8 Órai Ujság, 1939. február (25. évfolyam, 26-29. szám)

1939-02-01 / 26. szám

1939 FEBRUÁR 1. SZERDA Hitler beszélt A berlini Kroll-operában tegnap elhangzott történelmi beszéd, melyre öt világrész várt feszült érdeklődéssel, a szállongó hírektől kiélezett nemzetközi kérdések bizonytalanságától végsőkig felajzott idegzettel. Hitler kancellár békebeszédet mondott. A béke a legfőbb tartalma és lényege ennek a szónoki remekműnek, a békét szolgálják konkrét, világos és határozott kijelentései, de ugyancsak a béke szelleme vezette akkor is, amikor Németország gyarmati igényeinek csak erkölcsi és jogi alapjait körvonalazza, de a gyarmatok visszaadásának kérdését nem veti fel abban a követelő formában, mely a mai túlfűtött nemzetközi helyzetet újabb veszélyes vitaanyaggal táplálná. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a 80 milliós német birodalom lemondott, vagy lemondhat egykori gyarmatairól, melyeknek ma, a nyersanyagbeszerzési nehézségek korszakában, összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőségük van Németország számára, mint valaha is volt. A gyarmatokra Németország nyolcvanmillió lakosának ma nem presztizsokokból van szüksége, ez reánézve valósággal életkérdés s nincs olyan ürügy, nem lehet oly szőrszálhasogató jogászi esütés-csavarás, mely elvitathatná a német néptől az őt jog szerint megillető, megélhetéséhez és zavartalan munkájához okvetlenül szükséges területeket. A kancellár ebben a kérdésben az önmérsékletnek olyan hangját ütötte meg, melyre az érdekelt hatalmak csak őszinte méltányossággal válaszolhatnak. Ebben az esetben a nemzetközi vitának egyik legsúlyosabb és legtöbb aggodalmat keltő kérdését terelik a békés tárgyalások medrébe s ezzel tulajdonkép véglegesen elintéznék a legnagyobb problémát is, mely még földrészeket megrázó bonyodalmak és konfliktusok csíráit hordja magában. Hitler kancelár beszédében a leghatározottabban és legerélyesebben szembeszáll a háborús uszítókkal, akik mindenáron el akarják hitetni a világgal, hogy a német birodalom ellenségesen áll szemben a demokráciákkal, más országok és nemzetek hagyományaival, életformáival, tár Nagy nyilvánosság 18 ÓRAI ÚJSÁG iadalmi, gazdasági és politikai berendezkedésével. Németország nem akar beavatkozni más nemzetek belső életébe, de joggal megköveteli, hogy mások is tartsák távol magukat Németország belügyeitől. Ez az előfeltétele a népek barátságának és a nemzetek békés együttműködésérnek. Ezzel a tétellel kapcsolatban a birodalom vezére különös melegséggel emlékezett meg Magyarországról, megállapítva, hogy a két ország viszonya régóta kipróbált barátságon, közös érdekeken és hagyományos, kölcsönös nagyrabecsülésen alapszik. A közös érdek, a nagyrabecsülés, a különböző életformák kölcsönös tiszteletben tartása valóban a legerősebb és legtartósabb biztosíték a két ország szoros együttműködésének, amint ezt legutóbb berlini látogatásáról szóló expozéjában a magyar külügyminiszter is oly nyomatékosan kiemelte, s amit reméhetőleg alaposan szívükbe véstek azok a belpolitikai hangoskodók is, akik el akarják hitetni a magyar közvéleménnyel, hogy Magyaron zúgnak szakítania kell ősi hagyományaival, le kell mondania belső szaladságáról s külső függetlenségéről, úgy kiérdemelje hatalmas barátai rokonszenvét. Hitler kancellár beszéde hatalmasan rácáfol erre a hami , hazug és rosszhiszemű beállításra. A róma—berlini tengely, amelynek erejét és szilárdságát a kancellár oly nyomatékosan hangsúlyozta, nem a belső életformák azonosságát tekinti összekötő cementjének, hanem azt a bátorságot és becsületet, melyel jogos célokért, közös érdekekér , közöttük a legnagyobbért, az oszságos béke megvalósításáért küzd. A békének e nagy és nemes harcában Magyarország is minden erejvel ki akarja venni a részét, s így cak természetes, hogy azok a meleg szavak, melyekkel Hitler kancellár történelmi beszédében megemlékett rólunk, őszinte és szívből jövő visszhangra találnak a magyar nemzet lelkében. 10 pengőért kibérelt egy egész villamost... Nagyon becsapták Pesten Fazekas Sándor somogyi gazdát — A 8Mai Újság tudósítása — Különös szenzációja akadt tegnap délután a forgalmas Rákóczi-útnak. Egy 44-es villamos hirtelen lefékezett a nyílt pályán, a kocsiból hangos vitatkozás, derültség hallatszott, majd a villamoskalauz haragosan leszállt, rendőrt hívott és hosszú vitatkozás után leszállítottak a kocsiról egy csizmás, nagybajuszé, gazdálkodó külsejű férfit, aki hangos méltatlankodással követte a rendőrt, kezében egy rózsaszínű ruhatári blokkfüzetet lobogtatva: — Kibéreltem a villamost és punktum!... — mondotta a gazdálkodó. — Tíz pengőért kibéreltem, itt a jegyfüzet és nem akarnak odavinni, ahol dolgom van ... — Jó, jó — biztatta