8 Órai Ujság, 1934. szeptember (20. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

­m SZEPTEMBER 1 Statárium elé kerül Kíntelen volt kancellár Star­emberg : Harcrakállanak a t­axafias alakulatok Bécs, aug. 31. (Saját tudósítónk telefon jelentése.) Schuschnigg dr. szövetségi kancel­lár a minisztertanács felhatalma­zása alapján Königsbrunn Hanno ezredest az egységes nemzetvédelmi front főparancsnokává nevezte ki. Ezzel az intézkedéssel megtörtént az összes nemzetvédelmi alakulatok egységes vezetés alá helyezése. A nemzetvédelmi főparancsnok ha­táskörébe tartozik a csapatok elméleti és gyakor­lati kiképzése, felfegyverzése és különösen a csa­patok fegyvernemeinek megállapí­tása. A főparancsnok állapítja majd meg, hogy a nemzetvédelmi csapatok egységes egyenruhája milyen jelvényekkel különböztes­sék meg, hogy melyik régi alaku­lathoz tartoztak az egységesített csapatok. Rintelen dr., a júliusi nemzetiszo­cialista lázadás értelmi szerzője, rö­videsen a bíróság elé kerül. A la­pok szerint Rintelen dr. állapotá­ban további javulás állott be, úgy hogy már a legközelebbi napokban megkezdik újabb kihallgatását. Az embóliatünetek teljesen eltűntek s Rintelen most már lázmentes, úgy hogy a lábbadozás állapotába ke­rült. Újabb kihallgatására meg­történtek már az előkészületek. Minthogy a volt kancellárt, aki régebben stájer tartományfőnük és legutóbb római osztrák követ volt, az ügyészség hazaárulással és lázadással vádolja, az ő ügyé­ben is rendkívüli katonai tör­vényszék ítélkezik. Bizonyára ez a bűnper lesz a legér­dekesebb a július 25-iki puccskísér­let óta szakadatlanul folyó statá­­riumos tárgyalások között. A hivatalos lap mai száma rende­letet közöl, amelynek értelmében az osztrák főiskolákon különböző szi­gorító intézkedéseket hajtanak végre. Valamennyi­ főiskolai tanárt a közoktatásügyi miniszternek meg kell erősítenie állásában és azok a mostani tanárok, akik ezt a minisz­teri megerősítést nem kapják meg, nyugdíjba vonulnak. A tanárok és tanársegédek szol­gálati szerződéseit a miniszter felbonthatja. A rendelet egy másik szakasza ki­mondja, hogy a tanári kollégium által megválasztott tanárok csak abban az esetben foglalhatják el a tanszékeket, ha a közoktatásügyi miniszter ehhez hozzájárult Herceg Starhemberg a bécsi Heimatschutz tagjaihoz intézett beszédében a következőket jelen­tette ki: — A Heimatschutz minden kö­rülmények között utolsó lehele­téig harcolni akar Ausztria sza­badságának és függetlenségének minden ellensége ellen. — A védelmi alakulatok harcra ké­szen állnak és semmiféle egyezke­désre nem hajlandók. Ausztriának be kell töltenie hivatását a barbár­sággal szemben és ehhez szükséges, hogy megőrizze szabadságát és függetlenségét. Starhemberg köszönetet mondott Fey őrnagy, bécsi tartományi ve­zérnek hű kitartásáért és köszöne­tet mondott a szövetségi hadsereg és a végrehajtó hatalom kötelékébe tartozó bajtársaknak is. A gyűlés végén Fey a következő nyilakozatot tette: — A bécsi Heimatschutz zárt so­rokban áll Starhemberg mögött és kész a harcra az osztrák haza füg­getlenségének védelm­ében. Majd Starhemberghez fordulva így szólt: — Hívjál bennünket és kö­vetni fogunk! Éljen Starhem­berg ! A gyűlés a vezérek lelkes éljen­zésével ért véget. PILÓTAJELÖLTEK TŰZPRÓBÁJA Amíg a leendő óceánrepülő eljut az első felszállásig (Saját tudósítónktól.) A pirkadó haj­nal derengése még erősen küzködik az éjszaka sejtelmes sötétségével, a haj­nali álmát alvó városban pedig most pislákolnak utolsót az utcai gázlámpák. Kint a város szélén — a repülőtéren — ilyenkor kezdődik az élet. Éles csikor­gással kitárulnak a hatalmas hangárok kapui és álmosszemű szerelők sorban tolják ki a karcsú gépmadarakat a re­pülőtér még harmatos füvére. Fülre­pesztő dörgéssel indulnak meg egymás­után a begyújtott motorok, propellerek búgnak s a felkavart levegőhullámok élesen vágódnak szerteszét a friss haj­nali levegőben. Pár perc és megjelenik az első bőr­ruhába öltözött pilóta. Szemüvege még a kezében, salja hanyagul odavetve nya­kában. Végignézi a gépet, megvizsgálja a huzalokat, kipróbálja a műszereket és csak akkor száll be. Még egyszer feltú­­rázik a motor, a sál és a szemüveg a helyére kerül — egy intés és a karcsú gépmadár merész ívben szökken a ma­gasba ... Mindenkinek a lelke mélyén ott szuny­­nyad a vágy, felemelkedni egyszer a mindenn­­apiságon, elérhetetlen magasból tekinteni le a földre. Az ember azt gon­­­dolná, hogy hiszen az autóvezetést is meg lehet tanulni! Miért ne lehetne a repülést is elsajátítani? Ez igaz, de amíg a szegény földi halandó odakerül, hogy beülhet a gépbe, mi mindenen kell