hangzik is ez, elsőrangú színész is. Éppen a színészkedésével tudta a zenekart és a közönséget szuggerálni és egy-egy premieren az első, vagy főleg a sorsdöntő második finálé előtt, amint felállt, karját magasra emelte, testét ritmikusan himbálta, maga is dúdolva a melódiát: az egész publikum rája figyelt, az egész publikum tudta, hogy — most jön a siker. És jött is, mert Konti akarta, hogy jöjjön!... Azóta, hogy a „vörös német" eltűnt a pesti színházi életből, most akadt megint színészkarmesterünk, Ábrahám Pál az százszázalékosan. Amint Lakkoson, fehér kesztyűsen megjelenik a karmesteri pulpituson, az az ember benyomása mindjárt, hogy ő az est főszereplője, ő is partitúra nélkül dirigál, mint valamikor Konti József, betéve-tudja a partitúrát, de nemcsak azt, hanem az egész darabot, együtt is mondja a szereplőkkel a szöveget és amikor dirigál, hol bonviván, hol táncos komikus, hól meg éppen: énekes primadonna, vagy szubrett. Hihetetlenül nagy a szuggesztív ereje ennek a színészkedésnek és ennek az eredménye, hogy a zenekar nem úgy játszik, mint egy masina, hanem a főszereplőjévé lesz a darabnak a színészkarmester által. Mindez fokozottan tapasztalható a Riviéra Expressz előadásain, ahol azonkívül még más érdekességek egész sora is a néző elé tárni, így: az új operett szenzációs táncai. Ilyen táncprodukciók talán még nem is voltak pesti színpadon. Harntty Tibor, Fejes Teri, Szokolay Olly olyan táncosok, amilyenek alig akadnak a világ bármely operettszínpadán. Minden táncuk, akrobatamutatvány egybeír és a közönség nemcsak hogy többszörösen megismételteti produkciójukat, hanem bele is tapsol a táncukba. És közben: Ábrahám Pál is táncol a karmesteri pulpituson. — Boszorkánytánc. A Belvárosi Színházházi a „Boszorkánytánc“ tegnapi előadásán, Bíró Lajos darabjának fő női alakjában új szereplő mutatkozott be. Benedek Margit több évi külföldi tartózkodás után először lépett most újra magyar színpadra e komplikált pszichológiájú figurában és mindvégig érdekeset, egységeset és hatásosat adott. Biztos beszédtechnikája, egyéb készségei és komoly intellektusa s feltették szép sillerét. — Eveszösegyletek díszhangversenye. A Hungária, Nemzeti és Neptun Evezős Egyletek az idén is nagyszabású díszhangversenyt rendeznek hajó-, illetve verseny alapjaik javára, a Zeneművészeti Főiskola nagytermében,csütörtökön, április hó 11 -én este órakor. A díszhangverseny fővédnöke Horthy Miklós kormányzó, díszelnöke pedig Albrecht királyi herceg. Közreműködnek: Kőszegi Teréz, Vaszary Piroska, Balázs Árpád, Dénes György, dr. Havas István, Rösler Endre, Noseda Károly, Petrics Sándor, Sárkány Sándor és az Acélhang dalára. A magyardalokat Magyar Imre teljes zenekarával kíséri.