8 Órai Ujság, 1937. november (23. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-03 / 249. szám

1937 NOVEMBER 3. SZERDA­mmmmmmmmammmmmmmm­mmm A felfordulás: az utolsó szalmaszál Eckhardt Tibor tegnapi beszédé­ben van egy mondat, amelyre külön fel kell hívni a ügyeimet. „Még a rossz rend is jobb a semmiféle rend­nél és felfordulásnál.“ Szerény, egy­általán nem harsogó állítás, az illu­­ziótlan józan ész megnyilatkozása, amely nem kelt vakmerő reménye­ket és éppen ezért kívánatos volna, hogy az emberek megszívleljék. Aki ma Magyarországon a fennálló rend híve, — és minden becsületesen gon­dolkozó, felelősségtől áthatott em­­ber az, — az tisztában van vele, hogy nálunk igazán nem uralkodnak paradicsomi állapotok. A nép mil­liói nem élnek megfelelő életet, a kö­zéposztály jórésze csökkentett fize­tésből tengődik a békebeli életszín­vonal alatt, politikai légkörünk egy­általán nem nevezhető rózsásnak és aki ma nálunk fenntartás nélkül meg van elégedve a közállapotokkal, az vagy tökfilkó, vagy olyan mérték­ben nélkülözi a szociális szellemet, amely már az erkölcstelenséggel ha­táros. De a fennálló rend keretet, le­hetőséget nyújt a korszerű, kívána­tos és igazságos reformok számára, a fennálló rend reményt nyújt arra, hogy megfontolt és szívós munkával a viszonyokat megjavíthatjuk, az életet emberségesebbé tehetjük, míg azok a mozgalmak, amelyek vele szemben állanak, a nemzet létét fe­nyegetik halálos veszedelemmel, a fekete semmibe rántanak bennünket. A rend, amelyben élünk, középszerű és szegényes, de van reményünk, hogy valamikor virulni fog; az anarchia nyomában kő kövön nem marad. Eckhardt szóvá tette, hogy ma ugyanazok az emberek próbálják a népet alulról fellázítani, akik a levi­­tézlett új ezredév idején felülről pró­bálták terrorizálni. Az emberanyag ugyanaz: az elcsapott élharcosok, akik két évvel ezelőtt, mint a sáska­had, telepedtek az ország nyakára, betolakodtak az állampolgárok ma­gánéletébe, feldúlták a kaszinók és egyesületek békéjét, most nem mint a kormánypárt bizalmi emberei, ha­nem mint véresszájú ellenzékiek iz­gatják és bujtogatják a magyar né­pet Erről a túlnyomó többségében műveletlen s alacsonyrendű társaság­ról mi annak idején megírtuk, hogy az erők szabad mérkőzésében, az egy­forma, feltételek mellett végbemenő életküzdelemben a világon semmi esé­lyük sincs az érvényesülésre. Nem boldogulhatnak, mert tudatlanab­bak, selejtesebbek, kevésbbé munka­bírók az átlagnál. Ezeknek az embe­reknek saját jószántából még egy libapásztor sem engedelmeskedett volna, így aztán igazán érthető, hogy kapóra jött nekik a felülről szervezett és előkészített diktatúra, amely intézményesen kiszolgálta volna gyerekes hiúságukat és hata­lomvágyukat. Mikor kiderült, hogy ezek a kielégíthetetlen és kilátásta­lan becsvágyak kormánytámogatás­sal nem érvényesülhetnek, megpró­bálták azokat forradalmi úton kitöl­teni. A mai szélsőséges pártok vezérka­rában csupa olyan ember ül, hívei is olyan körökből rekrutálódnak, akik­nek a fennálló rendtől semmi re­mélnivalójuk nincs. Akármilyen vi­­lág következik, az bizonyos, hogy erőszakos beavatkozás nélkül a za­varos fejű magántudós nem lesz egyetemi professzor, a tehetségtelen tollforgatókra egyetlen komoly új­ság szerkesztősége sem tart igényt, a kótyagos