a felháborodott embert a rendőr tapintatosan, elnéző nyugalommal. — Csak jöjjön velem a kapitányságra, ott majd tisztázzuk ezt a dolgot és kap egy külön villamost. A 44-es végre elindult, a rendőr pedig karon fogta a dohogó „villamosbérlőt“ és előállította a kapitányságra. Itt szabályszerűen jelentkezett. — Alázatosan jelentem. — mondotta. — behoztam egy embert, aki azt állítja, hogy kibérelte a 44-es villamost. Hangos botrányt rendezett, talán meg kellene vizsgáltatni a rendőrorvossal ... Az ügyeletes fogalmazó maga elé vezettette a gazdálkodó külsejű férfit, akinek vallomásából azután csakhamar kiderült, hogy milyen kalandban volt része a Keleti pályaudvartól a Tisza Kálmántérig. — Fazekas Sándor somogynagybajomi gandálkodó vagyok, — kezdte a „villamosbérlő“ villámló szemekkel. — Most érkeztem meg a Keleti pályaudvaron. Sok dolgom akadt itt Pesten ... Hát, amint kiérek a pályaudvar elé, elszédítet a nagy forgalom. Azt sem tudtam, mert menjek. Kezemben volt egy papíra , amire felírtam az elintéznivalókat, az nézegettem a pályaudvar előtt, amior hozzám lépett egy vállas fiatalember „Hova akar menni, bácsi?“ — kérdezte Jakarón, mire én elpanaszoltam neki a balmat. — „No, szerencséje van magának, — mondotta a fiatalember, — itt vágok én, mindjárt segítek. Legjobb lesz, ha kibérel egy villamost, azzal viteti magát ide-oda, míg minden dolgát elintézi. Tíz pengéért adok magának egy bérletet, ma aláírom, felül itt egy 44-es villamosra, megmutatja a kalauznak, elmondja, hogy hova akar menni, az majd körülviszi a városban, mindenütt megáll és megvárja és így élesen elintézheti ezt a sok dolgot és még az.állást is megspórolhatja, mert estére visszahozza a villamos ide, a pályárul arra... — Tapasztalatlan ember vagyok, kérem, megörültem a dolognak, bár sok pénz tíz pengő egy magamfajta gazdának, de megváltottam a bérlete és fel is szálltam a 44-esre. Hát fűrész lettem, hogy mások is utaznak rajta, hízen az én villamosom volt, de gondoltán , majd a kalauz eligazítja a dolgot. Jök a kalauz, mondom neki: hát vigyen eszém át Budára a Kelenföldi pályaudvar mellé. — A kalauz nézett csak rám, akire én megmondtam, hogy kibéreltem a villamos/ Meg sem nézte a bérletemet, lármázni kezdett, nem hitte el az igazamat és megállította a kocsit . . . Fazekas Sándor még a rendőrségen is méltatlankodott a Beszkárt ellen ,s csak későbbi értette meg, hogy szélhámosnak esett áldozata . A becsapott gazda panaszát jegyző Nyilatkozat. A 8 Órai Újság múlt évi február 20-iki számában ..Bűnvádi útra terelte a főváros a segítőalapi visszaélések ügyét“ cím alatt cikket írtam, melyben dr. Heverdle József orvos nevét is felemlítettem, mint aki szintén részese volt a visszaéléseknek. Utóbb megállapítottam, hogy a cikk ezen része téves, dr. Heverdle József a visszaélésekben részt nem vett, ellene semminemű eljárás nem indult a segítőalapi visszaélések miatt. Ezért vele szemben sajnálkozásomat fejezem ki. Illés László. MUNKAIBÜ REND •A köteles állásmásolat névszerinti felsorolásával kifüggeszteni minden munkaadó. — Árusítja: MINERVA PAPIRHÁZ Kossuth Lajos utca 20. 3 könyvbe vették, megmagyarázták neki, hogy 10 pengőért nem lehet Pesten villamost bérelni. — No már, kérem. — búcsúzott el a rendőrségtől Fazekas Sándor, — akkor inkább már gyalog járok, ha nem lehet villamost bérelni Pesten... A rendőrség megindította a nyomozást a pályaudvar környékén működő szélhámos után. Agyonszúrta az „aranyos koma“ — A 8 Órai Újság tudósítása — Ifj. Bajusznács Mihály 18 éves kiskőrösi napszámos az országúton haladt jóbarátjával, ifj. Szávai Jánossal. Meghitten, békességgel beszélgettek. Ifj. Bajusznács Mihály a kezében lévő kapanyéllel hadonászott s mutatta a barátjának, hogy milyenjó hely lenne labdázásra. Közben a nekilendült kapanyéllel véletlenül megütötte a barátját, akit a bal füle mögött ért az ütés. Fájdalmában fölkiáltott: — Jaj, édes komám, de megütöttél!. Ifj. Bajusznács Mihály ijedten a barátjához lépett, aki átölelve, így vigasztalt: — Aranyos komám, ne haragudj, nem akartalak megütni. A következő pillanatban Bajusznács kivette a zsebéből a bicskáját és mellbeszúrta a barátját, aki pár perc múlva meghalt. Somlakos emberölés bűntette miatt indult meg a bűnügyi eljárás Bajusznács ellen. A kalocsai törvényszék előtt megtartott főtárgyaláson a vádlott azzal védekezett, hogy az ütéstől, amelyet kapanyéllel ejtett rajta a barátja, annyira megszédült, hogy öntudatlanul vette elő a bicskáját s a legtávolabbi szándéka sem volt kedves, jó barátját megölni. A törvényszék a vádlottat kétévi és hat hónapi fegyházra ítélte el. A budapesti kir. ítélőtábla Kállay-tanácsa a vádlott büntetését a ma tartott fellebbviteli főtárgyaláson kétévi fegyházra mérsékelte.