keresztülmennie!... Szakorvosi vizsgálatok sorozata kezdődik azzal hogy a leendő óceán­repülőt — ha jelentkezését a sportrepülő­­egyesületben elfogadták, — vizsgálati lappal orvosi vizsgálatra küldik. Amit a modern gyógyászat csak kitalált az egészség kivizsgálására, azt mind ki­próbálják rajta. Tüdejét, szívét, gyom­rát, máját, veséjét, orrát, torkát, gégé­jét, idegeit, elméjét és ami a legfonto­sabb: a szemét,­­ kutatják, kopogják, világítják, tükrözik, hallgatják, húzzák és vizsgálják félnapokon keresztül az egyes osztályok szakorvosai. A levegő jövendő hősének kezében remeg a rendelő­lap, amint osztályról-osztályra járva, félénken áll meg új gyönyörűsé­gekkel kecsegtető, fehérre lakkozott ajtó előtt. De minden szenvedésnek vége szo­kott lenni és így ez a vizsgálat is vé­get ér. A dagadókeblű pilótajelölt makkegészségesen távozik a kórházból, zsebében pedig ott lapul egy tökéletes szervezetéről kiállított orvosi bizonyít­vány. Lelki szemei előtt már loppingok, dugóhúzók, rollingok és egyéb repülő­­bravúrok lebegnek... pedig még csak most jön a java! A pszychotechnikai laboratóriumban Hátra van még a legfontosabb vizs­gálat: a pszycholaboratóriu­m­ban. Szinte játéknak tűnnek fel az ott vég­zett vizsgálatok és mérések! Pedig ezek a játékok hivatottak eldönteni, hogy a jelölt megállja-e majd a helyét fenn a magasban, dühöngő szélben, amikor szükség van minden idegszálra, lélek­jelenlétre és villámgyors cselekvésre, ahol minden másodpercnyi habozás­­ emberéletbe kerülhet. A delikvenst bevezetik egy szobába, ahol elemi iskolára emlékeztető fapa­dok fogadják. Az inkvizitor a jelölt elé önt húsz darabból álló pléhfigura-kol­lekciót, amit annak záros határidőn belül be kell dobni a figuráknak a pa­don lévő megfelelő nyílásába. Záros határidőn túl bedobott figurák hibapon­tot jelentenek. Ezzel a vizsgálattal a jelölt megfigyelők­épességét vizsgálják. Ha itt végzett, odaállítják egy fali­tábla elé, amelyre arab számok vannak egytől ötvenig összevissza felírva. Pál­cával sorban rá kell mutatni először az egyesre, aztán a kettesre és így tovább. Az inquizitor ott áll a jelölt mellett és stopffimtrával méri a számo­lás idejét. A verejték lassan kiveri a delikvens homlokát, amint a nagy SZOMBAT 3.OLDALD kapcsolás I •scfS'ssSifc. ;/(® o r­omRw: «ADI0-303tSU)' SZEPTEMBER 3-ÁN *ERQt «C8eAkDMB) számdzsungelban lázasan keresi az előbb még látott, következő számot, mi­közben a stoppar könyörtelenül és kö­zömbösen halad megszokott útján. A forgó fotel következik a szédülés fokának meg­állapítása. Légi hősünk beül egy fo­telbe, amit szorgos kezek elkezdenek tengelyen körbe forgatni. A jelölt orrán pápaszem-nagyító üveggel, amitől — ha egyáltalán nem is szokott kővár­­yogni a feje, — még akkor se elszé­dülne és forgatják-forgatják, míg az áldozat azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány. Amint megáll a forgó fotel, az orvos rögtön lecsap a delikvensre és míg az támolyogva kapkod jobbra-balra és csodálkozik, hogy miért szaladgál az orvos körülötte , addig nagyítóval vizsgálja a pupilláját. Ebből állapítja azután meg, hogy szédülős természetű-e az illető vagy sem. Tüdőmérés és „hol az olló?** Innen a tüdővizsgálathoz vezetik a már meglehetősen kifáradt jelöltet. Üvegcsövet adnak a szájába. Ebbe tel­jes erővel bele kell fújni. Az üvegcső gummicsőben folytatódik, amely viszont bevezet egy skálával felszerelt műszer­be. Itt mérik le, hogy milyen erős és befogadóképességű tüdeje van az ille­tőnek. Alig hogy kifújta magát egy ki­csit , pilótajelöltünk, máris új gyönyö­rűségek várják. Az orvos eléje tesz harminc különböző fajtájú ollót, ami­ből egy megjelölt ollót másodpercek alatt kell előkeresni. Pálcikákat kell azután vízszintes sorba rakni, egymás­tól szabályos távolságokra. Kalapács­ütésre kell elkapni egy készülékről az ujját a jelöltnek, miközben ezredmá­­sodpercet is számoló óraszerkezet méri, hogy mennyi idő telt el a kalapácsütés­­től addig, míg az illető a kezét elkapta. Ezzel a készülékkel akarják megtudni azt, hogy a jelölt felfogó és cselekvő­­képessége milyen. Ugyanezt a kísérletet megcsinálják még egyszer, de most nem a kalapácsütésre, hanem homályos üveg­lapon felvillanó vörös fényre kell el­kapni a készülékre elhelyezett ujjat. Ha ez megvan és a különböző tornagyakor­latok után sem ver a szíve a jelöltnek nagyon sokat és a vérnyomás sem szö­kik az égnek — akkor megkapja a vég­leges tauglich-ot. Másnap hajnalban aztán a repülőté­ren egy jelölttel több vár kellemes bor­zongással, remegő térdekkel — vado­natúj bőrruhában — a megvalósult álomra, a testet öltött vágyra — az első felszállásra... B. I.

Next