politikai kalandorból nem lesz miniszter, de még képviselő sem. Az ország lakosságának a több­sége irtózik a felfordulástól, mert éj­­karú és ép agyú embernek mindig van vesztenivalója. De van egy tör­pe kisebbség, amelynek utolsó re­ménysugara a felfordulás és a dikta­túra. Az ország lakossága ma kék részre oszlik. A többségnek és az ér­tékesebbeknek nem érdeke a felfor­dulás. A silány kisebbségnek érdeke. Remélhető, hogy nem fogja érdeke ellen belehajszolni a h­álánál sokkal különb többséget. Buda látja, Pest csodálja, Megnyitását mindenki várja. ISI VI L­A © KÁVÉHÁZ II., Hargit-k­örút 40. Telefon: 151-888. Nyitás 3-án, holnap. Sárközy muzsikál Szalay énekel Angol államférfiak nagyjelentőségű látogatása Budapesten Vansittart november 12-én érkezik­ ­.15 Órai Újság tudósítása­­ Néhány nappal ezelőtt terjedt el a hír budapesti diplomáciai és po­litikai körökben, hogy november közepén háromtagú kísérettel Bu­dapestre érkezik az angol külügy­minisztérium állandó vezetője, Sir Robert Vansittart, a Fo­­reign Office minisztervál­tozásoktól független irá­nyítója. Vansittart államtitkár több, mint másfél évtizede áll az angol külügyi hivatal élén és mint a miniszter állandó helyettese, a brit külpolitika egyik legfőbb irá­nyítója. Politikai körök véleménye sze­rint rendkívüli jelentősége van en­nek a magyarországi látogatásnak. Vansittartról hosszú ideig az volt a vélemény, hogy ő képviseli a leg­szigorúbb értelemben vett antant­politikát a Downing Street-en és lényeges fordulatnak tekintették, amikor nemrégiben — a háború óta először — megjelent a londoni ma­gyar követség egyik estélyén. Különös súlyt ad ennek a látoga­tásnak az a körülmény is, hogy egy héttel ezelőtt Sir Philipp Sas­soon­ közmunkaügyi miniszter járt Budapesten, őt megelőzően pedig s Chamberlain-kormány pénzügyi tanácsadója, Sir Frederic Leith- Ross néhány napos bécsi tanácsko­zás után Budapestre jött és itt a kormány több tagjával, köztük Da­rányi miniszterelnökkel, Kánya külügyminiszterrel és Fabinyi Ti­hamér pénzügyminiszterrel folyta­tott beható megbeszélést. Annak­idején Leith Ross kijelentette, hogy az angol kormány meg­bízásából kereste fel Budapestet, mert világ­­gazdasági és kereske­delmi szempontból fon­tosnak tartják London­ban, hogy Ausztriában és Magyarországon a világgazdasági forga­lomba való erőtelje­sebb bekapcsolódás elő­feltételeit megteremt­sék és ehhez Anglia is szívesen nyújt segítsé­get. Ezután érkezett Budapestre Sir Philipp Sassoon, akiről az európai politikai és diplomáciai világban közismert, hogy Eden angol kül­ügyminiszter legbizalmasabb és legközvetlenebb baráti környezeté­hez tartozik. Ezért is keltett Sas­soon budapesti útja európaszerte nagy feltűnést . . .­­ Ilyen előzmények után Sir Ró­bert Vansittart budapesti látogatá­sához messzemenő kombiná­ciókat főznek. Lehet ugyan, hogy a külvilág számára csak úgy, mint Sassoon, Vansittart államtit­kár is „szigorúan magánügyben** érkezik háromtagú kíséretével a magyar fővárosba, de ennek elle­nére is rendkívüli hordereje van ennek a látogatásnak, amelyre az eddigi tervek szerint november 12-én reggel érkezik a Foreign Of­fice külpolitikájának irányítója. Tényleg fiacskám — egészen megfeledkeztem róla, hogy új TUNGSRAM duplaspirállámpát csavartunk be-- 3

Next